Szerkesztő:Greg242424/virolingvisztika

A virolingvisztika vagy vírusnyelvészet Istók Béla és Lőrincz Gábor (2020) fogalma a koronavírus teremtette nyelvet vizsgáló nyelvészeti diszciplína megnevezésére:

„A virolingvisztikára olyan ernyőfogalomként tekintünk, amely felöleli az egymástól látszólag eltérő, de témájukban (fókuszukban) azonos (vírustartalmú) nyelvészeti irányvonalakat. [...] A virolingvisztika feladatát egyrészt a fennálló veszélyre való nyelvi (és képi-nyelvi) rámutatás módjának (figyelmeztető funkció), másrészt pedig a kialakult helyzetet karikírozó nyelvi (és képi-nyelvi) megoldások (feszültségoldó funkció) vizsgálatában látjuk” (Istók–Lőrincz 2020: 83).

Istók és Lőrincz (2020) négy nagy csoportba sorolja a koronavírus-járvány nyelvi vonatkozásait:

1. A vírus hatása a szókészletre (pl. új szavak és kifejezések, a ritkább szóalkotási módok státusának a megváltozása);
2. A vírus hatása a nyelvi kapcsolattartásra (pl. új nyelvi formulák az elektronikus levelezésben, virtuális ölelés);
3. A vírus hatása a nyelvi tájképre (pl. a járványveszélyre való figyelmeztetés, egynyelvű és kétnyelvű feliratok);
4. A vírus hatása az internetes nyelvi tájképre (pl. koronamodzsik, internetes mémek).