Szerkesztő:Derecskeigyula/próbalap

Sajó völgy kastélyépületi között, a szállodaként üzemelő Dubicsányi Vay kastély egyedinek tűnik. Többségük a 18. században épült, gyakran korábbi falak beépítésével. Kor biztonsági viszonyainak megfelelve, egy-egy teleülés szélén, majorsági épületekkel és parkkal övezve létesültek. Egy évszázaddal később többségüket bővítették, korszerűsítették a kor körülményeinek megfelelve. Építéstörténetük, birtoklásviszonyaik túlnyomóan ismertek. A dubicsányi kastély más. Főúttól, egykori településtől távolabb, magasan a hegyoldalban áll a háromszintes, 20. századelő túlzó barokkos formajegyeket és homlokzati díszeket viselő, de középkort idéző bástyafalakkal kerített épület. Utóbbiak vonalvezetése, pillérei és bástyái, az ágyúk használatát megelőző oldalas védelemre épült falakra emlékeztetnek. Hasonlóakat láthatunk a középkorban épült Erdélyi templomerődökön. Merőben különböznek a romantika jegyében épült "műbástyáktól". Szállodaépület második és harmadik szintje valóban modernnek számít. Az első szint kétmenetes tágas, egyszerű dongával boltozott, félig hegyoldalba épített kettős helységsora, középkori építésre utalhat. Feltételezést erősíthetik a falak vastagsága, valamint a félig főfalba süllyesztett csigalépcső felső szakasza. Dubicsány középkori birtokosairól fennmaradt adatok szerint Rátold nemzetségé volt. 1425-ben két rokon család fél évszázadon át tartó birtokviszályának forrása lett. Közeli Suponyó faluval együtt a Putnoky családé volt, amit Zsigmond királyi jogára hivatkozva kegyeltjének, Kazai Kakas Gyulának adományozott. Mindkét oldalról történtek erőszakos cselekmények. Ennek során a Kazaiak átadták nemzetségi váraikat a trónviszály miatt országba betelepedett huszita vezéreknek. Azok onnan "kicsapva" pusztították, sarcolták a környék településeit, valamint a Sajó völgyében utazókat. Csak Hunyadi Mátyás királlyá választását követően sikerült azokat visszafoglalni. Amennyiben falkutatás során középkori maradványok találhatók az épületben, feltételezhetően kastély előzménye egy birtokirányítási célokra épített "váracs" lehetet, melyből a folyó völgye mindkét irányba áttekinthető volt. Török idők viszontagságai miatt elnéptelenedett település az azonos nemzetségből származó Bariusok-ra, majd végül leányágon a Vayak-ra szállt. Rákóczi szabadságharcot követően Vay Ádám birtokait a kamara elkobozta, de lányai visszaváltották. Utóbbi okmányban szerepel Dubicsány is. Kastélyépületről a Vasárnapi Újság 1861.05.26. -i számában közölt leírást és rajzot, mint báró (?) Vay János tulajdonáról.Cikkben említik a védhető várfalakat. Család leszármazási tábláján,az ifjabb bárói ágból leszármazó nemesi ágban két Jánost találunk. Az alezredes apát (1733-1807) és fiát (1789-1836) találjuk. Feltehetően utóbbi fia Vay Gyula (1817-1863) és családja élt a kastélyban. 20. század közepén a községben még emlegették az öreg Vay grófnőt, aki itt halt meg és a hegyoldalba lévő kriptába temettek. Leszármazási tábla szerint ez Vay Gyula felesége, gróf Vay Ida Evelin lehetett. Ezt követően került az épület Barta Arnold, egykori bankigazgató tulajdonába. Nevéhez köthető az épületre ma is jellemző neorokokó stílusra emlékeztető külső, harmadik szinttel való bővítés és teljes korszerűsítés. Állami tulajdonba vételt követően 1945-ben a sértetlen épület kezelői jogát, üdülő céljára, a megye úthálózatát karbantartó Államépítészeti Hivatal kezelésébe rendelték. Később főhomlokzathoz újabb épületrészt toldtak, belső átalakításokat végeztek, majd szállodaként üzemelt tovább.