Szerkesztő:Eber Saukopf/próbalap

Eber Saukopf (Süßwaren, 1832 – Budapest, 1926) gyógynövényszakértő, konzerváció-biológius, cukrász

Gyermekkora

Eber Saukopf az osztrák-magyar határon a tölgyerdős Süßwarenben látta meg a napvilágot. Apja Bergel Saukopf, egy morvaországi gyógynövénytermesztő kisiparos, édesanyja, Lurilla Saukopf a Winkel fogadó jóságos gazdasszonya. Eber a tanulmányait egy nem messze fekvő kiváló iskolában kezdte. Később a család Bécsbe, a Getreidemarkt Platz 7-be költözött, ahol Krautsaft und Schenke néven megnyitották jól jövedelmező apartmanházukat. Az ifjú Eber a legkiválóbbnak számító Wiener Scheibe Lehrsaal konditor iskolájába nyert felvételt. Az iskola elvégzését követően Európaszerte vállalt inasságot, így tanulhatott a lioni Julien Boulangerie et Patisserie mesterétől, a manchesteri Morris and Son's-nál, a leuven-i Gateau-nál, a budapesti Gerbaud-nál. Szüleinek írt leveleiből kiderült, hogy bármely országban, városban is járt, a környező erdők, mezők világát is kutatta. Feljegyzéseket készített a terményekről, gyógyfüvekről, azok különböző hőfokon és változó ideig tartó főzésének hatásairól, vizsgálta a környező természetes forrásvizek kémiáját, a széljárás, a nap besugárzásának mértékét. Kereste a tökéletes ízvilágú süteményösszetevőket.

Felnőttként

Tizenegy évig tartó tanulmányútja után Budapesten telepedett le. A budai oldalon található Zugligetben találta meg azt a helyet, ahol egyszerre találhatóak a süteménycsodáihoz szükséges alapösszetevők. Lakásától eleinte gyalog, majd az 1868-ban megnyíló budai lóvasúttal hetente járt fel a kedvelt kirándulóhelyre, hogy összegyűjtse a megfelelő hozzávalókat.

Munkássága

Magyarországi letelepedését követően 1860-ban nyitotta meg Budapesten cukrászműhelyét. Eleinte az utcán maga, majd kisebb kávémérésekben árusította süteményeit. Hamar híre kelt kiváló és egyedülálló cukrászkészítményeinek, és rengeteg fogadóban, étteremben kezdték árusítani. Az egyre növekvő számú megrendelésnek pár éven belül már nem tudott eleget tenni, ezért megválogatta, hogy mely vendéglátósnak adta el süteményeit. Minthogy a Zugliget által ihletett és a környék természeti adottságait használta fel a kreációihoz, így 1874-től kizárólag a budapestiek egyik legkedvesebb kirándulóhelyén működő fogadósok számára biztosította az aranylapokra álmodott édességeit: Szép Ilona Vendéglő, a Szép Juhászné, a Disznófő vendéglő, Fácán Fogadó, Kozár Mihály Jánoshegyi Vendéglője, Vadásztanya, Vendéglő az Aranyszarvashoz.

Élete végéig kutatta a legkiválóbb füvek és vizek hatását a süteményeihez. Feljegyzéseit egy legendássá vált kékszegélyes könyvbe írta, melyről több, a zugligeti fogadókat rendszeresen látogató művész, pl. Krúdy Gyula (Vörös postakocsi), Jókai Mór (A jövő század regénye c. kézirat) is említést tett írásaiban, Munkácsy Mihály Készülődés a papa születésnapjára c. festményen is megörökítette.

Emlékezete

Emlékét a Zugliget rejtett kincsei őrzik, többek között a Disznófő-forrás, a Tündér-szikla, az Eber-kő, a Bergel-pad. Tiszteletére 2019-ben, a Lóvasút egykori, legendás villamosvonalának végállomásában megnyíló cukrászda nevét vette fel.