"Az újonnan jöttek számára a legfontosabb tudnivaló az, hogy az informatív és objektív írás mindig fontosabb, mint a külalak és a formázás. A készítők NEM kötelesek ezen elvek bármelyikét követni: a wikiszerkesztés örömét az adja, hogy a tökéletesség nem követelmény." (Wikipédia:Formai útmutató)

Taxográdics és taxobox: az összehasonlító ábrázoológia alapjai

(Az alább közzétett részkutatás a „Godson kubista bárkája” program keretén belül, annak anyagi és eszmei támogatásával készült. Az alapprogram deklarált célja: az élővilág tudományos igényű megjelenítése a magyar nyelvű Wikipédián.)

Taxobox is taxobox.

Taxográdics (vagy taxolépcső): A Wikispecies programban az élőlények rendszertani helyének bemutatására alkalmazott szövegelrendezés saját fejlesztésű változata.

Összehasonlítás: több (azaz legalább kettő) dolog minőségeinek egymásra vetítése, az azonosságok és különbségek megállapítása és kifejezése szemantikus, de még inkább numerikus skálákon.

Ábrázoológia: felfutóban levő hibrid (interdiszciplináris) tudományág, az ábrázoló geometria és az állattan határvidékéről származik. Egyes tudományfilózófusok szerint azonos a plantorgáfiával, (növéynelírás), míg mások a közös vonások kétségtelen meglétét konvergens fejlődés eredményének tartják.

Alap: hát azaza fundámentom ott legalú, ahun eee kő kezdenyi a zépittést.

A természettudomány új hipotézisek felvetésével és módszeres irtogatásával jut újabb ismeretekhez. Amelyik feltételezés tartósan fennmarad a rostán, és képes ellentmondásmentesen beépülni a már meglevő, és a tudományos közösség által helytállónak tartott ismeretek rendszerébe, az a tudomány részévé válik.

Mi köze a tudományos kutatásnak a Wikipédiához? És fordítva: mi köze a Wikipédiának a tudományos kutatáshoz? Hiszen a Wikipédia egyik „sarkalatos törvénye” éppen a saját kutatás tilalmát mondja ki!

A „saját kutatás” tilalma a közlés tartalmát szabályozza. A tilalom lényege tömören: a wikipédista ne akarjon újat mondani a világról (szűkebben: a dolgokról és a fogalmakról) a Wikipédiában. Fatális (azaz végzetes) tévedés lenne viszont az, ha a wikis közlési formákat is egyszer s mindenkorra lezártnak, jelen állapotban megőrzendőnek, kutathatatlannak és bírálhatatlannak tekintenénk, és erőink nagy részét a formai egységesség és kiforrottság illúziójának fenntartására fecsérelnénk el. A Wikipédia azért jött létre, hogy máshol, másképp már megismert tartalmakat újabb (és reménység szerint jobb, hasznosabb) formában tároljon és jelenítsen meg. A Wikipédia gyarapodásának két alapvető iránya lehet: egyik a „wikinkívüli” világból begyűjtött tartalmak mennyiségi növelése, a másik a már bekebelezett tartalmak egyre jobb és jobb minőségű prezentálása. Egyik a másik nélkül, és különösen a másik ellenére nem létezhet tartósan. A differenciálatlan dagadás és válogatatlan burjánzás oda vezet, hogy üzleti előnnyé léphet elő a keresőtalálatok „wikimentesítése”. A formalista törvényeskedés és pepecselés meg oda, hogy a cikkek tartalmi helyességének javítására alig marad erőnk az ízlésalapú alaki átrendezgetések, meg a becsempészett elfogult vélemények, „kétes” tartalmak formailag „jogszerű” megtartásán vagy éppen kiebrudalásán mesterkedő álokoskodások közepette. Nyersen kimondva: ha folyton folyvást magunkkal (azaz a wikis szabályok betartatásával és kijátszásával) meg az ekörül újra meg újra fellángoló kicsinyes belharcainkkal vagyunk elfoglalva, ugyan kit fog érdekelni, mi van a Wikipédiában, a Wikipédiával?

Mi az a többlet, amit a magyar nyelvű Wikipédia a ténylegesen versenytársnak tekinthető információforrásokhoz képest nyújtani tud a fogyasztóinak? A kérdés eldöntéshez nem ártana eldönteni először azt, hogy milyen számba is neveztünk be, másodszor, hogy kik vannak még a pályán, harmadszor, hogy kiket érdekel egyáltalán ez a vetélkedő, azaz van-é és mifélékből verbuválódik a közönség? Mindhárom kérdésre van evidens, instant, patronos, lózungszerű válaszunk: és többnyire meg is elégszünk ezekkel a válaszokkal. Mindent csípőből tudunk, csak azt nem értjük, hogy mégis mire föl a heti kettő sokórás üzemszünet.

Két hónapja nem hittem volna, hogy a taxolépcső-taxobox „ügy” tantörténetté fog kerekedni. (Jó, jó, tantörténet: én könnyen vagyok, hiszen lépésről lépésre igyekeztem követni a gondolatmenetet. De tudok kurtábbat is: érdemes a Fogalom szócikket és annak vitalapját átfutni, meg elgondolkodni az utolsó bejegyzésen és a lap jelen állásán.) Ma már látom, hogy egy egyre világosabban kirajzolódó szint felett bármely apró további minőségjavító lépés „üggyé” fajulhat és kellően szívós vitapartnerek részvételével „tantörténetté” kerekedhet. Nem a növényes elfogultság miatt választom a fenti három alapkérdés körüljárására tehát éppen a kolorádói jegenyefenyő sztoriját, hanem azért, mert ezt születésétől végigkövettem és egyelőre még csak átlátom valamennyire...:-)

Milyen versenybe nevezett be a Wikipédia? Az információkat tároló és az információkat rendező műfajokba. Nem állít elő új információt (saját kutatás tilalma), és nem szándéka a már meglevő információk érdekalapú szűrése, csoportosítása, hangsúlyeltolása (semlegesség elve).

Az információtárolás alapvetően mennyiségi, azaz pénzkérdés. Több pénz – több chip – több info – több tudás. Nos: ez hit a legelterjedtebb balhitünk. A dolgok és fogalmak határait kicövekelő tulajdonságok és az őket reprezentáló szavak mennyiségi növelése egy gyorsan elért határt meghaladva nemhogy nem növeli, hanem kifejezetten rontja az információ minőségét. A biztonságos azonosításhoz szükséges szintet meghaladó redundancia határozottan káros. Póriasan: a sok locsogás közt elvész a lényeg.

Példaként: a világban sok ezer rózsafajtát szaporítanak és árulnak, és túlnyomó részük után valamiféle szabadalmi, fajtahasználati díjat, royalty-t is szed valaki. Magyarán: a piac elismeri a sokezres választék létjogosultságát. Minden rózsafajta minden példánya élőlény is, növény is, zárvatermő is, kétszikű is, rózsa alkatú is, rózsavirágú is, rózsaféle is, sőt rózsa is. Mindnek van gyökere, szára, levele, virága; minden egyes rózsapéldány minden egyes szervében megtalálhatók mindazok a szövetek, sejtek, apróbb sejtalkotók; valamint fehérjék, örökítőanyagok és más szerves vegyületek, amelyek egy tisztességes rózsát rózsává, rózsafélévé, rózsavirágúvá, rózsa alkatúvá, kétszikűvé, zárvatermővé, növénnyé, élőlénnyé tesznek. Minden élő rózspéldány él, azaz mutatja azokat az életjelenségeket, amelyekkel vaskos növényélettan könyveket szokás teletölteni. Mi lenne a Wikipédiából, ha minden egyes rózsafajta esetében teljeskörű leírást akarnánk adni arról, mi is az a „Lollypop”, „Focus Pocus” vagy „Schneewittchen”? Ha beírnánk az összes fajta összes leírható tulajdonságát: élőlény mivoltától kezdve a szirmok szélének pöndörödöttségéig és a szigetszentmiklósi nagybani piacon tegnap délre beállt áráig! És persze a fordítottja is áll: ha a „Lollypop”, a „Focus Pocus” és a „Schneewittchen” elől kihagyjuk azt az információt, hogy itten mostan kérem rózsafajták következnek ám, ugyan hány wikipédista, sőt kertész jönne erre rá a csupasz három névből?

Az igazi wikipédista művészet tehát nem abban áll, hogy rendezetlen információk minél nagyobb tömegét pötyögjük vagy copy&pasteljük be töretlen buzgalommal nap mint nap, hanem abban, ahogyan az információkat megformáljuk, összeillesztjük, rendszerbe foglaljuk. Mert miből állna egyszer megcsinálni egyetlen ötvenmondatos „közérthető” (kellően terjengős) rózsafajta cikket, aztán csak másolni és másolni, kicserélve benne azt a legfeljebb öt-tíz apró részletet, amiben az egyes fajták egymástól különböznek? Minden cikknek mindjárt a legelején lenne szép feje, jobboldalt csinos (ízléses!) taxoboxa, középen görgülékenyen, „irodalmiasan” folyó szövege, természetesen (és arányosan!) fejezetekre tagolva. Mindegyikbe lenne egy rakás belső link meg külső hivatkozás (mind ugyanoda mutatna persze...), a végén pedig félölnyi „Lásd még:” és néhány kategória. És a józan belátáson és önkorlátozáson túl mi az az erő, ami gátat szabhatna az ilyen törekvéseknek? Ütközne a Wikipédia bármely irányelvével? (Útmutatóval lehet, de az csak ajánlás, aminek a betartása önkéntes, és a hozzá idomulás legfeljebb össznépi szekírozással, de nem formális szabályokkal kényszeríthető ki.) Egy ügyesen szervezett adatbázissal meg egy jó bottal csak az adatbázis feltöltése lenne időigényes, maga a szócikkgyártás percekre rövidülne! És rhododendronból, tulipánból, nősziromból is van ám bőven... Meg futbalistából, bokszbajnokból és popénekesből is! Miből állna az életrajzi tárgyú cikkeket is tipizálni? Hiszen nincs valamirevaló karriertanfolyam alapos önéletrajzírási órák nélkül, a első személy helyett harmadikban írni meg talán még menne...

A tudományos igényű megjelenítést tehát így foglalnám össze: a lehető legnagyobb információtartalom a lehető legkevesebb és legegyszerűbb eszközzel. Még sokkal élesebbé válik a kép, ha kontrasztként végiggondoljuk, hogy mi lehet a tudományos igény ellentettje. Én a manipulatív igényt tekintem a tudományostól legtávolabb állónak. Nem valamiféle erkölcs nevében, hanem céljait és módszereit tekintve. A tudomány a minden ép emberben fellelhető „közös érzékeléssel” (common sense) megismerhető és kommunikálható ismereteket igyekszik a lehető legkevesebb ellentmondást tartalmazó rendszerekbe foglalni. A manipuláció ezzel szemben éppen az egyes, a rendkívüli, az elkülönült „tudás” vagy „ismeret” észrevétlen, rejtett fölszaporítását, titkolt továbbplántálását jelenti. A két szélsőség (a megalkuvás nélküli igazságkeresés és a korláttalan önérvényesítés) közötti széles sáv a csere és az egyezkedés terepe: mit adsz érte? Ha kevés a kötött szabály, akkor esetenként máshol és máshol alakul ki az (ideiglenes) egyensúly. Ahogy szaporodnak a szabályok, úgy szűkül be az alku tere, csökken a lehetséges kimenetek szabadságfoka. Túlzottan sok, egymásnak is ellentmondó szabály esetén a fagyos „logikai igazság” és a gátlástalan „önkiterjesztés” diktatúrája között egy harmadik típusú embertelen állapot is kialakulhat: az állandósult tömeghisztéria, a mobbing, a lincs. A jó szándékú, de összezavarodott, vezetés nélkül maradt, az egymást ütő elvárásoknak megfelelni sehogy sem tudó, félelmektől és frusztrációktól gyötört emberek pánikreakciója. És ezen is egy lépéssel túl: a fásult közöny már szinte minden inger iránt.

És mi köze mindennek a taxobox-taxolépcső ügyhöz? Semmi azon túl, hogy a racionális („tudományos igényű”) kritika kivételével mindhárom „értékelési fázison” átesett, és most édesdeden vagy félholtan szunnyadoz. Míg csöndben ki nem múlik, annyi más, alapos átgondolás nélkül, zsigerből elvetett vagy észre sem vett wikis kezdeményezéshez hasonlóan.

Következtetés: a magyar nyelvű Wikipédián formai újítást bevezetni csak iszonyatosan sok győzködés árán lehet, és akkor sem garantálja semmi, hogy a vitában alulmaradtak tartózkodni fognak álláspontjuk erőszakos érvényesítésétől. Röviden: a primitívség, a maradiság bármit megtorpedózhat. Ha ez az állapot tartósan fennmarad, a Wikipédia a legkellemetlenebb versenypályán, a tömegigényt tömegtermékkel kiszolgálni igyekvők között fog megrekedni és küszködni. Márpedig itt a hatékonyságnak van döntő szava: hosszabb távon csak az marad fenn, aki képes folyamatosan csökkenteni a ráfordításait, azaz képes felismerni és kiiktatni a fogyasztó szempontjából fölöslegesnek bizonyuló termék- és rendszertulajdonságokat. A Wikipédia a maga anarchikus beütésű filozófiájával tökéletesen alkalmatlan a hatékonysági versenyben való helytállásra.

Versenytársak-e vajon a „hagyományosan szervezett” (vállalatszerűen működő) tudástárak? A nagy múltú lexikonok és enciklopédiák, vagy az ugyancsak profitalapon szerveződött internetes tudásbázisok? Ha wikipédistaként így hisszük, akkor ez a második számú végzetes tévedésünk. A tisztes középosztályi igények tisztes kiszolgálására berendezkedett cégek a fogyasztói igények lehető legpontosabb megismerésére támaszkodva módosítgatják termékskálájukat. Követik ugyan a divatot, de csak óvatosan, és legerősebb piaci ütőkártyájuk a megbízhatóság, a referenciák sokasága. Szakmailag leigazolt válogatott szerzőgárdával, erősen központosított munkaszervezetben készítik a minden vonásukban szolid mértéktartást és eleganciát sugalló, masszív anyagi és szellemi hátteret sejtető, méltóságteljesen sorakozó köteteket. Papíron és kibertérben egyaránt. Kiegyensúlyozottak és körültekintőek: az a spontán darabosság és féloldalasság, ami a Wikipédia-módszer velejéből következik, egy nagy múltú lexikon esetében egyszerűen elképzelhetetlen. Ezért nem több otromba szenzációhajhászásnál a Nature szócikk-összehasonlító pamfletje, és ezért üthetett vissza olyan keményet az Encyclopaedia Britannica. Az összevetendő cikkeket ugyanis eleve egy rendkívül szűk, és a Wikipédián is valószínűsíthetően csak hozzáértők által szerkesztett témakörből válogatták össze. És egy kukk sem esett arról, hogy milyen ismeretterületeteket milyen mértékben fednek le a „vetélytársak”, valamit arról se, hogy a szakmailag kontrollálatlan közlés a „hivatásos” tudástáraknál baleset, míg a Wikipédián a megszokott üzemmenet természetes része. A pénzért osztott tudásért jótáll a kibocsátó: az önkéntesen összehordott információhalmaz minőségéért senki sem hajlandó felelősséget vállalni. Ez akkora különbség, amely eleve megkérdőjelezi mindenfajta összevetés komolyságát.

Kinek gyártjuk hát akkor a cikkeinket, kiket célzunk meg a Wikipédiával? Egyre határozottabb meggyőződésem, hogy alapvetően más az enwiki, a dewiki és talán még néhány „világnyelven” szóló Wikipédia szerepe, és egészen más az olyan „szűkös piacra termelő” Wikipédiáké, mint a magyar, a dán vagy a bolgár. Kötve hiszem, hogy az enwikin apró, elszórt morzsákon túl szerepelne olyan információ, amit máshol, mások még nem digitalizáltak angol kezelési nyelvű tudástárakban. (A „tudástárat” a személyes honlapoktól a nagy fizetős adatbázisokig terjedően értelmezve.) Nem úgy a kisebb wikiken: annak ellenére, hogy a cikkek száma csak töredéke az angolnak, nagyobb az esélye, hogy az adott nyelven más digitális forrásban csak kis számban, vagy egyáltalán nem lelhető fel az adott wikinformáció. A magyarázatot az adott nyelvű digitális kultúra életkora és abszolút kiterjedése adja meg: az angol nyelvű digitális kultúra felnőttkorú. Nincs olyan életterület, amelyet ne fedne le többszörösen is. A magyar nyelvű „digitália” ehhez képest jó, ha óvodás: a magyar nyelven hozzáférhető tudás óriási többsége még papíron várja a „digitális feltámadást”. Ebből következik a kis wikik hallatlan lehetősége: amíg az enwiki csak loholni tud az események után, nekünk már most is vannak olyan speciális területeink, ahol „piacvezetők” vagyunk! Nikita mindenféle díjak iránt kimutatott vonzalma például úgy csapódik le, hogy ma talán magyarul a wikin (lenne) összesöprögethető a legteljesebb „valamiért kitüntetett emberek gyűjteménye”. És ha a jelentősség-görcseinket továbbra is efféle kritériumok bevetésével óhajtjuk oldani, hamarosan világviszonylatban is számottevő plecsnikollekció fog összeverődni a magyar Wikipédián! Az már csak godsoni kajánság az amúgy ehető (tehát hasznos) tortán, hogy íme a magyar cím-és rangkórság elpusztíthatatlan életereje... De érdemes az ókor-műhely eredményeit is összevetni a tágabb magyar digitális környezettel: adatbőségben aligha van pillanatnyilag DD (és Mathae és még sokan mások) munkáját megelőző magyar netes forrás.

Hát akkor mire föl károgsz annyit? - szögezhető a kérdés Godson mellének, ám Godson nem Godson lenne, ha még a saját zoknija kifogásaival se tudna megbirkózni. A magyar nyelvű Wikipédia értékei ugyanis döntően nem a wiki tulajdonságaiból, hanem a legbuzgóbb szerkesztők személyes elkötelezettségeiből erednek. Ha nagyon élére akarnám állítani a dolgot, azt is mondhatnám: a magyar wiki még nem „elég” népes ahhoz, hogy a fajsúlyosabb egyéniségeket el tudja nyomni. Szélre sodorni, jelentéktelennek feltüntetni már tudja, teljesen partra vetni, vagy teljesen beolvasztani és úgy elhallgattatni még nem. A Wikipédia önmagában ugyanis velejéig bürokrácia: embercsinálta szabályok (algoritmusok) gyűjteménye, amelynek egyetlen fő célja van: mindent a maga képére formálni. Minden elérhető információt behabzsolni, és egy semleges, se íze-se bűze „egységesített” péppé formálni, ami fölött annál ragyogóbban viríthat: a Wikipédiából, a szabad lexikonból. (Alensha valamire nagyon ráérzett a teremtés-mítoszával...) A tudás – még a common sense jegyében születő „tudományos” tudás is ! – elválaszthatatlan magától a tudótól, a személytől. A Wikipédia végül is semmivel sem tud többet, mint a nagyvállalatok „tudásmenedzselő” rendszerei. Minden ilyen rendszer ugyanarra tesz kísérletet: a valamilyen eszközzel „befogott” agyakból tudást kifacsarni és egyesíteni. A legfőbb különbség az ingyenesség: a wikiken az ismeret ingyen megy be és ingyen jön ki, míg a cégeknél az adott munkakör magva éppen eleve maga a tudásmegosztás, vagy külön (és jelentősen!) premizálják a személyes tudásukat „partiba dobni” hajlandó alkalmazottakat. A wikipédián jellemzően a „fölös” tudásukat teszik közzé a szerkesztők. Azt, amit más úton-módon nemigen tudnak hasznosítani. Mi más lenne a magyarázat arra, hogy tele vagyunk informatikussal, és mégis arcpirítóan hézagos és „csonkos” az informatika témakörünk? (Tessék szíves lenni megkísérelni tájékozódni az Információ szócikkből!) Igazi színt és ízt azok visznek a wikibe, akik nem sajnálják a szívükcsücske, elmélyülten művelt hobbijukat, vagy a kenyérkereső foglalkozásuk alapját jelentő tudást ingyen közreadni. A többség nem ezt az utat választja: a többség elképzel magának egy „átlagolvasót”, és ehhez a képzelt átlagolvasóhoz szerinte illő témákat, cikkeket, megfogalmazásokat keresgéli. Rosszabb esetben pedig a már meglevő szövegeket igyekszik erre a virtuális kaptafára ráhúzni. A „wikisítés” roppant könnyen öncéllá válhat, és csak kevesen képesek felismerni az ezzel járó veszélyeket: a merev formalizmus, a sekélyes tartalmak, a jellegtelen szócikkek és szövegek eluralkodását a Wikipédián. A Wikipédián is kísértenek a szolgaian minden élőt, minden egyedit, minden szeretnivalót vakon felőrlő arctalan bürokratizmus évezredes bűnei. Jó, hogy csurig vagyunk filmekkel, színészekkel, rendezőkkel és számolatlan díjaikkal? Jó! Jó, hogy Nikita erre föl úgy hiheti, hogy minden másba is feltétlenül bele kell dugnia az orrát, és nem lehet a wikinek olyan zuga, ahol ne rendezkedne a saját (halivudi) gusztusa szerint? Nem jó! És van valami épkézláb ötletünk arra, hogy a jót a nemjótól hogyan válasszuk el? Hát - nem túl sok. És azok sem éppen hatékonyak.

Pedig valahol itt végződik az információkezelés terepe, és itt kellene a belőle állítólag magától összeszerveződő és kibúvó tudásnak előjönnie...

Végig kellene gondolnunk, és ki kellene mondanunk: a Wikipédián nincsenek se múltból hozott, se itt szerzett, se beígért jövőbeli érdemek. A Wikipédián csak aktuális, pillanatnyi teljesítmény van. A Wikipédián, a Wikipédiáért a legdrágábbal – az időnkkel, a figyelmünkkel, a törődésünkkel fizetünk. Minden teljesítmény figyelmet érdemel, de nem korlátlant. Pontosan annyit, amennyit a Wikipédia állapotán változtat. Ha egy apró ponton javít vagy ront a lépés, akkor egy apró pontnyi figyelem (elismerés vagy korholás) jár neki. Ha több cikkre kiterjedő hatása van a beavatkozásnak, akkor több odafigyelés dukál. Ha pedig a rendszer nagyobb tartományaira is kisugárzik, akkor önmagunkkal, de még inkább a felhasználókkal szemben egyszerűen pimaszság szó nélkül hagyni, vagy csak legyinteni rá. Mindegy, hogy személy szerint kedvezőnek vagy hátrányosnak ítéljük-e a tervezett vagy megtett beavatkozást: ha sokakra hat, akkor sokaknak kell megnyilvánulniuk! Sötét és terméketlen gondolatnak ítélem azt a felfogást, amely szerint a Wikipédián a hasznosság, és ezzel párhuzamosan a megbecsültség elsődleges fokmérője a legyártott cikkek mennyisége, vagy az egyéni szerkesztésszámláló állása. Elég éles szemem van, és azt is kitapasztaltam már, hogy ki után marad bőségesen „elütés”. Vagy szép terjedelmes, de linketlen szöveg. Miből áll egyszerre három-négy ablakban javítgatni és wikisíteni, és minden apró szirszart külön-külön elmentegetni? Ilyen és hasonszőrű simlis módszerekkel percenkénti kettő-háromra is föl lehet tornászni a „szerkesztési teljesítményt”. És akkor mi van, tessék mondani? Sztahanov lelke lebeg a billentyűzet felett? Ha Godson beül a gép elé egy zsák kiflivel meg egy vödör kávéval, és belefog a huszonnégyórás szerkesztési rekord megdöntésébe, akkor majd elérünk valamit, attól majd jobb lesz valami? Én biz rákkopintanék rekordhajhászásra görbülő ujjaira, ha ezt az időt a taxolépcső továbbfejlesztésétől és propagálásától rabolná el!

Kinek készül a taxolépcső, és ki elégedettebb a taxoboxxal?

A taxolépcső a művelt olvasót és szerkesztőt célozza meg: inkább sok állandó (megtanulandó) jellel, szimbólummal, és kevesbé a sertepertélő magyarázgatással él. A taxobox viszont inkább a műveltség látszatával is megelégedő réteg számára élvezhető. Több – de újat már nem mondó – a grafikai elem; elhagyhatatlan (de egy és kicsi) a kép; tömbszerűbb, de éppen ezért belelépésre kevésbé csábító az elrendezés. (Vajon mi a fenéért lett népszerűbb a szabadpolcos könyvtár, mint a csak raktárról dolgozó? A bálás turiban vajon csak az ár az egyetlen vonzerő?)

De meg is fordíthatom az érvelést, hadd domborodjék az újságírói véna! Éppenséggel a taxobox az, amely a lényegre koncentrál, és azt az ügyes megformálással is kiemeli. Nem terheli az olvasót fölösleges, tudálékos adathalmozással, nem vár el túlzott mértékben előzetes ismereteket, és nem tolakszik az olvasó által elvárt folyószöveg elé. És nem is foglal el annyi helyet, mint a széteső taxolépcső. (Majd minden boltban a forgalom nyolcvan százalékát a választék húsz százaléka adja: a többi jóformán csak dekoráció, fölösleges tőkelekötés!)

Igen ám, pajtások: csakhogy ha a választék „fölös” négyötödét kidobom, akkor is csak a maradék húsz százalékát fogják tömegével elhordani...

A magyar nyelvű Wikipédiában még nem láttam komoly nyomát annak, hogy elgondolkozott volna a szélesebb szerkesztői gárda: hosszabb távon ki-mi fogja a játékunkat finanszírozni? Jimbo végtelen bukszája? A vég nélkül adakozó jenkik? A USA költségvetése? A csoda? A Wikipédia ingyenes hozzáférést biztosít ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek ráfordításai. Pénzbeliek is, de nagyságrendileg nagyobb természetbeniek: a szoftverfejlesztői munka egy része, a wikis munkamódszerek, eljárások nagy része „kalákában” készül, a tartalomfeltöltés pedig teljes egészében az önkéntes szerkesztőkre vár. Az üzleti világ nem szokta sokáig ölbe ejtett kézzel bámulni, ha valaki – akár a legszebb emberbaráti érzésektől is indíttatva – belekavar a bizniszbe, és ingyen osztogat olyasmit, amit mások pénzért szeretnének eladni. Az információforgalmazás (és kiemelten a megbízható, továbbhasznosítható adat és tudás eladása) óriási, és egyre növekvő üzlet. A Wikipédia előtt két út áll: vagy a közreműködők számára fog egyénenként a mainál lényegesen több és másféle előnyt is nyújtani, vagy az üzleti világ fogja lenyelni vagy tönkretenni. A globális szellemi homokozó vagy tempósan felnő valódi tudásmenedzselő rendszerré, vagy önnön homokjába fullad. A kis wikik ugyan aligha élhetik túl a nagytestvérek esetleges bukását, ám méretüknél jóval nagyobb mértékben hozzájárulhatnak a wikiwilág sikerének hosszabb távú stabilizálásához. Hogy hogyan? Az önkéntes, spontán specializáció (szakosodás) révén.

Bármilyen hatalmasnak is tűnik az enwiki vagy a dewiki, a maga nyelvi közegében egyik sem játszik nagyobb szerepet, mint a kis nyelvek „saját” wikipédiája. A sok szócikkre, sok szerkesztőre ugyanis arányosan több versenytárs is jut. Angol nyelven óriási, masszív és értelmes elfoglaltságot nyújtó netes közösségek százai versengenek a kósza szörfölőért. Németül is hamarabb lehet valóban tartalmas netes szórakozási és művelődési formákat találni, mint magyarul. Amire ki akarok lukadni: a magyar wiki könnyebben „befoghatja” a globális szórakoztatóipar magyarizált szeleténél többre vágyó hálópolgárt, mint a nagyok a saját nyelvükön lézengő netizent. Nálunk a honlapok többsége még csökönyösen „középre tart”, ennélfogva ugyanazzal a közepes vagy gyatra kivitelű generálszósszal igyekszik lenyűgözni a nagyérdeműt. Magyarul közepes teljesítménnyel sem reménytelen kitűnni, angolul kiválóval sem biztos, hogy sikerül. Mi még nem vagyunk túl nagyok ahhoz, hogy ne tudjunk értelmesen megosztozni a feladatokon és lehetőségeken. Hogy ne tegyünk egymásnak állandóan keresztbe. Az átütő sikertől egyetlen apró, de emberileg nagyon nehéz lépés választ el minket: a kioktató stílusról át kellene váltanunk a tanító hangnemre. El kellene fogadnunk azt végre, hogy azért mégiscsak könnyebb tisztességgel wikiül megtanulni, mint magyarul, angolul vagy szakmaiul. És el kellene temetnünk azt a pattogó, hepciáskodó hangot, ami annyi sablonunkat, kapkodó wikiwédő intézkedésünket olyan rossz mellékízűvé teszi. Végső összefoglalásként: élő példákat és élő embereket, és nem merev előírásokat, csinált műleckéket, gyöpös gyanakvást, bundás indulatokat, megcsontosodott szokásokat és holt sablonokat kéne felmutatnunk csalogatóul a hozzánk naiv jóindulattal bekukkantóknak.

Amint az közismert és nyilvánvaló: dobbal nem lehet verebet fogni. A nagy proletár kulturális forradalom bebizonyította, hogy kiirtani se. A verébbel csak együttélni lehet. Kölcsönös tisztelettel, ám kellő óvatossággal.

A veréb ugyanis a legszabadabb és legbátrabb madár. Csak idő kérdése, és a bal fölső sarok puzzle-glóbuszából is girbegurba fűszálak és borzas pihék fognak fityegni. Onnantól lesz igazán élő a Wikipédia...--Godson 2006. április 26., 10:06 (CEST)