Szerkesztő:Hideghegyi Vilma

Dani a pocok

Egyszer volt, hol nem volt, ahol a sárkányok ásítanak ott vót', volt egyszer egy Dani nevű pocok.

Dani egy gyárban dolgozott és keresetéből éllátta 12 gyermekét és kis feleségét, azaz elláttat volna, ha nem éltek volna nyomorogva mély szegénységben.

Viszont egy nap, mikor Dani töke tényleg telelett, a sanyarúan kuporgatott pénzén elment a haverokkal kocsmázni. Dani már a kocsma felé menet erősen illuminált állapotban, mivel ritka betegsége miatt a levegőben terjengő, kis mennyiségű alkohol is erősen befolyásolja tudatát.

A kocsmába belépve orrát megütötte a tömény kanszag, mivel, hogy a szomszéd településről meglógott az összes férfi egy 1200 fős vidéki lagziból. (Egyébként Daninak hiperszaglása van, ami egy különleges képessége, amit akár a saját javára is tudott volna fordítani, de nem tette, mert már 11 évesen a gyárban melózott.)

Viszont ez nem igen zavarta, hiszen mind piálni akartak egy kocsmában, tehát pár óra alatt jó spanok lettek, így rúgott be pockunk úgy, mint az albán szamár.

Utolsó emléke az volt, amint a söntésből kikászálódva összeesik. Haverjai azt hitték meghalt, ezért kicipelték őt a mezőre, hogy eltemessék, csak annyira részegek voltak, hogy odaérvén már régen elfelejtették, miért is mentek ők oda. Mivel fogalmuk sem volt, így haza igyekeztek, hátra hagyva Danit.

Dani az igazak álmát aludta, szépeket álmodott, réteken futkorászott, körötte volt kicsit nagyobb családja, együtt szagolgattak virágokat, mikor hirtelen egy hatalmas árnyék közeledett a pocok felé.

Amikor szerencsétlen ki akarta nyitni a szemét, már halott volt.

Dani barátai sohasem találták meg a testét, de úgy őszintén, nagy ívben tojnak rá.

Danit egyébként egy ölyv zabálta fel.

Vége