Szerkesztő:Dodi123/A Fidesz gazdaságpolitikája

A Fidesz gazdaságpolitikája a hazai vállalkozói réteg megerősítését tűzte ki célul. Lánczi András a Századvég Alapítvány elnöke a Magyar Idők című lapnak adott interjúban a Fidesz legfőbb politikájának nevezte azt, amit az ellenzéki média korrupciónak nevez.

Az alkalmazott képlet minden alkalommal ugyanaz: jogszabály-módosításokkal átrendezték a tulajdonviszonyokat és baráti kezekbe játszották át az adott piacot. Testreszabott törvényekkel, célzott támogatásokkal és minden rendelkezésére álló eszközzel segíti az Orbán-kormány a hozzá közel álló üzleti köröket. Az esetek többségében még az sem akadály, hogy újabb és újabb sarcokat vessenek ki a lakosságra, illetve a vállalkozói szektorra azért, hogy forrásokat teremtsen a fideszes üzleti és politikai csoportok jutalmazásához. Az angol nyelvű szakirodalom „crony capitalism” névvel illeti azt a jelenséget, amikor az állam, a szabályozói hatalmával visszaélve, mások tulajdonát nem közérdekből, hanem magánszemélyek javára korlátozza, vagy kisajátítja és a barátai kezére játssza. Magyarul ezt haveri kapitalizmusnak nevezzük.

Orbán gazdaság- és társadalompolitikájának valódi haszonélvezője a társadalom felső 10 százaléka, „a Fidesz-klientúra magja”. Sőt maga Orbán Viktor és közvetlen köre, köztük több családtagja meglepően gyorsan nagy vagyonra tett szert, gyakran megkérdőjelezhető körülmények között. Egy pár dúsgazdag üzletember vállalatbirodalma tartja kézben a magyar gazdaság nagy részét, ők nyerik el az állami pályázatok zömét, és hozzájuk folyik be az uniós támogatások jelentős hányada.

A hazai vállalkozói réteg Lánczi András által említett megerősítése érdekében a Fidesz az alábbi, az ellenzék, illetve a köznyelv által mutyinak nevezett lépéseket hajtotta végre (nem teljes felsorolás, csak a legnagyobbak):

• Trafikok bérbeadása;
• Földek haszonbérletbe adása majd eladása;
• Irányított közbeszerzések rendszere (a pályázati kiírások az előre kiszemelt cégre testre szabottan történő kiírása);
• Nemzeti bankhálózat kialakítása (a külföldi tulajdonú bankok fokozatos kiszorítása);
• A szerencsejáték piac átrendezése (a Fidesz által betiltott kaszinók, játékgépek baráti kezekben való újraengedélyezése, az online szerencsejáték-piac átjátszása Andy Vajna kormánybiztosnak);
• Hazai élelmiszerláncok diszkriminatív támogatása (külföldi lánok kiszorítása, a CBA helyzetbe hozása);
• A gázüzlet hasznának lefölözése (Offshore hátterű cég közbeiktatásával a milliárdos haszon lefölözése);
• Letelepedési államkötvényeken szerzett hasznok (a kötvényt értékesítő cégek egyetlen szerepe a 30%-os haszonkulcs szerinti nyereség zsebre tétele);
• Közvilágítási tenderek személyre szabása (egyetlen cégre szabott közbeszerzési pályázat);
• A TAO-pénzek becsatornázása a Fidesz-közeli támogatható szervezetekhez.

A trafiktörvény

A dohányárusítás állami koncessziója Magyarországon (köznyelvi nevén: „trafikmutyi”) a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény alapján működik. A törvény végrehajtása, a koncessziós pályázatok lebonyolítása, a dohánytermékek nagykereskedelmi rendszerének kialakítása nagy mádiaérdeklődés mellett, botrányoktól nem mentesen zajlott le.

A Fidesz 2011. decemberben nyújtotta be az Országgyűlésnek az úgynevezett „trafiktörvényt”, amelynek első végszavazását 2012. februárban az európai versenyjogra hivatkozva elhalasztották. A törvény kidolgozásában részt vett a trafiktörvény legnagyobb kedvezményezettje, a Continental Zrt. elnöke is. Ezt a hírt a Fidesz akkor frakcióvezetője, Lázár János nem cáfolta. A törvényt 2012. szeptemberben fogadták el, amelynek fő eleme volt, hogy állami monopólium lett a dohánytermékek kiskereskedelme, amelyeket csak a 7000 nemzeti dohányboltban lehet vásárolni, és ezekre az üzletekre koncessziós pályázat került kiírásra. Az állami monopólium képviselője a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. lett, elnökévé Gyulay Zsolt olimpiai bajnok kajakozót nevezték ki. A koncesszióból befolyó bevételeket egy későbbi törvénymódosítás után a részvénytársaság kapta meg. A dohányboltokban árusítható termékek körét a parlament először a lottó- és sorsjegyárusításra, majd 2013. februárban a szeszes- és energiaital, kávé, ásványvíz, üdítő és újság árusítására terjesztette ki, májusban ezt tovább bővítették a fagylalt- és jégkrémárusítás lehetőségével.

A koncesszió nyertesei

2013. áprilisban 5415 koncesszió nyertesét hirdették ki, 1417 koncesszió nem kelt el. A korábbi trafikosok az eredményhirdetés után azonnal korrupciót emlegettek, mert a pályázat politikaközeli cégeket és magánszemélyeket hozott helyzetbe. A szakmai múltnak semmiféle szerepe nem volt. Az új trafikkoncessziók közül mintegy 500 Sánta János, illetve a Continental Dohányipari Zrt. érdekeltségébe került. A trafiküzemeltetési jogokat sok esetben politika- és CBA-közeli családok nyerték el, a nagyvárosokban sok üzlet néhány vállalkozó kezében összpontosulhat, milliárdos nagyvállalkozók, ismert vidéki vállalkozók is nyertek a nemzeti dohányboltok üzemeltetésére kiírt pályázaton. Van olyan település, ahol az összes üzlet kétharmada egy család kezébe került, és volt olyan bajai lakás, amelybe összesen 90 trafikot üzemeltető 25 céget jegyeztek be.

Az Alkotmánybíróság döntése

A trafikmutyi károsultjai, vagyis a dohánykereskedelemből kiszorított korábbi cigaretta árusok alkotmányjogi panaszt nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság 2014. július 7-ei határozatában azonban ezeket a panaszokat elutasította. Az AB szerint nem sérült a dohány-kiskereskedelem további lehetőségétől megfosztott trafikosok tulajdonhoz és szabad vállalkozáshoz való joga. Egyrészt azért nem, mert az üzleteik megmaradtak, ahol, úgymond, szabadon tevékenykedhetnek „mindazokban az üzletkörökben, amelyekre a működési és hatósági engedélyük kiterjed”. Arról nem is beszélve, hogy a trafiktörvény „számukra is lehetőséget ad koncessziós pályázat benyújtására”, így továbbra is végezhetnek „dohány-kiskereskedelmi tevékenységet, amennyiben megfelelnek a megváltozott jogi szabályozásban foglalt feltételeknek”. Az „Alkotmánybíróság álláspontja szerint […] nem tekinthető a törvényalkotó részéről önkényes eljárásnak” a dohánytermék-kiskereskedelmi piac monopolizálása.

Az alkotmánybírósági döntéssel szemben a strasbourgi Emberi jogok Európai Bírósága a mintegy 100 hozzá benyújtott ügyből eddig kettőt bírált el, és nem jogerősen mindkét ügyben a vállalkozó egykori trafikos javára döntött. Az államnak kárpótlást kell fizetnie részükre. Az első ítélet ellen a magyar állam fellebbezett, de indítványukat elutasították. A további ügyek tárgyalása folyamatosan történik.A strasbourgu bíróság szerint a magyar állam megsértette a magántulajdonhoz való jogot, amikor 2013-ban visszavonta a dohányárusítási engedélyeket. Az indoklás szerint a trafikengedélyek visszavonása a tulajdonjog aránytalan korlátozását jelentette, az árusítási jog újraosztása átláthatatlan volt, az érintettek számára pedig nem biztosítottak érdemi jogorvoslati lehetőséget.

A törvény hatása

2013. április 25-én Lázár János újabb módosítást nyújtott be a parlamentnek, amelyben a dohányboltok addigi 3–5 százalékos kereskedelmi árrését 10%-ra emelték. A trafikok működtetői számára ilyen jogszabályi feltételek mellett a cégekbe betett pénz egy év alatt csaknem 90%-os nyereséget fialt, tehát egy év alatt csaknem visszahozta a trafik azt a pénzt, amit a tulajdonos befektetett. Ennek a töredékéről sem mernek álmodni például az autóiparban, a bankoknál, az élelmiszer-feldolgozásnál – de egyetlen szektor sincs, amelyben ez a jövedelmezőség belátható távolságban lenne. A 2013 közepi újraosztásig a trafikok még 10-20 százalékos sajáttőke-arányos nyereséget produkáltak.

A dohányárak emelkedése és a dohánypiac beszűkülése miatt a feketekereskedelem intenzíven bővült. A trafiktörvény 2015. évi módosításával létrehozták az Országos Dohányboltellátó Kft-t, amelynek két tulajdonosa a közbeszerzési törvény kikerülésével, pályázat nélkül a Continental Zrt. tulajdonában álló Tabak Trafik Kft., valamint a BAT Pécsi Dohánygyár. A trafikok kizárólag ezen a cégen keresztül szerezhetik be a dohányárut, ezért a monpóliumért a Kft-nek mindössze 10 millió forint koncessziós díjat kellett fizetnie, és mentesítve lett az iparűzési adó fizetése alól. Éves kalkulált haszna akár 10 millió forint is lehet az 500 milliárdos dohánypiacon.

A pályázati elbírálással kapcsolatos botrány

2013. április 26-án – az akkor még névtelenséget kérő, véleményét később nyíltan is vállaló Hadházy Ákos – fideszes megyeszékhelyi önkormányzati képviselő tájékoztatta a hvg szerkesztőségét, hogy városukban a trafikokról a frakcióülésen döntöttek. Más kormánypárti források is arról szóltak, hogy koncesszió jogában a Fidesz választókerületi elnökei döntöttek arról, a pályázók közül kik nyerhetik el a nemzeti dohányboltok megnyitására feljogosító koncessziós jogot. Állítását később hangfelvétellel is bizonyította. 2013. májusban Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője, valamint Harangozó Tamás országgyűlési képviselő fordult „Mit tesz az ügyészség a trafikügyben?” címmel írásbeli kérdéssel Polt Péterhez. A kérdéseket a legfőbb ügyész feljelentésként értékelte, és továbbította az illetékes nyomozó ügyészséghez. A Kossuth rádióban Orbán Viktor védelmébe vette az eljárást. Elmondta, hogy a népegészségügyi okokból megkezdett átalakítást a kormányzati gazdaságpolitikába illesztették; ezzel az volt a céljuk, hogy igazságosabban osszák szét a dohányértékesítésből származó profitot, hogy az multinacionális áruházláncok helyett magyar vállalkozásokhoz kerüljön. A kabinet számítása szerint az eddigi haszon nagyjából kétszerese lesz magyar kis- és közepes vállalkozásoké.

A Központi Nyomozó Főügyészség több feljelentés alapján 2013. június 3-án rendelt el nyomozást az ügyben. A Főügyészség 2014. novemberben adott tájékoztatást arról, hogy nyomozás folyik a trafikkoncessziók ügyében, majd 2015. májusban négy személy ellen emelt gyanúsítottként vádat. 2016. januárban az ügyészség bejelentette, hogy március elején lezárják a nyomozást az ügyben, amelyben több feljelentés alapján, egy eljárásban a személyes adattal visszaélés vétségének, a vesztegetés,a hűtlen kezelés, valamint a befolyással üzérkedés bűntettének és a közérdekű adattal visszaélés vétségének – megvalósulását is vizsgálják négy gyanúsított esetében.

Állami földek haszonbérletbe adása, eladása

Az állami földek haszonbérletbe adása, majd eladása (a médiában és a köznyelvben „földmutyi”) az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának fontos eleme, mely a klientúra megerősítését és az oligarchák további vagyongyarapítását szolgálja.

A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja a közösség (nemzet) által generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág, amely - különösen 2014-től az uniós agrártámogatási pénzek kiteljesedésével - a hazai nagytőkések, a földművelést iparszerűen végző érdekeltségek figyelmének középpontjába került. Ahol pedig érdek van, ott érdekérvényesítés is van. Ennek módja most éppen az állami földosztás. A termőföld ugyanis még akkor is állami kézben van a legjobb helyen, ha ideig-óráig a földbérletek által a mindenkori kormány képes saját köreinek is juttatni - ez ugyanis károsítja a közvagyont, de az csak időleges. A mostani döntésekkel azonban örökre elveszik - aprópénzért - az állami földvagyon. Az ellenzék tiltakozása, nyilvánosság hiányában sajnos nem kapott kellő társadalmi támogatottságot, így a nemzeti vagyont eddig állami kézben, most viszont hirtelenjében magánkézben biztonságban látó fideszes privatizációt úgy tűnik, akadálytalanul nyomja le a kormánypárt a magyar társadalom torkán.

A második Orbán-kormány azóta lemondott vidékfejlesztési államtitkára, Ángyán József 2012-ben hozta nyilvánosságra első, a Fidesz számára mérhetetlenül kínos jelentését, amely alapján nem csak korrupcióval vádolta a pártot, hanem tételesen bizonyította is a Fidesz-közeli nagytőkések érdekei és a kormánypárt vidékpolitikájának vezérelve közötti összefonódást. Ángyán József lemondása óta a média rendszeresen beszámol a földhaszonbérleti pályázatok körüli anomáliákról, a Professzorok Batthyány Köre pedig a miniszterelnökhöz írt nyílt levelében hívta fel a figyelmet az aggályos földpályázati gyakorlatra. A kormánypárti politikusok szerint a föld pályázatok körül viták ugyan vannak, visszaélések azonban nincsenek.

Előzménye

A földmutyi előzménye 2001-re nyúlik vissza, amikor még csupán kicsiben játszódott le az a központilag vezérelt tőkekoncentráció, amit mára az egész országban láthatunk:az akkori Fidesz kormány 12 állami gazdaságot privatizált. A cégek zárt részvénytársaságokká alakultak, majd a mára már jól ismert érdekcsoportok érdekeltségi körébe kerültek.

Mozgatórugója

Ángyán József VI. jelentésében elemzi, hogy milyen érdekek játszódnak a háttérben a földbérletek és -árverések kapcsán: „Egyrészt a növekvő élelmiszerek iránti kereslet a következő évtizedekben erősíteni fogja a földtulajdonosok gazdasági befolyását. Másrészt a tekintélyes agrártámogatási összegek fix évenkénti bevételt hoznak a földet művelőknek. Harmadrészt az EU-n belüli földárbeli különbségek, a piac-liberalizáció kézzelfogható közelségében, elképesztő extraprofit ígéretét hordozzák. A tőkeerős gazdasági érdekcsoportok még a földpiac liberalizációja előtt meg akarják szerezni a legzsírosabb földeket.”

A földmutyi mozgatórugója, hogy a magyar földárak hektáronként 200 ezer forinttól 2 millió forintig terjednek, amíg a nyugat-európai földárak 5-15 millió forintos áron kelnek el hektáronként. A föld után ugyanis – szintén az EU-s csatlakozás következtében – tekintélyes EU-s agrártámogatási források járnak. Ma minden hektár megművelt terület után 69 ezer forintot lehet kapni évente, direkt támogatásként. Ezen túl különböző fejlesztési támogatások címén, illetve gazdálkodási rendszerekhez kötődően plusz források igényelhetőek. Mindezek alapján körülbelül 100 ezer forintra jön ki egy hektárra a támogatás teljes összege, miközben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer forint. A különbség 75 ezer, száz hektárnál 7,5 millió forint. Ebben pedig még nincs benne a termelésből származó nyereség.

2011-ben hat nagy tőkeérdekeltség vitte el az agrártámogatási pénzek 76 százalékát, 58 ezer hektáros összterületen több mint 14 milliárd forintot (miközben a 300 ezer embert érintő tanyafejlesztési programra 1 milliárd forint jutott). 2011-hez viszonyítva 2014-re 58 ezer hektárról 103 ezer hektárra dagasztották a támogatott területeiket, jobbára az állami földbérletekből. Ezek az érdekeltségek kapják a támogatások 74 százalékát, miközben az igazán nélkülöző kisgazdák a támogatások 0,3 százalékából részesülnek. Ezek a pénzek aztán a céghálókat összefogó offshore cégeken keresztül adóparadicsomokba vándoroltak, kikerülve ezzel a közteherviselést, tovább gyarapítva a magánvagyont.

A 2013-as földtörvény

2013. június 21-én botrányos körülmények közt fogadták el a törvényt, amelyre kizárólag a Fidesz-KDNP képviselői nyomtak igent (Orbán Viktor, bár a teremben tartózkodott, nem nyomott gombot), az összes többi párt a maga módján bojkottálta a szavazást. A parlamenti szavazás idején a Gazdatanácsok forgalomlassító, félpályás útlezárási demonstrációt tartottak, a 220 szervezet által támogatott javaslat érdemi, többoldalú érdekegyeztetés elsorvasztása elleni tiltakozásként.

Az elfogadott törvény azért váltotta ki az ellenzéknél és a gazdáknál az ellenkezést, mert többek közt megtartotta a Fidesz-kormány 2001-ben kötött 50 éves bérleti szerződéseit. Fenntartotta a „kényszerhasznosítás” intézményét, amellyel nyilvános pályáztatás nélkül, kedvezményes bérleti díjért adható föld, amelynek művelési költségei levonódnak a díjból, a földalapú támogatás (69 ezer forint/hektár) viszont jár rá. Eltűnt a törvényből a foglalkoztatási kötelezettség is, amely garantálhatta volna a helyben való munkát, ezzel a vidék elnéptelenedésének lassulását. A törvény ezen túl lehetővé teszi az állami, az önkormányzati földek használatának átengedését anélkül, hogy ahhoz mezőgazdasági igazgatási szerv a hozzájárulását adná.

Az agrárkamarák

Az Országgyűlés 2012. július 12-én elfogadta a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvényt. A 2012. augusztus 1-től hatályos törvény kötelező tagságot ír elő az agrárszektor és az élelmiszeripar valamennyi piaci szereplője számára a közeljövőben kiírandó országos kamarai választások nyomán létrejövő új Agrárkamarában. Ezáltal minden olyan természetes személy és gazdálkodó szervezet, aki a törvény meghatározása szerint agrárgazdasági tevékenységet folytat, kötelezetté válik az agrárkamarai tagságra.

Kezdetben a Fidesz még egy, az osztrák modellhez hasonló, alulról építkező agrárkamarai konstrukciót kívánt megalkotni, amelyben a helyi földbizottságaira, a település gazdaszövetségeire épültek rá az önálló megyei kamarák. A megyei kamarák megválasztott vezetői választották volna az országos vezetést. Végül persze a kormány ezt a javaslatot is teljesen átírta, majd az új koncepciót társadalmi egyeztetés nélkül 2012. július 9-én tárta az országgyűlés elé, amellyel egy erősen központosított, fölülről szervezett agrárkamarát hozott létre, amelynek ideiglenes vezetőit a vidékfejlesztési miniszter nevezte ki, majd ezek a vezetők alakították ki a választás belső szabályait, a közvetlen választás kizárásával.

A földbérleti pályázatok

A lobbiérdekeknek megfelelő változtatások következtében a megpályázható birtokhatárt az előző 300 hektár helyett immár 1200 hektárban maximálták, a pályázatokat titkosították (ezzel elősegítve a korrupció lehetőségét), a pályázók számára pedig titoktartási kötelezettséget írtak elő. A legnagyobb tér a pályázati eredmények esetleges manipulálására azonban a pontrendszer volt: a pályázatok pontrendszerébe ugyanis igen magas arányban (40 százalék) szubjektív szempontok kerültek. Jogorvoslatra nem volt lehetőség. Így fordulhatott elő, hogy két pályázat szóról szóra megegyező gazdálkodási tervezetére az évek óta e szakterületen tevékenykedő vesztes 60 pontot, míg a gazdálkodásba épp, hogy belecsöppent nyertes 120 pontot kapott. A szubjektív pontok arányát még a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) belső ellenőrzése is túlzottnak találta. A belső ellenőrzés jegyzőkönyvéből kiderült, hogy „a Fejér megyében nagy területet nyerő pályázók egyetlen esetben sem veszítettek, és egyszer sem pályáztak közülük többen azonos birtoktestre.” Gőgös Zoltán szocialista szakpolitikus szerint „ez azt valószínűsíti, hogy a pályázók összebeszéltek, az NFA pedig „elrendezte”, hogy mindenhol ők nyerjenek”.

A pályázatok visszásságai

A várakozásoknak megfelelően az első pályázati periódus lezárultával a botrányok is rögtön kirobbantak. Kiderült, a kormány a gyakorlatban mégsem a helyben élő családokat, fiatalokat támogatta a földszerzésben, hiszen a tervezettől eltérően semmiféle előjogot nem biztosított nekik. Sőt, az addig Baranyában, Fejérben és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lezárult állami földbérleti pályázatok (10.300 hektár) egységes képet mutattak: egy olyan tudatos, a tényleges helyzetet a közvélemény elől elrejtő pályázati stratégia rajzolódott ki, amelyben a földek 80 százalékát kormányközeli nagytőkések és azok érdekeltségébe tartozó cégcsoportok kaparintották meg. A legtöbb visszásság a 100 hektár feletti földbérletek esetén jelentkezett. Kijelenthető, hogy a földbérleti pályázatok kevés kiváltságos érdekcsoportnak sokat, sokaknak pedig igen keveset juttattak. Az elnyerhető földterület több mint fele három pályázóhoz került. További 15 százalékot öt olyan személy nyert, akik nem foglalkoztak mezőgazdasággal (köztük volt például egy műkörömépítő is). A fennmaradó 33 százalékon 13 gazdálkodó osztozott, de ők is szerencsésnek mondhatók, hiszen a többség egyhektárnyi földhöz sem jutott. Az új pályázaton a legnagyobb területet, közel 500 hektárt Kanyok Attila, tiszaújvárosi fideszes önkormányzati képviselő nyerte. A második és harmadik legnagyobb területhez, több mint négyszáz hektárhoz jutó cégek vezetői pedig „távoli rokoni illetve munkatársi, sporttársi kapcsolatok révén Tállai András államtitkárhoz köthetők”. Sokan nyertek úgy a földpályázatokon, hogy valójában nem akarnak gazdálkodni, céljuk elsősorban a terület után járó támogatások maximalizálása.

Szabó Rebeka - még LMP-s képviselőként - 2012 júniusában a Fejér és a Bács-Kiskun megyei földbérletpályázatok miatt tett feljelentést hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanújával. Ebben szerepelt a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó mezőségi földek odaítélése is. Szabó Rebeka szerint a hivatali visszaélés gyanúját az támasztja alá, hogy az eredmények elbírálásakor a pontok negyven százalékát szubjektív szempontok alapján ítélik oda. A hűtlen kezelést pedig az valósítja meg, hogy a szubjektív pontozás miatt sok esetben nem a legalkalmasabb pályázók győznek, hanem olyanok, akiknek nincs szaktudásuk, megfelelő végzettségük, és nem rendelkeznek az elvárt állatállománnyal.

A Hortobágyi Nemzeti Park földbérlet-pályázati szerződéseinek majdnem a negyedét szabálytalanul kötötték meg - derült ki az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ellenőrzési albizottsági ülésén. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) a vizsgálat 428 ellenőrzött szerződésből 92-nél talált valamilyen szabálytalanságot. Több mint 40 pályázatnál a pályázó valótlan adatokat közölt, vagy nem felelt meg a kiírás feltételeinek. A fennmaradó pályázatok negyedénél, mintegy 80 esetben pedig a gazdasági terv szubjektív pontszámaival nyert a pályázó. A Kehi megállapította, hogy a jelenlegi formájában rossz az állami földbérlet-pályázati rendszer, mert visszaélésekre ad lehetőséget.

A nyertesek rangsorát Felcsút vezeti, amelynek pályázói – Mészáros Lőrinc polgármester, családtagjai és cége, a Búzakalász 66 Kft. (1327 hektár), Flier János és családtagjai (319 hektár), Tóth Ádám (108 hektár), a Friedman család (87 hektár), Schubert László (42 hektár) és Szilágyi János (17 hektár) révén – 37 nyertes pályázattal 1900 hektár állami földterület húszéves bérleti jogát szerezték meg. A második helyen Karcag áll (idevalósi a vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor – a szerk.), amelynek pályázói 33 nyertes pályázattal 1132 hektár állami földterülethez jutottak. A Karcagon meghirdetett földeket, az országos gyakorlattól feltűnően eltérő módon, csakis karcagi pályázók tudták megszerezni – jegyezte meg Ángyán József.

Az Ángyán-jelentések

A korábbi Fideszes vidékfejlesztési államtitkár, Ángyán József a földbérleti pályázatok eredményeit elemezve 2015. december végéig hat jelentésben foglalta össze a földbérleti pályázatok visszásságait. Meglátása szerint Magyarország lassan Dél-Amerikává válhat, a földek jelentős részét néhány oligarcha birtokolja.

Az első két földügyi elemzést az államtitkári posztról való távozása után, 2012. április 10-ei időkeresztmetszetben Fejér megyéről és a Borsodi Mezőségről készítette, feldolgozva az NFA valamint a Bükki Nemzeti Park honlapján addig közzétett valamennyi adatot. Ezek az első tényadatok sokkolóan hatottak a közvéleményre.

Ezt követően a III. jelentésben 2012. július 15-ei időkeresztmetszetre teljes körűen feldolgozta, illetve aktualizálta három – Fejér, Borsod és Baranya – megye adatait. Elemzéseit három tanulmány formájában, 2012. május közepén, június elején majd szeptember végén – a kormányzati és törvényhozási körökben eredménytelenül és hiába körözvén – nyilvánosságra hozta.

A IV. jelentést a földről a 2012. december 15-ei időkeresztmetszetre készítette. Ebben teljes körűen feldolgozta, illetve aktualizálta nyolc – Baranya, Békés, Borsod, Csongrád, Fejér, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Veszprém – megye adatait. Ez a vizsgálat már az új állami földbérleti pályázati rendszer alkalmazásának első éve végéig országosan bérbe adott összterület 85 %-ára kiterjedt, tehát a pályázatok eredményeinek csaknem teljes körű feldolgozását adta. Az elemzés eredményeit egy újabb tanulmány formájában, 2013. április 22-én tette közzé, amit – a korábbi háromhoz hasonlóan – igen élénk társadalmi, politikai és sajtóvita kísért. A kormányzat azonban – az elemzések tényeinek valamint az NFA Ellenőrző Bizottsága súlyos gondokat jelző vizsgálata és 2012 októberében készült, ám mindezidáig nyilvánosságra nem hozott jelentése ellenére, azok cáfolata nélkül – váltig azt állította, hogy a helyben lakó, gazdálkodó családokat, a kis, közepes egyéni gazdaságokat részesíti előnyben, a kritikákkal kapcsolatban pedig visszautasító, magabiztos nyilatkozatokat tett.

A 2013. december 22-én közzétett V. jelentésben megkísérelte az agráriumot és a vidéket körülvevő folyamatok értelmezését, továbbá áttekintette a földügyi törvényalkotás helyzetét is, és a 2013. szeptember 1-i időkeresztmetszetre teljes körűen feldolgozta az állami földbérleti pályázatok adatait. Elemezte továbbá azt az időközben – erre vonatkozó bírósági döntés alapján kényszerűen ám nem teljes körűen – nyilvánosságra hozott NFA-listát is, amely az állami földek pályáztatás nélküli, megbízási szerződéses bérbe adásának kedvezményezettjeit tartalmazza. A VI. jelentés mindezt a 2014. január 1-i időkeresztmetszetre megismétli, aktualizálja. A jelentések a „Kié legyen a föld?” honlapon teljes terjedelmükben elérhetők, letölthetők és olvashatók.

„Az egyenlőtlenségek nőttek, de az első hat hely ugyanazoké. A támogatott terület és a felvett támogatás nagyaságát tekintve ugyanakkor Nyerges Zsolt és Simicska Lajos érdekeltsége átvette a vezetést Csányi Sándor Bonafarmjától. Az állami földbérletek ügyeiben a folyamatok folytatódtak, kevesen kaptak sokat, sokan keveset.”

„Korábban a Dél-Balaton Agro Kft.-vel kötött hatszáz hektárra haszonbérleti szerződést Lepsény külterületén a magyar állam, ám ez 2010. október 31-én lejárt. Ezután 2011. február 8-án 11 lepsényi és 5 mezőszentgyörgyi gazda jelentette be földbérleti igényét az adott területekre. Nem jártak sikerrel: az NFA újra és újra ismét szerződést kötött a Dél-Balaton Agro Kft.-vel. Ángyán azt írja: helyben közismert, hogy a kft. a Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd és Simicska Lajos nagyvállalkozó „érdekeltségi körébe tartozó profitérdekelt tőkés társaság, a Mezort Zrt.” leányvállalata. „Az NFA (...) nem csak, hogy nem írja ki pályázatra a cég használatában volt, lejárt szerződésű, több ezer hektáros állami földterületet, hanem minden évben ismét megbízási szerződést köt ugyanezzel a céggel, és elzárja a helyi gazdálkodó családokat saját településük földjeinek használatától. Más, akár fontos közfeladatokat ellátó földhasználók – mint pl. a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft. – esetében viszont szemrebbenés nélkül arra hivatkozik, hogy lejárt területei bérleti szerződése, ezért természetes, hogy megpályáztatja és másoknak adja azokat”

A földeladások

Háttér

Hosszabb távon biztosan lehet arra számítani, hogy ha a globálisan növekvő népesség növekvő jólét mellett egyre több élelmiszert fogyaszt, akkor a földárakat is nőni fognak. A magyar termőföld ára is emelkedő tendenciát mutat. Nem véletlenül használják a termőföldet befektetési formaként egyre többen. Vannak erre specializálódott társaságok is, akik segítenek a befektetni szándékozóknak földet vásárolni. A nemzetközi tendenciák is segítik a befektetői kedvet, egy termőföld befektetéssel foglalkozó vállalat honlapja szerint a magyar termőföldárak továbbra is csak 20-30%-az európai átlagáraknak. A földtulajdonlás kérdésével évtizedek óta foglalkozó Tanka Endre professzor azért áll ki az állami tulajdon megtartása, sőt növelése mellett, mert az élelmiszer ellátás biztonságán túl a foglalkoztatási hatása is nagyobb a kisgazdaságok által bérelt állami földtulajdonnak, mint a nagy gazdaságok által tulajdonolt földbirtokoknak. Az állami földvagyon magánosításával, az állam lemond arról a lehetőségről hosszútávon, hogy a földhasználaton keresztül be tudjon avatkozni a vidéki gazdasági-társadalmi folyamatokba.

A privatizálás módja

2015. december és 2016. február között 380 ezer hektár állami földet árvereznek el, az eladásra kínált birtokok 98 százalékát valaki már bérli. Ez azt jelenti, hogy hetente átlagosan 500-600 árverést kell tartani. Az értékesítés kicsit több, mint 5 milliárd forintba kerül majd, viszont az egésztől legalább 300 milliárd forint bevételt vár a kormány. Magyarország összes területének (9,3 millió hektár) 79,6 százaléka termőföld (7,4 millió ha), 20,4 százaléka pedig művelés alól kivett terület (1,9 millió ha) volt 2011-ben. A termőföldek java része magánkézben volt, az állami tulajdon csupán 11,4 százalékot tett ki, ami 843.600 hektárt jelent. Most ennek közel a felét (45 százalékát), abból is a legértékesebb szántókat akarja eladni, nagyon szoros határidővel a kormányzat.

A földeladást érdekes konstrukció, állami hitel is segíti. Az állami tulajdonú és irányítású Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egy olyan konstrukciót dolgozott ki, amelyben a hitel a liciten kialakult végső árhoz igazodik. A kölcsön kedvezményes kamata az első tíz évben 2 százalék alatti, és a számítások szerint az elkelt területeknek értéket tekintve legalább 80 százalékát hitelből fogják megvenni. A nyertesek az Európai Uniótól kapott földalapú támogatásból törleszthetik a kölcsönt, így a vásárolt földekért a nyertes ajánlattevőnek lényegében nem is kell fizetni. Az állami hitelből megvásárolt állami földekkel csak az állam nem jár jól, hiszen egyrészt elesik a bérletből származó bevételtől, ami sok esetben magasabb lehet, mint a hitel kamata. Másrészt olyan vagyonelemétől válik meg az állam, ami hosszútávon egyre értékesebb lesz.

A botrányos földhaszonbérleti pályáztatás és a nemzeti parkok földjeinek ugyancsak mutyizásba torkolló szétosztása után négyszázezer hektár állami föld eladását tervezi az állam a következő választásig (2018-ig). Ebből több száz milliárd forint bevételre számítanak, azonban az eladott földek immár örökre kikerülnek az állam fennhatósága alól. Ezzel a magyarországi szántók tíz százalékát adja ki a kormány az állam kezéből.

A privatizációnak azonban van pár érdekes részlete: egyrészt a kormány egy kormányrendelettel döntött a kérdésről, így még a saját frakciójuknak sem kellett megszavazni a javaslatot. Másrészt a közlés szerint a földeket a magyar gazdák kezébe akarnák juttatni. Azonban ennek több ponton ellentmond a megvalósítás: a jelenlegi rendszerben ugyanis a jelenlegi bérlőknek elővásárlási joguk van az általuk bérelt földre, valamint a kormány licittel bocsátja áruba a földterületeket, ami nyilvánvalóan a vagyonos nagytőkéseknek kedvez. Sokak szerint a kormány a gyors bevételhez jutás mellett azért döntött a földek eladásáról, mert így nem kell ellenőrizni a korábban állattartáshoz kötött bérbeadási feltételeket, amelyeket sok nyertes nem tart be. Az ellenzéki pártok szakpolitikusai közül többen azzal az előfeltevéssel élnek, hogy az állami földek eladásának a nyertesei a legnagyobb földtulajdonosok, az úgynevezett „zöldbárók” lehetnek. Hiába korlátozta a kormányzat az egy fő által birtokolható föld nagyságát 300 hektárban (a haszonbérletekkel együtt 1200 hektárban), mert a valóságban tovább folyik a birtokkoncentráció.

Ellenvélemények

Az állami földeladásokkal szemben a Kisgazdapárt Polgári Egyesület elnöke, fideszes országgyűlési képviselő Túri-Kovács Béla is aggályait fejezte ki. Véleménye szerint a földforgalmi törvény nem hatalmazta fel a kormányt az állami földek magánosítására. azt is kifogásolta, hogy a kormány parlamentet megkerülve jelentette be az állami földek eladását. A fideszes képviselő azt is hangsúlyozta, hogy az alaptörvény a földet, vizet, természeti kincseinket nemzeti örökségnek minősítette, vagyis alkotmányos védelmet élveznek ezek az értékek. A jogász végzettségű politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a földforgalmi törvény csak arra jogosítja fel a kormányt, hogy a 650 ezer hektárnyi állami földet haszonbérbe adja, megműveltesse, mintagazdaságokat hozzon létre, az önkormányzatoknak szociális célokra átadja, elcserélje, vagy kisebb területeket kiegészítésként eladjon.

Az LMP szerint az elmúlt húsz év legjelentősebb köztulajdon-lopása, amit a Fidesz művel a földpolitika címszó alatt.

Az állami földek eladása ellen az Élőlánc Magyarországért felhívására egészen egyedülálló módon együtt tiltakoztak 2015. szeptemberben a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok a Kossuth téren. A tiltakozáshoz csatlakozott az MSZP, az LMP, a Jobbik, a Párbeszéd Magyarországért, A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt, a Gazdálkodó Családok Egyesülete, a Korrupcióellenes Szövetség és a Fejér Szövetség. A tüntetés célként megfogalmazott jelszava, hogy „közös és összehangolt erőfeszítéssel mentsük meg a gyermekeink, unokáink biztonságát jelentő állami földeket”.

Botrányok

Battonyán a bérlő a pályázat előtt a görögkeleti parókiára jelentkezett be (a plébános tudta nélkül), hogy bizonyítsa: helyben lakik. A meghirdetett korlátozások semmit sem érnek: a helyben lakási feltétel kizárására megvannak a bevált trükkök, és az sem jelent semmit, hogy 300 hektárnál nagyobb földre elvben nem lehet licitálni. Ha egy család négy tagja vásárol, az máris egy 1200 hektáros óriásbirtok, ahogyan Mészáros Lőrinc és családja (felesége, fia és két lánya) összesen 1391 hektárnyi földet szerzett 1941 millió forintért.

Az OTP vezér Csányi Sándor mezőgazdasági cégei 25.000 hektár földet bérelnek az államtól. Ez akkora terület, mint Budapest V.,VI.,VII.,VIII.,IX. kerületének az összterülete. Ezért 500 millió forintot fizetnek be az államkasszába bérleti díjként Csányi cégei az agrarszektor.hu szerint. Ez a hektáronkénti bérleti díj a piaci ár felének-harmadának felel meg. A leggazdagabb magyar által bérelt földek nem is kerültek kalapács alá a földárveréseken.

Heves megyében többezer hektár Natura 2000 eladása is felkerült a provatizálandó területek listájára. A terület a fokozottan védett túzok, amely világszerte ritka és veszélyeztetett madárfaj, elterjedési területének egyik legfontosabb régiója a Kárpát-medencében. A Kiskunság, a Hevesi-sík és a Mosoni-sík a legfontosabb szaporodóhelyeik közé tartozik. Természetvédő szervezetek szerint a Natura 2000 területek eladásával a kormány visszalép az elért természetvédelmi szinttől, és az európai uniós kötelezettségeket is semmibe veszi.

Több bábonymegyeri gazda egykor végkielégítésként kapott földjeit is elárverezték a Nemzeti Földalapkezelő kaposvári licitjén. Az árverésen a gazdák és ellenzéki politikusok is tiltakoztak a jogtalan eljárás ellen, őket kivezették a teremből. A somogyi kormányhivatal vezetője is ott volt a liciten, és nem cáfolta, hogy Paksiék követelése akár még jogos is lehet, ám egy árverés ezzel már nem foglalkozhat, mondta a kormánymegbízott.

Mit mond a kormány, és mi az igazság?

Ángyán József a VI. jelentésében lajstromba veszi a legfőbb kommunikációs patronokat, amelyeket a kormány puffogtat a földeladások kapcsán, és tényszerű érveléssel hatástalanítja azokat. Az állami szereplők szerint a földeladásokkal „a külföldiektől igyekeznek ily módon megvédeni a magyar földet.” Ángyán ezzel szemben azt állítja, hogy csakis úgy őrizhető meg magyar kézben a föld, ha az állam nem adja el a tulajdonában lévő termőföldet. A kormányzati kommunikációban állandó panelként használt, „helyben lakó, magyar gazdák” terminust is ízekre boncolja a volt államtitkár. Az általa felsorolt példák alapján ebbe a kategóriába belefér a húsz kilométeren belül lakó EU-s tagállami állampolgár, aki akár lehet gázszerelő, építési nagyvállalkozó polgármester, szociálpedagógus kampányfőnök, műkörmös, tetőfedő, vagy rongykereskedő is.

A kormány szerint csak „földművesek” szerezhetnek földet, de a földművesek listájára fel lehetett kerülni egy gyorstalpalón végzett aranykalászos gazda tanfolyammal is. A vitákban a kormányzat azzal akarja elütni a földkoncentrációról szóló érveket, hogy „kicsike kis, elszórt földdarabokról” van csupán szó. Az állami földárverések első félidejének összesítéséből kiderül, hogy az agrártárca állításával szemben nem a helyben lakó földművesek, kisgazdák vásárolják a magyar földet. Új földbárók születnek – nem csak Mészáros Lőrinc személyében –, s a liciteken már több külföldi állampolgár is vásárolt területeket Magyarországon.

Az Ángyán jelentés kimutatja, hogy a földterület több mint 80%-át, a három hektár fölötti földrészletek alkotják, melyeknek az átlagos mérete 35 hektár. Az az állandó védekezés a kormány részéről, hogy az árveréseken a föld „nem a nagybirtokok, hanem a családi gazdaságok” kezébe kerül. Ángyán szerint viszont a licitálással történő értékesítés esetén a tőkeerő dönti el, ki viszi el a földeket, és a tőkeerő tekintetében a nagybirtokosok vannak behozhatatlan előnyben.

A nagybirtokok rendszerének kialakulását segíti elő az is, hogy csupán egyéni szinten van limit a földtulajdon maximumára (300 hektár), és nincsen családon, érdekeltségen vagy településen belüli összeszámítási kötelezettség és ezzel közös földterületi illetve birtokmaximum. A kis és közepes méretű családi gazdaságok társadalmi hasznossága mellett lándzsát törő szakember szerint, a kormányzat által létrehozandó mintagazdaságok csak a nagybirtokok számára lehetnek minták.

A licitálások második köre

Számos esetben tisztázatlan jogi helyzetben – 2016. márciusban úgy kezdődik el az állami földárverések második üteme, hogy a decemberben befejeződött első körben elnyert földek hirdetményeit még ki sem függesztették, pedig azoknak 60 napig kinn kell lenniük a helyi önkormányzatok falán, mielőtt a sikeres licittel elnyert földek tulajdonjogát a földhivatali nyilvántartásba bejegyzik. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha a szomszéd a kifüggesztési idő alatt nem él az elővásárlási jogával, illetve ha a miniszter is aláírja az egyes ügyleteket. Ennek azért van jelentősége, mert adódhatnak olyan esetek, hogy az első körben magát nyertesnek gondoló licitáló valami miatt mégsem kerül birtokon belülre, de erről csak azután értesül, hogy a második ütemben „vigaszágon belerúghatott volna a labdába”. Amennyiben mégis licitálna márciustól is, akkor ott újabb földet is elvihet. Ám összesen 300 hektárnál nagyobb területet nem írhatnak a nevére, de mire ez kiderül, hoppon maradhatnak miatta olyan családi gazdálkodók is, akik valódi vevők lehettek volna.

Források

• Az elmúlt négy év legnagyobb fideszes mutyijai I. rész
• Az elmúlt négy év legnagyobb fideszes mutyijai II. rész
• Az Alkotmánybíróság szerint nem sérti az Alaptörvényt a haveri kapitalizmus
• II. Ángyán-jelentés
• III. Ángyán-jelentés
• IV. Ángyán-jelentés
• V: Ángyán-jelentés
• VI. Ángyán-jelentés
• Fideszes strómanok kaphatják az állami földeket

További információk

• Trafikmutyi: épül a hátország
• Fideszes oligarchák kaszálnak a földosztáson
• Szabó Rebeka: A nyomok eltüntetése és a beismerő Fidesz-közlemény
• Tölgyessy Péter interjú

[[Kategória: Fidesz – Magyar Polgári Szövetség]] [[Kategória: Magyarország gazdasága]]