Szerkesztő:Dixtroy

Elszakadt a film, de tényleg: a vásznon lassan ég a kép. Nem táj, nem test, nem épület, hanem az ég, maga a kék ég.

Egy randevú - magunkon kívül - észrevétlen átváltozás. Deja vu, a jelen emléke, egy elképesztô nagy varázs!

Elmentek a fiúk, de itt maradt az idô. Rövid kis pihenô a zűrzavarban.

A Föld fehér fényben ég, a szívünkben savak. Fokozhatatlan már a pillanat.

A pillanat, ahogy a repülô árnyéka átsuhan arcodon, de mi csak dolgozunk, fázunk, és fáradtnak látszunk: sok jégyhegy a Keleti srakon.

Én tér-a-térben sétálgatok a testemmel minden éjjel, és a csillagokra lövöldözök a szemembe sűrített fénnyel

(Európa KiadÓ: Elmentek a fiúk)