Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Bubb98/Kavakami Otodzsiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Kavakami Otodzsiro
Kavakami Otodzsiro (jobbra) feleségével Szadajakkoval
Kavakami Otodzsiro (jobbra) feleségével Szadajakkoval
Életrajzi adatok
Született1864. február 8.
Fukuoka, japán
Elhunyt1911. november 11. (47 évesen)
HázastársaKavakami Szadajakko
Sablon • Wikidata • Segítség

Kavakami Otodzsiro(川上 音二郎 Kawakami Otojirō, 1864. február 8 –1911. november 11.) japán színész és komikus.

Korai életszakasz

[szerkesztés]

Kavakami egy kereskedőcsaládban született Hakatakán, mely Kjúsú szigetén, Fukuoka város belső részén található.[1]Tizenegy éves korában elvesztette édesanyját. Miután mostoha anyjával a kapcsolata rossz volt, Oszakába szökött egy rakományhajón elrejtőzve.[2] Tizennyolc éves koráig alkalmi munkákból élt, majd Kiotóban rendőrnek állt.[3]Rövid idő elteltével kirúgták politikai felfordulásai és éles demokratikus kinyílvánulásai miatt. Részt vett Itagaki Taiszuke liberális pártjában (Liberal Party of Japan (1881)) radikálisként, uszító és bajkeverő szósiként (a nyugatiasodást pártolókat hívták szósinak). Trágár nyelvhasználata és felforgató beszédei miatt baja került. Többször letartóztatták, állítása szerint 180 alkalommal, ténylegesen börtönbe hatszor került.[4].Tizenkilenc éves korában egy évre ellett tiltva nagy közönség előtti beszédektől, illetve a “szabadság kölyök” név használatától Kiotóban.

Karrier

[szerkesztés]

Kezdetek

[szerkesztés]

Kavakami Otodzsiro létrehozott egy saját színházi társulatot. Inspirációját az elkezdéshez egy rakugo mesternél töltött tréning alatt[5] illetve egy sószei sibai (“tanuló színház” vagy “amatőr színház”) előadást Szadanori Szudo mesterének megnézése után kapta. Ennek az előadásnak célja a valóság visszaadása volt, csak mint a nyugaton, így ez állíthatja, hogy a kormányzati irányelveket követve minden lehetséges módon nyugati lehet…Messze álltak a karrier alapú professzionális színészettől, mint például a kabuki színészek, magukat romantikusnak és bohémeknek írta le. Mivel amatőrök voltak, mentesültek a tradicionális színház korlátozásaitól és szabályaitól.[6]Csomin Nakae filozófus hatására Kavakami a színházi előadásaiban elkezdte bemutatni politikai nézeteit.

1888-ban Kavakami híres lett egy szatírikus dalával.[7] A társulat játéka végén “Az igaz történet Itagaki tragédiájának” (a történet alapja az 1882-ben meghiúsult merénylet Itagaki ellen) "egy magányos alak rajta fehér fejpánttal könnyed mozdulattal letérdelt széles terpeszben szamuráj stílusban egy aranylevél spanyolfal előtt…Vörös szamuráj köpenyt viselt, válla eltúzottan hegyes volt a kockás férfi kimonója felett…egy fekete legyező virágokkal és egy felkelő vörös nap díszítéssel…háttérben egy samiszen ritmikusan pengett, a férfi csak úgy köpte a szavakat alatta, gyors, rögtönzött verseket végig. Kigúnyolta a kormányt, gazdagokat, és akik nyugatias ruhákban öltöztek és gésákra költötték pénzüket". A fülbemászó refrén “oppekepe” egy kürt vagy trombita hangját utánozta:

Manapság mikor az árak növekednek,
Te teljesen számon kívül hagyod a szegényket.
Magas kalapokkal rejted szemed,
Arany ékszert és órát viselsz,
Meghajolsz a pozíció és befolyás előtt
Elszóród a pénzed gésán és szórakozáson
Ha azt hiszed így eljutsz a Paradicsomba
…Megvesztegetéssel minden pillanatban
Poklok királya, sosem éred el!
Oppekeppe, oppekepeppo, peppoppo.[8]

A miniszterelnök Ito Hirobumi lenyűgözvén a társulattól, meghívta őket privát eseményére, ahol Kavakaminak bemutatta kedvenc gésáját, Szadajakkot[9]. 1893-ban januártól februárig Otodzsiro, Báró Kentaro Kaneko barátja ajánlására elutazott Párizsba tanulmányozni az európai színházat, hogy társulatát fejlessze.[10] Több újítással tért vissza, mint a színpad elsötétítése, elektromos lámpák használata, könnyebb és egyszerűbb smink és természetes beszédre való áttérés. “Most már nem egy tanuló színház iskolájaként tekintettek rájuk”. Ez egy új, radikális irányzat a drámában "új hullám", azaz sinpa.[11]Öt hónappal visszatérése után összeházasodott Szadajakkoval. [12]

“Otodzsironak megvolt az érzéke ahhoz, hogy megadja a közönségnek azt amit akar. Viszont sosem tudott megszabadulni a pénz problémáktól. Adósságai megoldására Otodzsiro elhatározta, hogy megépíti saját színházát, a Kamaka-zát. “Japán egyik legelső modern színházát, francia mintára elektromos villannyal, hanamicsivel (花道 ; virág út, egy sétány, amely a nézők közé visz, és amely lehetőséget biztosít a színészeknek a drámai belépésre), egy forgószínpad, egy elzárt terület, ahol a zenekar tartózkodott (mint a kabuki színházban) megépítése nélkül…nyitott és hagyományos Japán stílusú színház helyett, faragott faajtókkal, amik elcsúsztathatóak, még egy feljebb található szinttel, amin az elmúlt előadások poszterei találhatóak, ez egy hatalmas, háromszintes tégla-kőépület lett. Palladi stílusban, keskeny ajtókkal, kis ablakokkal és egy nagy nézőtérrel. A színpad felett krizanténokkal kerített proszcéniumíven volt látható a legendás “KAVAKAMI SZÍNHÁZ” felirat.[13]. 50.000 jen letétbe helyezésével,[14]három évbe került felépíteni a színházat. A megnyitásra 1896. június 6-án került sor.[15]

Politikai kampány

[szerkesztés]

Sikerek ellenére az újonnan nevezett Kavakami Színházi Társulatot még mindig anyagi gondok szorongatták. Otodzsiro eképpen eldöntötte, hogy jelölteti magát a japán országgyűlésen. Elköltözött feleségével egy “hatoldalú nyugati-stílusú házba” Omori falujába,[16] ahol Kavakami rendezett egy hatalmas kampány ünnepséget. Meghívta a környék összes befolyásos és gazdag földesurait illetve gésákat. Még felesége volt gésa klienseit is meghívatta általa.[17]A sajtó viszont ellenséges volt vele szemben. "Itt van ő, egy koldus, kívülálló, alig ember, ki merészel arra gondolni, hogy jelenlétével beszennyezze a parlament tisztaságát." Még a nemzetközi lapok is megtámadták kis helyi kampányát.[18]A negatív sajtó azonnali vereséghez vezette Otodzsirot, ezzel még nagyobb anyagi mélységbe esve.[19] “Reménytelenül leverten”[20] a házaspár úgy döntött vesz egy kicsi hajót és Kóbéba menekül. Utazásuk során a falvakban szálláshelyért cserébe történeteket meséltek el.[21]Az újságok ezen hírek hallatán nagy lelkesedéssel írtak a párrol, Kóbéban pedig közönség várta, hogy találkozhassanak és üdvözöljék kettejüket.[22]Otodzsiró mint “makacs önpublistaként” leveleket írt különböző laponak, melyben kijelentette valószínűleg Koreába vagy Shanghajba utaznak, hogy egy hajóval onnan Európába hajózzanak. [23]

Első tengerentúli turné (1899-1901)

[szerkesztés]

Kóbéban találkozott a házaspár egy üzletemberrel, aki abban reménykedett, hogy üzlete javítása érdekében a japános dolgokat nyugatosítani kell, felajánlotta, hogy szponzorálja a színjátszó társulatot egy turnén az Egyesült Államokon keresztül.[24]Azonnal elfogadták az ajánlatot és összehozták a csapatot. Utazásuk 1899. április 30-án kezdődött San Franciscóba.[25]A következő két évben a Kavakami társulat bejárta a színházakat az Egyesült Államokban, Londonban és Párizsban is, így váltak az első olyan társulattá, akik a nyugaton turnéztak.

Otodzsiro sokat gondolkozott feleségével, Szadajakkoval, hogy mi lenne a legérdekesebb a nyugati közönségnek. Az új hullám irányzat függött a nyelvtől és túlságosan kötődött az aktuális eseményekhez, hogy jól utazhassanak. Ehelyett ő a híresebb és kedvelt kabuki előadásokból választott és adott elő. Ezek a művek barmikor előadhatóak és egzotikusak voltak a nyugati ízlésnek megítélése szerint. Csökkentette a párbeszédet, amely érthetetlen lenne a Japán hallgatóságnak, megnövelte a vizuális elemeket, rengeteg táncos, izgalmas kardharcot és komikus közbeszédeket tett a műsorba. Maga a játékot is egyszerűbbé tette, illetve lerövidítette, hogy a közönség számára könyebben befogadható legyen. Amikor egy társulat előadott két darabot japánban, az akár egy egész napon át tartott. Az amerikaiak számára Otodzsiro összetömörített négy darab előadást két és fél órába…később kritizálták, hogy téves kabukit mutatott be a nyugatnak. De a változtatásai, bár radikálisak voltak, nem álltak messze a hagyományos színház szellemétől…A múltban a kabuki ugyanolyan romboló volt, mint Otodzsiro új hullám színháza.[26]

Repertoár

[szerkesztés]

San Fransicóban a társulat négy darabot adott elő.

"A párbaj" (Szajaate/“Clashing Swordhilts”)- két szamuráj, egy jóképű, hősies és egy komikus (Otodzsiro), mindkettő küzd egy kurtizán (Szadajakko) kegyéért. "A királypárti" (Kuszunoki or Kodzsima Takanori)- hazafias dráma “megrendítő csatával végződik, amiben élénk, valósághű harcok és akrobatikus mozdulatokat végző színészekkel játszottak, fürge judo dobásokkal.[27]"A lány a dódzsó-dzsi templomban" (Muszume Dódzsó-dzsi)- egy nőt (Szadajakko) kigúnyol egy szerzetes, aki egy templomba üldözi őt, majd dühében megöli a nő a férfit. "Dewey nap ünneplése a Miho borvidéken" ("Miho no Macubara")- egy sor népi tánc, melyek George Dewey tengernagyot ünnepli “aki a spanyol-amerikai háborúban a spanyol flotta Manila-öbölben történő megsemmisítését ügyelte múlt évben”[28]

Chicagóban az első előadásuk során eljátszották a “A királypárti” és “A lány” című darabokat nagy sikerrel.[29]Mire a társulat megérkezett Bostonba, létrehozták a “A gésa és a lovag” című darabot, egy utánzatot, ami átfogó sikert ért el Amerikától Európáig. Ahogy Szadajakko megemlékezett róla, “ A japán darabok furcsa keveréke volt, de az amerikai lelket szeretettel és gyönyörű viseletünket örömmel ötvözte.[30]“A gésa és a lovag”, vagy ahogy Japánban elterjedt "Gésa Somarába" (Geisha to Somaray) a fénypont volt a műsorkatalógusukban. Zseniális ötlet volt “A Párbaj” és a nagyon híres “Dódzsó-dzsi” ötvözése egy drámává. Az új játék megtestesítette minden erejét a kettőnek, izgalmasan koreografált jelenetek, humor, gyors (split-second) jelmezváltás és gyönyörű háttér. De mindenekelőtt tökéletes bemutatót nyújtott Szadajakko, gyönyörű tánc- és drámai halálesete.

Az első előadás “A Párbaj”, Josivara gyönyörű negyedében játszódik, mielőtt egy látványos fából készült teaházakkal teli utca háttér van, amely éles perspektívában elnyúlik a távolban. A színpadot csillogó, rózsaszín virágokkal teli cseresznye fák díszítik. Egy gyönyörű gésa elutasítja Banzát, egy szamuráj udvarlóját igaz szerelme miatt, akinek neve Nagoja. Banza párbajra hívja Nagoját, kardját elővevén. A két szamuráj és követőik között heves küzdelem folyik. Rengeteg akrobatikus mozgás, kard és kézi harcok sora.

A második felvonásban “Dodzsodzsi”, Szadajakko része finoman megváltozott, hogy tökéletesen illeszkedjen az elsőhöz. A díszlet egy templom udvara volt, közepén egy nagy haranggal tetővel fedve és háttérben hegyekkel. Itt jön rá a gésa, hogy szerelme, Nagoja eljegyzett valaki mást. A szamuráj és menyasszonya elszökött a templomkertbe. A kapuk előtt táncol a gésa, hogy az ott lévő papokat meggyőzve beengedjék őt is. Egyszer megjelenik a menyasszony, akit mérgében megpróbál megölni, de a szamuráj még időben megállítja. Dühében fúriává változik és törött szívvel meghal szerelme karjaiban.[31]

Második tengerentúli turné (1901-1902)

[szerkesztés]

Otodzsiro és Szadajakko mégegyszer szerettek volna turnézni Európában, így megszerveztek egy új, húsz főből álló színészi csoportot, amelyben egy női színész és négy gésa is volt. 1901. április 10-én Londonba hajóztak ahova még az évben, június 4-én érkeztek meg.[32]Miután turnéjuk alatt több előadást adtak elő Németország, Ausztria, Magyarország, Oroszország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, és Belgium városaiban a társulat 1902. agusztus 19-én érkezett vissza Japánba.[33]

Évekkel később

[szerkesztés]

“Nyugaton a párosnak nagy elismeréssel sikerült bemutatni a japán színjátszást. Most ezt a sikert szeretnék megismételni otthon úgy, hogy nyugati játékokat adnak elő a japán közönségnek. A saját feldolgozású "Velencei kalmár" című darab már meglepő elismerést nyert a nyugaton…a pár szerette volna elérhetővé tenni Shakespeare összes erőteljes drámáját mindenki számára. Azt remélték, hogy az új stratégiájú, valósághű, pár perces játékok új közönséget vonzanak majd, akiket eddig gátolt a régi kabuki forma vagy stilizáció.” [34]Az előadások tartalmazták az átdolgozott verzióját az Otellónak[35]és Hamlettnek[36] illetve a német "A róka tárgyalása" játékot, ami az újonnan készült otogi sibai-ba (“tündérmese színház”) készült.[37]1904-ben mikor kirobbant az Orosz-Japán háború, a Kawakami Társulat előadta "A csata beszámoló" drámát (The Battle Report Drama), ami a fronton lévő társulat tagjai beszámolója alapján készült.[38]1906-ban Szadajakko szerepelt Maurice Maeterlinck "Monna Vanna" című tragédiájában mint szüfrazett “Új nő”. Dona Rafaele szerepét is játszotta Victorien Sardou "Patrie!" (játék) című darabbjában, aki a "Tosca" című művet is írta. Mindkettő olyan rész volt, amelyet Sarah Bernhardt készített. Szadajakko aki még mindig mint országa egyetlen színésznője volt elhatározta, hogy “a Japán Sarah Bernhardt” lesz belőle.[39]

1907 júliusában Otodzsiró és Szadajakko összehozott egy nyolc fős csoportot, akik Párizsba mentek tanulmányozni “a nyugati színházat minden szempontból”—színházi megjelenés, színhely menedzsmentje, díszlet, kellékek, zene és előadási technikák.[40]

Következő májusban visszatértükön a Kavakamik létrehoztak két új intézményt: A Császári Színésznő Képzőintézetet (Imperial Actress Training Institute), az ország első iskolája volt ami felvett színésznőket és a Császári Színházat (Imperial Theatre) Oszakában[41] ahol a társulatot ideiglenesen elhelyezte. 1910. február 15-én volt a megnyitó.[42]“Ez egy csodálatos, játékos darab volt az építészetben, mint egy Eduárd-kori zenei terem, amelyet átültettek Japánba és japán virágokkal díszítettek. Téglából és kőből épült, díszítő ál-jón oszlopokkal, három impozáns íves bejárattal erkélyekkel felettük és fehér kőzetben felemelkedő nap motívumai az épület mindkét végében lévő ablakok lekerekített tetején. Belül található volt egy rész tatami szőnyeggel és meglehetősen kemény fapadok sorával. A felső erkélyek keskenyek voltak, mint egy sétány, bársonyfüggönyökkel, amik a londoni Criterion Színházra emlékeztettek, ahol a társulat előadott. A mennyezet domború volt, melyet szecessziós motívumokkal díszítettek. A függöny bonyolult portrét ábrázolt egy sintó istennőről, aki erotikus táncot lejtett. Ez egy híres mitológiából való jelenet. A világosítás és színpadi gépek a legfrissebb nyugati behozatalúak voltak, de ezek mellett volt egy hanamicsi, egy forgószínpad, egy elzárt terület, ahol a zenekar tartózkodott (mint a kabuki színházban). Japán akkori legjobb színháza volt.[43]

Egy héttel később Szadajakko és színházi intézménye tánc előadásai után, a Császári Színház előadta a “Nyolcvan nap alatt a föld körül”-t (Around the World in Eighty Days) egy lazább feldolgozásban, majd egy tudományos-fantasztikus darabot, “Csillagok Világa” (Star Worlds) az új színházi világítás technikák bemutatására, egy adaptációt “Diákélet” (The Student Prince) és a “Kaméliás Hölgy” (La Dame aux Camelias) feldolgozását, melyben Szadajakko Marguerite-ként szerepel.[44]

Halála

[szerkesztés]

1911 nyarán a Kavakami Társulat turnét kezdett Japánban. Oszakába való visszatéréskor, mikor is egy adaptáción dolgoztak “A Hazaáruló” (An Enemy of the People) című művön, Otodzsiro haspuffadástól kezdett szenvedni.[45]“Gyengeségre és hányingerre panaszkodik”, Otodzsirot hasvízkorral diagnosztizálták vastagbélben lévő gyulladásos szövődményekkel ("Vakbelét már eltávolították amíg Bostonban adtak elő, de évekig szenvedett a fájdalomtól és gyulladásoktól").[46]

A hasi műtét ellenére Otodzsiro néhány nap elteltével kómába esett, mivel a gyulladás szétterjedt az agyában is.[47]

November 11-én hajnali három órakor a halál közeledtét észlelve elvitték a Császári Színházba Szadajakko kérésére.[48]A színpadon feleségével, fiával Raikicsivel, többi rokonnal és a kavakami színészekkel körbevéve elhunyt három óra elteltével.[49]

Dzsoten-dzsiben lett eltemetve, egy zen templomban Hakataka peremvárosában[50]Egy tincs a hajából Szengaku-dzsiben lett elhelyezve, a Kavakami családtagok általános temetkezési templomában. Szengaku-dzsi temploma egy élethű bronzszobor helyszíne is volt Otodzsiroról, melyet Szadajakko megbízásából készítettek. “A helyi nemesség elborzadt az ötlettől”. Nem akarták, hogy egy “koldus” szobra beszennyezze a tiszteletreméltó templomot. Rossz hatással lenne a gyerekekre, tiltakoztak az ellen, hogy bárki is kövesse és ilyen szégyentelen szakmát válasszon. Végül a szobrot 1914 szeptemberében a tokiói Janaka temetőben helyezték el.[51]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 54.
  2. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 54.
  3. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 54.
  4. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 54-55.
  5. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 55.
  6. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 55-56.
  7. ↑ 西洋を魅了した日本初の女優 (2007年12月号). Hiragana Times, 2007. december 1.
  8. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 52-53.
  9. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 57-58.
  10. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 62-64.
  11. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 64.
  12. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 64.
  13. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 68,72.
  14. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 68.
  15. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 68,72.
  16. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 78.
  17. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 78-79.
  18. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 79.
  19. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 80.
  20. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 81.
  21. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 86.
  22. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 87.
  23. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 86.
  24. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 88.
  25. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 91.
  26. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 98.
  27. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 99-118.
  28. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 100.
  29. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 118-119.
  30. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 125.
  31. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 125-126.
  32. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 184.
  33. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 203.
  34. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 205-206.
  35. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 206.
  36. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 207.
  37. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 214.
  38. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 216.
  39. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 219.
  40. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 220-221.
  41. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 224.
  42. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 233.
  43. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 233.
  44. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 233-234.
  45. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 235.
  46. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 233.
  47. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 237.
  48. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 237.
  49. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 238.
  50. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 243.
  51. ↑ Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 248.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Otojirō Kawakami című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


[[Kategória:Színészek]] [[Kategória:1864-ben született személyek]] [[Kategória:1911-ben elhunyt személyek]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Bubb98/Kavakami_Otodzsiro&oldid=22782317”