Szerkesztő:Imre Marcell/próbalap
Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]A Nagykanizsai és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség története gazdag és sokszínű. Az egyház gyökerei a reformáció idejére nyúlnak vissza, amikor a lutheránus tanok elterjedtek Magyarországon. Nagykanizsán a 19. század elején alakult meg a gyülekezet, amely a helyi németajkú közösség igényeit szolgálta.
A 20. század során, különösen a két világháború között, a gyülekezet jelentős fejlődésen ment keresztül. Az egyház fenntartotta a vallási hagyományokat, és különböző szociális programokat indított a közösség támogatására. A kommunista időszak alatt azonban sok nehézséggel kellett szembenéznie, ami a gyülekezet aktivitását is befolyásolta.
Napjainkban a Nagykanizsai Evangélikus Egyházközség aktív szerepet játszik a helyi közösség életében, több programot és eseményt szervez, hogy erősítse a hitéletet és a közösségi összetartozást. Az egyház épületei és a gyülekezeti élet továbbra is középpontjában állnak a város vallási és kulturális életének.
A Nagykanizsai Evangélikus Templom története során több jelentős felújításon ment keresztül, amelyek célja a templomok és a gyülekezeti helyiségek megőrzése és modernizálása volt.
Az 1900-as évek elején épült, és azóta több renováción is átesett. A legutóbbi nagyobb felújítás a 2010-es évek elején zajlott, amikor a templom tetőszerkezetét és az orgonát is restaurálták. Az egyház közösségi helyiségeit is folyamatosan korszerűsítik, hogy megfeleljenek a modern igényeknek. Az ilyen felújítások célja, hogy a gyülekezet tagjai számára kényelmes és funkcionális teret biztosítsanak programok és találkozók számára. A templom külső homlokzata és belső terének karbantartása is kiemelt figyelmet kapott, hogy megőrizzék a történelmi értékeket, ugyanakkor megfeleljenek a mai elvárásoknak. Az egyház nemcsak a fizikális helyszíneket újítja meg, hanem a programok és rendezvények szervezését is folyamatosan fejleszti, hogy vonzóbbá tegye a gyülekezeti életet.
"Négy lelkész, százharmincöt év."
[szerkesztés]"Kanizsa evangélikus egyháztörténeti jelentősége a reformáció koráig nyúlik vissza."
A település a 16. század első felében a Nádasdyak birtoka volt, Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás nádor felesége pedig a reformáció pártfogója. A nádori család oltalma alatt szilárdult meg helyben a reformáció, és hű támogatókra talált a kanizsai várnagyokban és tiszttartókban.
Kanizsa első evangélikus lelkésze Szeremlyéni Mihály volt. A 16. század második feléből Hosius Jakab és Hohenberg Farkas lelkészek neve maradt fenn az utókornak. 1600-ban a török elfoglalta a várost. Az ellenreformáció utáni időszakból az 1800-as évek első feléig semmiféle feljegyzést nem találunk arról, hogy lett volna a városban evangélikus közösség.
A nagykanizsai evangélikus gyülekezet alapításának a fiókgyülekezetté alakulást tekintjük. Ekkor, 1845-ben határozták el a hívek, hogy telket vásárolnak, imaházat és iskolát építenek. 1857-től már állt az iskola és az imaterem is. Első tanítójuk az a Péterfy Sándor volt, akit országos tanügyi munkásságáért, a Tanítók Háza létrehozásáért „a tanítók atyjának” is neveznek.
A Nagykanizsa Evangélikus Gyülekezete a Magyarországi Evangélikus Egyház részeként működik, és gazdag történeti múltra tekint vissza. A gyülekezet megalakulása óta számos kihívással nézett szembe, beleértve anyagi nehézségeket és politikai viszontagságokat.
A gyülekezet története során kiemelkedő szerepet játszottak a helyi lelkészek, mint például Hütter lelkész, aki 1888-ban gyűjtőíveket bocsátott ki, hogy támogassa a közösség fejlődését. A gyülekezet anyagi helyzete sokáig instabil volt, de a hívek áldozatkészsége és a város támogatása segített a problémák megoldásában. Az özv. Sarkadi Tituszné adománya, amely 3.760 pengőt tett ki, szintén jelentős hozzájárulás volt a gyülekezet fejlődéséhez.
A gyülekezet életében fontos szerepet játszott Horváth Olivér lelkész, aki 1920 és 1951 között szolgált, és aki a közösség lelki életének megerősítésére törekedett. Az ifjúsági munka is jelentős volt, amelyben Horsetzky Jenő buzgósága kiemelkedett.
A gyülekezet történeti összefoglalása Fónyad Pál lelkész által készült, és célja, hogy emlékeztessen a közösség múltjára, valamint inspirálja a jövőbeni missziós és szociális tevékenységeket. A gyülekezet tagjai hálásak mindazoknak, akik hozzájárultak a közösség fejlődéséhez, és elkötelezettek a jövőbeni munkájuk iránt.
Bár az evangélikus iskola 1884-ben megszűnt, a gyülekezet szépen gyarapodott, a századfordulóra már százhúsz családból állt. Amikor a városi tanács az evangélikusok templomépítési kérvényét tárgyalta, a városplébános megkérdezte: „Kik azok az evangélikusok?” Erre egy zsidó vallású tanácstag azt felelte: „Azok az evangélikusok, akik szeretik egymást.”
1890-ben készült el a templom – Koch János kaposvári építész tervei alapján, Morandini Román építész kivitelezésében – és a lelkészlakás. Ezután alakították ki a templombelsőt, az oltárt, a szószéket, karzatot, bútorzatot. Az oltárkép Major Jenő festőművész alkotása, Jézus megkeresztelését ábrázolja. A templomszentelésre 1891-ben került sor. 1899-ben a közösség önállósult, és anyagyülekezetté vált.
Hütter Lajos felépítette a templomot, Horváth Olivér pedig benépesítette. Lelkészsége alatt épült a gyülekezeti ház, amely pezsgő gyülekezeti életnek adott otthont. Fónyad Pál megőrizte a közösséget a nehéz időkben, Deme Dávid a rendszerváltás után felvirágoztatta, napjainkban pedig Makoviczky Gyula parókus lelkész szolgálata alatt sokat tett a közösségért, különösen a hitélet és a gyülekezeti programok fejlesztésében.
"Májusban ünnepeljük gyülekezeti társulásunk, a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség létrejöttének tizedik évfordulóját. Nagykanizsa, Szepetnek, Sand, Pat, Szőkedencs és Marcali gyülekezeteinek közösségét a szükség hozta létre, de az összetartozás tartja egyben. Így leszünk együtt most is Isten házában pünkösd ünnepén."
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 május 14–21-i 88. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Szepetneki Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]A Szepetneki Evangélikus Egyházközség története szorosan összefonódik a magyar evangélikus egyház múltjával és a település helyi közösségének életével. Az egyházközség gyökerei a 16. századra nyúlnak vissza, amikor a reformáció idején az evangélikus hit terjedése megkezdődött Magyarországon. Szepetnek lakói is hamarosan magukénak vallották a lutheri tanokat, ami hozzájárult a település szellemi és kulturális fejlődéséhez.
Az évszázadok során a Szepetneki Evangélikus Egyházközség folyamatosan erősítette hitéletét, és a helyi közösség központjává vált. A gyülekezet tagjai rendszeresen részt vettek istentiszteleteken, valamint különféle közösségi programokon, amelyek nemcsak a vallási életüket gazdagították, hanem összekötötték őket egymással.
A 20. században, a politikai és társadalmi változások időszakában, az egyházközség is különféle kihívásokkal nézett szembe. Az államosítások és a világnézeti harcok idején az evangélikus közösség megőrizte identitását és hitvallását, amely a mai napig meghatározza a gyülekezet életét.
Napjainkban a Szepetneki Evangélikus Egyházközség továbbra is aktívan részt vesz a helyi közösség életében. Istentiszteleteket, bibliaórákat és különféle programokat szervez, amelyek a hit mélyítését és a közösségi összetartást szolgálják. Az egyházközség folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy fiatalokat és új tagokat vonzzon, ezzel is biztosítva a jövőjét.
A Szepetneki Evangélikus Egyházközség története tehát egy folyamatosan fejlődő közösség története, amelyben a hit, a hagyományok és a közösségi összetartozás játssza a központi szerepet.
Sandi Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]A Sandi Evangélikus Egyházközség története a reformáció időszakára nyúlik vissza, amikor is a lutheri tanok terjedése Magyarországon új lehetőségeket hozott a hitélet számára. A közösség megalakulása szoros összefonódik a település fejlődésével és a lakosság vallási igényeivel.
A 17. században, amikor a protestáns hit iránti érdeklődés növekedett, a sandi evangélikusok számára létfontosságú volt a közösség megerősítése. A gyülekezet tagjai aktívan részt vettek a helyi hitéletben, rendszeresen tartottak istentiszteleteket, bibliaórákat és közösségi programokat. Ezek az események nemcsak a vallási életet gazdagították, hanem összekötötték a helyi lakosokat is.
A 20. század során a Sandi Evangélikus Egyházközség számos kihívással nézett szembe, beleértve a politikai változásokat és a társadalmi átalakulásokat. Az államosítások és a világnézeti konfliktusok időszakában a gyülekezet megőrizte hitét és identitását, ami a mai napig meghatározó a közösség életében.
Napjainkban a Sandi Evangélikus Egyházközség aktívan részt vesz a helyi közösség életében. Rendszeres istentiszteletek, közösségi programok és szociális tevékenységek révén a gyülekezet nemcsak a vallási, hanem a társadalmi összetartozást is erősíti. A fiatalok bevonása és az új tagok támogatása érdekében a gyülekezet folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy még inkább élő közösséggé váljon.
A Sandi Evangélikus Egyházközség története tehát a hit és a közösség erejéről tanúskodik, egy olyan hely, ahol a vallásos élet és a közösségi összetartozás kéz a kézben jár.
Pati Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]A pati leányegyház Pat kisközségben található, Zala megye délkeleti részén, Sandtól 10 kilométerre. A település már a középkorban lakott volt, de a török hódoltság idején elnéptelenedett. Evangélikusok a 18. század közepétől telepedtek meg itt, és 1819-ben alakult meg az evangélikus gyülekezet, amely az iharosberényi anyagyülekezethez csatlakozott.
A gyülekezet első tanítója Tálos Ferenc volt, majd a templom 1863-ban épült, Andorka János lelkész irányításával. Az iskola 1875-ben új épületbe költözött. 1895-ben a leányegyház a sandi gyülekezethez csatlakozott, ami kedvezően hatott a közösség fejlődésére.
A két világháború között nőtt a lélekszám, de a második világháború után a templom romba dőlt, és 1947-ben újra felavatták. 1948-ban az iskola államosítása következett, és a vallásos élet a templom falai közé szorult. Az 1967-es renoválás után, 1988-ban újabb felújítást végeztek. 1990-ben az iskola visszakerült a gyülekezethez, amely közösen használja a helyi önkormányzattal. A településen nyáron különböző egyházi rendezvényeket szerveznek.
Szőkedencsi Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]Szőkedencs a Véssey család birtoka volt, akik a reformáció elterjedésekor felvették az evangélikus vallást, és ezt tette a birtokon élő nép is. Az ellenreformáció után, a türelmi rendeletet követően 1805-ben éledt újjá a gyülekezet. A mai evangélikusok ősei Pusztadarócról, az akkori Vas vármegyéből, Körmend környékéről érkeztek ide. Rögtön leányegyházat alakítottak, és Véséhez kapcsolódtak. 1807-ben építették az imaházat és az iskolát. Első, egyben az istentiszteleti szolgálatot is ellátó tanítójuk Dömölky László volt.
A gyülekezet felügyelői mindig a hitbuzgó és áldozatkész Véssey családból kerültek ki. 1861-ben építette a fília a templomot, majd ezt 1900-ban megnagyobbítatta, renováltatta. Valószínűleg ekkor kerülhetett fel a templom mennyezetére a közelmúltban feltárt freskó is. Minden bizonnyal a Véssey család által meghívott német festők munkájaként. A gyülekezetet ekkor Németh Pál vései esperes lelkész gondozta. Tragikus változást hozott a gyülekezet életében is az iskolák államosítása, valamint a lévita-tanító szolgálatának megszüntetése 1948-ban. A lelki gondozás az 1950-es évek közepéig Véséről, az anyagyülekezetből történt. Majd Sandról Teke Zsigmond, Nagykanizsáról Fónyad Pál, Horváth Lajos nyugalmazott esperes Gyenesdiásról gondozta a gyülekezetet.1967-től lett Szepetnek fíliája, ahonnan Varga Árpád lelkész egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig gondozta a gyülekezetet. Majd ismét Kanizsáról, illetve Szepetnekről történt a szolgálatok ellátása. 1996- tól a Nagykanizsai–Szepetneki Evangélikus Társegyházközséghez tartozik, mint Leánygyülekezet. Lelkészük Makoviczky Gyula.
Marcali Evangélikus Egyházközség
[szerkesztés]A Marcali Evangélikus Egyházközség története szorosan összefonódik a település történetével. Marcali a 18. században vált evangélikus központtá, amikor a reformáció hatására a környékbeli német telepesek, főként svábok, letelepedtek itt. Az evangélikus közösség azonnal szerveződött, és a gyülekezetet a korábbi anyagyülekezetek, például a balatonmáriai és a szombathelyi gyülekezetek támogatták.
A 19. században, különösen 1848 után, a gyülekezet létszáma növekedett, és egyre aktívabbá vált a vallási és közéleti életben. 1860 körül új templom építésére került sor, amely a közösség összetartozását és hitét szimbolizálta. A templom felszentelése nagy esemény volt a gyülekezet életében.
A két világháború alatt és után a közösség sok nehézséggel nézett szembe, de a lelkészek és a hívek kitartásával sikerült megőrizni a vallási életet. Az 1950-es évektől a gyülekezet folyamatosan modernizálódott, az iskolai oktatás is az evangélikus tanítási alapelvek szerint folyt.
A 21. század elején a Marcali Evangélikus Egyházközség aktívan részt vett a helyi közösségi életben, számos programot, ifjúsági és szociális kezdeményezést indított el, erősítve ezzel a közösség hitét és összetartozását. A gyülekezet továbbra is fontos szerepet játszik Marcali kulturális és vallási életében.
Az információk Dr. Jáni János "A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története" 2005-ben megjelent könyvéből származnak."