Szerkesztő:Ewa-san/próbalap

{

Kómei császár
Kómei császár
Japán császára
Uralkodási ideje
1846. március 10. – 1867. január 30.
Elődje	Ninkó császár
Utódja	Meidzsi császár
Korszak	Edo-korszak
Életrajzi adatok
Született	1831 július 22.
Elhunyt	1867. január 30.(35 évesen)
Nyughelye	Higasiyama-ku Kiotó, Japán
Édesapja	Ninkó
Édesanyja	Fudzsivara-no-Cuneko
Házastársa	Kudzsó Aszako
Vallás	Sintó
Sablon • Wikidata • Segítség

Kómei császár (孝明天皇, Kómei tennó, Hepburn-átírással: Kōmei tennō), (1831. július 22. – 1867. január 30.) volt Japán 121. uralkodója a hagyományos öröklési rend szerint. Uralkodása 1846-tól 1867-ig tartott.

Származása

Mielőtt Kómeiként elfoglalta volna a krizantém trónt, Oszahito (統仁) néven ismerték és beiktatása előtt a Hiro-no-mija (煕宮 Hiro-no-miya) címet viselte. Ő volt Ninkó császár negyedik fia. Anyja Fudzsivara-no-Cuneko (藤原雅子 Fujiwara-no-Tsuneko) volt.

Kómei főfelesége Kudzsó Aszako (九条夙子 Kujō Asako) volt, akinek 1867-ben, Kómei halála után Meidzsi császár az "Özvegy Eisó császárné" (英照皇太后 Eishō-kōtaigō) nevet adta.

Élete

Osahito herceg az apja halálát követően lett császár. Kómei uralkodásának évei megfelelnek a Tokugava Iejosi, Tokugava Ieszada, Tokugava Iemocsi és Tokugava Josinobu vezette sógunátus idejének.

Matthew Perry és "Fekete Hajóinak" érkezésével (1853. július 8.), Japán változni kezdett, hogy felzárkózzon a nyugati országokhoz, és modern ipari nagyhatalom legyen belőle. A Tokugava sógunátus, amely majdnem három évszázadon keresztül felügyelte a katonai és civil ügyeket a feudális Japánban, alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megbirkózzon az új kihívással, a kereskedelem megnyitásával a nyugati világ felé.

Ekkoriban Kómei császár még mindig csak szimbolikus hatalommal bírt, az udvarában, Kiotóban. Míg a sógunátus megosztott volt a belső viták miatt, és fokozatosan megadta magát a külföldi hatalmaknak, a katonaság fenyegetése alatt Kómei császár elkezdte megerősíteni magát, és sokat visszanyert hatalmából, amit az elődei átengedtek a Tokugava klánnak a Szengoku-korban (戦国時代 Sengoku jidai, vagyis a Hadakozó Fejedelemségek Korában) .

A császár húga, Kazu-no-Mija Csikako császári hercegnő (和宮親子内親王 Kazu-no-Miya Chikako Naishin'nō) a Kóbu Gattai mozgalom (公武合体 Kōbu Gattai) részeként összeházasodott Tokugava Iemocsi sógunnal. A mozgalom neve magyarul annyit tesz: A bakufu és az udvar egyesítése, céljuk az volt, hogy a shógunátust és a császári udvart összeolvasszák, így azok közös erővel léphetnek fel a külföldi hatalmakkal szemben. Kómei császár és a hercegnő is ellenezték a házasságot, annak ellenére, hogy Kómei rájött, hasznos dolog családi kapcsolatban lenni Japán igazi uralkodójával.

Kómei császár nem sokat törődött bármi külföldivel, és ellenezte, hogy Japán megnyissa kapuit a nyugati erők számára, még úgy is, hogy a sógun sorra fogadta el az idegen országok követeléseit.

• 1858. január 22. (Anszei 4, a 12. hónap 28. napján): A bakufu egy delegációt küldött Kiotóba, Daigaku-no-kami Hajasi Akira vezetésével, hogy tanácsot kérjenek Kómei császártól, hogyan viszonyuljanak a betolakodó külföldi erőkhöz. A Tokugava sógunátus megalapítása óta ez volt az első, hogy aktívan tanácsot kértek a császártól. A legkönnyebben felismerhető következménye ennek, az Edo és Kiotó között járó hírvivők megnövekedett száma a következő évtizedben.

• 1858. október (Anszei 5): Hajasi Akira útnak indul Edoból Kiotóba, hogy elmagyarázza Barátsági és Kereskedelmi Szerződés /Treaty of Amity and Commerce/ (日米修好通商条約 Nichibei Shūkō Tsūshō Jōyaku) feltételeit, amit Harris Szerződésként is ismerünk. Hajasinak két feladata volt: elmagyarázni a feltételeket a kételkedő császárnak, és elérni, hogy az uralkodó jóváhagyja a szerződés megkötését. Kómei végül 1859. februárjában egyezett bele ebbe, mikor megértette, hogy nincs más lehetőség.
• 1863. A 14. sógun, Tokugava Iemocsi zarándoklata Kiotóba. Ez egy meghatározó momentum volt, nemcsak a bakufu és az udvar kapcsolatára nézve, hanem arra is, hogy a történelem mit nevezhet Meidzsi Restaurációnak. Ahogyan Kómei császár fogadta a sógunt a kiotói kastélyban, egy olyan momentumként fogható fel, ami teljesen átértelmezte az ország politikai helyzetét, és ismét a hagyományos császári birodalommá változtatta. Ezt a benyomást erősítette Kómei császár következő zarándoklata a Kamo szentélyhez, ahová a sógunt is magával vitte. Ez a nyilvános demonstráció megmutatta, hogy egy új rendszer kezdődött az országban.

"Kiűzni a barbárokat parancs"

Kómei császár halála (1867.) előtt nem sokkal, a kormánynak a csőddel és az összeomlás közelségével kellett szembenéznie. Továbbá Japánt körbevették a gyarmatbirodalmak, jelentős beruházásokkal a japán kereskedelemben, akik arra vártak, hogy jelentős befolyásra tegyenek szert. Egyenlőtlen kereskedelmi egyezményeket kötöttek a nyugati hatalmakkal mint pl. a Kanagawa Egyezmény és a Harris Egyezmény, mindezt annak ellenére, hogy a császár megtagadta a beleegyezését. Kétszer is kinyilvánította az akaratát arra nézve, hogy tiltakozásul visszavonul a hivatalából.

Japán címere

Kómei császár szinte minden fejlesztés miatt dühös volt uralkodása alatt. Élete során soha nem látott külföldieket és csak keveset tudott róluk. Uralkodása alatt egyre többet szerzett vissza hatalmából, ahogy a Tokugava sógunátus hanyatlott, habár ez csupán konzultációkra, és egyéb hivatalos szertartásokra korlátozódott.

Kómei császár egyetértett a nyugat-ellenes érzésekkel, és megtörve az évszázados császári hagyományokat, elkezdett aktívan részt venni az ország ügyeiben. Ha lehetősége volt rá, felszólalt a szerződések ellen, és megkísérelt beleavatkozni a sógunok öröklésbe. Erőfeszítéseinek csúcspontja 1863. a "Kiűzni a barbárokat parancs" volt. Bár a sógunátus nem szándékozta végrehajtani a parancsot, ezek után támadások érték magát a sógunátust és a Japánban lévő külföldieket is/it nevertheless inspired attacks against the Shogunate itself and against foreigners in Japan/. A leghíresebb eset a Namamugi incidens volt, amikor meggyilkoltak egy brit kereskedőt, Charles Lennox Richardsont, amiért a Tokugava kormány százezer brit/angol fontot fizetett kártérítésként. Más események is történtek, beleértve Simonoszeki és Kagosima bombázását, a japán hadiflotta, a parti fegyverek és más haderők megsemmisítését, az egész országban. Ezek az esetek megmutatták, hogy Japán nem ellenfél a nyugati haderők számára, és az ellenállás nem járható út.

Halála

1867. januárjában a császárnál fekete himlőt diagnosztizáltak. EZ nagy meglepetést váltott ki, mert állítólag a császár azelőtt sosem volt beteg. Ugyanezen év január 30-án végzetes rohama volt, lila foltok voltak az arcán, hányt, és hasmenése volt. Sokan azt gondolták, hogy merénylet áldozata lett, amiért közel került a sógunhoz, hogy közösen keressenek egy utat Japánnak az egyre nagyobb kihívást jelentő körülmények között. Nincsenek bizonyítékok, hogy bárki akivel találkozott a betegség felfedezése előtt fertőzött volt, ezért úgy gondolják, hogy az udvar egy tagján keresztül eljuttattak hozzá egy zsebkendőt vagy valami hasonlót, amin megkapta a vírusokat.

Kómei kamiját a császári mauzóleum őrzi, a Cukinova no miszaszagi, a Szenjú-dzsi templomban, Higasijama-kuban, Kiotó városában. Ugyanitt vannak eltemetve közvetlen elődei Go-Mizunoo császár, Meisó császárnő, Go-Kómjó császár, Go-Szai császár, Reigen császár, Higasijama császár, Nakamikado császár, Szakuramacsi császár, Momozono császár, Go-Szakuramacsi császárnő, Go-Momozono császár, Kókaku császár és Ninkó császár.

Kómei császár volt az utolsó, aki posztumusz nevet kapott, amit halála után választottak ki. A fia, Meidzsi uralkodásától kezdve mostanáig, a posztumusz név előre ki van választva, és megegyezik az uralkodásuk idejének nevével.

Kugjó

Kugjō (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári bírósághoz a korai Meidzsi korban. Azokban az években is, amikor a bíróság tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.

Gyakorlatilag ez az elit csoport csak három vagy négy tagot számlált egy időben. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Kómei uralkodása alatt ők jutottak a Daijō-kan csúcsára:

• Takacukasza Maszamicsi kampaku 1823–1856.
• Kudzsó Hiszatada kampaku 1856–1862.
• Konoe Tadahiro kampaku 1862–1863.
• Takacukasza Szukehiro kampaku 1863.
• Nidzsó Narijuki kampaku 1863–1866.
• Sadaidzsin
• Udaidzsin
• Nadaidzsin
• Dainagon

Kómei uralkodásának korszakai

Kómei volt az utolsó japán császár, akinek uralkodása több korszakot nengót ölelt fel. Meidzsi császártól kezdve egyetlen nengót választanak a császárokhoz (ami azonos a császár hivatalos nevével), és ez nem változik a császár haláláig. Kómei uralkodásának idejébe hét nengó tartozik bele:

• Kóka (1844–1848.)
• Kaei (1848–1854.)
• Anszei (1854–1860.)
• Man'en (1860–1861.)
• Bunkjú (1861–1864.)
• Gendzsi (1864–1865.)
• Keió (1865–1868.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Kōmei című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

• Japán császárok családfája
• Japán császárainak listája
• Japán történelme
• Edo-kor

Előző uralkodó:
Ninkó

Japán császár
1846. március 10 – 1867. január 30.

Következő uralkodó:
Meidzsi

[[Kategória:Japán]] [[Kategória:Japán uralkodók]]