Szerkesztő:Csermajor/próbalap

Az iskola történetének kezdetei az 1886-os évekre nyúlnak vissza, amikor is az Országos Tejgazdasági Felügyelőség célul tűzte ki maga elé, hogy minél előbb megszervezi hazánkban a szakoktatást. Az állam legalkalmasabbnak látta egy olyan helyen létesíteni a szakiskolát, ahol rendelkezésre állnak a tej termeléséhez és feldolgozásához szükséges épületek és berendezések. Így esett a választás Lajos bajor királyi főherceg és Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő Vas vármegyei birtokára - láncpusztai major -, ahol 1889-ben megalapították, majd 1890. augusztus 15-én megnyitották a

Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskolát, az ország első ilyen jellegű oktatási intézményét.

A tanintézet alapításának célja a Szervezeti Szabályzatban volt olvasható:

"…a tejgazdaságok számára megbízható és kellő szakismerettel bíró munkásokat, tej-, sajt- és vajkezelőket képezni, kik úgy gyakorlatilag, mint elméletileg kellő módon értenek a tejgazdaságokban előforduló mindenféle munkához, u.m. a tehenek ápolása, takarmányozása, fejése, a tej vizsgálata, kezelése, vajjá és sajttá földolgozása."

A szerződés lejárta után - mely a herceg és a Földművelésügyi Minisztérium között köttetett a láncpusztai major szakoktatási célokra történő kézbeadásáról - a szakiskola 1929. november 24-én átköltözött a Sopron vármegyei Csermajorba, Herceg Esterházy Miklós uradalmába, ahol 1920 óta már működött a Herceg Esterházy Miklós-féle M. Kir. Mezőgazdasági Szakiskola.

Az I. világháború után Magyarország vezetése mindent megtett annak érdekében, hogy az emberekkel feledtesse a háború borzalmait. A magyar arisztokrácia több olyan alapítványt hozott létre, amelyek nemcsak a maguk dicsőségét, hanem az egész nemzet érdekeit szolgálták.

Ilyen alapítvány volt az is, melyet az ország leggazdagabb hitbizományosa, Galántai és Fraknói Esterházy Miklós herceg tett egy mezőgazdasági iskola létesítésére.

"Érezte és tudta azt, hogy Szent István koronája csak akkor kaphatja vissza régi fényét, ha ismét fel tudja építeni mezőgazdasági kultúráját. Az iskola alapításával biztos és határozott utat mutatott a nemzetnek a feltámadásra."

Az adományozó Esterházy Miklós herceg alapítványának életre keltését nem érhette meg elhalálozása miatt. Fia, herceg Esterházy Pál azonban megvalósította apja elhatározását, s az általa felajánlott 200 khold ingatlant tartozékaival együtt átadta az Államkincstárnak 1920. október 19-én.

A Csermajori Tejipari Szakiskola 1930-as években végzett szakemberei, sajt- és vajmesterei egyedül adták a magyar tejipar meghatározó szakembergárdáját. Ők álltak a kádak és köpülők mellett, szereztek hírnevet a magyar sajtnak és a többi hazai tejterméknek, szervezték újjá a II. világháború után a magyar tejipart.

Döntő jelentősége volt a tejgazdaságok és tejüzemek megszervezésénél, a hazai technológiák kidolgozásánál és elterjesztésénél a magyaróvári Tejgazdasági Kísérleti Intézetnek, amelyet 1903-ban alapítottak Magyar Királyi Tejkísérleti Állomás néven. E téren úttörő munkát végzett az akadémia több kiváló professzora: Ujhelyi Imre, Grátz Ottó, Budai Gyula, Vas Károly, Vladár Endre, Bánvárth Sándor, Dr. Ejury Lajos, Csiszár József és még sok más kutató is. A csermajori tanműhely gyakran szolgált a sajtgyártási kísérletek színhelyéül, vagyis számos hazai sajt technológiájának kidolgozásánál meghatározó szerepet játszott a Csermajorban felhalmozott szakmai tapasztalat.

A nagy álom, a nagy terv megvalósítói, a "magyar mester, magyar sajt" elv diadalra vitelében a manuális munka zömét a Csermajorban tanult szakemberek segítségével végezték el!

Úgy véljük, hogy ilyen szakmai múlt után méltán vallhatjuk, hogy „Csermajor - diákfogalmakkal mérve - a tejesek Sárospatakja”, hiszen innen kerültek ki évtizedeken keresztül azok a szakemberek, akik kiváló szakmai tudásukkal a magyar tejipar élgárdájához tartoznak.

2009-ben közös fenntartónk iskolánkat összevonta a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolával, és a két iskolából létrehozták a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központját, aminek egyik tagiskolája lett Csermajor.

Ezáltal 2009. augusztus 1-jével iskolánk önállósága – alapításának 120. évében – megszűnt.

Az összevonás világos és egyértelmű célja az volt, hogy az új intézményben a csermajori és a fertődi iskola két egyenrangú intézményként egymást erősítve a régió egyik legmeghatározóbb szakképző iskolája legyen.

Az elmúlt években ugyan voltak olyanok, akik az iskola-összevonást sikertörténetként értékelték, azonban mi csermajoriak úgy véljük, hogy a tények a következők:

...a kitűzött célok elérése helyett, a két "egyenrangú" iskola "együttműködése" során Csermajort fokozatosan leépítették, így már 2014-ben, öt évvel az összevonás után nem volt egyetlen csermajori diák sem a "közös" intézményben, a csermajori tanárok és dolgozók szétszélesztve. Csermajorban megszűntették a tanítást, ezáltal a tejesek Sárospatakja többé már nem lehet része a magyar közoktatásnak és szakmai képzésnek…

A csermajori iskola bezárásával hazánk szegényebb lesz, hiszen Csermajorral elvesznek a 125 év alatt felhalmozódott szakmai értékek és hagyományok. Eltűnik egy hungarikum.

Újból és újból felmerül a kérdés: Vajon miért történhetett meg mindez Csermajorral? Ki a felelős azért, hogy Csermajor ilyen sorsra jutott?

Mivel most, 2015-ben már látható, Csermajor mint iskola megszűnik, ezért néhány gondolatban felvillantjuk az általunk fontosnak ítélt a lehetőségeket, hogy Csermajor miként működhetne tovább iskolaként:

Azt minden oktatásban járatos szakember tudja - így mi is -, hogy egyedül csak tejipari képzéssel lehet olyan magas tanulólétszámot elérni, amellyel Csermajort meg lehetett volna menteni, de ez igaz a többi élelmiszer-ipari szakmára is.

Ezért párosítottak minden támogatott iskolában az eredeti szak mellé számos, az alapszakmánál népszerűbb szakokat is. Néhányat felsorolva a lehetőségek közül: élelmiszer-analitika, turisztika, logisztika, közgazdasági képzés, stb.

Csermajor adottságait, az itt folyó szakmai képzés magas színvonalát tekintve iskolánkban a burgenlandi szakiskolákkal kooperálva megvalósítható lenne egy kéttannyelvű tejipari képzés. Ugyanis azon túl, hogy még megvannak a szakképzéshez szükséges tárgyi eszközök, a Csermajorban közel száz éven felhalmozott szakmai értékek és tapasztalat, valamint az általunk gyártott Ilmici sajt révén iskolánk nagyon ismert a burgenlandi tartományban.

Ez a felvázolt osztrák-magyar képzési forma, vagyis az országhatáron átívelő szakemberképzés, az országok közötti együttműködés olyan példáját alakíthatta volna ki, amelyből mindkét ország tejipari szakemberei jelentős mértékben profitálhattak volna.

Ugyancsak elgondolkodtató lehetőség a korábban nagyon is élő francia kapcsolat újragondolása is, hiszen a Csermajor és St. Ló-There-i élelmiszer-ipari középiskolával történő kooperáció közel tíz évig eredményesen működött. Annak idején e szakmai kapcsolat révén a francia és magyar diákok, az ifjú szakaemberek és a szaktanárok cseregyakorlatokon vehettek rész, sőt iskolánk fogadhatott vendégeket a Bretagne-ban levő Angers- egyetemről is.

Csermajor gyakorlóiskolája, gyakorlati helye lehetne a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának és a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdasági- és Élelmisztudományi Karának.

Ugyanakkor Csermajorban olyan védett, csodálatos, erdővel körülvett iskolában lehetne továbbra is oktatni, nevelni a tanulókat, amilyenre tőlünk nyugatra már vadásznak a szülők (és szerintem, vadásznának itt is).

Csermajorban található a Szent Imre kápolna, amely lehetőséget biztosított volna arra, hogy a csermajorban felnövő ifjú szakemberek a biztos szakmai tudásuk mellé olyan erkölcsi értékekkel is gazdagodhattak volna, amilyeneket a mai magyar oktatásügy egyre nehezebben tud elérni.

Természetesen azt is mindenki tudja, hogy Csermajort fel kell újítani, a termeket korszerűsíteni kell, a parkot helyre kell állítani. Ahhoz, hogy a tanulók számára igazán vonzó iskola legyen, ki kell alakítani a XXI. századnak megfelelő osztálytermeket, előadókat ill. szertárakat.

Reményeinket abból a meggondolásból fogalmaztuk meg, hogy abban, hogy hazánk egyik legrégebbi szakképző iskolája olyan – a múltjához méltó – funkcióval élhet tovább, amelyet az alapítás óta eltelt 126 év alapján megérdemel. A csermajori iskolában ugyanis – a több mint százéves alapítás óta – annyi érték és hagyomány halmozódott fel, hogy Csermajor ma már nemcsak egy volt iskola a sok közül, hanem a magyar tejipart létrehozó, és azt nemzetközileg is méltán elismertté tevő szakemberek alma matereként a tejesek emblematikus helye.

Biztosak vagyunk abban, hogy Csermajorban újból megvalósulhatna a 126 évvel ezelőtt, az iskola alapításakor a Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskolában megfogalmazott cél:

„Az iskola jól képzett, a saját lábán megállni tudó, magyar nemzeti szellemtől áthatott gazdaifjakat neveljen…” hazánk számára.

Mindannyian magunkénak valljuk gróf Széchenyi István gondolatait, miszerint: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

Szeretnénk, ha a Csermajorral kapcsolatos végső döntést az alábbi vezérlőelv mentén hoznák meg, amit Dr. Heimler Károly fogalmazott meg: „Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azokat a javakat és értékeket, melyeket az elődök hosszú sora szerzett és hagyott rá, híven megőrizze és gyarapítva adja tovább az utódoknak.”