Szerkesztő:D. Szabó Tamás/próbalap
José “Choox” Mayagues
[szerkesztés]José Mayagues (1912. szeptember 15. – ?) Puerto Rico egyik legrejtélyesebb , de sokáig elfeledett írója. Szegény halászcsaládban született, de az ősei között a Tainó tanító törzs szellemi vezetői is megtalálhatók, akiknek szellemisége később mély hatást gyakorolt az írásaira. Az 1930-as évek egzisztencialista és mágikus realizmusával fűszerezett prózája az emberi létezés kérdéseit és a Puerto Ricó-i mitológia elemeit ötvözi.
[szerkesztés]Élete
[szerkesztés]Korai évek Puerto Ricóban
[szerkesztés]José 1912-ben született San Juan városában, egy szegény rákász család első gyermekeként. Az apja egyszerű rákász volt, míg anyja a Tainó indiánok leszármazottjaként generációkon átörökített ősi bölcsességeket és történeteket mesélt fiának. Gyermekkora nehéz volt; élelem szűkében, apja gyakran kényszerült hosszú hetekre a tengeren maradni, hogy megélhetést biztosítson.
Az írás iránti érdeklődése fiatalon kezdődött, amikor anyja történetei mellett megismerkedett a Puerto Ricó-i spanyolok által hagyott irodalommal. 13 éves korában egy francia kéziszótár segítségével, autodidakta módon kezdett el franciául tanulni. Bár gyorsan és folyékonyan megtanulta a nyelvet, a kiejtése később többször mosolyogtatta meg francia barátait. A “Choox” becenév is ekkor diák éveiben ragadt rá.
Útja Európába: Franciaország és a Sorbonne
[szerkesztés]1930-ban, 18 évesen, José egy halászok által használt kereskedelmi hajón elhagyta Puerto Ricót és Európa felé vette az irányt. Párizsba érkezett, ahol Richard Merle vette szárnyai alá. Richard Merle nagybátyja volt a híres író Robert Merle-nek, és segítségével José bejáratos lett az egyetemre, ahol azonban hivatalosan nem tanulhatott. Minden órára titokban, hallgatóként lopózott be, hogy meghallgassa az akkori nagy filozófusokat, különösen az egzisztencialista gondolkodókat.
Choox számára az egyik legmeghatározóbb Martin Buber „Én és Te” filozofiaja volt, amely az emberi és transzcendens kapcsolatok mélységéről szólt. E filozófiai eszme áthatotta későbbi írásait, és sajátos egzisztencialista realizmussá fejlődött nála. Egy híres anekdota szerint Choox egy alkalommal, amikor ismét belógott egy filozófiai előadásra, ahol Jean-Paul Sartre tartott előadást, meglepő helyzetbe került. Sartre, észrevette az ismeretlen arcot a teremben, és egy ponton egy költői kérdést szegezett a hallgatóságnak: „Miért létezünk? Mit mond erre az idegen a hátsó sorban?” Choox, aki eddig csendesen figyelt, egyenesen felelte: „Azért létezünk, mert valaki elfelejtett bezárni az ajtót.” A terem nevetésben tört ki, Sartre pedig, nevetve, meghívta Chooxot, hogy üljön közelebb.
Spanyolország és Federico García Lorca
[szerkesztés]Miután 1934-ben Spanyolországba ment, azonban a spanyol polgárháború kitörésével José is az események középpontjába került. 1936-ban, amikor a harcok intenzívebbé váltak, Madridban találkozott Federico García Lorcával. Lorca és José barátsága rövid, de szenvedélyes volt, közös szimpátiájuk a költészet, az emberi lélek és a spanyol kultúra iránt mély kötődést alakított ki közöttük.
A két író egy alkalommal együtt töltött néhány hetet egy fogolytáborban, ahol az irodalom volt az egyetlen menedékük a háború borzalmai elől.
Rejtélyes eltűnése
[szerkesztés]José Choox 1936 után rejtélyesen eltűnt. Egyesek szerint az aragóniai fronton halt meg, mások szerint a háború után visszatért Párizsba. Különböző források szerint Robert Capa híres háborús fotóin is szerepel, de ennek azonosítása sosem történt meg hivatalosan. Az eltűnésével kapcsolatos bizonytalanság tovább növelte misztikumát.
Legfontosabb műve: De Sangre Amarilla (Sárvér)[1]
[szerkesztés]Legismertebb alkotása, a De Sangre Amarilla (Sárvér) amit 1935-ben írt Spanyolországban. A regény központi témája az emberi lét és a sors elkerülhetetlensége, de mágikus realizmussal átszőve bemutatja a Puerto Ricó-i mítoszokat és a természetfelettit is.
A történet egy fiatal halász életét követi, aki egy nap rájön, hogy sárga vére van – ez pedig azt jelenti, hogy különleges erő birtokában áll. Ez az erő azonban nem megmenti, hanem egyre mélyebbre taszítja a világ kérlelhetetlen realitásában. A regény központi kérdése az emberi sors előre meghatározottsága, amely egyértelmű utalás José Choox saját filozófiai érdeklődésére.[2]
Stílusa magában hordozza az egzisztencialista realizmus keserűségét és a mágikus realizmus varázsát. Az emberi létezés, a szegénység, és a karibi hagyományok mind jelen vannak írásaiban, de a valóság és a mítosz közötti határvonalak folyamatosan elmosódnak.
Irodalmi öröksége
[szerkesztés]José Choox Mayagues életműve máig felfedezetlen maradt a szélesebb közönség számára, de az irodalomtudósok körében egyre nagyobb érdeklődés övezi. Eltűnése és rejtélyes sorsa, valamint a szenvedéllyel megírt művei legendás alakot faragtak belőle. Ma már tudjuk, hogy az egzisztencializmus és a mágikus realizmustalálkozási pontján álló íróként hozzájárult mindkét irányzat fejlődéséhez, és megőrizte helyét a 20. század irodalomtörténetében.
források:
https://es.scribd.com/document/343795098/La-Literatura-de-Vanguardia
https://juampedrino.com/literatura/apuntes/ensayo_siglo_xx.pdf