Szerkesztő:Juhász Előd
| Ez a Wikipédia egyik szerkesztőjének bemutatkozó lapja, nem Wikipédia-cikk. Ha ezt a lapot nem a Wikipédián olvasod, akkor egy tükrözést látsz. Légy tudatában annak, hogy a lap elavult lehet, és hogy ezen szerkesztőnek valószínűleg nincs kapcsolata a Wikipédián kívül semmilyen más, ezt a lapot tartalmazó weboldallal. Az eredeti szerkesztői lapot a https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Juh%C3%A1sz_El%C5%91d címen találod meg. |
 |
Önéletrajzi mozaikok
Édesanyám Nagybányáról, édesapám Nagykárolyból származott, de már Budapesten kötöttek házasságot. Én Pesten születtem 1938. május 4.-én hajnali fél ötkor. A II. világháborúról, Budapest ostromáról csak mozaikképeket őrzök: heteken át összezsúfolódva éltünk a Vár alatti Batthyány utcai tömbház pincéjében. Szirénázás, bombatámadások, katonák, hullák, törmelékek, felfordult lovak, sorban állás – lókolbász, puliszka – és egymásba-kapaszkodás, újrakezdés…
Iskolák: kitűnő eredménnyel. Az elemiben: papírral beragasztott ablakok, dermesztő hideg, de melegszívű kiváló tanárok. Első „írói” zsengék – természetesen az ostromról, háborúkról… A folytatás: szép, harmonikus évek az Attila utcai általános iskolában, majd az akkoriban százéves centenáriumát ünneplő Toldy gimnáziumban.
És a zene? A családban felmenőim között vannak muzsikusok: nagyapám tanárember volt és magyar nótákat is írt. Anyai nagybátyám profi karmester-zeneszerző-zeneíró lett. Apám még a Műegyetemi tanulmányai idején hegedült… Ennyi. Nálam: semmi rendkívüli. Tíz éves kortól zongoraórák – intőkkel, botladozva. Tizenhat éves elmúltam, amikor szinte villámcsapásként tudatosodott: a ZENE! Eszméletlen sokat kellett behoznom.
1956 nyarán érettségiztem a Toldy gimnáziumban, ahová – kiváló tanárai miatt - nagyon szerettem járni. Októberben szinte a teljes társaság nyugatra ment - érettségi találkozónk ezért mind a mai napig alig volt. Kár! Csak két osztálytársammal, a Svájcban élő Fr. Virányi Istvánnal és a későbbi Oscar-díjas Szabó Pistával szoktuk olykor végigfutni a névsort, ki hol, hogyan - és egyre inkább: ki már nem…
Egyszerre három helyre felvételizhettem. A Zeneakadémiára, karmester, illetve zenetudományi szakra és – mivel a művészeti főiskola mellett erre akkor volt lehetőség, – a „Közgáz” külkereskedelmi szakára, hogy legalább a nyelvtudást lehessen ott tökéletesíteni. A háromból kettő sikerült: a zenetudományi és a külkereskedelmi – de ekkor már a döntés nem volt kétséges.
Öt csodálatos esztendő a Zeneakadémián! Életre szóló tarisznyát kaptam, ragyogó professzoroktól: Bartha Dénes, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Kókai Rezső és talán mindenek előtt: Szabolcsi Bence! Boldogságban, szinte lebegve jártam-keltem, valósággal ittam minden szavukat. És persze, Ujfalussy Józsefről és Szegedi Ernőről sem feledkezhetem meg, utóbbinál zongoratudásomat fejlesztettem. És legalább ilyen fontos volt szinte minden este az opera, vagy koncert előadás – néha még pendlizve is. Közben egyre több cikkem, kritikám, recenzióm jelent meg szaklapokban és másutt: évtizedek során több mint 1400 publikáció! (Ezek persze nem egyformán fajsúlyosak.) Voltak más zenei „kiegészítő” tevékenységek is: néptánccsoportot kísértem zongorán, amatőr kórusoknál korrepetáltam, stb.
1961 nyarán kitüntetéssel diplomáztam, diplomamunkám Bartók: Kékszakállújáról írott tanulmány volt. 1962-ben szerkesztő-gyakornok lettem a Zeneműkiadó Vállalatnál, 1963 januárjától pedig belsős zenei szerkesztő a Rádiónál, ahol alulról jártam szinte mindent végig, ami igencsak jó iskola volt. Hamarosan riportokat is készíthettem, majd élő műsorokat, egyre érdekesebbeket és mind többet. Mégis, tizennyolc – örömmel töltött – év után megérlelődött bennem az elhatározás: váltani kell! Ezt a kockázatos lépést 1981 nyarán tettem meg a TV felé. De ne szaladjunk ennyire előre!
1966-67-ben Ford-ösztöndíjasként egy esztendeig tanulmányoztam az Egyesült Államokban az amerikai zenét és zenei életet. Előzmény: az 1964-ben megjelent első könyvem (Gershwin), ami jó „belépőnek” bizonyult. Az USA-ban életre szóló élményt és tapasztalatokat szereztem. Jó start volt későbbi könyveimhez is (Amerikai variációk, Bernstein Story, stb.). Egyetlen negatívuma volt a tanulmányútnak: mivel a tapasztalatokról mindenkinek be kellett számolni (utiijelentés) az akkori BM-nek, kapcsolatba hoztak bizonyos más (III/III, stb.) tevékenységgel, de évtizedek alatt egyetlen dehonesztáló dokumentum nem kerülhetett elő.
A hetvenes években - részben az ott is előforduló kitűnő oktatók, részben az ún. tanulmányi szabadság-lehetőségek miatt -végigjártam a Marxista Esti Egyetem megannyi szakát.
1974-ben – mivel az akkor még főiskolai rangú Zeneakadémián nem lehetett, – az ELTE-n doktoráltam filozófia-esztétika szakon. Témám – mi más? – a zene „közvetítésének,” átadásának, népszerűsítésének megannyi lehetősége volt, a Trisztán szöveg és zene közötti ellenkomponálási technikájának elemzése mellett.
A rádiós Zeneközelben és „testvére”, a 21 esztendőt, 266 adást „megélt” televíziós Zenebutik (majd Zenebutik-Zenehíd) sorozat mintegy négy évtizeden keresztül adta a továbbiakban szerkesztői-műsorvezetői munkám vezérfonalát. Amibe szervesen beletartoznak a „summázó” könyvek, a Zenehíd-trilógia és társai.
Nyugdíjazásom után 2005 februárjától újabb feladat talált meg: múzsarandevúk megvalósítása a Szépművészeti Múzeumban. A múzeumi vezetés fontos célja: minél szélesebbre kitárni a kapukat, hogy ne csak a szorosan vett képzőművészet rajongóié legyen a múzeum. Ehhez hívták segítségül a társművészeteket, ezeken belül hangsúlyozottan a zene különböző műfajait. Ennek a koncepciónak kialakításában, tartalommal megtöltésében és a csütörtök esti ún. Múzeum+ estek házigazda szerepében vállaltam örömteli és számomra fontos szerepet.
2011 augusztusától lehetőségem adódott, hogy egykoron a Petőfi Rádióban – megszakításokkal – 25 (!) esztendőt „megélt” Zene-közelben sorozatot a Magyar Katolikus Rádióban (Budapesten 102.1) folytassuk, örömömre a műsor kezdetétől együtt Csiba Lajossal, legendás szerkesztő barátommal. Itt vasárnap délutánonként csaknem egy órában jelentkezik a Zene-közelben és büszkék vagyunk arra, hogy a 2024 végére elérjük a 700. adást a Katrádióban. Sorozatunkat zenei életünk legnagyobbjai tisztelik meg jelenlétükkel, együtt más művészeti ágak jeles képviselőivel.
2014 januártól az MTVA M3-as csatornáján sorra leadták a Zenebutik-sorozat korábbi adásait (vasárnaponként délelőtt 11 órakor, szerda délutáni ismétléssel). Ezek válogatásában, esetleges módosításában néhány hónapon át szerepet kaptam.
2016 októberétől hetente (jelenleg szombaton 17.04-18.00) hallgatható az élő-jellegü Hárimuzsika a Délibáb utcában c. műsor a Katolikus Rádióban.
Jelenleg a rendszeres rádiós "munka" mellett könyvek írásával foglalkozom. (2024-ig közel 40 kötetem jelent meg, sorolásukat az legutóbb megjelent kötetek végén találjuk.)
Zeneátadás – zenehíd építés: ez kíséri végig pályámat: szóban, képben, írásban. És mivel a hivatás, hobby és a „munka” a Sors kegyelméből életemben eggyé vált: ez ad még a nyolcvanas éveimben is töretlen erőt és hitet.
Juhász Előd
2024, szeptembeer
Az áttekinthetőség kedvéért összefoglalom:
Juhász Előd életútja
Született. Budapest, 1938, május 4
Szülők: Juhász Károly Jenő (mérnök) és Németh Ilona
Gyermekek: Ildikó (1973), Laura (1975), Lilla (1977)
Tanulmányok:
Bp. II.ker. általános gyakorló iskola (1945-49); Attila utcai általános iskola (1949-1952); Toldy Ferenc gimnázium (1952-1956)
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, zenetudományi szak, zenetörténész tagozat (1956-61)
Ford ösztöndíj az Egyesült Államokban (1966-67)
Marxista Esti egyetemi tanulmányok az 1970-es években
ELTE filozófiai-esztétikai doktorátus (1974)
Amerikai zenei szeminárium Salzburgban (1976)
Munkahelyek:
1962: gyakornok a Zeneműkiadó Vállalatnál (Editio Musica)
1963-81: Magyar Rádió Zenei Főosztály, szerkesztő, majd főmunkatárs. Sok zenei riport, közvetítés, portréműsor készítése mellett 1977-től 25 évig élt a Csiba Lajossal közösen szerkesztett ZENEKÖZELBEN sorozata.
1981- : Magyar Televízió: szerkesztő, majd főmunkatárs. Több, világsztárokkal készített műsora mellett az 1981. októbertől 2002. januárig 266 adást elért ZENEBUTIK-ZENEHÍD sorozat kötődik nevéhez.
2002. márciustól: nyugdíjazás után a ZENEBUTIK sorozat a Satelit TV műsorán folytatódik, "ZENE kaleidoszkóp - zenész BUTIK" címmel.
2003. januártól a műsorsorozat ZENEHÍD és OPERAPÁHOLY elnevezéssel fél éven át a HÍR TV-ben heti ritmusban jelentkezett.
2005. februártól mintegy 5 éven át a Szépművészeti Múzeum zenei programjainak kialakítása, szerkesztése, vezetése kötődik - kollegáival együtt - Juhász Elődhöz.
2011. augusztusától újra hetente jelentkezik a ZENE-KÖZELBEN, a Csiba Lajossal közös műsor (szombat 15.04-16.00-ig, ismétlés: vasárnap 22.34-23.30) a Katolikus Rádióban (Budapesten 102.1)
2014 januártól az MTVA M3-as csatornáján vasárnaponként sorra leadják a 20 évig műsoron lévő ZENEBUTIK-ZENEHÍD sorozat korábbi adásait. Ezek válogatásában külsős zenei szerkesztőként alkalmanként részt vett.
2016. októberétől új rádióműsorként, hetente (vasárnap 17.04-18.00) hallgatható az élőjellegű új műsor, a Házimuzsika a Délibáb utcában, ugyancsak a Katolikus Rádióban (társszerkesztő: Bögös Henrietta)
Kitüntetések: Több R, TV-s nívódíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2000), KÓTA-díj (2020)
Hobbi: zene, társművészetek, utazás, videózás...