Szerkesztő:Godson/Biznic

Ez a cikk máris (сейчас) elkészül.

A lapon ideiglenesen tartózkodó prodzsekt ideiglenes neve: lucaszéki ugrándozós.

Amint kész lesz, és te is pattogni kezdesz rajta, rögtön meglátjuk, ki a boszorkány a gyülekezetben.

Ha menetközben mégis-máris támadna hozzáfűznivalód, akkor annak egyrészt nagyon örvendek, hiszen már ilyes fövetlen-sületlen állapotában sikerült vele gondolatot ébresztenem benned (és mi másért van a Wikipédia?), másrészt meg arra kérlek, hogy ne ide, hanem ennek az userlapnak a vitalapjára fűzd a támadott fűznivalódat. Különben úgy járhatsz, mint Remus, aki kontrollálatlan ironizáló hajlamai miatt lemondani kényszerült a világ eddig legsikeresebb birodalmának társalapítói dicsőségéről.

"...minket az intézkedések érintenek, és nem az indítékok. Attól függetlenül, hogy miért teszik ezt, minden kísérlet arra, hogy megakadályozzák az információ terjesztését, ugyanazokhoz a módszerekhez és ugyanahhoz a kíméletlenséghez vezet." (Richard Stallman)

Ha a Wikipédia értékes felület, akkor fennáll az eshetősége annak, hogy áruvá váljon. Hogy ezt az eshetőséget veszélyként vagy esélyként kezeli-e a wikiközösség, az egyrészt a külvilágból becipelt értékítéletek erőviszonyain, másrészt az áruvá válás módjának és következményeinek előrelátó elemzésén és szabályozásán múlik. A merev elhárítás egyrészt hosszú távon reménytelen (nincs és nem is lesz elegendő erőforrás a védekezéshez), másrészt oktalan, mert a főcélra (ingyenes ismeretterjesztés) fordítható erőforrásoktól fosztjuk meg magunkat dogmatikus előítéletektől bénultan. Egy gyakorlatban is bevethető szabályozórendszer elemeit kísérelem meg itt összegyűjteni.

Minden szabályozót elsőként egyetlen alapcél szempontjából kell megvizsgálni: mennyire segíti elő a szabad (ingyenes) lexikon szócikkeinek mennyiségi gyarapodását egy alapminőség biztosítása mellett, illetve mennyire segíti elő a szócikkek minőségének javulását? Azok a szabályok, amelyek ennek a kettős, párhuzamos, egymást szervesen kiegészítő alapcélnak a megvalósulását akadályozzák, fékezik: rossz, alkalmatlan, kontraproduktív szabályok. Azok a szabályok pedig, amelyek e kettős cél hatékonyabb elérését teszik lehetővé: termékeny, produktív, előremutató szabályok. Minden más megfontolást csak ennek a lexikongyarapítási célnak a fényében megvizsgálva lehet előnyösnek vagy hátrányosnak minősíteni. A lexikon teremtette meg a körülötte kialakuló közösséget, ebben az értelemben a Wikipédia a huwiki-közösség, mint közösség létalapja. Éppen ezért semmiféle, a közösségbe kívülről bevitt, a vagy akár belül idővel kialakult szándék, cél sem kerekedhet a lexikonteremtés célja fölé. Sem aktívan, azaz másra használva a Wikipédia erőforrásait, mit amire rendeltettek; sem passzívan, azaz Wikipédián kívüli szempontok szerint korlátozva az erőforrások használatát. Tömören: bármely akció megítélésének egyetlen végső mércéje lehet: miként hat a szócikkekre és azok összeségére, a Wikipédiára?

Piaci elemek alkalmazása

A Wikipédia-felületek korrekt üzleti alkalmazása csak a már meglevő huwiki-irányelveket kiegészítő, értelmező, pontosító szabályok bevezetésével képzelhető el. Ahol pénz jelenik meg, ott fokozottan szükség van a pontosságra és a következetességre, a (lehetőleg egyszerű és kisszámú) szabály fegyelmezett betartására és betartatására, valamint a spontán szokások és az előírt szabályok világos elkülönítésére.

A pénz egyik alapvető funkciója a cserék egyszerű lebonyolítása. Cserére csak ott van szükség és lehetőség, ahol a bárki által ingyenesen elsajátítható közjavak mellett megjelennek a korlátozott hozzáférésű magánjavak is. Nem triviális kérdés, hogy közgazdasági szempontból mi minősül közjószágnak. A közjószágok és a gyenge minőségű magánjószágok közös tulajdonsága, hogy soha nem fizetnek értük elegen. A kulturális javakról szóló vita hőfokát az garantálja, hogy a piacképtelen magánjószágok a közjószágokkal versenyeznek a támogatásokért. A Wikipédia alapvető célja az, hogy a kulturális javak minél nagyobb körét ingyenesen hozzáférhetővé tegye. Evidens, hogy ezt a célt csak támogatások formájában átadott források felhasználásával tudja elérni, ha egyszer az ingyenes hozzáférhetőség a legalapvetőbb cél. Az viszont korántsem ugyanilyen magától értetődő, hogy a támogatandó főcélt milyen méretű és minőségű részcélokra bontva fordul az adományozókhoz, mint ahogy az sem, hogy az általános főcélhoz címzett adományokat hogyan osztja fel. A jellemzően és szándékoltan „puha költségvetési korlát” a Wikipédián néha elképesztő mértékű erőforrás-pazarláshoz vezet: a kibicnek semmi sem drága.

Nyenyec megrótt, hogy félrevezető a szerkesztések költségét pénzben kiszámolni, hiszen nem a szerkesztés, hanem a rendelkezésre állás jelent pénzben pontosan kifejezhető költséget. De mi szabja meg vajon azt, hogy milyen „mennyiségben” kell a Wikipédiának rendelkezésre állnia? Az olvasásra letöltögetők számának alakulása, vagy az olvasnivalók számának alakulása (azaz a szerkesztői aktivitás) befolyásolja-e vajon nagyobb mértékben a fizikai erőforrás-igényt? Eléggé kézenfekvő, hogy sok és terjedelmes cikk tárolása többe kerül, mint kevés és kurta cikké. Azt is föltételezhetjük, hogy száz darab egysoros szócikk üzemeltetése több erőforrást igényel, mint egy darab százsorosé. És az föltételezés se járhat messze a valóságtól, hogy a változtatások átvezetése, a sütik ki-berakodása többet fogyaszt, mint fixált tartalmak puszta megjeleníthetőségének a lehetővé tétele. Az arányok elvileg mérhetőek lennének (nem tudom, hogy mérik-e Floridában...), de abban látatlanban is biztos vagyok, hogy az „Ateista gondolkodók” kollekciójának létrehozása időarányosan több erőforrást használt el, mint amennyit a mostani lelakatolt tárlóban mutogatása igényel. Továbbá: jellemzőbb esetnek hiszem, hogy valaki megszállottan, húsz órán át kigúvadó szemekkel Wikipédiát szerkeszt, mint hogy Wikipédiát olvas ugyanilyen hévvel.

És ez nem feltétlenül jó. Ha így van, akkor nem a felhasználói oldal szívóhatása élteti a Wikipédiát, hanem az előállítók nyomása. Ami csak addig tart, ameddig a pénzbeni és természetbeni adakozókedv tart, és abban a pillanatban megáll a mozgás, amint a kettős adakozókedv egy kritikus szint alá csökken. És egy naponta sok tízezer főt megmozgató internetes projektet nem lehet napokra vagy hetekre jegelni. A társaság nagy része néhány napi vagy heti nyögdécselős, megbízhatatlan, ismétlődő műszaki kellemetlenségekkel járó üzemelésre ráunva hamar találna magának kevesebb frusztrációval járó netes elfoglaltságot, és csak a Wikipédia céljaival mélyen azonosuló, vagy a közösségben különösen sok pozitív kapcsolatot kiépítő szerkesztők tartanának ki a hánykolódó „hajón”. Akik túl sokat fektettek be a Wikipédiába ahhoz, hogy minden szíre-szóra csak úgy faképnél hagyják. Akiknek hosszabb távú céljaik vannak a Wikipédiával, és a vállakozás megingásakor a stabilitás helyreállításától többet remélhetnek, mintha hanyatt-homlok „futnának a pénzük után”, azaz a lehető leggyorsabban igyekeznének megszabadulni a veszteségbe fordulni látszó befektetéseiktől.

De hogyan értelmezhető a nonprofit Wikipédiával összefüggésben a befektetés szó? Ki, mit, mennyit, hova és miért invesztál? Milyen motivációk késztetik vajon arra az adakozót, hogy jótékony célra szánt pénzét éppen a Wikipédiára bízza, és ne más adományokból élő emberbaráti szervezetre? Milyen motivációk késztetik vajon arra az ingyen szerkesztő szerkesztőt, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélküli tevékenységét éppen a Wikipédián, és ne más emberbaráti szervezetben fejtse ki? Ha ezeket a kérdéseket senki sem veti fel, és senki sem törekszik a hihető válaszok megtalálására, akkor a Wikipédia rendkívül rövid életű, tűnékeny felvillanás lesz csak az emberi kultúra történetében. Van ugyanis a Wikimedia Alapítványnak egy rendkívül sérülékeny pontja – bár produktumaival gyakorlatilag egyedül áll a közönség rendelkezésére, eltűnése mégsem hagyna pótolhatatlan űrt egyetlen emberben sem. Érzelmileg feltehetőleg százezrek kötődnek ugyan a Wikimedia-projektekhez az alkalmi flörttől a tomboló szerelemig terjedő skálán, de egyetlen emberről sem tudok (a huwikin semmiképp se), akinek a fizikai életminősége komolyabban megrendülne, ha a wikik egyik pillanatról a másikra eltűnnének a kibertérből. A wikik ugyanis ma még elsősorban és alapvetően: tudásmenedzselősdit imitáló közösségi játékok. Hogy felnőnek-e valódi értékteremtő rendszerekké, az döntően azon fordul meg, hogy képesek-e kifejleszteni olyan tulajdonságokat, amely nélkülözhetetlenné teszi őket a tápláló és befoglaló nagyobb rendszerek számára.

Patetikusan fogalmazva: megoldanak-e valamit az emberiség aktuális gondjaiból?

Piacosan fogalmazva: alkalmasak-e valós szükségletek másoknál jobb kilégítésére?

Különösebb bizonyítás nélkül fogadjuk el: ha az erőforrások szabadon áramolhatnak, akkor ott fognak kikötni és felhalmozódni, ahol a legnagyobb hatékonysággal használják fel őket. A tőke is oda vándorol, ahol a legnagyobb tempóban növekedhet; másképpen kifejezve: ahol a legkevésbé fenyegeti az a veszély, hogy megszűnik tőke lenni, és felélik. Teljesen mindegy, hogy a tőke mely fajtájáról van szó: a tőke egyetlen célja az, hogy növekedjen. Amiben nincs meg ez a növekedési „szándék”, az nem nevezhető tőkének. A Wikipédia tudáskezelő rendszerként definiálja magát, logikusnak tűnik tehát, hogy a Wikipédia tudástőke megkötő és felhalmozó képességét vizsgáljuk meg annak mérlegeléséhez, hogy vajon mennyire hosszú életkilátásai vannak. Pénztőkét (azaz nem azonnali elfogyasztásra, hanem tartós növelésre szánt, pénzben kifejezett erőforrást) ugyanis csak akkor fog a Wikipédia vonzani, ha bebizonyítja, hogy legalább olyan hatékonysággal képes az emberi tudást kezelni, mint az ugyanazokért az erőforrásokért versengő riválisai.

Minden eddig megismert és tartósan fennmaradt élő szervezet hulladékhasznosítással kezdte földi pályafutását. Kevésbé dehonesztálóan: képes volt addig kihasználatlan lehetőségeket erőforrásként saját különbejáratú javára hasznosítani, és ezen a tápon felnövekedve és kiokosodva mások elől is erőforrásokat megkaparintani. Azaz: versenyképessé válni. Egyre nagyobb és nagyobb pályákon, egyre magasabb és magasabb osztályokban. A Wikipédia ötletes szoftvereket használ, de az igazi „nagy dobást” nem a számítógépeken futó programcsomag jelenti, hanem a köréje szervezett, korábban hasznosítatlanul szétfolyó szellemi kapacitások egybeterelése és fókuszálása: a wikiközösség kialakítása. Jimbonak sikerült egy cél szolgálatára sokszázezer embert együttműködésre bírnia, és ez az a szellemi teljesítmény, ami a Wikipédiát a töméntelen „futottak még” közösségi kezdeményezés közül kiemelte. A Wikipédia bárkinek megadja a lehetőséget arra, hogy szellemileg hasznosnak érezhesse magát, és táplálja azt a hitet , hogy az így megmozgatott és egybehordott óriási értelmi tevékenységtömegből apránként fel fog épülni a világ legnagyobb és egyúttal legjobb lexikona, enciklopédiája, tudáskezelő rendszere. És ebből a hatalmas munkából bárki ingyenesen - teremtőként és fogyasztóként egyaránt - tetszőleges méretű szeletet hasíthat magának.

És itt jelentkeznek az első repedések az építményen. Bármennyire korláttalannak és plasztikusnak is tűnik az a szellemi tervezési tér, amelyben a Wikipédia épül: ahogy az összehordott elemek szaporodnak, egyre nyilvánvalóbban kiütköznek az összeillesztés nehézségei. Az emberi tudás hagyományos, több ezer éven át csiszolódott intézményei sem voltak képesek eddig az egyes feltárt részismereteket egy varrat nélküli egységes emberi tudássá összeszőni. A tradicionális tudáskezelő intézményekhez képest a Wikipédia még épphogy csak meglátta a napvilágot, de működésében máris az elöregedés, az elmerevedés jelei kezdenek feltűnni. Iszonyú mennyiségű hulladék halmozódott fel a névterekben, amelyet darabonként megszemlélve némi jóindulattal még lehet éppen szócikknek, mondatnak, képnek nevezni, de az összemberi tudás fontos részének tekinteni már durva csúsztatás. Még az olyan kisközepes szócikkszámú wikipédiában is, mint a magyar nyelvű, tízezerezerszámra hevernek már olyan „tudásdarabkák”, amelyeket kilökni se, beépíteni se tud a rendszer, de benne vannak, lefoglalják a helyet, és egyre többet és többet kell kerülgetni, sőt ide-oda rakosgatni őket. Miért működik a „bazár-módszer” olyan kiválóan a szoftverfejlesztésben, és hogyan produkálhat vajon ennyire szemmel láthatóan gyengébb eredményt a lexikonfejlesztésben? A különbség okát a fejlesztésben közreműködők érdekeltségének gyökeresen eltérő jellegében kell keresnünk.

A focihoz, a tanításhoz, a gyógyításhoz és a világmegváltáshoz mindenki ért. Akkor is, ha mégsem. Mint kiderült: a lexikonszerkesztéshez is. Ahhoz pláne. A szoftverfejlesztéshez meg még akkor sem, ha az első lépések ugyanannyira sima ügynek tűnnek. Lexikon vagy szoftver: nem tökmindegy?!? Néhány betűt át kell írni másra, és piff-puff, kész is: nem ez van mindkettőnél? Formailag igen, ám eredményileg azért adódhatnak differenciák. A titok a sikervisszajelzők működésében rejlik. Ha hozzáférek a Winampom kódjához és lazán belefötrök, igen nagy valószínűséggel marhaságot csinálok, és igen nagy valószínűséggel ez gyorsan és egyértelműen tudomásomra is jut. Tózse helyzet az autóm motorterében tekergőző derótokkal is. Vagy ha szintén zenészekkel vonósnégyest alakítok... Tyúk és ábécé relációja pillanatok alatt kiviláglik. Ha még közönségem is van, a látványos leégés is közvetlenül biztosított. Nagy kockázat, kicsi haszon: rossz üzlet.

Ha viszont a gyermekem kódjaiban kurkászok avatatlan aggyal (például pálinkás kenyérrel vagy tévével nyugtatom, amíg én anyjukkal a konyhában fröccsözgetvén a szomszéd devianciáit analizálgatom, aki ugye nem átall furtonfurt leállni játszani a büdös kölkeivel, pedig mekkora már a gaz a krumplijában, meg a kocsija is tiszta ótvar má megin stb.), akkor nyugodt lehetek afelől, hogy csak akkor kapok hibajelzést, ha nem eléggé célszerűen megválasztott környezetben tesztelem a cselekményemet. Nem a rendőrkapitányság ifjúságvédelmi referenséhez kell hát fordulnom referenciáért, hanem a bölcs és tapasztalt, négygyerekes és háromfeleséges Gülü Józsi bácsihoz, aki negyed tíz tájban a kocsmából hazafelé battyogva szokott betérni egy kis bölcsességosztásra (meg még pár fröccsre). Vagy az unokája blogájához, mer az is mindig megmondja a frankót, nem úgy, mind a lefizetett tévések. Mer az a Jocika is egy tökös gyerek ám, mind az öreg, de neki még az iskolájai is mind megvannak, úgyhogy még a mexikomirásba is bevették, és má bele is irta (a Jocika a mexikomba), hogy mik a Bikaganajkővi nevezeteségek, csak a többi irigyek kiszavazták azzal, hogy ebbe a szabadságos mexikomba a Gülü Józsi bácsinak a huszonhat évvveee ezelőtt a Fősőhegyen bedűt pincéje nem eléggé jelentős. Hát mi akkor az eléggé jelentős, ha nem az a pince a Fősőhegyen, amit két napig éjjjeee-napppaaaa a fél falu ásott kifele, mire megtaláták a Gülü Józsi bácsit a belső legvégibe tökrészegen alva, de amúgy meg egybe-épen? Ha? Mi?!? A Gülü Józsi bácsi is megmondta, hogy ilyet még életébe se hallott se előtte, se utána. Pedig a Gülü Józsi bácsi má csak tudja, hiszen ő vót lenn a pincébe, mikor bedűt, nem?!?

Szabad szoftvereket fejlesztő közösségek ezrével nyüzsögnek a hálón. Mindegyik megy a maga feje után (mert mindegyiknek van feje!), ráadásul az önkéntes bedolgozók egy nap akár többe is beugorhatnak ugyanazzal a jó ötlettel. És lám: naponta tucatjával születnek a százezrek által ingyen használatba vehető újabb és újabb ügyes programok, verziók. És mind működik, sőt legtöbbjük jobban működik, mint az ugyanolyan célra drága pénzen tukmált gyári készítmények. Wikipédiából viszont csak egy van. Meg persze egy rakás klónozott hugiwiki, de egytől egyig ugyanazokkal a klónozott játékszabályokkal, és mindegyik saját fej nélkül. A különbség csak annyi közöttük, hogy az egyikbe csak idézeteket, a másikba meg csak híreket szabad rakni, meg az, hogy milyen nyelven szabad mindezt csinálni. A hogyancsináld viszont mindben majdnem szóról szóra ugyanaz: és az eredmény is. Naponta soktucatnyi nyelven százával, ezrével születnek az ingyenesen olvasható, letölthető, szabadon továbbfejleszthető szócikkek. Félöles statisztikákban látványosan megjelenített és buzgón píárolt mennyiségi gyarapodás: és semmiféle ellenőrizhető módszerrel nem mért, nem kontrollált, nem dokumentált minőség. Huszonhat éve a pince végében derűsen hortyogó Gülü Józsi bácsi pontosan olyan jólinformált volt a saját helyzetéről és teljesítményéről, mint ma a wikipédisták többsége. Ő is jól érezte magát mindvégig, mindemellett részese, sőt hőse lett egy szenzációnak, amit azóta apránként személyes legendává és közösségi helytörténetté ápolt: a többi mit számít? Előbb-utóbb Jocikának is csak sikerül egy engedékenyebb hangulatú napon begyömöszkölni a mexikomba a Nagy Eseményt, és onnantól Gülü Józsi bácsi már a világhír és a történelem felé fog megállíthatatlanul araszolni: interwikik (Bikaganajkő Interwiki Link Checker: Both pages deal with the same subject... Yess!-bólint rá a zulu wikista), névnapok (híres Józsefek), évszámok (most májnusz 26), borvidékek (Fősőhegyi Borvidék), a ganajkövi Gülük genealógiája... Zajlik a heroikus küzdelem az ingyen elérhető tudásért és a szabad informálódás jogáért, mígnem Gülü Józsi bácsi neve potom pénzért százmilliók fejébe beültettetik: és akkor meddig marad vajon kihasználatlan a lehetőség, buzgó önkéntes kultúrharcos szerkesztőtársaim? Mikor nemesül a Gülük megrogyott pincéje Guelue Casamata Company-vé, és kezdi meg a gyakorlatilag ingyen világhírre vitt márkanév termését betakarítani?

Vannak érdekes egybeesések. Úgy egy hete ötöltem ki, hogyan lehetne bármiféle módosítás nélkül, a meglevő irányelvek, útmutatók és szokások kaotikus inkonzisztenciáját módszeresen kitapogatva megtalálni azokat a réseket, amelyeken keresztül az egyéni érdeket, és ezáltal a tétre menő verseny és a minőségjavulás megjelenésének lehetőségét becsempészni a huwikibe. Nagyjából akkortájt, amikor NCurse fölvetette a „Közeledünk Sangerhez?”-kérdést. Naná, hogy rácsaptam, és üggyé pumpáltam a témát, mielőtt a szokott langyosvizes pancsikolás néhány nyomi szóviccel megspékelve ezt a kulcskérdést is fél nap alatt emlékezetlyukba küldi! Egy hét alatt „a megoldás terve is alakot öltött”, de mire fölraktam volna, megjelent az adminisztrátorok üzenőfalán Burumbátor óvatosan előadott felfedezése: lehet, hogy az userlapról fő névtérbe átmozgatásokat a wiki lajtromozó rendszerei nem kezelik új lap megjelenéseként. Magyarán: ugyanarról az userlapról akár százával kerülhetnek tartalmukban és címükben is új lapok a fő névtérbe úgy, hogy sehol sincsenek regisztrálva új lapként. Talán számolva sincsenek. Nem ismerem a Wikipédiák szoftverét (a felhasználói felületet lehetőségeinek is csak töredékét tapasztaltam ki eddig), de ha tényleg ez a helyzet, akkor akár tömegével is lapulhatnak olyan lapok rekordjai az adatbázisokban, amelyek a pontos keresőszóval előhíva összeállnak a megszokott szócikké, de ha valaki ezt a pontos „jelszót” nem ismeri, vagy véletlenül nem hibáz rá, akkor legfeljebb csak a fejlesztők képesek az ilyen megbúvó lapok létét felderíteni. Magyarán: ha se belső, se külső link, se redirekt, se kategória, se interwiki nem vezet a laphoz vagy onnan el, akkor a felhasználói felületről legfeljebb az átmozgatási napló módszeres átfésülésével lehet a nyomára bukkanni. Ha a lapok gyártója vezet valamiféle feljegyzést az „előhívó kulcsokról”, akkor csöndes éjszakákon pár órai kézimunkával (robottal még sokkal hamarabb) tetszőleges terjedelmű és tartalmú lapok tömegét aktivizálhatja például az interwikik hozzáadásával. És mi itt nem is tudunk róla, hogy milyen tartalmakkal egyező lapokról állítja egy idegennyelvű wikipédia, hogy az magyarul is megvan ám! Hogy aztán ténylegesen mi szerepel azokon a lapokon, azt meg talán már az alkotójuk sem tudja, hiszen legfeljebb csak nézegetheti őket, ha nem akarja a szerkesztésükkel a felfedés idő előtti kockázatát felidézni. Lehet persze olyan eszköz, amely itt van az orrom előtt, csak nem tanultam meg az értelmét, és az egész fantáziálásomat nevetségessé teszi. De ezt az eshetőséget a vonósnégyes-alapítással ellenkezőleg inkább a kis kockázat, nagy haszonlehetőség rubrikába állítom.

Burumbátor gyanúja csak megerősít abban a feltevésemben, hogy Wikipédia minőségi javulásának kiindulópontja csak az userlap lehet: az egyetlen pont a Wikipédián, ahol a privacy még élvez némi oltalmat.Ahol egy gondolat biztonságban szócikké formálódhat, megerősödhet és felnőhet odáig, hogy már bátran ki lehessen tenni a fő névtérbeli hányattatásoknak.

A Wikipédián azért helyezzük a cikkeket szabad licenc alá, hogy a térítementes (ingyenes=free) felhasználásukat – alapvetően a másolásukat – jogilag rendezett formában tegyük lehetővé. Ha csak a térítésmentes olvashatóság biztosítása lenne a cél, akkor fölösleges lenne a licencekkel bajmolódni, hiszen ha a műveim esetleges másolását nem akarom megakadályozni, a saját forrásaimat pedig jogszerűen használom fel, akkor bármilyen jogosultságot szabályozó eszköz használata csak bonyolítja az életemet. A szabad licenc a másolónak adott megerősítés arra nézve, hogy a másolással biztosan nem csorbít jogokat. Valamint figyelmeztetés arra nézve, hogy a továbbmásolás jogát a felhasználó az alkalmazott licenc mértékeit meghaladóan nem korlátozhatja. Rendkívül érdekfeszítő kérdés lenne tehát az, hogy a Wikipédián közreadott cikkeknek vajon mekkora hányadát másolják át egy az egyben továbbhasznosításra, meg az is, hogy az így átvett anyagokból mennyin végeznek „jelentősebb” átalakításokat. Az meg még inkább, hogy vajon miért. Tíz kiemelt cikkünkből betettem egy-egy egyedinek tűnő szövegdarabot a gugliba: mind a tíznél egyedül az adott huviki-cikkel tért vissza. Eszerint a teszthez valóban egyedi szövegrészleteket sikerült kiválasztanom. Ez örvendetes. (Nekem legalábbis...) Az már kevésbé, hogy egyelőre nem találtam nyomát annak, hogy olyan nagyon kopíroznák az alkotásainkat. Egy mű jólsikerültsége többnyire a példányszámban és az újkiadások sűrűségében is ki szokott fejeződni. Legalábbis akkor, ha fizetni kell érte. Lehet, hogy a szabad licenc alá helyezett termékek esetében más közgazdasági törvények működnek? Izgalmas kutatási téma!

„Használni más által készített dolgokat nem gonosz dolog. Úgy tenni ezt, hogy nem szólsz róla, az genyaság. Erről szól a GPL is, fiúk, meg a GFDL.” - foglalja össze röviden a copyleft erkölcsi tanítását „Lágok és füst” című kétsorosában a csak hosszas turkálással felderíthető nevű blogszerző. (Pedig ideírnám, ki is ő, mert nem akarnék vele genya lenni...)

A szerzőség és a szerzői jogok a Wikipédia Achilles-sarka. A szerzőség ugyanis kettős kötés: jogosultságok halmaza egyik oldalon, ám kötelezettségeké a másikon. A huwiki-közösség azonban mintha mindkét oldalt feledni akarná, hogy annál „szabadabban” ügyködhessen az ily módon létreálmodott virtuális senkiföldjén. Ahol szvsz-alapon mindenki azt irkál és törölget, amit éppen úri gusztusa diktál az adott hangulatban és pillanatban. Se haszon – se felelősség. A GFDL-licenszet azonban nem azért hozták létre megalkotóik, hogy érdektelen kibicek felelőtlen játszadozásának lepléül szolgáljon. Amit mi itt időnként lexikon-publikáció címén művelünk, az sokszor nemcsak a megcsúfolása, hanem fekete-fehéren a durva megszegése annak az egyetlen (önként vállalt) jogi kötelezettségnek, aminek az elfogadását a Wikimedia Alapítvány a közreműködés egyedüli abszolút feltételéül meghatározza. A GFDL-licenc ugyanis előírja, hogy módosítani lehet ugyan a licenc hatálya alatt publikált tartalmakat, de arra is kötelezi a módosítót, hogy jelöljön meg olyan helyet a világhálón, ahol a módosítás előtti változat bárki számára szabadon hozzáférhetó a módosítást követően legalább egy évig. A laptörténet-fül (history), ha kicsit kacifántosan is, de eleget tesz ennek a követelménynek. Viszont ahányszor törlünk egy cikket, annyiszor megsértjük a GFDL-licenc ezen követelményét. (A „mű” egy darabig speciális jogosultságú emberek közreműködésével ugyan rekonstruálható a szerverekről, de ez az eljárás aligha nevezhető szabad hozzáférésnek.) Incifinci sületlenségek törlése remélhetőleg egyetlen szerzőt sem ingerel pereskedésre, de el tudok képzelni olyan publikált tartalmakat, amelyeknek a potenciális felhasználók előli eltüntetése jelent olyan súlyos szerzői sérelmet, aminek az orvoslását jogi úton is el kívánja érni. Mi, wikipédisták itt minden beírt vagy kitörölt karakternek szerzői vagyunk. Nem együttesen, azaz nem közösségként, hanem személyenként külön-külön. A Wikimedia Alapítvány felületén publikálunk, de ez nem jelenti azt, hogy a Wikimedia Alapítványra átszármazna akár a szerzői jog, akár a szerző (büntetőjogi) felelőssége.

A GNU Free Documentation License (Version 1.2) 4.J. pontja:

„Preserve the network location, if any, given in the Document for public access to a Transparent copy of the Document, and likewise the network locations given in the Document for previous versions it was based on. These may be placed in the "History" section. You may omit a network location for a work that was published at least four years before the Document itself, or if the original publisher of the version it refers to gives permission.”

Nemhivatalos magyar fordítása:

„Ne tegyen változtatásokat a Dokumentumban megadott Átlátszó példány nyilvános hálózati elérhetőségét (ha van ilyen) illetően, vagy hasonlóképp, a Dokumentum alapjául szolgáló korábbi változatok hálózati helyére vonatkozóan. Ezek az „Előzmények” szakaszban is szerepelhetnek. Csak abban az esetben hagyhatja el egyes korábbi változatok hálózati elérhetőségét, ha azok legkevesebb négy évvel a Dokumentum előtt készültek, vagy ha maga az alkotó engedélyezi azt.”

A kulcskérdés tehát az: mikor születik meg a GFDL-licenc alá helyezett mű? Pontosabban: mikortól számít a Wikipédián megejtett bármely csekély, de szándékában értelmesnek tekinthető szerkesztés GFDL-licenc alá helyezett dokumentumnak, illetve módosított változatnak, azaz olyan műnek, amelynek szerzője van, és a szerzőnek szerzői jogai vannak? Teljesen egyértelmű: a „Lap mentése” gomb megnyomásától. Minden egyes apró szerkesztés módosítja a publikált dokumentumot, de háromféle szerkesztési esemény megkülönböztetett figyelmet érdemel:

Az első a lap létrehozása:

A Wikipédia minden egyes olyan kifejezésnél, amelyen az adott nyelven még nincs szócikk, felajánlja: „Készíthetsz egy új szócikket ezen a néven”. Amennyiben a szerzőjelölt ráharap a lehetőségre, megjelenik neki a szerkesztőablak. Ha a „fapapucs” címkével jelölhető témakört szeretné a magyarul olvasó világ elé tárni, viszonylag hamar meggyőződhet róla, hogy egy Villanygabihoz címzett röpke üzenet színesítésén kívül annyit sem mond róla a huwiki, hogy fapapucs. A rekesz tehát üres, szélesre tárul az alkotás tere! De rögtön a következő sorban be is szűkül: Mi nem való a Wikipédiába? Zöldfülű kezdőknek való, csalogató olvasmány; világosan tagolt, könnyen áttekinthető szerkezettel és mondanivalóval. Precíz definíciók, (az ötvennél is több link alatt különösen, ld. pl: lexikon, vagy GNU Free Dokumentation License), korrekt utasítások („Ne készíts vagy módosíts szócikkeket, csak hogy az igazadat bizonyítsd.”), világos következmények („A történetével együtt törlődik a lapod; általában miután a szerkesztők nagy része ezt a Wikipédia:Szavazás törlésről lapon megvitatta. Ezt hasznos megnézni, ha szeretnéd megérteni, pontosan milyen visszásság miatt is töröltük a cikkedet, és szeretnéd ezt elkerülni a jövőben;”). Ha minden világos, akár rögtön neki is lehet állni a szerkesztésnek.

A második a lap törlése:

Amennyiben valamilyen visszásság csúszott a szerkesztésbe (pontosabban kellett volna követni a világos vezérfonalat!), és a szerkesztők nagy része ezt megvitatta, a GFDL-licenc alatt publikáló szerző műve akár törlődhet is. Ez a mondatom pimasz is, csúsztat is, abszurd is: mégis a valóság egy szeletét írja le. Pimasz, mert kiemeli, hogy több száz oldalnyi szöveget kellene átolvasnia és értelmeznie a szerzőjelöltnek, mielőtt publikálni kezd, és kiemeli, hogy még ezzel az időrabló önképzéssel sem mehet biztosra, hiszen az elolvasandó lapok olyan definíciókat, körülírásokat és példákat tartalmaznak, amelyek a gyakorlott szerkesztők körében is újra meg újra fellobbanó viták tárgyát képezik. Csúsztat, mert általában a szerkesztők csekély töredéke jelenik csak meg törlési szavazáson (és nem a nagy része), tehát a cikkek sorsáról jellemzően azok döntenek, akiket a cikk léte-nemléte érzelmileg megérint annyira, hogy rászánják magukat a voksolásra. És abszurd, mert a GFDL-licenc egyik sarkalatos követelménye éppen az, hogy a szerző(k) meghatározott ideig biztosítsák a mű hálózati hozzáférhetőségét. (Honnan ez a szöveg, kép, tudás? A Wikipédiáról! Ott biz ilyen nincs!) Magától értetődő, sőt elvárható, hogy egy enciklépia/lexikon tartalmi és formai követelményeket támasszon a benne megjelenő szócikkekkel szemben. Ahogyan azonban a Wikipédia igyekszik érvényesíteni a követelményeit, az egyszerre tragikomikus, erkölcstelen és jogszerűtlen. Tragikomikus, mert a szabadság nevében megalkotott szócikkeket utólag keményen cenzúrázza, nagyjából a jakobinus népérzületre és a vörösgárdista korrektségre emlékeztető eljárási szabályokkal. Erkölcstelen, mert miközben egyik oldalon erőfeszítésre biztatja a többnyire fiatal és tapasztalatlan szerzőket (de az alkotáshoz jellemzően semmiféle személyes támogatást nem ad), a másik oldalon védtelenül kiszolgáltatja őket a kirafináltabb közreműködők tapasztalatilag kétségtelenül létező rosszindulatú rétegének. És jogszerűtlen, mert a minden publikált szócikkhez automatikusan megadott által GFDL-licenc feltételeit csak részben tartja be. (Miből sem állna egyébként a fő névtérbeli szereplésre alkalmatlannak ítélt szócikkeket egy világosan elkülönített selejttérben tárolni, még akár didaktikai célzattal is. A valódi kiszuperált példákból legalább annyit lehetne tanulni, mint a ködös-idealisztikus előírásokból. A GFDL-licenc ugyanis a mű minőségéért valóban nem vállal semmiféle garanciát, ellenben a mű időben korlátozott, de a lejáratig biztosított fellelhetőségéért igen.)

A harmadik eset – a lap informatív értékének csökkentése – a legcifrább:

A Wikipédia valamiféle naiv evolúciós ideológiára alapozva a szerkesztők csaknem tetszőleges módosításaira bízza szócikkei tartalmának változásait. A Wikipédia azonban nem egyszerűen a legszélesebb körben elterjedt és befogadott ismeretek és nézetek puszta tükre kíván lenni, hanem olyan ismerettár, amelyre alapozva bármely olvasó saját tudását egyértelműen fejlesztheti, gyarapíthatja, nem pedig csupán összemérheti a „nagy átlag” tudásával és világképével. Azaz: a Wikipédia elvben az „átlagember átlagvilágképénél” nagyságrendileg bővebb, részletesebb, pontosabb, és ráadásként elfogulatlanabb (objektívebb) világképet kívánna megjeníteni. Ennek a világképnek a megalkotását mégis „átlagemberek” meglehetősen szervezetlen és szabályozatlan önkéntes együttműködésétől várja. Csöppet sem számol azzal a körülménnyel, hogy egy válogatatlan szerkesztőgárda teljesítményei is válogatatlanok, azaz a szerkesztések minőségének szórásképe meglehetősen hűen a szerkesztők összességének szellemi-erkölcsi állapotát fogja tükrözni. Se rosszabbat, se jobbat, se mást: ugyanazt. Minél többen szerkesztik a Wikipédiát, annál inkább a „közép”, az átlagos képességű és műveltségű közreműködők elvárásai körül fognak sűrűsödni a szócikkek tulajdonságai. A szerkesztési események számának növekedése ugyanakkor azzal is együtt jár, hogy egyre több és több szélsőséget is felölel, de egyúttal el is fed ez a „kiátlagolódási” folyamat. A kontrollálatlan eltömegesedés a tulajdonképpen kisszámú, bár bő lére eresztett „szabályállomány” fokozatos erodálódását is jelenti. A Wikipédia nem szótár! Mi itt a huwikin órákig tartó vitába merültünk a „Szimatszatyor” szócikk minősítését illetően: tessék szíveskedni egy kicsit kalandozni a Category:Slang, vagy a Category:Neologism ugrópontból kiindulva! Vagy betekinteni a Walmarting szócikk törlésére (neologism!) tett kísérlet lefolyásába! Az elközönségesedés (vulgarizáció) minden olyan szituációban törvényszerűen megjelenik, ahol a körülmények nem szorítják a folyamatokat erővel egy meghatározott irányba, magyarán, ahol a tulajdonságok szelekciója csak meglehetősen elnagyolt és lagymatag fokozatokra van beállítva. Az már csak hab a tortán, ha mégiscsak szűrögetünk azért ezt-azt, csak éppen azt nem tudjuk eldönteni, hogy a megvizsgált bélyeg mennyire lényeges, meg hogy tulajdonképpen merre is van előre és merre hátra. A javítatlan (sőt észrevétlen) minőségrontás huwikis eseteit nehéz lenne a kölcsönös személyeskedés veszélyét kiiktatva bemutatni, de bízom benne, hogy Alensha például elég érett szerkesztő ahhoz, hogy véggiggondolja az Eötvös-kollégium szócikken tett szerkesztéseinek a tényleges értékét. (És hogy magamat se hagyjam ki: az újabb információként lazán odavetett „Pesten” szó kétes haszna elsőre nekem se tűnt szembe.) De említhetem az Iregszemcse szócikket is, ahol a megjelölt legfőbb forrás (a község honlapja...) minden tekintetben különb a belőle született szócikknél, tucatnyi javítgatás és foltozás ellenére is. Hogy ezekután a magában a forrásban rejlő, nem „kézenfekvő” hibát vajon hány wikipédista bökné ki, azt talán jobb nem is latolgatnunk...

Esetek százait lehetne megvizsgálni: ha szabályos mintavétellel kerülnének a boncasztalra, az összkép diagnózisát aligha módosítaná jelentősen az esetszám növekedése. Nincs hátra más: a terápiára tett javaslatoknak kell következniük.

A legátfogóbb javaslatom: tanuljunk meg nem hazudni!

És rögtön hozzáteszem: nem valamiféle erkölcstant óhajtok kifejteni, mindössze sorra kívánok venni olyan létező technikákat, amelyek elősegítik az információ és a dezinformáció megkülönböztetésének megtanulását, begyakorlását, készségszintűvé fejlesztését.

A Wikipédia: ismerettár, amelyre alapozva bárki gyarapíthatja tudását. Alapvető azt megérteni, hogy a tudás nem a Wikipédiában, hanem a felhasználói fejekben van, és a Wikipédia csak segédeszköz a tudás egyik fejből a másikba költöztetéséhez. A wikipédista akkor végez jó munkát, ha ezt a segédeszközt olyanformán fejleszti, hogy azzal a tudás áramlását megkönnyítse. Azaz: a hasznos jelek arányát növeli, a káros (téves vagy fölösleges) jelek számát csökkenti. Zajtalan kommunikációs csatorna gyakorlatice nincs, ennek ellenére nem irreális törekvés a jel/zaj arány folyamatos javítása. Nyilván itt is van egy határ, amely fölött egységnyi újabb ráfordítás már egyre kisebb és kisebb mértékű javulást hoz csak, de egzakt mérések nélkül, kéthónapnyi teljesen tudománytalan hasraütométeres szondázás alapján is ki merem jelenteni, hogy a huwiki-csatorna jel/zaj arányán viszonylag csekély ráfordításokkal is lehet még látványos javításokat eszközölni. Hogyan? Hasznos jelek nagyobb mennyiségű bevitelével, meg a dezinformációk biztosabb felismerésével és hatékonyabb kiszűrésével. No: ezt a kincset érő dodonai mondatot szándékozom a következőkben aprópénzre váltani. Képletesen is - de szó szerint is!

A központi kérdés: mi igazolja a Wikipédia létét, fennmaradását, fejlődését vagy elsorvadását? Önmaga, vagy a környezete? Ugyanez a kérdés több lépés után ott lukad ki, hogy mi teszi indokolttá (azaz mi igazolja, mi teszi igazzá) a Wikipédián fizikailag lehetséges legkisebb változtatásokat, egy karakter vagy más jel valamely tulajdonságának megváltoztatását? A jel maga kíván megváltozni, vagy a környezete változtatja meg? Ha „változtatás” fogalmába a „nincs jel – van jel” lehetőségét, mint szélsőértéket is belevesszük, elvileg ki lehetne számolni, hogy hányféle Wikipédia lehetséges. Ha a választási lehetőségeinket leszűkítenénk annak a vizsgálatára, hogy egyetlen – változtatás nélküli – wiki-szoftvercsomaggal egyetlen létező, élő nyelven hányféle Wikipédia-tartalmat lehet felépíteni, a számításaink végeredménye valószínűleg akkor is emberi aggyal közvetlenül felfoghatatlan nagyságrendű mennyiség lenne. A kérdés tehát oda egyszerűsödik: a jelenleg általunk használt szoftver segítségével épülő magyar nyelvű Wikipédia e pillanatban vajon miért pont olyan, amilyen, és miért nem más? Minden apró szegletében és összességében is miért pontosan az jött létre, ami létrejött? A következő logikus lépés: ha erre a kérdésre találunk több- kevesebb magyarázó erővel bíró válaszokat, akkor tudunk- e vajon a segítségükkel a Wikipédia jövőbeli alakulására a puszta jóslást meghaladó jövőképet felvázolni? A harmadik legfontosabb kérdés: a leszűrt ismeretek birtokában milyen mértékben és milyen módszerekkel tudjuk a jövőbeli Wikipédiák alakulását befolyásolni? Fölmerülhet persze az a kérdés is, hogy egyáltalán szükség van-e bármiféle jövőbefolyásolásra a Wikipédián, de úgy vélem, hogy az irányelvek, útmutatók serege és a szerkesztési viták arra utalnak, hogy ez a tudatos és szabályozott jövőalakítási igény a Wikipédia alapítóinak és a csatlakozott közremőködők túlnyomó többségének személyes igénye is.

És itt máris felfedezhetünk egy fogalmat: az egyetlen magatartásforma, amely tudatosan és határozattan a struktúrált jövőkép ellen dolgozik, a vandálkodás. És itt a helye a Wikipédia jövőjét veszélyeztető másik alapvető magatartásforma meghatározásának is: a trollkodás a vandálkodás ellentettje. A vandálnak csak arra kell aWikipédia, hogy legyen mibe belerúgnia, a trollnak viszont arra, hogy legyen mit bekebeleznie és a saját képére formálnia. A vandál céltalanul „szétstrukturál”, a troll parttalanul „átrendez”. Primitívebb, formalista értelmezésben a vandál a szócikknek, a troll a közösségnek esik neki. De nem sokra megyünk ezzel az értelmezéssel, ha a miértre nem tudunk választ adni. Ha csakis formai jegyeket vizsgálunk, akkor képtelenek vagyunk például egzakt választ adni arra, hogy egy „üres” (addig nem is létező) szócikkbe kizárólag válogatott otrombaságokat vagy értelmetlen karaktersorozatokat firkantó szerkesztő ugyan micsoda? Nem szócikket támad (hiszen ő hozta létre!), tehát nem vandál. Nem troll, hiszen egyetlen szerkesztőhöz sem szólt egy kukkot se. Vandál, hiszen egy potenciálisan „jó” szócikk helyét preventíve szeméttel töltötte fel. Troll, mert a provokatív szerkesztés „nyilvánvalóan” a szerkesztők, a közösség megzavarását célozta. A következtetés – számomra legalábbis – világos: nem vandálokat és trollokat kell szimatolni, hanem megállapítani a változtatásról, hogy zaj vagy hamis jel. Ha csak zaj, egyszerűen törölni kell, hiszen teljesen véletlenszerű a keletkezése. Ha viszont hamis jel, akkor a kibocsátót kell zárolni, mert nem véletlen „becsapódást”, hanem nagyon is „célzott lövést” észleltünk. A „zárolást” persze úgy célszerű megejteni, hogy „nyelvet” azért fogjunk, azaz a hamis jel kibocsátóját csak a hamis jelek további kibocsátásában akadályozzuk, de ne szakítsuk meg vele a kommunikációt. A leggyorsabban és legpraktikusabban ezt a célt a három visszaállítás gyors kimerítésével lehet elérni, amikor is több szerkesztő (lehetőleg admin) egymást váltva „hivatalból” visszaállít annak elérése érdekében, hogy a nekihevült szerkesztőt a lövészárokból kicsalogassa a targyalóasztal mellé. És tökéletesen mindegy, hogy a hamis jel kibocsátója többszörös wikitüntetett-e vagy egy anonim kezdő. Nem a személyt, hanem a cselekményt kell meghatározni, és annak függvényében cselekedni. Mit kezdenének a Wikipédia „rendvédelmi erői” egy olyan helyzettel, amikor egy erősen motivált figura úgy rendezkedne be, hogy több, egymástól tökéletesen független (mobiltelefon!) csatornán, több kliensgépről, több „személyiséget” hihetően alakítva szerkesztene egy helyszínről? Pláne, ha többedmagával tenné ugyanezt? Nos, a gyakorlati helyzet nagyon közel áll ehhez, legalábbis a huwikin. Jelentős számban vannak erősen motivált szerkesztők, akik a szerveződésnek arra a fokára már eljutottak, hogy megbízhatóan egy irányba szavaznak, újra és újra a Wikipédia működésétől távol álló jegyek szerint kialakuló szimpátia-körökbe tömörülnek, és így újra és újra hamis jelek tömegét zúdítják a Wikipédia-közösségre. A „magányos hősökkel” még meg tudott birkózni a Wikipédia, bár iszonyatos erőpocsékolással, és a végeredményt tekintve roppant bután: kitaszította őket. Az elfogult világképüket tudatosan egymással együttműködve a Wikipédiára ráerőltetni akaró szerkesztőkkel azonban sehogy sem jutunk dűlőre: a bandaháborúk hamis jelei újra és újra megzavarhatják a békés szerkesztést. Az ok arcpirítóan kézenfekvő: bár folyton tudásgazdálkodást emlegetünk, mégsem merjük nevén nevezni a dolgokat. Egy nagyon gyenge érvrendszerrel (a wikiszabályokkal) felszerelkezve akarunk szembeszállni igen erős, évszázadok alatt kicsiszolódott érvrendszerekkel. És ahol a Wikipédia gyenge és hézagos érvrendszere csütörtököt mond, ott menetrendszerűen saját személyes meggyőződésünket húzzuk elő a „helyes” döntés kicsikarására. Ilyenformán a Wikipédia védői maguk is folyamatosan aláássák, rombolják a projekt amúgy sem túl szilárd lábakon álló gondolati építményét.

Hogyhogy a Wikipédia nem szilárd alapokon álló gondolati építmény?

Hát úgy, hogy nem az!

A szabályozók nem alkotnak összefüggő, logikus gondolatrendszert, az irányelvek és útmutatók össszesége sokkal inkább ad hoc óhajok és intelmek laza, önmagában is ellentmondásos gyűjteménye, mint szabatos kodifikáció. A Wikimedia Foundation hirdetett céljai nemesek, de a célhoz rendelt eszközrendszer sokkal inkább vázlatos víziók esetleges konglomerátuma, mint pontosan végrehajtható program, kidolgozott algoritmus. A legalapvetőbb ellentmondást úgy lehet megfogalmazni, hogy az alapítványi projektek gigantikus definíciógyűjteményekké vágynának ugyan válni, de még önmagukat sem tudják tisztességggel meghatározni. Sem az összprojektumot, sem a testvérágakat, sem a bennük használt eszközöket. Márpedig hibás axiómákból kiindulva nem igazán szoktak olajozottan működő rendszerek kikerekedni.

A Wikipédia riasztó mértékben kézivezérlésre szoruló rendszer. Az unalomig ismert, mégis újra meg újra előbúvó zavartípusok kezelésére nem képes tartós önszabályozó megoldásokat kialakítani. A szerkesztők és a szócikkek számának növekedésével a megoldatlan problémák száma is egyre növekszik. E héten megvitatjuk a pinjin átírást, jövő héten újrakezdjük az egész műsort Adamtól Salgerig - az oszéttal. Mire a Voltszovjetunió összes népeire ráoktrojált összes kultúrajándékot egyenként átcsócsáljuk, már mehetünk is az 50.(jubileumi) interwiki-sorrend döntőjére.

A nagyobb aktivitást kiváltó, élesebb viták szinte egytől-egyig a Wikipédia rosszul felépített, ellentmondásos szabályozórendszerének a következményei. Sarkítva: nem elég baj, hogy a Wikipédia gyakorlatilag csak manuálisan, eseti beavatkozásokkal és tünetileg képes kezelni a kívülről beszivárgó zavaró tényezőket, ráadásként legalább olyan mértékben saját feltorlódó belső problémái is ki-kiújuló üzemzavarok idült gócaivá válhatnak.

A rendszer stagnálásának, változás nélküli pangásának alapvető elvi oka a visszacsatolások gyakorlati semmibevétele. A Wikipédia megalapítása óta semmit sem fejlődött, csak differenciálatlanul hízott, és sarjadzott néhány tucat ugyanolyan fiawikit. Nem lett jobb, csak nagyobb és több. Más kérdés, hogy az amerikai gondolkodásnak van egy olyan, hatásában semmiképp se túlbecsülhető vonulata, amely szerint a több automatikusan jobb is. Ez a gondolat feltehetőleg a függetlenség kivívását követő felfutás korának közgazdasági szemléletéből szivárgott szét az amerikai néplélekben, és szoros rokonságban van, sőt végső következményeiben azonos a korlátlan helyettesíthetőség eszméjével. Ahol minden megmérhető pénzben, és minden át is váltható pénzre, ott a módszerek megítélésének elsődleges szempontja az, hogy a pénzt melyikkel lehet leggyorsabban szaporítani. Az ilyen „kicsirakás nagyotkíván” típusú pozitív visszacsatolású rendszerek mindaddig differenciálatlanul dagadnak, amíg futja az inputokból, vagy amíg a környezet gátat nem szab a terjeszkedésüknek. Vagy: önsúlyuk alatt összeroskadnak.

A wikipédia a virtuális térben építi önmagát, így evidens, hogy kiterjedésének fizikai határa gyakorlatilag nincs: a Wikipédia nem papír! Növekedése tehát alapvetően az inputok mennyiségéhez kötött: több szerkesztő – több cikk. Kemény határt szab ugyanakkor a hardverkapacitás, amelynek bővítése viszont alapvetően pénzkérdés. A karácsonyi kalapolás a remélt összeg kétharmadát hozta csak, az adományok rögtön az akció után visszálltak a szokott csordogáló szintre. A szócikkek és a szerkesztők száma viszont világszerte meglódult idén tavasszal (mégiscsak hatott a kampány...), így csak idő kérdése, hogy a Wikipédia sorsa mikor torkollik a közlegelők tragédiájába.

Amit persze nem láthatunk: mekkora alapítványba átpumpálható pótlólagos forrást tud fakajtani a prifitérdekelt Wikia. A márkanév világszintű bevezetését gyakorlatilag ingyen megoldották a tulajdonosok, a dotcom cégek egyik legnagyobb költségtételét tehát előre kipipálhatták. Érdekes reklámetikai kérdés, hogy a nonprofit Wikimedia-projektek vajon mennyire feltűnően ajánlgathatják egyik potenciális főszponzorukat, a Wikia Rt-t, miközben minden más közvetlen hirdetést elutasítanak. (Aki még wikizés közben is reklámra vágyik, az menjen csak szépen a Wikiára...) A szerkesztők és olvasók számára mindkét hely igénybevétele ingyenes, és a technikai lehetőségek is nagyjából ugyanazok. A Wikimedia-projekteken nincs reklám, de van hatalmas közösség és közönség. A kis Wikiák jobb szélén szerényen és visszafogottan ugyan, de ott kucorognak a fizettett Google-címek, viszont adva van a szakosodás lehetősége, ebből következően egy korlátolt exkluzivitás lehetősége, és főként adva van az újrakezdés lehetősége. (A GFDL alapján amúgy is csak hosting és segéderő kérdése, és bármelyik jobbmódú csemete a világ Wikijeit egyesítheti a saját légkondis szuterénjében. Szerényebb anyagiakkal is bármelyik wikiről bármelyikre bármi átvihető. A szabályok viszont tág határok között variálhatók, és egy Wikián valóban a közösségen múlik, hogy mi az a Wikia és mi nem...)

A Wikimedia-projektek e pillanatban alapvetően még csak önmagukkal versenyeznek, és a legprimitívebb báziszemléletű mennyiségi mutatókkal mérik a sikert. De kit nyűgöz le vajon az albán népgazdaság biciklikibocsátásának 573 százalékos növekedése, ha azt is tudja, hogy a számláló évi száz bringáról indult, és majd egy emberöltővel ezelőtt?

„Minden verseny, még a legősibb is azért folyik, hogy a jobb győzelme lendítse előre az egész közösséget. Olyan remény, sőt ösztön diktálja a jobbik diadalát, hogy az előretörők képesek lesznek magukkal húzni a többieket is. A társadalmi fejlődés dinamikája: a kiugrókat be kell hozni a lemaradottak felemelése érdekében. Amikor az egyenlősítés eleve visszafogja a kiugrókat, a stagnáció és a hanyatlás következik. Ha viszont a kiugrókat biztatják, hogy húzóerővé váljanak, akkor az egyenlőtlenség növekszik.” (Losonczi Ágnes, 1989)

Angol és német wikielmészek két területet vizsgálnak felfokozott érdeklődéssel: a wikitársadalmak működését, meg a wikik szaporodásbiológiáját. Az első terület összefoglalásaként jelennek meg az olyan szlogenek, hogy „közösségi tartalomfejlesztés”,meg „kollegiális lektorálás”, netán „ráérők diktatúrája”, vagy éppen „dilettánsok anarchiája”.

Alapvetően hibás megközelítés: a virtuális tervezési tér gyakorlatilag végtelen, itt nincsenek meg azok a határok és bilincsek, amelyek a fizikai világban egy személyt vagy személyek egy csoportját arra kényszerítenek, hogy legalább egy létező embertársadalomba feltétlenül beilleszkedjen úgy-ahogy, ha életben akar maradni. Virtuáliában nem kényszer, hanem lehetőség az együttműködés. Ha valaki győzi szusszal, egyedül is pompás képzeletbirodalmat rendezhet be. Legyen elég, ha csak utalok J. K. Rowling működésére, vagy George Lucas világára. Természetes, hogy van Harry Potter Wiki és van Wookieepaedia is, és mindkettő a Wikia Inc. Wikia projektjének vendégszeretetét élvezi. A Google.co.hu (alltheweb) a Harry Potter névre kereken százötvenmillió, a Star Wars keresésre valamivel kevesebb, százharminchatmillió találatot ad. Van-e ezekután ésszerű magyarázata annak, hogy a varázslówiki még hatszáz hasznos oldalt se tartalmaz, a csillagháborús meg harmincezer fölött jár? (Kéz a kézben a huwikivel...) Az első tizenhárom, a második tíz hónapja indult: a koruk aligha okozhat ekkora különbséget. (Az ilyen exponenciális lavinamutatványoknál az időbeni kezdés alapvető lehet: a huwiki kétszer öregebb a szőrmókképezdénél...) A merítési bázist már kimerítettük: mindkét kultuszkör nagyjából hasonló méretű lehet, bár a potteristák átlagéletkora nyilván alacsonyabb, amiből viszont az is következik, hogy a sűrűségük ugyanakkor magasabb az egyes évjáratokban. Méghozzá a neten nőtt generációban, úgyhogy ezen a nyomon inkább távolodunk a magyarázattól. Két tippünk maradt. Az első: mire wikibőrben is megjelent a mágusnép, addigra már annyi helyen lehettett potterrajongani, hogy ide már nem maradt figyelem. Amennyire a Roxfortfalókat ismerem (két lánnyal, akik angolul és németül is olvassák, és háromszáz felé tartanak az iwiwen...), nem jellemző a figyelem beszűkülése egyetlen webhelyre, sőt sokkal inkább az ellenkezőjét tapasztalom. A másik teória marad az utolsó esélyünk: egyszerűen nem volt eléggé szimpatikus a kezdeményezés ahhoz, hogy elérje a láncreakció beindulásához szükséges kritikus felhasználótömeget. Lehet, hogy csak ímmel-ámmal mammogott a projekten a founder, meg lehet az ellenkezője is, és bősz strucckotlóként hajtott el minden érdeklődőt a fészkecskéje környékéről. Még az is előfordulhat, hogy más WikyPotter projektet résztvevői merő irigységből addig piszkálták és fikázták a „konkurens” kezdeményezést, hogy sikerült teljesen elrontani a közös játék örömét. A lapok történetből nyilván ki lehetne ókumlálni a sztori körvonalait. Egy biztos: nem a téma jelentéktelenségén múlott a siker, hanem a feldolgozóinak a képességein. És itt áttérhetünk a másik izgalmas wiktudomány területére: hogyan lesznek a kiswikik? (A lap megtekintése innentől 14 éven aluliaknak nem ajánlott!)

A kiswikik ugyanis roppant perverz módon jönnek létre: aszexuálisan! Bimbózással, sarjadzással, osztódással. Az informatikában bevett kifejezéssel: fork képződésével. Adva van egy „anyaszervezet”, ami működik, azaz mindenfélét fölvesz és beépít magába a környezetéből, közben nő-nődögél, aztán amikor már nagyon nem fér a bőrébe, meghasad, és egy vagy több „fiókszervezet” leválik róla. A fióka információs öröksége nagymértékben megegyezik az anyáéval, új külső információk beszivárgása leginkább csak a hasadás létrejöttében játszik nagyobb szerepet. Hasadást pedig leginkább olyan külső információk megjenése szokott előidézni, amelyre az anyaszervezet nem tud kellő pontossággal reagálni. Vagy azért, mert maga elvesztette már egykori rugalmasságát, vagy azért, mert az újabb és újabb kihívások a korábban megszokottnál sűrűbben bombázzák a szervezetet. Legtöbbször mindkettő együtt hat: az anya is elnehezedik, meg a külső hatások is egyre pergőbben érkeznek. A leváló fiókák aztán megpróbálnak önálló életet élni, és ha olyan szerencséjük van, hogy a közös információs örökségből a megváltozott körülményekre picit is jobb válaszokat adó csomag jutott nekik, reménnyel vághatnak neki az anyává válás osztódáshoz vezető útjának. Nyerő (felnövő és fialó) az lesz közülük, aki az erőforrásokért folyó versenyben sikeres, vesztő (utód nélkül elsorvadó) pedig az, aki nem tud elegendő erőforrásra szert tenni. Ha az erőforrások mennyisége a versenyzők igényeihez mérten bőséges, akkor szinte minden utód idővel őssé válik.

Ahogy azonban a rendelkezésre álló erőforrások (javak) egyre szűkösebbnek bizonyulnak, azaz a rendszer egyre zártabbá válik, a folyamat jelentősen megváltozik. A nagyon hasonló igényű utódok között egyre jobban kiéleződik a küzdelem, és egyre kisebb hányaduk éri meg a szaporodást. Az élet legszebb trükkje az, ahogy a zsúfoltság és versengés növekedésére saját belső megváltozásával képes válaszolni. Ha a kifelé terjeszkedés lehetőségei megnehezednek, majd lezárulnak, még mindig megmarad a belső differenciálódás sansza. Egy élő rendszer fejlettsége azon mérhető le leginkább, hogy hányféle alternatívát képes megtanulni önnön javára fordítani.

A magyar nyelvű Wikipédia harmincezernyi szócikkének tartalma minden további nélkül elférne a gépemen, vagy kinyomatva valamelyik könyvespolcom sarkában. Hat -nyolc csomag géppapír meg egy olcsóbb lézernyomtató egy-két feltöltéssel elegendő lenne a hagyományos megjenítéséhez. A világwikipédia tartalma sem nagyon haladja meg Marx&Engels&Lenin egyesített életművének terjedelmét. Legfeljebb egy vernegyulával. És ez a tartalommennyiség több százezer ember többévi szellemi együttműködésének eredménye.

Miért is huzakodunk hát olykor-olykor olyan jó kiadósakat?

Betelt a hely a szervereken?

Nem férünk el a billentyűzet mellett?

Minden feldolgozható forrást kimertünk már?

Utolsó szálig a nyakára hágtunk az érdemleges témáknak?

Hát, nem egészen. Sőt: nagyon nem!

Alapvetően azzal vagyunk elfoglalva, hogy pénzért már senkinek sem kellő „információkat” kajtassunk fel, és rájuk húzva a Wikipédia egyenzubbonyát, szócikké pofozzuk össze őket. Meg azzal, hogy a másik néhány tucat vagy néhány száz ugyanebben mesterkedő szerkesztőtárs körmére nézzünk: vajon méltó matériával foglalta-e el egy-egy címszó, szakasz, mondat vagy szó helyét? A szűk keresztmetszet, az egyedüli erőforrás, amiért keményen versenyzünk: egy-egy szócikk címe és tartalma. Azért küzdünk igazi erőfeszítéssel, hogy mit értsenek (vagy mit ne értsenek!) az olvasóink „Ateizmus” vagy „Szimatszatyor” alatt. Nem tájékoztatni, hanem befolyásolni akarjuk az olvasót - és egymást is. Azért a szóért, azért a sablonért, azért a megformálásért, azért az elrendezésért megyünk igazán ölre, amelyből hitünk szerint wikiprojektenként csak egyetlen egy lehet. Kitűnő szimattal megtaláljuk és kiélezzük azokat a vagy-vagy helyzeteket, ahol megküzdhetünk, ahol meggyőződhetünk arról, melyikünk világképe, érvrendszere és személyisége erősebb, értékesebb. És bemeséljük magunknak, hogy egy „ismeretlen” vidéki zenekar, egy „reklámszagú” vitaminbejuttatási módszer, egy „jelentéktelen” számítástechnikus kiszavazásával önképünk megerősítésén túl más nemes célt is szolgálunk.

A legátfogóbb javaslatom: tanuljunk meg nem hazudni!

A magyar nyelvű Wikipédia nem lexikon, nem enciklopédia, nem hiteles ismerettár. A magyar nyelvű Wikipédia néhány száz ember több-kevesebb rendszerességgel és némi erőszakoskodással űzött szellemi játéka, amelyből némi szerencsével és jóval több intellektuális becsülettel idővel talán valami lexikonféle is kifejlődhet. Ha okosan csináljuk, akkor belső differenciálódás útján itt, ha bután, akkor csak az előbb-utóbb leváló fiókák nemzedékében.

A magyar Wikipédia-közösség nem ismeri a kritika fogalmát. Ha nem is akarja megismerni, akkor önmagát ítéli vesztésre. Egyedüli indulóként sem ér célba sem maga, sem az utódai.