Szerkesztő:Egyed/1896OGY

Országgyűlési választások a Magyar Királyságban ← 1892 1896. okt.–nov. 1901 → Országgyűlés létszáma: 413 fő Választójogúak: 890 ezer fő Tényleges szavazás Egyhangú szavazás 264 kerület 149 kerület 588 ezer jogosult 302 ezer jogosult 432 ezer szavazó (74%) Pártvezér Bánffy Dezső Kossuth Ferenc Apponyi Albert Párt Szabadelvű Párt Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt Nemzeti Párt Előző választ. 243 fő, 59% 86 fő, 21% 61 fő, 15% Elnyert helyek 290 / 413 (70%) 50 / 413 (12%) 33 / 413 (8%) +/– +47 –36 –28 Szavazásos 170 37 25 szavazat 218 528 68 332 40 594 arány 50,5% 15,8% 9,4% Egyhangú 120 13 8 Pártvezér Zichy Nándor Ugron Gábor Párt Katolikus Néppárt Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt pártonkívüliek Előző választ. – 15 fő, 4% 8 fő, 2% Elnyert helyek 18 / 413 (4%) 11 / 413 (3%) 10 / 413 (2%) +/– +18 (Új) –4 +2 Szavazásos 15 8 8 szavazat 61 918 28 180 13 720 arány 14,3% 6,5% 2,3% Egyhangú 3 3 2 További eredmények Párt Szavazat Képviselő Román Nemzeti Párt 562 1 Magyarországi Szociáldemokrata Párt 604 0 Az országgyűlés összetétele 290 50 33 A miniszterelnök a választások előtt A miniszterelnök a választások után Bánffy Dezső Szabadelvű Párt Bánffy Dezső Szabadelvű Párt

Az 1896-os országgyűlési választásokat október 29-e és november 4-e között bonyolították le. A választásokon a Szabadelvű Párt győzőtt, így Bánffy Dezső folytathatta a munkáját a kormány élén.

A Szabadelvű Párt sorozatban hetedik győzelmét arathatta le ezen a választáson. 290 képviselőjük hetven százalékos arányt jelentett az országgyűlésben. A kiegyezést elutasító ellenzéki erők két pártra szakadva vágtak neki a voksolásnak, mind a kettő a Függetlenségi Párt nevet viselte. A két párt összesen 66 helyhez jutott. A kettő közül a Kossuth Ferenc, Eötvös Károly és Justh Gyula vezette párt 50, míg az Ugron Gábor vezette párt 11 kerületben nyert. Az Apponyi Albert vezette, a kiegyezést elfogadó, de nemzeti alapokon álló Nemzeti Párt 33 képviselővel jutott be az országgyűlésbe. Az előző évben létrejött Katolikus Néppárt pedig 18 kerületben nyerte el a választók bizalmát. Bekerült még az országgyűlésbe tíz pártonkívüli és egy román nemzetiségű képviselő.

A 413 egyéni választókerületből 149-ben egyhangúan, 264-ben pedig tényleges szavazással választottak képviselőt. A szavazással eldőlt kerületekben a választásra jogosultak közel háromnegyede, több mint négyszázezer polgár adta le a voksát.

Előzmények

Az előző választásokat 1892-ben tartották, ami a Szabadelvű Párt győzelmét hozta. Az év végén lemondott Szapáry Gyula miniszterelnök, helyét a kormány pénzügyminisztere, Wekerle Sándor foglalta el.

Az 1894-es év meghatározó eseménye az emigrációban élő Kossuth Lajos halála és magyarországi temetése volt.

Ezekben a hónapokban a fő belpolitikai viták az egyházpolitikai törvények körül forogtak. Több lépcsőben a Wekerle-kormány elfogadtatta az egyház és állam szétválasztását, többek között a polgári házasság bevezetését is. A törvények elfogadása igen éles vitákat váltott ki, és a végső elfogadtatásuk után Wekerle Sándor le is mondott a kormány vezetéséről. Udódja a képviselőház elnöke, Bánffy Dezső lett. Bánffy a Szabadelvű Párt keményvonalasabb szárnyához tartozott.

Az egyházügyi viták következményeként az 1895-es év elején jött létre a Katolikus Néppárt. A párt legfőbb célja az egyházpolitikai törvények revíziója és esetleges visszavonása volt.

A legfőbb ellenzéki erő a Függetlenségi és '48-as Párt volt, amely azonban az 1893-as év folyamán három részre szakadt. Először az Eötvös Károly-féle csoport vált ki 23 képviselővel, és megalapították a Függetlenségi Néppártot. A maradék frakció tagjai két vezető körül csoportosultak, egyikük a Justh Gyula, másikuk az Ugron Gábor fémjelezte irányt követte. A Justh-féle párt később újraegyesül az Eötvös vezette Néppárttal, és az újraegyesült párt elnökévé Kossuth Lajos fiát, a nemrég hazatért Kossuth Ferencet választották. A belső csatározások eredményeként a Kossuth-féle és az Ugron-féle függetlenségi párt külön-külön állított jelölteket a választásokon.

Az 1892-ben megválasztott országgyűlés megbízatása öt évre szólt, ezek alapján az 1897-es év elején kellett volna választásokat tartani. 1896-ban Magyarország a honfoglalás ezer éves évfordulójára emlékezett. Az ünnepi évre tekintettel a politikai pártok fölfüggesztették a belpolitikai vitákat. Ebben a helyzetben, az ellenzék számára váratlanul, a kormányfő, Bánffy Dezső előrehozott választásokat iratott ki.

Választási rendszer

A választások az 1874. évi XXXIII. törvény alapján rendezték meg, amely az 1848-ban elfogadott népképviseleti választási rendszer módosítása volt.

A választás rendszere 1848 óta lényegileg változatlan volt. Választójoggal alapvetően a húsz évesnél idősebb férfiak bírtak, közülük azonban csak azok akik megfeleltek a törvény által előírta vagyon vagy műveltségi feltételeknek (census). Így összesegében minden ötödik felnőtt férfinak volt választójoga. Az ország területét egyéni választókerületekre osztották, és ott a szavazatok több mint felét megkapó jelöltből lett képviselő. A szavazást nyiltan bonyolították le a választókerület központjában. Ha csak egy jelölt indult, akkor a szavazást egyhangúnak minősítették és az egyedüli jelöltet megválaszottnak nyilvánították.

Választójog

A választójogosultak jogcímei

Jogcím	Választó
régi jog	48 229	5,4%
földbirtok	587 073	66,0%
házbirtok	30 305	3,4%
vegyes birtok	6 583	0,7%
jövedelem	145 653	16,4%
értelmiség	67 763	7,6%
füstök után	4 108	0,5%
Összesen	889 714	100%

A választásokon a húsz évnél idősebb férfiak közül azok vehettek részt, akiket a törvény valamilyen feltétel (census) teljesülése esetén választópolgárnak nyilvánított. A feltételek többsége az anyagi helyzetre vonatkozott (jövedelem, vagyon), de az anyagi helyzettől függetlenül, a törvény választójoggal ruházta föl az értelmiségiek tételesen fölsorolt csoportjait, valamint az 1848 előtti jogok alapján választójoggal bírók körét is. 1896-ban 890 ezer választójoggal bíró polgárt írtak össze a hatóságok. Ez a szám az összlakosság 5,6%-nak felelt meg. A felnőtt férfiak minden ötödike bírt választójoggal. A legtöbben a földbirtokosság jogán (66%) jutottak választójoghoz.

Az egyes országrészek között eltérő volt a választójoggal bírók aránya. Míg a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és az ország északkeleti megyéiben a felnőtt férfiak 20-25, esetenként akár 30%-a is választójogosult volt, addig az észanyugati és a déli vármegyékben 20% alatti, Erdélyben pedig alig 11%-os volt ez az arány.

A szavazás módja

A szavazás nyílt eljárással folyt le, azaz a szavazónak a szavazatszedő küldöttség előtt hangosan ki kellett mondania annak a jelöltnek a nevét, akire szavazott. A hivatalos nyilvántartásban rögzítették a szavazó nevét, a települést ahol lakott és hogy melyik jelöltre szavazott.

A választásokon az a jelölt nyert, amelyik az összes leadott szavazat több mint felét megkapta. Ha ilyen nem volt, akkor a két legtöbb szavazatot kapó jelölt között néhány héttel később időközi – korabeli szóhasználattal – pótválasztást tartottak. (82.§)

Szavazás jellege	Feltételek
Egyhangú	eleve csak egy jelölt volt, vagy a választás napján az ellenjelölt visszalépett, vagy az ellenjelölt tíz szavazatot sem kapott
Tényleges	a második jelölt legalább tíz szavazatot kapott

A választás jellegzetessége, hogy nem minden esetben számolták össze a leadott szavazatokat. Tényleges szavazást csak akkor tartottak, ha volt legalább két olyan jelölt, akinek a szavazás kezdetén legalább tíz támogatója megjelent. Ennek hiányában egyhangúnak nyilvánították a voksolást, és a talpon maradt jelöltet megválaszottnak tekintették. Ugyanezt az eljárást követték abban az esetben is, ha az ellenjelöltek a szavazás menete közben visszaléptek. Ezekben az esetekben a szavazatokat sem számolták meg, ebből közvetkezően a szavazati arányok megoszlása is csak részlegesen tárható fel.

Választókerületek

Az ország területe 413 egyéni választókerületre oszlott. A választójogosultak száma az egyes választókerületek között szélsőségesen egyenlőtlenül oszlott el. A választókerületek többségében egy és négyezer közé esett a választók száma, a legjellemzőbb a két-háromezres kerület volt. Ugyanakkor volt egy tucat olyan kerület is, ahol kevesebb mint 500 választó lakott, és volt egy bő tucat olyan is ahol ötezernél több élt.

Bírálatok

A választási rendszer több eleme is kifogásolható volt. Ezek egy része mai szemmel nagyon élesnek tűnik, ugyanakkor a korabeli nemzetközi környezetben nem, vagy csak enyhén kiugróak voltak.

Ilyen például a választójog erősen korlátozott volta. Ennek egy része a korabeli gondolkodásból fakadt (például a nők kizárása a választójogból), más része viszont társadalmi feszültségekből fakadt. A nemzetiségek tömeges részvételét a választásokon csak úgy tudták korlátozni, hogy magasan tartották a census mértékét.

Az 1848-ben még elfogadottnak számított nyílt szavazás módja viszont a századfordulón már meglehetősen avittnak számított. A visszaélések itt sokkal kevésbé megfoghatóak voltak. Jellemzően valamelyik állami hivatal kezdett bele valamelyik választópolgári kör vonatkozásában olyan vizsgálatba, amelynek csak a választások után lett eredménye. (Például bolti engedélyek, tűzvédelmi szabályok stb.)

A választókerületek beosztása pedig a világszerte ismert választókerület-manipulációk sorába tartozott. Az egyes választókerületek közötti választójogosultak számabeli eltérés olyan mértékű volt, ami alapvetően meghatározhatta a választás végeredményét. Ennek megfelelően az ország külső szélein, ahol a lakosság jelentős része valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozott, a választójogosultak száma viszont kifejezetten alacsony volt, többnyire a kormánypárti jelöltjei nyerték a választásokat.

Részvétel

A választások jellege és a részvételi adatok

	Választó- kerület	Választó- jogosult	Szavazó	Részvétel
Tényleges szavazás	264	587 970	432 449	73,55%
Egyhangú szavazás	149	301 744	nincs adat
Összesen	413	889 714

A 413 választókerületből tényleges szavazásra 264 kerületben került sor, a további 149-ben egyhangú eredmény született. A 264 ténylegesen szavazó kerületben az 588 ezer választójoggal rendelkező polgár közül 432 ezer ment el szavazni (74%). Az egyhangú szavazással eldőlt kerületekben nem ismeretesek a részvételi adatok. (Lásd erről a szavazás módja fejezetet.)

Eredmények

Az megnyert választókerületek a választás jellege szerint

Párt		Tényleges szavazás	Egyhangú szavazás	Képviselő		+/– 1892 óta
	Szabadelvű Párt	170	120	290	70,22%	+47
	Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt	37	13	50	12,11%	–36
	Nemzeti Párt	25	8	33	7,99%	–28
	Katolikus Néppárt	15	3	18	4,36%	Új
	Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt	8	3	11	2,66%	–4
	pártonkívüliek	8	2	10	2,42%	+2
	Román Nemzeti Párt	1	0	1	0,24%	Új
Összesen		264	149	413

A szavazással eldőlt kerületek közel kétharmadában, 170 helyen a Szabadelvű Párt jelöltjei nyertek. Ugyanakkor ezt az eredményt a szavazatok alig több mint felének a begyűjtésével érték el (51%). A második helyen a Kossuth-féle függetlenségiek végeztek közel hetvenezer szavazattal (16%), ami 37 megválasztott képviselőt jelentett.

A harmadik és negyedik helyen a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt végeztek. A katolikusok több szavaztot, bő hatvanezret kaptak (14%), ám ez csak 15 képviselői helyet biztosított a számukra, míg a Nemzeti Párt jelöltjei közül huszonöten arattak győzelmet, pedig összesen alig negyvenezer voks érkezett rájuk (9,4%).

Nyolc képviselőt küldhetett még az országgyűlésbe az Ugron-féle függetlenségi párt (6,5%), és ugyanennyi jelölt pártonkívüliként aratott győzelmet (2,3%). A Román Nemzeti Párt egyetlen helyen tudott képviselőválasztást nyerni.

Az egyhangú eredménnyel végződő kerületek döntő többségét, több mint 80%-át a Szabadelvű Párt nyerte el.

Szavazat arányok

Szavazatok és képviselői helyek a ténylegesen szavazó kerületekben

Párt		Szavazat		Elnyert kerület
	Szabadelvű Párt	218 528	50,53%	170	64,39%
	Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt	68 332	15,80%	37	14,02%
	Nemzeti Párt	40 594	9,39%	25	9,47%
	Katolikus Néppárt	61 918	14,32%	15	5,68%
	Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt	28 180	6,52%	8	3,03%
	pártonkívüliek	13 720	2,33%	8	3,03%
	Román Nemzeti Párt	562	0,13%	1	0,38%
	Magyarországi Szociáldemokrata Párt	604	0,14%	0
	ismeretlen	11	< 0,01%	0
Összesen		432 449		264

Az új országgyűlés

Az országgyűlés összetétele

Párt		Képviselő
	Szabadelvű Párt	290	70,22%
	Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt	50	12,11%
	Nemzeti Párt	33	7,99%
	Katolikus Néppárt	18	4,36%
	Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt	11	2,66%
	pártonkívüliek	10	2,42%
	Román Nemzeti Párt	1	0,24%
Összesen		413

Következő választás

Országgyűlési választások a Magyar Királyságban ← 1896 1901. okt. 2-9. 1905 → Országgyűlés létszáma: 413 fő Választójogúak: 1 025 ezer fő Tényleges szavazás: 290 kerület Egyhangú szavazás: 123 kerület Részvétel a ténylegesen szavazó kerületekben: 68% 512 ezer szavazó a 755 ezerből Pártvezér Széll Kálmán Kossuth Ferenc Zichy Nándor Párt Szabadelvű Párt Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt Katolikus Néppárt Előző választ. 290 fő, 70% 50 fő, 12% 18 fő, 4% Elnyert helyek 277 / 413 (67%) 79 / 413 (19%) 25 / 413 (6%) +/– –13 +29 +7 Szavazásos 189 56 25 szavazat 301 427 106 843 62 923 arány 58,9% 20,9% 12,3% Egyhangú 88 23 3 Pártvezér Ugron Gábor – – Párt Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt pártonkívüliek nemzetiségek Előző választ. 11 fő, 3% 10 fő, 3% 1 fő, ¼% Elnyert helyek 13 / 413 (3%) 13 / 413 (3%) 5 / 413 (1%) +/– +2 +3 +4 Szavazásos 12 5 8 szavazat 21 638 9 964 13 720 arány 4,2% 1,9% 2,3% Egyhangú 1 0 2 További eredmények Párt Szavazat Képviselő Demokrata Párt 3 540 1 Az országgyűlés összetétele 277 79 25 A miniszterelnök a választások előtt A miniszterelnök a választások után Széll Kálmán Szabadelvű Párt Széll Kálmán Szabadelvű Párt

Forrás

• Az 1896., 1901. és 1905. évi általános választások és az ezekhez csatlakozó pótválasztások eredménye. Magyar Statisztikai Évkönyv (Új Folyam XII.). Központi Statisztikai Hivatal, 1904 (Hozzáférés: 2018. június 23.)
• https://mandadb.hu/tetel/474257/Magyar_statisztikai_evkonyv_1910_U_F_18

További információk

• Választási térkép, 1896. A magyarországi országgyűlési képviselőválasztási kerületek térképei. Országgyűlési dokumentumok. (Hozzáférés: 2018. június 23.)
  • további térképek az 1861 és 1915 közötti időszakról

Kapcsolodó szócikkek

• Magyarországi országgyűlési választások a dualizmus korában