Szerkesztő:Csákány Csilla/próbalap

Az Acciaccatura elnevezés az olasz acciaccare, „törni” igéből származik. Az acciaccatura egy rövidebb, dallami szempontból kevésbé jelentős változata az appoggiaturanak, ahol a főhangra való késés alig észrevehető, gyakorlatilag egy időben szólal meg a főhanggal. Írásmódja: egy áthúzott nyolcad előke. „Scarlatti legjellegzetesebb harmóniai manírja az acciaccatura, amelyet gyakrabban és nagyobb változatosságban használ, mint bármelyik más zeneszerző. Ezt az eljárást sikertelen és szükségtelen is a «poliakkord» vagy más, kiagyalt elméleti képletekkel magyarázni. Gasparini és más 18. századi elméletírók az acciaccaturát «szimultán mordent»-ként (= egy alsó szomszédos hangnak a feloldással együtt történő leütése) definiálták.”

Források

• Joel Sheveloff-Malcolm Boyd, Domenico Scarlatti, In: Olasz barokk mesterek, Grove monográfiák, Editio Musica Budapest, 1990, 149. o.