Szerkesztő:Dezső László/Készülő cikkek/Egyenlőtlen szerződés (kiegészítés)

Általános értelmezése

Általában olyan szerződés, amely közös, egybehangzó akaratra épül ugyan, de a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke mégis eltér egymástól. Az eltérés oka valamilyen kényszer, vagy megtévesztés ill. tévedésben tartás lehet (ez utóbbi esetet az egyes államok a legkülönbözőbb körben tekintik jogellenesnek, Magyarországon csak a magánfelek közötti megtévesztés jogellenes).

A kényszer lehet például a termelőeszköz tulajdona, ez a munkaszerződés. Ha az idő az egyik szerződő felet sürgeti, a másikat pedig nem vagy csak kevésbé, ez is kényszer (ingatlanok adás-vételére jellemző). Egy sor piackorlátozó intézkedés is létrehozhat kényszert, akár az eladó (pl. OPEC), akár a vevő, akár az állam részéről ... bár a piacgazdaságban általános a törekvés arra, hogy minden piackorlátozó intézkedést a jogszerűtlenség világába szorítsunk, üldözzük.

A megtévesztés is a kényszer speciális esete (a megfelelő minőségű információtól való megfosztás kényszere, ld. marketing), de több ok - rendkívüli gyakorisága, sokféle jogszerűtlen esete - miatt kiemelt tárgyalása indokolt. Legnagyobb tömegben az agrárolló kinyílása, valamint egyéb külkereskedelem, helyközi kereskedelem, nagyvárosi kereskedelem során fordul elő (ezekre az esetekre a vevő földrajzi elszigeteltsége ad módot). Árpolitikai megfontolások is létrehozhatják (néhány árut - vevőcsalogatóul - alacsonyabb, a többit magasabb áron árusít az eladó). Az apróbetűs kikötések esete mindig a jogszerűtlenség határán van. Minden országban egyértelműen jogszerűtlenek azok a megtévesztési cselekmények, amelyek esetében egyik fél sem foglalkozásszerű piaci résztvevő (csalás).

Külkereskedelmi szerződések esetén gyakori (de egyéb adás-vétel során is előfordul), hogy a szerződést áruminta alapján kötik, de a szolgáltatás nem egyezik az árumintával. Ettől a szerződés maga ugyan nem egyenlőtlen, azonban a nem szerződésszerű teljesítés eredménye ugyanaz: az egyik fél gyarapodik, a másik szegényedik. Kiküszöbölésére jött létre a biztosítéki számlák (akkreditívek) banki rendszere: a felek közösen nyitnak egy akkreditívet, amelyre a vevő befizeti a vételárat, majd megtörténik a teljesítés, amelyet a közösen elfogadott, mindkét féltől független minőségellenőrző igazol, végül a bank fizet. Csakhogy az akkreditív drága mulatság, kis volumenű szerződés esetén szóba sem jöhet, ezért olyan óriási a szerepe az üzleti világban az adott szónak.