Szerkesztő:Glikol/Lorándit
| Lorándit | |
 | |
| Lorándit Auripigment (sárga), származási hely: Allchar, macedónia | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | tallium(I)-tioarzenid |
| Képlet | TlAsS2 |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | prizmás, tűszerű |
| Szín | lila, narancs |
| Fény | fémes |
| Keménység | 2-2,5 |
| Törés | nα = 2,720[1] |
| Sűrűség | 5,53 g/cm³ |
A Lorándit a leggyakoribb tallium ásvány. Ritka ásvány, ásványosztály "szulfidok és kénsók." Kristályai monoklinok,[2] kémiai képlete TlAsS2 (talliumból, arzénből, és kénből áll) Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA), szerint bináris szulfát a kation / kalkogén arány 1: 1.[3] Az IUPAC szerint tallium (I)-tioarzenit vagy tallium(I)-tioarzenát(III). Általában szemcsés aggregátumok, ritka esetekben, lehet prizmás és tűs szerkezetű. A friss minták skarlát színűek, és fémes csillogásúak. Idővel azonban, gyakran ólomszürke lesz. Ugyanakkor a körvonal színe látható kárminpiros marad. Spirális AsS3 tetraéderekből és a hozzájuk kapcsolódó tallium atomokból áll.
Története
[szerkesztés]Allcharban (macedónia) fedezték fel. Krenner József nevezte el 1894-ben Eötvös loránd magyar fizikusról.[4]
Mesterségesen is elő lehet állítani.
Kialakulása és előfordulása
[szerkesztés]Hidrotermális alacsony hőmérsékleten keletkezik a stilbittel, arzénszulfiddal, orpiment, cinóberrel, Vrabittal, Greigerittal, markazittal, pirittel, szfalerittel, és a barittal együtt. Előfordulási heylei :. Allchar Macedónia. Továbbá Kínában (Xiangquan , Lanmuchang , Zimudang, USA (Nevada, Utah, Wyoming), (Takab, Irán), Beshtau (Kaukázus, Oroszország), és Grube Lengenbach (Valais, Svájc).[5] Előfordul arany és higany ércekben.[6]
Laboratóriuimi előállítása
[szerkesztés]Elő lehet állítani tallium-nitrát (TlNO3), elemi kén elemi és arzén keverékének tömény ammóniaoldatba tevésével. Az elegyet egy autoklávba helyezik, és magas hőmérsékleten tartják(~ 250 °C) néhány napig. Így mélyvörös prizmás kristályok keletkeznek.[7]
Kristályszerkezete
[szerkesztés]
Monoklin, tércsoport P21/a, rácsállandók: a = 12,27 Å, b = 11,33 Å, c = 6,11 Å és β = 104,2°, elemi cellája 8 atomot tartalmaz.[9] Az egyes arzén atomok kovanlens kötéssel kapcsolódnak három kénatomhoz. As-S kötéstávolság 2,08 − 2,32 Å. Tl-S kötéstávolság d'(Tl−S) = 3,36 − 3,87 Å, d(Tl−S) = 2,95 − 3,30 Å.
Felhasználása
[szerkesztés]Az ipari fontossága alacsony. A tudományos érdeklődés övezte mivel a 205Tl neutrínó sugárzás hatására 205Pb alakul. Így a régi tallium ásványok 205Pb tartalmából következtetni lehet a nap neutrínó sugárzásának mértékére.
Források
[szerkesztés]- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)Mindatnevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)Webmineralnevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)sulfosaltsnevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)EdenharterPetersnevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)Fundortenevű lábjegyzeteknek - ↑ szerk.: Anthony, John W.; Bideaux, Richard A.; Bladh, Kenneth W. and Nichols, Monte C.: Lorandite, Handbook of Mineralogy (PDF), Mineralogical Society of America. Hozzáférés ideje: 2011. december 5.
- ↑ (1994) „The thallium sulfarsenites Tl3AsS3 and TlAsS2 [thallium(I) thioarsenates(III)]: structural characterization and syntheses”. Journal of Alloys and Compounds 216 (1), 155. o. DOI:10.1016/0925-8388(94)91058-8.
- ↑ Fleet M E (1973). „The crystal structure and bonding of lorandite, Tl2As2S4”. Zeitschrift für Kristallographie 138, 147. o. DOI:10.1524/zkri.1973.138.138.147.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)Zemannnevű lábjegyzeteknek
Irodalom
[szerkesztés]- Lorandite in: Anthony et al.: Handbook of Mineralogy, 1, 1990, 101 (pdf).
- József Krenner (1894): A lorándit, új ásványfaj, in: Matematikai és Természettudományi Értesitö, Band 12, S. 473-473 (PDF 28,2 kB)
- M. E. Fleet: The crystal structure and bonding of lorandite, Tl2As2S4. In: Zeitschrift für Kristallographie. 138, 1973, S. 147–160 (pdf).
- Melvin S. Freedman et al: Solar Neutrinos: Proposal for a New Test. In: Science. 193, Nr. 4258, 1976, S. 1117–1119, doi:10.1126/science.193.4258.1117.
- M. K. Pavićević: Lorandite from Allchar - A low energy solar neutrino dosimeter. In: Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section A. 271, Nr. 2, 1988, S. 287–296, doi:10.1016/0168-9002(88)90171-4.
- A. Lazaru, R. Ilic, J. Skvarc, E. S. Kristof, T. Stafilov: Neutron induced autoradiography of some minerals from the Allchar mine. In: Radiation measurements. 31, Nr. 1–6, 1999, S. 677–682, DOI:10.1016/S1350-4487(99)00170-5.
További információk
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorándit című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorándite című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- ↑ Andreas Edenharter and Tjerk Peters, (1979). "Hydrothermalsynthese von Tl-haltigen Sulfosalzen", Zeitschrift für Kristallographie: Vol. 150, No. 1-4, pp. 169-180. doi:10.1524/zkri.1979.150.1-4.169
- ↑ Fundortliste für Lorándit beim Mineralienatlas und bei Mindat
- ↑ Mindat - Lorandite (englisch)
- ↑ "Sulfosalt systematics: a review. Report of the sulfosalt sub-committee of the IMA Commission on Ore Mineralogy" (PDF; 2,2 MB)
- ↑ Webmineral - Lorandite (englisch)
- ↑ A. Zemann, J. Zemann: Zur Kenntnis der Kristallstruktur von Lorandit, TlAsS2 In: Acta Crystallographica. Band 12, 1959, S. 1002-1006; (American Mineralogist Crystal Structure Database - Lorandite)