Szerkesztő:CacPilota/Baloldaliság/Új
Baloldaliság – társadalmi, politikai irányultság, amelynek következetes képviselői a kirekesztés valamennyi fajtáját ellenzik.
A Nagy Francia Forradalom hármas jelszavának pontosítása – szellemi SZABADSÁG, jogi, politikai EGYENLŐSÉG, gazdasági TESTVÉRISÉG – elvezet a baloldaliság legfontosabb jellegzetességéhez, a közösségiség gazdasági érvényesítéséhez a harmadik jelszó jegyében. A gazdasági testvériséget nem csupán a különböző gazdasági erejű embercsoportok közötti szolidaritással lehet megvalósítani (pl. jótékonykodás, állami újraelosztás), hanem a társadalmilag eltérő tulajdoni helyzet, vagyis a tulajdonból való jogi vagy gyakorlati kirekesztés (termelőeszközök magántulajdona) megszüntetésével is (termelőeszközök köztulajdona, amely lehet ősi köztulajdon egyéni birtoklással, vagy a még kivívandó egyéni tulajdon közös birtoklással). A baloldaliság mérsékelt képviselői a jövedelmi különbségek csökkentését, az állami újraelosztás köznépnek kedvező módját és a hármas jelszó első két követelményének érvényesítését is követelik. A baloldaliság radikálisabb képviselői a magántulajdon (a termelőeszközök magántulajdona) megszüntetéséért küzdenek. Sokan úgy vélik, hogy a radikális baloldalisághoz tartozik a képviselők és bírák visszahívhatóságának követelése is, pedig ez a polgári radikalizmusra is jellemző volt [1], amelyet a mérsékelt baloldalisághoz szoktak sorolni. Éppen ezért a baloldaliság rokon értelmű fogalma a társadalmi tiltakozásnak (pl. a szakszervezeti megmozdulásoknak, az 1968-as diáktüntetéseknek, emberjogi és antifasiszta demonstrációknak, jóllehet az utóbbiakon jobboldali emberek is gyakran részt vesznek), csakúgy, mint a köztulajdon megteremtéséért folytatott társadalmi forradalomnak. A baloldaliság túlzói, szélsőséges képviselői a cél gyorsabb elérése érdekében, vagy a forradalmuknak nem kedvező körülmények szorításában olyan politikai nyomásgyakorló eszközhöz is folyamodnak, amely maga is kirekesztést valósít meg a hármas jelszó valamelyikét háttérbe szorítva. Ez olyan mértékű is lehet, hogy a választott eszköz (pl. terror) lejárathatja a nemes célt még a baloldal számos híve előtt is. Éppen ezért a baloldaliság következetes, de realista képviselői céljaikat különböző átmeneti formákon keresztül tartják megvalósíthatónak [2]. Pl. a Magyar Egyesült Baloldal programja – a „90 fokos fordulat” [3] – egy ilyen átmenetre szolgál, amelyet szerzői és hívei a közösségi termelésért, a társadalmi önigazgatásért szervezkedő embereknek szántak. Ugyanakkor a késlekedésnek is van társadalmi veszélye, mert több, elsősorban szélsőjobboldali politikai szervezet, a világgazdasági válság következtében fokozódó és terjedő szegénység valódi okának megszüntetése helyett a szegények ellen uszítva próbálja híveit gyarapítani, és ordas eszmék jegyében, pl. a rasszista motívumon, vallási vagy életmódbeli eltérésen alapuló társadalmi kirekesztést tekinti a korproblémák egyik megoldásának. A baloldalisággal az ilyen felfogás szögesen ellentétes, éppen ezért a következetes baloldaliak magát a tőkés társadalmi rendszert akarják meghaladni, mert szerintük a tőkeviszony lényegénél fogva vezet kirekesztéshez. [4]
Szerző: cacPilota
Irodalom:
1. James Bryce: Az Amerikai Egyesült Államok demokráciája, (fordította Braun Róbert), Dick Manó kiadása, Bp. 1922. pp. 180-185
2. Krausz Tamás - Tütő László (szerk.): Válaszúton. "Létező szocializmus" - politikai átmeneti időszak? szocializmus? kapitalizmus? Politikatudományi Könyvtár, 1988.
3. http://www.mebal.hu/index.php/90-fokos-fordulat
4. Mészáros István: Szocializmus vagy barbárság mint történelmi alternatíva, Budapest, Napvilág Kiadó, 2005.
További irodalom a SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG kérdéshez:
Rozsnyai Ervin: Közösségi társadalom és filozófia. Tanulmány. Rozsnyai Ervin Budapest, 2009