Szerkesztő:Esztiketiketike/A rágógumi

A korai rágó

A legelső rágógumi még korántsem hasonlított a már szinte mindennapos mai fajtához. Az észak-amerikai azték indiánok jöttek rá, hogy egy dzsungelben növő fafajta megszáradt nedve, a kaucsuk rágcsálható, azonban az ókori görögök is nagyjából velük egy időben masztix vagy más néven pisztácia gyanta rágcsálásával frissítették a leheletüket. Ők a gyantát méhviasszal tették lágyabbá. Később az Európai telepesek már az Amerikaiaktól vették át a rágózás szokását.

Rágóforgalmazás

A buborékká fújható rágógumi feltalálója Walter Diemer volt, aki véletlenszerűségből alkotta meg. Azért kevert a rágóhoz rózsaszín ételfestéket, mert a gyárban éppen nem volt más. 1906-ban Frank Henry Fleer kezdte gyártani a cukorbevonatos, eladásra szánt rágógumit, ám nem aratott vele sikert. A Blibber-Blubberel, Fleer első rágójával ugyan hatalmas buborékokat lehetett fújni, de nagyon könnyen kidurrant, és borzasztóan ragadós volt. Bár a rágója bukás volt, Fleer nem volt hajlandó feladni, és tovább kísérletezett.1928-ban sikerült a cég egyik alkalmazottjának olyan masszát előállítania, amiből hatalmas száraz ballont lehetett fújni, s közel nem volt olyan ragadós mint az elődei. Ízesítőanyagokat kevertek már a rágóhoz, és több féle színezéket is használtak a készítésnél. A Dubble Bubble hatalmas sikert aratott, és később belépett a képbe a rágógumi automata is, amivel szintén reklámozták a rágót.A Dubble Bubble helyet kapott az amerikai katonák ellátmányában is. A bakák osztogatták amerre jártak, így a fölfújható rágógumi népszerűsége gyorsan nőtt. az 1950-es években már nagy népszerűségnek örvendett a cukormentes rágógumi is, 1996-ban pedig már recept nélkül is lehetett kapni a Nicorette rágót, amely a dohányzásról segített leszokni. Mára már száz és száz fajta rágóval kereskednek világszerte, mind gyógyászati, mind szimplán élvezeti célokat kielégítendő.