Szerkesztő:Füli300/piszkozat

A revitalizálás újra élővé tételt jelent.

A fogalom és a gyakorlat nem újkeletű: Németországban és Svájcban már évtizedek óta — nemcsak természetvédelmi, hanem vízgazdálkodási, azaz gazdasági és árvízvédelmi szempontokból is — támasztanak fel vízfolyásokat. Felismerték, hogy az adott táj jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó gazdálkodás erőltetése és a szabályozások és szennyezések mennyi kárt okoznak magának az embernek is. Gondoljunk csak arra, hogy a kimélyített, kiegyenesített meder a megnőtt romboló erő hatására még mélyebbre vágódik, s ezzel mélyebbre szállítja a mezőgazdaságban egyébként oly fontos talajvíz szintjét.

Természetvédelmi szempontból jelentős, hogy az eredeti állapotukban lévő, a vízfolyás és környezete közötti átmenet és a hozzá tartozó igen változatos élettér eltűnt. A élővilág mindig a víz közelében a legbőségesebb, itt alakulnak ki a legbonyolultabb ökoszisztémák, melyek fenn tudják tartani a víz jó minőségét, és otthont adnak a védett élőlények tömegének.

Patak-revitalizáció fogalma és követelményei

A revitalizáció vagy renaturálás a leromlott élőhelyek, természeti képződmények újra élővé, természetessé alakítását jelenti. A patak-revitalizáció pedig egy szemmel látható módon is degradálódott, a vízi élőlényegyüttes számára az élettérhez szükséges környezeti tényezőket egyre kevésbé tartalmazó patakszakaszt - a mérnökbiológia módszereit felhasználva - úgy alakítunk át, hogy megfeleljen a következő követelményeknek.

• A vízi ökoszisztéma szempontjából kedvező élettér jellege legyen (ún. természetközeli állapot)

• A patak által esetleg veszélyeztetett települések árvízi biztonsága maximálisan garantálva legyen.

• A patakhoz tartozó vízhasználatok igényeit kielégítse.