Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Jzana/Charles Antoine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fordításra előkészítve

Louis Charles Antoine francia fizikus és a haditengerészet hadmérnöke. Született 1825 május 29-én Rambervillers-ben (Vogézek), meghalt 1897-ben. Legismertebb munkája az Antoine-állapotegyenlet

Életrajza

[szerkesztés]

Apja, Charles Joseph Antoine, fogadót vezetett a Vogézekben. anyja Marie Eugénie Thiriet.

Ő maga; 1923-ban született bátyjával; Charles Eugène-nel együtt lépett be 1842-ben a francia Műszaki főiskolára (l’École polytechnique), annak a tengerészeti akadémiájára.

1851 szeptember 29-én feleségül vette gyermekkori szerelmét, Jean-Joseph Balland orvos lányát, Marie-Gabrielle Balland-t. Egy fiúgyermekük született.

Louis Charles Antoine 1866-ban ismét megnősült, Elisa Délioux de Savignac-ot vette feleségül, egy hajóorvos lányát.

Hadmérnöki tevékenysége

[szerkesztés]

Fiatal tisztként 1854-ben mérnök-alhadnaggyá nevezték ki a Breszt haditengerészeti kikötőjébe. Feladata a hadihajók üzemanyag-fogyasztásának csökkentése lett. Munkájának eredményét 1880-ban két kötetben publikálta Calcul des propulseurs hélicoïdaux (Hajócsavar méretezése) címen. 1862-től 1871-ig hadnagyi rendfokozatban szolgát Saigonban. A fegyverraktár vezetőjeként munkatársával, Berrier-Fontaine-nel az anyagok szilárdsági tulajdonságait tanulmányozta. Ezeket a munkáit csak 1880 után adták ki.

A porosz-francia háború alatt 1870-ben Lorientben szolgált mérnök századosként (egyenértékű a korvettkapitányi rendfokozattal). 1871 és 1879 között a hajók fordulási tulajdonságait tanulmányozta. 1872-ben engedélyezték tanulmányainak nyilvánosságra hozását.

1886 április 25-én nyugállományba helyezték.

Tevékenysége az alkalmazott fizikában

[szerkesztés]

Tevékenységéből húsz évet a hajókötelek (kenderkötelek) fizikai tulajdonságainak javításán dolgozott.

Antoine a mené durant une grande partie de sa carrière, au moins vingt années, de gros travaux sur l'amélioration des cordages livrés aux arsenaux de la Marine. Cette étude l'a mené sur les rives de la Loire, pour déterminer les propriétés de la matière fibreuse nommée chanvre et de sa transformation en fil et cordage. En 1881, il met au point de nouveaux cordages aux sulfates de fer, goudronnés en fils.

Même après sa retraite, cet ingénieur naval reste un chercheur en génie maritime et s'adonne intensément à la recherche physique. La loi d'Antoine simplifie communément les propriétés des vapeurs par une expression des pressions de vapeurs. Elle est publié dans les Annales de Physique et de Chimie en 1891.

Il détermine la résistance à l'avancement des carènes et s'exerce au calcul des hélices.

Emlékezete

[szerkesztés]

Après avoir reçu chevalier de la légion d'honneur le 31 décembre 1860, il est nommé au grade d'officier le 5 février 1871.

Források

[szerkesztés]
  • Des lames de la haute mer, Paris, 1879.
  • Calcul des propulseurs hélicoïdaux, Paris, 1880, 2 volumes.
  • Mémoire sur le chanvre d'Anjou et de Touraine, 1881.
  • Application de la résistance des matériaux, Paris, 1882 puis Londres, 1883.
  • Nombreuses publications dans les revues suivantes après 1872 :
    • Naval Science de 1872 à 1874.
    • Revue maritime et coloniale de 1872 à 1880.
    • Mémorial du génie maritime en 1876.
    • Comptes Rendus de l'Académie des Sciences avec plus de 30 notes de 1870 à 1892.
    • Annales de Physique et de Chimie de 1891 à 1892.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

l’École polytechnique (interwiki)