Szerkesztő:Doncsecz~enwiki/Karthágói hadszervezet

Az ókori Karthágó hadszervezetét illetően a köztudatban erősen él a mai napig a harci elefántok alkalmazásának képe, holott a karthágói (pun) sereg ennél összetettebb volt és az elefántoknak is egészen más szerep jutott a harctereken. Ugyancsak szorosan összefonódik Hannibál hadvezér nevével is a karthágói haderő, aki az ókor egyik legtehetségesebb stratégája volt.

Az ókori (jobbára római) források egyszerűen zsoldosseregként hivatkoznak a pun haderőre, de a valóságban nem minden, Karthágó szolgálatában harcoló katona volt igazi zsoldos. Karthágó a maga lakosságánál fogva nem tudott volna elég katonát kiállítani saját hadsereghez, addig karthágói polgárjoggal nem rendelkező, libio-föníciai (észak-afrikai őslakosok és föníciai telepesek keveréke) lakosság sem volt elegendő számban ehhez. Az alávetett területek lakosságából, illetve a területeik szomszédságában, hatalmuk alá nem tartozó régiókból a punok szerződéses alapon toboroztak katonaságot, amely egyfajta átmenetet jelentett a zsoldosság intézménye felé. A sereg többi része volt a hagyományos értelemben vett idegen zsoldos, akiket a punok a Mediterránum bármely részéről toborozhattak kapcsolataik révén. Ezeknek a zsoldosoknak a szerepe tovább csökkent, amikor az első pun háború után, Kr. e. 241-ben elmaradt zsoldjuk miatt fellázadtak Karthágó ellen. Ettől fogva a szerződéses harcosok még nagyobb hangsúlyt kaptak.

Fennállása során Karthágó hadszervezetét és hadi technikáját számos külső hatás érte, többek között föníciai, görög, kelta, észak-afrikai és ibér. A városállam jelentős számú lovasságot is alkalmazott, amelynek magvát a meghódított Numidia lakossága biztosította. A római lovasság szintén pun-numida hatásra alakult ki később.