Szerkesztő:Bonyi/Abdelaziz Bouteflika

Abdelaziz Bouteflika (Arabul: عبد العزيز بوتفليقة‎) (Oujda, Marokkó 1937. március 2.) Algéria elnöke 1999 óta.

Család

Apja, Ahmed Boutefilka Tlemcenben született. Ahmed Bouteflikának két neje volt: Belkaïd Rabia és Ghezlaoui Mansouriah (a jelenlegi elnök anyja)

Abdelaziz Bouteflika 1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában anyja első és apja második gyermekeként.(Fatima, a féltestvére előzte meg). Bouteflikának három lány féltestvére (Fatima, Yamina, és Aïcha), négy öccse (Abdelghani, Mustapha, Abderahim aés Saïd) és egy húga (Latifa) van. Saïd az elnök személyi orvosa, és egyesek szerint a belső tanácsadói körének fontos tagja is egyben.

Ifjúkora és a függetlenségi háború Bouteflika Algériában élt és tanulmányait is itt folytatta, mielőtt csatlakozott a Nemzeti felszabadítási Fronthoz (FLN) 1956-ban, 19 évesen.. ’Felügyelő’-ként kezdte (helyzetellenőrzés és jelentések készítése a marokkói határon és nyugat-Algériában történtekről), de később Houari Boumédiène közigazgatási titkára lett.. Bouteflika a befolyásos Boumédiène egyik legközelebbi munkatársává emlekedett, és meghatározó tagja az úgynevezett Oujda-csoportnak. 1962-ben, a függetlenség kivívásakor, Boumédiène és a határmneti seregek oldalán támogatta Ahmed Ben Bella-t az átmeneti GPRA kormány ellen. Függetlenség utáni politikai karrier Algéria 1962-ben kivívott függetlensége után Bouteflika Tlemcen képviselője lett in the Constituent-alkotó Assembly-gyűlés and Sportért és ifjúságért felelős miniszter az Ahmed Ben Bella által vezetett kormányban. A következő évben külügyminiszteréé nevezték ki, és egészen Houari Boumedienne elnök 1978-ban bekövetkezett haláláig posztján maradt. Bouteflika nagyon közel állt Boumédiène-hez; Ben Bella 1965-ös próbálkozása Bouteflika elmozdítására is considered the triggering factor in Boumédiène's coup d'état some time later[citation needed]. Boumédiène-nal a hatalomban Bouteflika komoly pozícióba került a rezsimben. Utódlási küzdelem és száműzetés Bomédiènne 1978-ban bekövetkezett váratlan halála után, Bouteflika volt a két fő jelölt egyike, akik az erőteljes elnök örökébe léphetett. Bouteflika a párt jobbszárnyát képviselte, amely nyitottabb volt a gazdasági reformokra és a nyugati helyzet normalizálására. Mohamed Salah Yahiaoui tábornok a "boumédiènista" balszárnyat képviselte Végül a katonaság a magas rangú ezredes Chadli Bendjedid mellett döntött. Bouteflikát államminiszteréé nevezték ki, de folyamatosan vesztett erejéből amint Bendjedid „de-Boumédiènisation” politikája mellőzte a régi harcosokat. 1981-ben Bouteflikát beperelték algériai nagykövetségek pénzének elsikkasztásáért 1965 és 1979 között. 1983 Augusztus 8.-án a Pénzügyi revizorok bírósága bűnösnek találta politikai karrierje során 60 millió dínár csalárd módon való elsikkasztása vádjában. Mentségként Bouteflika azt állította, hogy ő "félretette" ezt a pénzt, hogy egy újépületet húzhasson fel a külügyminisztérium számára, de ezt az állítást a bíróság félrevezetőnek tartotta. 1979-ben, épp Boumédiène halála után Bouteflika visszafizetett 12 212 875,81 dínárt a 70 millióból, amit egy svájci bankszámlán tárolt. Bár Bouteflika Chadli Bendjedid elnöktől amnesztiát kapott, kollégáit Senoucit és Boudjakdjit börtönnel sújtották.] 1983-ban, kegyvesztetten és a tisztogatások hatására igencsak meggyengült hatalmi bázisa miatt Bouteflika elhagyta az országot. Tartózkodott az Egyesült Arab Emírségekben – állítólag a királyi család tanácsadójaként – ahogy Franciaországban és Svájcban is. Hatévnyi külföldi tartózkodás után hazatért és újra csatlakozott az FLN Központi Bizottságához. 1989-ben az országot nyugtalanság és szervezetlen reformtörekvések jellemezték, hatalmi harcokkal Bendjedid és tábornokok egy csoportja között, ami lehetetlenné tette a döntések meghozatalát. 1992-ben, a reformfolyamatoknak hirtelen vég szakadt amikor a hadsereg átvette a hatalmat és elvetette a közelgő választás lehetőségét, amely minden valószínűség szerint a fundamentalista Islamic Salvation Frontot (ISF) juttatta volna hatalomra. Ez polgárháborúhoz vezetett, amely a ’90-es években dúlt.. Ez idő alatt Bouteflika a partvonalon maradt, kevés médiaszerepléssel, és politikai szerepvállalás nélkül. 1994 januárjában Bouteflika állítólag visszautasította a hadsereg indítványát, hogy lépjen a meggyilkolt elnök, Mohamed Boudiaf helyébe. Később ennek okaként azt nevezte meg, hogy állítása szerint a hadsereg nem tette volna lehetővé számára a fegyveres erők teljes, feltétel nélküli irányítását, így Liamine Zeroual tábornok lett az elnök. 1999-es elnökké választása 1999-ben Liamine váratlanul lemondott és soron kívüli választásokat jelentett be. Ezen esemény kiváltó okai máig tisztázatlanok, de széles körben elterjedt nézet az, hogy kibékítés melletti politikája az iszlamista lázadókkal szemben magára vonta a hadsereg militáns frakciójának haragját, vagy valamilyen egyéb nézeteltérése volt a katonasággal, amely még mindi uralta a politikai életet, és ez vezetett a szakításhoz. Bouteflika a hadsereg által támogatva, független jelöltként indult az elnökválasztáson. Hivatalosan a szavazatok 74%-át szerezte meg. Az összes többi induló azonnal visszalépett a szavazást megelőzően,nyugtalanságot előidézve(?). Bouteflika ezután népszavazást tartott politikájáról Algéria békéjének és biztonságának megőrzése érdekében (többek közt az iszlám gerillák amnesztiájáról) és támogatottságát tesztelendő a vidékiek körében a küzdelmes választás után.A szavazatok 81%-ával nyert, de ellenfelei ezt az eredményt is vitatták. Gazdaságpolitikája Első ciklusa alatt Bouteflika egy ötéves gazdasági tervet indított (2000-2004), amit a ’Gazdasági Felépülést Támogató Terv’-nek nevezett (PSRE: Plan de Soutien à la Relance Economique). Ez a terv különféle alcsomagokból állt, mint például az Agrárfejlesztés Nemzeti Terve (PNDA: Plan National pour le Développement Agricole), amelynek az agrártermelés növelése volt a célja. Más altervek tartalmazták szociális ellátóegységek,utak, és más infrastrukturális projektek kiépítését. A PSRE 7 milliárd dollárba került, és kielégítő eredménnyel járt, konkrétan a gazdaság évi több mint 5%-os átlagos növekedésével, 6.3%-os csúccsal 2003-ban. Bouteflika egy költségvetési reformot is keresztülvitt, amelynek szerepe volt a gazdaság újjászületésében. Külpolitika Bouteflika nemzetközi színtérn is aktív volt. Elnöklése során Algéria visszatért a nemzetközi életbe majdnem egy évtizednyi elszigeteltség után. 2000-ben az Afrikai Unió elnökeként rögzítette az Algír Békeszerződést Eritrea és Etiópia között, ezen kívül támogatta a béketárgyalásokat az Afrikai Nagy Tavak Térségében. Az elnök egy baráti megállapodást is kötött a szomszédos Spanyolországgal 2002-ben, és üdvözölte Chirac elnök 2003-mas algíri látogatását. Ez később a Franciaország és Algéria között köttetett baráti szerződés előzményének bizonyult. Algéria különösen aktív volt az afrikai ügyekben, nagy szerepet vállalt a kapcsolatok javításában a Nyugattal, ?valamint trying to some extent-nagyság, kiterjedés to resurrect its role in the declining non-Aligned movement?. Mindazonáltal az arab politikában vállalt hagyományos szerepe visszaesett. A Marokkói Királysággal folytatott viszony továbbra is kifejezetten feszült maradt, melynek oka Nyugat-Szahara vitatott státusza volt. 1999-ben a viszály enyhülését várták, mivel VI. Mohamed szintén ebben az évben került trónra.