Szerkesztő:Haibara1564/próbalap
Szaió[szerkesztés]
Ez a cikk a japán úrinő típusáról szól.
Szaió dzsúnihitoében, (十二単) ami egy elegáns heian kori kimonó (a 2007-es Szaió Macuri-ban)
A Szaió (斎 王), más néven Icuki no Miko (斎 皇 女), a japán császári család olyan női tagja, aki nem házasodott meg, Iszébe küldték, hogy szolgálja az Iszei Nagyszentélyt, a 7. századtól egészen a 14. századig. A Szaió lakóhelye, Szaikú (斎 宮) más néven Icuki-no-mija (い つ き の み や). Szaikú maradványai Meiva városban, Miében, Japánban találhatók.
Eredet[szerkesztés]
A japán legenda szerint körülbelül 2000 évvel ezelőtt az isteni Jamatohime-no-mikoto, a Szuinin császár leánya elindult a Nara prefektúra beli Miva hegytől, hogy állandó helyet keressen az Amateraszu-omikami istennő imádatához. A keresés 20 évig tartott, és végül elhozta Iszé-be, Mie prefektúrába, ahol az Isze-szentély most áll. Jamatohime-no-mikoto útja előtt az Amateraszu-omikamit a Yamato Császári Palotákban imádták.
A Man'jósú (a tíz ezer levelek antológiája) szerint az első Szaió, aki Iszében szolgált, Óku hercegnő volt, Tenmu császár lánya, a japán történelem Aszuka korszakában. A Gendzsi Szerelmi című könyv Aoi, Szakaki és Jugao fejezeteiben említésre kerültek a Szaiók, szintúgy, mint az Isze Meséi (Isze Monogatari) 69. fejezetében.
A XIII. Században Dzsien japán költő, történész és buddhista szerzetes feljegyezte a Gukansóban (愚管抄), hogy Szuinin császár uralkodása alatt nevezték ki az első nagypapot (szaigu) Isze-szentélyére. Hajasi Gahó 17. századi Nihon Ódai Icsiran (日本王代一覧), krónika a japán császárokról, valamivel nagyobb kiterjesztésben, elmagyarázta, hogy Szuinin ideje óta a császár lánya szinte mindig főpapnői kinevezésre került, de az évszázadok során voltak olyan idők, amikor a császárnak nem volt lánya; és ilyen körülmények között a császár közeli hozzátartozójának leányát nevezték ki, hogy kitöltse az idő előtti üresedést .
Szerepe[szerkesztés]
A Szaió szerepe az volt, hogy a császár nevében Iszei szentély főpapnőjeként szolgáljon, hogy reprezentálja Jamatohime-no-mikoto szerepét. Egy évben három szertartást tartottak a szentélyben, ahol a Szaió békéért és védelemért imádkozott. Minden év júniusában és novemberében a Cukinamiszai Fesztivál előadására a szentélybe költözött. Szeptemberben, az ókori naptárban Kannameszai Fesztiválon (神 嘗 祭) szerepelt és felajánlásokat tett az évi új gabonatermés kamijának.
Az év hátralévő részében a Szaió Szaikú-ban élt, (斎 宮) más néven Icuki-no-mija (い つ き の み や), kis város körülbelül 500 emberrel, mintegy 10 km-re északnyugatra található a szentélytől, a modern Meiva-ban, a Mie prefektúrában. Valószínűleg Japán egyik legjelentősebb Sintó szentélye. Néha bambusz palotának is hívják. Az élet a Szaikúban nagyrészt békés volt. A Szaió sok időt tölthetett vaka-versek készítésével, Ójodo-parton fekvő kagylók gyűjtésével, vagy a vízen csónakázva a költészet gyakorlásával, és közben várakozott, hogy mikor hívják vissza Kiotóba.
Kiválasztási folyamat[szerkesztés]
Amikor az egykori császár meghalt, vagy lemondott a trónról, vagy a régi Szaió hozzátartozója meghalt, vagy amikor egy bizonyos politikai hatalom megkövetelte, A régi Szaiót visszahívták a fővárosba és egy új Szaiót választottak ki, az új császár nem házas női rokonai közül, teknős héj vagy szarvas csontok használatával. Az új Szaió ezután egy tisztítási időszakon megy át, mielőtt 500 emberrel együtt elindulna Szaikú felé. Egészen addig nem térhet vissza a fővárosba, amíg a következő császár vissza nem hívja.
Az új Szaió kiválasztása után a jelenlegi Szaió és a gyülekezete visszatér a fővárosba, hogy újra folytathassák életüket a Császári udvar részeként. Gyakran előfordult, hogy a Szaió nagyon fiatal volt, amikor elhagyta a fővárost hogy Szaikúba menjen, és csak a tizenévesen vagy a húszas éveinek elejét járta amikor visszatért a fővárosba. Nagy megtiszteltetésnek számított az, ha valaki feleségül vett egy korábbi Szaiót, mert az az idő amit Szaikú-ban töltött segített a saját, és a kíséretének a pozíciójának az emelkedésében a császári udvarban.
Felvonulás Szaikú felé[szerkesztés]
Az alábbiakban a Szaió felvonulás útvonalainak magyarázata látható, miután a főváros 794-ben Heian-kjóba költözött.
A felvonulás a ma Kiotó nyugati oldalán található Arasijama kerületben kezdődött. A Heian korszakban az egymást követő császári hercegnők egy vagy több évig tartózkodtak a Nonomija szentélyben, hogy megtisztítsák magukat, mielőtt a császári család képviselőjeként az Isze-szentélybe mennek. A kortárs éves felvonulások a Heian korszak alatti a császári udvarból származó képekből újból létrehozzák a jelenetet, amely a szentélytől kiindulva, és a Togecu-kjo híd Arasijamáig folytatódik .
A Szaió Kiotóból induló felvonulása a Szaikúig, a Szaió hivatalos rezidenciájáig Isze-ben, a Japánban volt legnagyobb menet ebben az időben. Akár 500 ember is elindult Kiotóból a Szaió gyülekezetének részeként a hatnapos és ötnapos utazásra. Kiotóból kelet felé haladtak, átszelve a Szuzuka-hágót, amely kétségkívül az utazás legnehezebb része volt. Miután elhagyták a hágót, a gyülekezet leereszkedett az Isze-térségbe és dél felé fordult, végül elérve a Kusida folyót (櫛 田 川). Itt a Szaió megáll és nekiáll egy végleges tisztító szertartásnak, mielőtt átkelne a folyón, és Szaikú-ba menne. A Szaiónak várhatóan Szaikú-ban kellett maradnia mindaddig, amíg a császár, akit képviselt, meghalt vagy elhagyta a trónt. A Szaió csak a közeli hozzátartozó halálának biztosításával engedélyezett a Kiotóba visszatérni. Amikor Kiotóba utazott vissza, egy másik útvonalon mentek át a hegyek között Naráig, majd Oszaka-öbölbe, ahol egy ünnepséget kellett végrehajtani, mielőtt végleg visszatérhetne a fővárosba.
Szaiók a japán irodalomból[szerkesztés]
Óku hercegnő[szerkesztés]
Manjosú (A tízezer levél antológiája), meséli a történetet amely szerint Óku hercegnő, az első Szaió, aki az Isze-szentélyen szolgált. Tenmu császár lánya, aki japán 40. császára (a hagyományos öröklésrend szerint). Óku hercegnő és öccse, Ócu herceg túlélte a Dzsinsin incidenst. Szaió szerepének betöltése után 686-ban a bátyja meghalt, ezért Óku hercegnő mentesült a feladatai alól, és visszatért Yamato-ba. Itt ő őrizte testvére maradványait a Futakami hegynél, mielőtt vége lett volna életének 41 éves korában.
Josiko hercegnő[szerkesztés]
A Gendzsi szerelmei Rokudzso-no-mijaszudokoro történetét meséli el, amelyről úgy vélik, hogy Josiko hercegnőn alapszik, aki 936-tól Szaióként szolgált 945-ig. A Gendzsi Szerelmeiben Rokudzso-no-mijaszudokoro lett az Isze-szentély Szaiója 8 évesen, a szentélyben 9 évig. Miután visszatért a fővárosba, a Murakami császár házastársa lett, és megszülte Noriko hercegnőt. Kiotóban híressé vált sokszínű életmódja, a waka költészet és a zene iránti érdeklődése miatt. A történet szerint beleszeret Gendzsi hercegbe, de féltékeny természete két riválisának halálát okozza. Amikor 13 éves lányát Szaió-nak választják, Rokudzso-no-mijaszudokoro úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá Szaikúba, hogy túl tudja tenni magát a Gendzsi iránti-érzésein.
Jaszuko hercegnő[szerkesztés]
Arivara-no-Narihira és a 31. Szaió, Jaszuko hercegnő (Szaió 859-től 876-ig szolgált) szerelmi történetét, mondja el az Isze meséi 69. fejezete. Arivara-no-Narihira, aki akkoriban híres volt a jó kinézetéről, Jaszuko hercegnő unokatestvérével házasodott össze, de a Szaikú-ban való találkozáskor a tiltott szerelembe estek Jaszuko hercegnővel. Engedve a csábításnak titokban találkoznak egy az Ójodo kikötő partján lévő fenyőfa alatt, hogy felfedjék egymás iránti érzéseiket, és megígérjék, hogy újra találkoznak a következő éjszakán. De ez az első titkos találkozó volt egyben az utolsó is, mivel Narihira másnap elindult Owari tartományba. Jaszuko hercegnő látta, hogy Narihira elmegy, és soha többé nem látták egymást, bár azt mondják, hogy Jaszuko hercegnő a rövid szerelmi kapcsolat eredményeképpen gyermeket szület.
A Szaió rendszer vége[szerkesztés]
Nem teljesen világos, mikor ért véget a Szaió rendszer, de annyi tudott, hogy ez a Nanboku-csó periódus zűrzavarában történt, amikor két rivális birodalmi bíróság létezett, Kiotóban és Josinóban. A Szaió rendszer ebben az időszakban folyamatosan hanyatlott, Szaikú is csak egy vidéki rizstermesztő faluvá válik a rendszer összeomlása után.
Habár Szaikú területe megmaradt, pontosan nem volt világos, hogy a régi birodalmi város hol állt, egészen addig, amíg 1970-ben kerámia maradványt ástak ki a Szaikú-vidék, Meiva városi lakóházak építése során. Az első leletek helyén egy modern múzeum épült, és a régészeti ásatások folytatódnak, minden nyáron Japán egész területéről származó önkéntes iskolás gyermekek segítségével. Habár a fő Szaió-rezidencia helyszínét felfedezték, nagy része a fő Kintecu Isze vasútvonal alatt helyezkedik el, ezért nem elérhető. Icukinomija történelmi élményterme, egy hagyományos technikákat alkalmazó épület rekonstruáció az 1990-es években épült, és a Szaiku állomás mellett áll a helyi Kintecu vasútvonalon, legfeljebb 200 méterre az eredeti helyszíntől.
Ünnepek[szerkesztés]
A 2007-es Szaió Matsuri Meiva-ban, Mie prefektúrában
Az Aoi Macuri (葵祭, 'mályvarózsaünnep'), a három fő fesztivál közül az első, minden évben Kiotóban tartották meg, ami Szaió Heian kori időszakát mutatja be egy körmenet Shimigamo-szentélyig. Ez a fesztivált minden évben május 15-én tartják meg, 2006-ban 511 embert öltözött hagyományos Heian kori udvari ruházatba, 40 tehén és ló is felvonult. A fesztiválról azt mondják, hogy a 6. században kezdődött, amikor a császár küldte képviselőit Shimogamo és Kamigamo Shines számára, hogy imádkozzon a jó terméstől.
A Szaió Macurit minden év június első hétvégéjén Meiva városában, Mie prefektúrában tartják. Először 1983-ban tartották meg a Szaió menetét Szaikú-ból, a közeli Isze-szentélyig. Több mint 100 ember öltözött a hagyományos Heian korabeli jelmezbe a régi Isze Kaidó (zarándokút) egy szakaszán, mielőtt a Szaikú Múzeum székhelyére ért volna.
Szaiók listája[szerkesztés]
A Tenmi császár Szaió rendjének megalakulása után ezek a főpapnők voltak az Isze-szentélyben.
Szaió | ||||||
Dátum | Szaió | Japán név | Születés / Halál éve | kijelölő személy | Kapcsolat a Császárral | |
673–686 | Hercegnő Óku | 大来皇女 | 661–701 | Császár Tenmu | Lánya | |
698–701 | Hercegnő Taki | 多紀皇女 | ?–751 | Császár Monmu | Nagynénje | |
701–706? | Hercegnő Izumi | 泉内親王 | ?–734 | Császár Monmu | Távoli rokon | |
706–707? | Hercegnő Takata | 田形内親王 | ?–728 | Császár Monmu | Nagynénje | |
715?–721 | Hercegnő Kusze | 久勢女王 | Empress Gensó | |||
721–730? | Hercegnő Inoe | 井上内親王 | 717–775 | Császár Sómu | Lánya | |
744?–749 | Hercegnő Agata | 県女王 | Császár Sómu | |||
749–756? | Hercegnő Ojake | 小宅女王 | Empress Kóken | Távoli rokon | ||
758–764? | Hercegnő Jamao | 山於女王 | Császár Dzsunnin | |||
772–775? | Hercegnő Szakahito | 酒人内親王 | 754–829 | Császár Kónin | Lánya | |
775?–781? | Hercegnő Kijoniva | 浄庭女王 | Császár Kónin | Távoli rokon | ||
782–796 | Hercegnő Aszahara | 朝原内親王 | 779–817 | Császár Kanmu | Lánya | |
796–806 | Hercegnő Fusze | 布勢内親王 | ?–812 | Császár Kanmu | Lánya | |
806–809 | Hercegnő Óhara | 大原内親王 | ?–863 | Császár Heizei | Lánya | |
809–823 | Hercegnő Josiko | 仁子内親王 | ?–889 | Császár Szaga | Lánya | |
823–827 | Hercegnő Udzsiko | 氏子内親王 | ?–885 | Császár Dzsunna | Lánya | |
828–833 | Hercegnő Josiko | 宜子女王 | Császár Dzsunna | Unokahúg | ||
833–850 | Hercegnő Hiszako | 久子内親王 | ?–876 | Császár Ninmjó | Lánya | |
850–858 | Hercegnő Jaszuko | 晏子内親王 | ?–900 | Császár Montoku | Lánya | |
859–876 | Hercegnő Jaszuko | 恬子内親王 | ?–913 | Császár Szeiva | Mostohatestvér | |
877–880 | Hercegnő Szatoko | 識子内親王 | 874–906 | Császár Józei | Mostohatestvér | |
882–884 | Hercegnő Nagako | 掲子内親王 | ?–914 | Császár Józei | Nagynénje | |
884–887 | Hercegnő Sigeko | 繁子内親王 | ?–916 | óCsászár Kókō | Lánya | |
889–897 | Hercegnő Motoko | 元子女王 | Császár Uda | Távoli rokon | ||
897–930 | Hercegnő Jaszuko | 柔子内親王 | ?–959 | Császár Daigo | Testvér | |
931–936 | Hercegnő Maszako | 雅子内親王 | 909–954 | Császár Szuzaku | Mostohatestvér | |
936 | Hercegnő Szajoko | 斉子内親王 | 921–936 | Császár Szuzaku | Mostohatestvér | |
936–945 | Hercegnő Josiko | 徽子女王 | 929–985 | Császár Szuzaku | Unokahúg | |
946 | Hercegnő Hanako | 英子内親王 | 921–946 | Császár Murakami | Mostohatestvér | |
947–954 | Hercegnő Josiko | 悦子女王 | Császár Murakami | Unokahúg | ||
955–967 | Hercegnő Rakusi | 楽子内親王 | 952–998 | Császár Murakami | Lánya | |
968–969 | Hercegnő Szukeko | 輔子内親王 | 953-992 | Császár Murakami | Lánya | |
969–974 | Hercegnő Takako | 隆子女王 | ?–974 | Herceg Akiakira | Lánya | |
975–984 | Hercegnő Noriko | 規子内親王 | 949–986 | Császár Murakami | Lánya | |
984–986 | Hercegnő Szaishi | 済子女王 | Herceg Akiakira | Lánya | ||
986–1010 | Hercegnő Kyōshi | 恭子女王 | 984–? | Herceg Tamehira | Lánya | |
1012–1016 | Hercegnő Masako | 当子内親王 | 1001–1023 | Császár Sanjō | Lánya | |
1016–1036 | Hercegnő Szensi | 嫥子女王 | 1005–1074 | Herceg Tomohira | Lánya | |
1036–1045 | Hercegnő Nagako | 良子内親王 | 1029–1077 | Császár Go-Szuzaku | Lánya | |
1046–1051 | Hercegnő Josiko | 嘉子内親王 | c.1030–? | Császár Go-Reizei | ||
1051–1068 | Hercegnő Tagako | 敬子女王 | Császár Go-Reizei | |||
1069–1072 | Hercegnő Toshiko | 俊子内親王 | 1056–1132 | Császár Go-Sandzsó | ||
1073–1077 | Hercegnő Atsuko | 淳子女王 | Császár Shirakawa | |||
1078–1084 | Hercegnő Jaszuko | 媞子内親王 | 1076–1096 | Császár Shirakawa | ||
1087–1107 | Hercegnő Josiko | 善子内親王 | 1077–1132 | Császár Horikawa | ||
1108–1123 | Hercegnő Aiko | 恂子内親王 | 1093–1132 | Császár Toba | ||
1123–1141 | Hercegnő Moriko | 守子女王 | 1111–1156 | Császár Sutoku | ||
1142–1150 | Hercegnő Josiko | 妍子内親王 | ?-1161 | Császár Konoe | ||
1151–1155 | Hercegnő Josiko | 喜子内親王 | Császár Konoe | |||
1156–1158 | Hercegnő Asako | 亮子内親王 | 1147–1216 | Császár Go-Shirakawa | ||
1158–1165 | Hercegnő Josiko | 好子内親王 | 1148–1192 | Császár Nijō | ||
1165–1168 | Hercegnő Nobuko | 休子内親王 | 1157–1171 | Császár Rokujō | ||
1168–1172 | Hercegnő Atsuko | 惇子内親王 | 1158–1172 | Császár Takakura | ||
1177–1179 | Hercegnő Isako | 功子内親王 | 1176-? | Császár Takakura | ||
1185–1198 | Hercegnő Sayoko | 潔子内親王 | 1179-after 1227 | Császár Go-Toba | ||
1199–1210 | Hercegnő Sumiko | 粛子内親王 | 1196-? | Császár Tsuchimikado | ||
1215–1221 | Hercegnő Hiroko | 熙子内親王 | 1205-? | Császár Juntoku | ||
1226–1232 | Hercegnő Toshiko | 利子内親王 | 1197–1251 | Császár Go-Horikawa | ||
1237–1242 | Hercegnő Teruko | 昱子内親王 | 1231–1246 | Császár Shijō | ||
1244–1246 | Hercegnő Akiko | 曦子内親王 | 1224–1262 | Császár Go-Saga | ||
1262–1272 | Hercegnő Jaszuko | 愷子内親王 | 1249–1284 | Császár Kameyama | ||
1306–1308 | Hercegnő Masako | 弉子内親王 | 1286–1348 | Császár Go-Nijō | ||
1330–1331 | Hercegnő Josiko | 懽子内親王 | 1315–1362 | Császár Go-Daigo | ||
1333-1334 | Hercegnő Sachiko | 祥子内親王 | Császár Go-Daigo |
Referenciák[szerkesztés]
- Brown, Delmer and Ichiro Ishida, eds. (1979). [ Jien, c.1220], Gukanshō; "The Future and the Past: a translation and study of the 'Gukanshō,' an interpretive history of Japan written in 1219" translated from the Japanese and edited by Delmer M. Brown & Ichirō Ishida. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-03460-0
- Farris, William Wayne. (1999). "Sacred Texts and Buried Treasures: Issues in the Historical Archaeology of Ancient Japan," Monumenta Nipponica, Vol. 54, No. 1, pp. 123–126.
- Titsingh, Isaac. (1834). [Siyun-sai Rin-siyo/Hayashi Gahō, 1652]. Nipon o daï itsi ran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Oriental Translation Society of Great Britain and Ireland.
- Varley, H. Paul , ed. (1980). [ Kitabatake Chikafusa, 1359], Jinnō Shōtōki ("A Chronicle of Gods and Sovereigns: Jinnō Shōtōki of Kitabatake Chikafusa" translated by H. Paul Varley). New York: Columbia University Press. ISBN 0-231-04940