Szerkesztő:Bihari Puhl Levente

Levy wikipédia-szócikk

LEVY – Bihari Puhl Levente (Székesfehérvár, 1957. december 29. – ). Siófokon élő magyar képzőművész, festő, gondolkodó. Nős, felesége: Ágota. Gyermekei: Andrea (Ynda, 1985), Tamás (1989), Zaránd (nevelt fia, második házasságából, 1990), Dániel (2005).

Levy 1995-ben (fotó)

ÉLETE Levy – Bihari Puhl Levente – 1957. december 29-én született Székesfehérvárott. Kisgyermek kora óta, a mai napig Siófokon él. A művészetek, különösen a képzőművészet eszmélésétől fogva érdekelték, izgatták nyiladozó értelmét. Már iskolásként, kicsit megismerve a képzőművészet nagyjait Leonardo, Rembrandt, Vermeer, valamint Csontváry és Vasarely festészetére csodálkozott rá, de Repin szuggesztív realizmusa, Siskin és Markó természetábrázolása ugyancsak lenyűgözte. Élete egyik máig ható, meghatározó élménye volt találkozása Dali művészetével. Harmadikos gimnazistaként művészet-történet könyvében bukkant rá A polgárháború előérzete fekete-fehér reprodukciójára. Lenyűgözte a kompozíció monumentalitása, szuggesztív hatása, amelytől nem bírt szabadulni. Naiv rácsodálkozásában, a fekete-fehér reprodukció illúziókeltő hatására, elsőre szobornak vélte a művet. Osztálytársa világosította föl, hogy amit lát, az festmény. „Ez akkor mellbe vágott – írja alább olvasható művészi credo-jában –: »ki ez a festő, aki ilyen szuper képet festett?« Előtte is vonzódtam a régi, nagy mesterek festészetéhez, de igazából egyik sem tudott lekötni, sem Rembrandt, sem Leonardo, sem Csontváry, sem Renoir. Talán még Vasarely gyakorolt rám mélyebb hatást, de ez a Dali (akit akkor én egy rég meghalt, dél-amerikai festőnek véltem) elindított bennem valamit. Évek teltek el, mígnem 1977-ben, abban a bizonyos budapesti, Báthory utcai idegen nyelvű könyvesboltban, egy könyv címlapján megláttam egy, még ennél is hatásosabb képet, ami a kirakathoz vonzott: Dali Corpus hypercubicus-át. Ebben találtam meg a tökéletes festészetet akkor: technikai tudás és metafizikai hatás.”

MŰVÉSZETE Felkészülés a pályára 1979-be felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vették fel. Ekkor azonban már tudta, hogy élethivatásként választja a képzőművészetet. Elkezdett festészetet, anatómiát, modellrajzot tanulni. Több képzőművész körben dolgozott, és otthonában rendezett be önképző műhelyt. A festészet alapjait, a modellrajzot, az anatómiát Daday Kálmán festőművésznél, Rudnay Gyula tanítványánál tanulta. Daday Muzsinszky Nagy Endrével az 1955-től működő Siófoki Képzőművészeti Szabadiskola alapítója, művésztanára volt. Mesterének tekinti Wessely Tibort művész-pedagógust, a Képcsarnok Vállalat egykori művészeti mentorát. Ő számos fiatal, pályakezdő művészt indított el a festészet útján. Maga igazából nem volt festő, de ismerte a festészet minden mesterfogását, rejtélyét, a legapróbb részletekig. És tudását, ízlését rendkívüli pedagógiai érzékkel volt képes közvetíteni tanítványainak. Igazából ő vezette be Levyt a klasszikus festészet rejtelmeibe – melyet mindig is keresett és el akart sajátítani. Artex – megélhetési festészet 1980-tól az ARTEX-nél dolgozott. Ez jó iskola volt arra, hogy megtanulja a klasszikus festészet alapjait és mesterfogásait, amelyek mindig is vonzották. Nagy előny volt, hogy rendszeres megrendelésekhez jutott: a nagyközönség ízlését kielégítő zsánerképeket és tájképeket kellett festenie. Ezeket a képeket külföldi műkereskedők rendelték, s így festményei eljutottak az USA-ba, Kanadába, Angliába, Franciaországba, Japánba, Ausztráliába. A megrendelések révén festészetével már el tudta tartani önmagát, majd családját is. Később német, osztrák és olasz galériák megrendeléseire dolgozott, 1990-től már személyesen szállította más témájú festményeit osztrák, német, olasz, francia megrendelőknek. A bécsi Galerie Otto, valamint Georg Haas sok éven át rendszeresen rendelt tőle festményeket. Messenger Művészeti Alkotóközösség 1990-ben társaival megalapította a MESSENGER Művészeti Alkotóközösséget. Tagjai: Bihari Csongor, Karácsony Attila, Mónos Jenő, és később Bihari Andrea. 1990-től kezdett el több társával csoportos kiállításokat is rendezni. Napjainkig több mint száz egyéni és csoportos tárlata volt itthon és külföldön egyaránt. Ez idő tájban indult el a hazai képkereskedőkkel való szoros kapcsolata is, számos és folyamatos megrendelést eredményezve. Ekkortól fogott hozzá azokhoz a témákhoz, melyeket az IHLET jellemzett: magyar tájak, portrék, csendéletek és főleg a transzcendens témák. Artlevy Az 1990-től 2008-ig terjedő időszakot a teljes MESTERSÉG elsajátítása jellemezte az olajfestészet terén. Művészi témái egyre gazdagodtak: magyar várak, borvidékek, vadászat, horgászat, Balaton, Őrség, népi, keresztény és szürreális témák, az avantgard kortárs lehetőségei. Rengeteg megrendelés jellemezte ezt az időszakot. Behatóan kezdett foglalkozni a különféle stílusoknak, modoroknak, irányzatoknak a jelenben mutatkozó művészi problematikájával. Különféle anyagokra kezdett el festeni, a témához és ihlethez illően: fatáblák, réz- és vaslemezek, bőr, vászon, kerámia, kő, gránit, márvány, cserép stb. A keret is szerves része lett a műnek, kapcsolódva a témához, így a keretezést is egyre egyedibbé tette, sokféle fát és egyéb anyagokat felhasználva. Több alkalommal fafaragó, népművész, lakatos, asztalos készítette tervei alapján ezeket a kereteket. 1992-ben részt vett a Független Magyar Szalon alapító ülésein. A művészeti egyesület alapelvei, törekvései nagyon közel álltak a Levyéhez. Az önkifejezés lényegét ő is az alkotások létrehozásában látta – függetlenül művészeti szervezeti tagságtól, képzettségtől, végzettségtől. Vallotta és vallja az alkotó munka mindenek felettiségét. „Nincs zsűrizés és nincs díjazás” – lett az egyesület jelmondata, a híres párizsi Független Szalon elveit tisztelettel követve, és ez nagyon is egyezett Levy felfogásával. Autonóm személyisége azonban nem engedte, hogy a mégoly rokonszenves egyesületben taggá váljék.

Levy a levyntgardban (részlet a FESTÉSZET KISASSZONY c. műből

Levyntgard 2000 novemberében nagyszabású kiállításon mutatta be sokrétű munkásságát Siófokon, majd 2005-ben ugyanott megrendezte az első Levyntgard ki- és beállítást. Harmincéves művészi pályája során, a kereskedelmi festészet taposómalmában tökélyre fejlesztette festői technikáját. A megrendelésre történő festés mellett megalkuvás nélkül építette saját művészi világát. 2009-re érett meg benne az a teljesen egyedi festészeti modor, stílus, melyben sikerült összefoglalnia addigi tudását és világlátását. Ez az analizáló és szintetizáló alkotási mód az, amit levyntgardnak nevez. A levyntgard lényegét számos még publikálatlan, illetve sajtó alatt lévő elméleti művészetfilozófiai írásában fogalmazta meg.

KIÁLLÍTÁSOK (válogatás)

1990. Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ 1991. Siófok, GALERIE MESSENGER 1992. Siófok, Beszédes József Múzeum Balatonalmádi, Városháza Galéria Budaörs, Jókai Mór Kulturális Központ. Várpalota, Nagy Gyula Galéria 1993. Budaörs, Jókai Mór Kulturális Központ Szolnok, Hotel Pelikán Siófok, Hotel Janus Pápa, Jókai Mór Művelődési Központ Pétfürdő, Művelődési Központ Debrecen, DOTE, 1994. Baja, József Attila Művelődési Központ Mohács, Bartók Béla Művelődési Központ Sopron, Hotel Sopron Balatonszemes, Művelődési Központ 1995. Budapest, SISSI Palota Kecskemét, Megyei Kórház Galériája Baja, József Attila Művelődési Központ Szolnok, Helyőrségi Művelődési Központ Bicske, Petőfi Sándor Művelődési Központ Keszthely, Goldmark Károly Művelődési Központ Törökszentmiklós, Városi Művelődési Központ Gyula, Erkel Ferenc Művelődési Központ Pécs, Gyöngyszem Galéria Budapest, Vöröskereszt Központi Galériája Székesfehérvár, Szent István Művelődési Központ 1996. Budapest, Stefánia Palota Budapest, Ericsson Galéria Szirák, Hotel Kastély Budapest, Hotel Gellért Budaörs, Jókai Mór Művelődési Központ 1997. Előszállás, Művelődési Központ Ausztria, Neufeld, Bank Burgenland Budapest, Café Miró 1998. Szirák, Hotel Kastély Dunaföldvár, Vár Galéria 1999. Kisbér, Városháza Galériája 2000. Noszvaj, Panoráma Hotel Noszvaj, De la Motte Kastély Dusnok, Művelődési Központ Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ 2001. Balatonakarattya, AHA Stúdió 2002. Szekszárd, MC Galéria Csopak, Művelődési Központ Szolnok, HOZAM Klub Szombathely, Isis Galéria 2003. Jánosháza, Művelődési Központ Keszthely, Helyőrségi Művelődési Központ Tolna, Városi Művelődési Központ Pápa, Tükörkép Galéria 2004. Marcali, Bernáth Aurél Terem Szolnok, HOZAM Klub 2005. Siófok, D.B.K.K. 1. LEVYNTGARD Dusnok, Művelődési Központ Balatonföldvár, Bajor Gizi Művelődési Központ Szolnok, HOZAM Klub Szombathely, Helyőrségi Klub 2006. Debrecen, Misztika Galéria Szántódpuszta, Kulturális Központ Szalafő, Kultúrház Balatonföldvár, Bajor Gizi Művelődési Központ Baja, József Attila Művelődési Központ Budapest, Rátkay Klub Debrecen, DOTE Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ 2007. Balatonszárszó, Soli Deo Gloria Konferencia Központ 2008. Művészetek Völgye, Monostorapáti: 2. LEVYNTGARD Szolnok, HOZAM Klub 2009. Pilisvörösvár, Műhely Galéria Szolnok, Városi Képtár Jánosháza, Művelődési Központ 2010. Körmend, Cavallo Galéria Budapest, Deák Ferenc Kollégium 2011. Balatonfűzfő, Művelődési Központ, Yndával közösen Szombathely, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ 2012. Szolnok, Kaid Art Shop, 2013. „ARTEX-től a levyntgard-ig”. Kálmán Imre Múzeum, Siófok „Magyar táj magyar ecsettel”. Idegenforgalmi és Kulturális Központ, Szántódpuszta csoportos

KÉPEK Korszakok és stílusok

1., Kezdeti, intenzív önképző és tanulási időszak (Daday Kálmán műhelyében, nagyatádi alkotótábor Leitner Sándorral), 1977-1980.

FŐNÖKÖM, SANYI BÁCSI, toll, pasztell, papír, 40 x 30 cm, 1980. magángyűjtemény

TŰZVIHAR olaj-farost,52 x 49,5 cm, 1978. magántulajdon

2., ARTEX időszak 1980-1990. A kereskedelmi megrendelésre történő festészet kitűnő iskolája volt a technikai tudás, a mesterségbeli ismeretek és jártasságok elsajátításának, a munkában való pontosság és az időre való elkészülés belsővé válásának. Nem utolsósorban biztos egzisztenciát teremtett.

BAROMFIS KÉP olaj-fatábla, 18 x 13 cm, 1981. magángyűjtemény

BARONFIK olaj-fatábla, 30 x 40 cm, 1988. magángyűjtemény

3., MESSENGER időszak 1990-1998. Irodalmi idézetekkel próbáljuk megvilágítani a művészlét sajátos paradoxonát. „Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” (Kosztolányi Dezső) versus „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila) és „De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.” (Ady Endre) Levy öntörvényű, autonóm művész, aki fiatal korától megalkuvás nélkül járja saját útját, építi alkotói œuvre-jét. De mindig is vágyott a hozzá hasonló gondolkodású, művészi szemléletű alkotók szeretetére, közösségére. A MESSENGER mindennek korai objektiválódása.

FÖLDESÚT NYIM HATÁRÁBAN olaj-fatábla, 70 x 90 cm, 1996. magángyűjtemény

ÚJ BIRTOK olaj-fatábla, 76 x 76 cm, 1993. magángyűjtemény

4., Artlevy korszak, 1998-2007. Az Artlevyvel új, nagyon fontos korszaka kezdődött Levy művészetének. A mesterség teljes technikai tudásával felvértezve kezdett hozzá saját művészeti filozófiájának vizuális kibontásához.

ELTAKARVA olaj-gránit, 30,5 x 30,5 cm, 2001. magángyűjtemény

BAJA ÉS A PINK FLOYD 1980 TELÉN olaj-fatábla, vas, 70 x 100 cm, 2000.

5., Levyntgard 2007- A Levyntgard mindannak a magasabb szinten való továbbgondolása, szintetizálása, amit Levy az Artlevyben elkezdett. Olyan szemléletmódot, sajátos stílust teremtett, amely egy minden ízében végiggondolt, konzekvens, egyszerre a realitásra és a transzcendenciára is érzékeny művészetfilozófiára épül. A Levyntgard nemcsak Magyarországon, de nemzetközileg is egyedülálló, önálló esztétikán alapuló világlátás vizuális megjelenése.

ESŐS NOVEMBER olaj-vegyes, 135,8 x 133,6 cm, 2007. Levy Galéria

FESTÉSZET KISASSZONY olaj-vegyes, 95,2 x 76,5 cm, 2011. Levy Galéria

Témák

Tájfestészet A tájfestészet művelői – zsenik és kismesterek –, különböző korstílusok és izmusok követői egyaránt arra az alapvető filozófiai, művészetfilozófiai kérdésre reflektáltak mindig is művészetük esztétikai fegyvertárával, hogy miként válik az ember ottlétével a természet tájjá – bármit is jelentsen ez a fogalom. Ezt a dilemmát Levy sem tudta, és nem is akarta sohasem kikerülni. Levy festészetének mindig is egyik meghatározó része volt a tájfestészet. A táj mint művészi téma a nemzetközi és hazai picturában egyaránt nagy hagyományokkal rendelkezik. Csodálatos mesterek remekművei fémjelzik a történetét. Levy sokat tanult a nagy elődöktől. Tájfestészetében ott van előképként id. Markó Károly, Mészöly Géza és Egry József egyaránt. De Levy nem epigon. A XX. század végén, a XXI. század hajnalán összetéveszthetetlen, egyéni és egyedi tájfestészetet volt képes létrehozni. Mi jellemzi Levy tájképeit? Az alap természetesen a mesterség, a technika, az olajfestés műhelytitkainak fölényesen biztos ismerete és gyakorlata. A lenyűgöző mesterségbeli tudás azonban még nem feltétlenül teremt művészetet is. Levy tájfestészete viszont valóban magasrendű művészet. Művészet, mert Levy nemcsak szemlélője a tájnak, nemcsak vizuális leképzője, de valódi köze is van megfestett tájaihoz. Levy tájai mindig lelki tájak is. Képei a művész szemérmes vallomásai is a hazáról.

Festői kirándulás a Kárpát-medencében (Magyar tájat magyar ecsettel) (részlet a teljes anyagból)

TÁJ ÉS FÉNY – MAGYARORSZÁG olaj-vászon, 50 x 80 cm, 2005. Levy Galéria

TÉL – Csesznek olaj-farost, 40 x 60 cm, 2007. Levy Galéria

TANYA olaj-kerámia, 33 x 33 cm, 2011. Levy Galéria

Festői kirándulás a Balaton körül (részlet a teljes anyagból) A Balaton a XIX. század elejétől festői téma, amely megihlette legnagyobb alkotóinkat és kismesterek tucatjait egyaránt. Brodszky Sándor, Molnár József, Mészöly Géza, Telepy Károly, Szinyei Merse Pál, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Farkas István, Vaszary János klasszikus, nagy balatoni alkotásait követték Bernáth Aurél, Hincz Gyula, Somogyi Győző, Csiszár Elek remekművei. És természetesen a legnagyobb balatoni festő, Egry József csodálatos festményei. Levy e nagyságok méltó utóda. Balatoni tájfestészetére Egry József és Bernáth Aurél művészete volt legnagyobb hatással. A Badacsonyt ábrázoló képei Egry ragyogó műveit juttatják eszünkbe.

PÁRÁS BADACSONY olaj-farost, 10 x 15 cm, 2010., magángyűjtemény

PÁRÁS IDŐ olaj-farost, 10 x 15 cm, 2010., Levy Galéria

              SZŐLŐSGYÖRÖKI PANORÁMA  olaj-farost, 50 x 70 cm, 1998., magángyűjtemény

A következő kép a siófoki kikötőt ábrázolja, 2006-ban született.

          TÉLI ÁLOM  olaj-fatábla, 50 x 80 cm, 2006.  Levy Galéria

Az első rátekintésre ez a kikötői kép hagyományos realista ábrázolásnak tetszik. Levy maga fogalmazza meg több írásában is a realizmushoz való vonzódását: „Már 1977-ben megmutatkozott realizmushoz való vonzódásom… Aprólékos kidolgozottsággal, részletesen, nagy valósághűséggel ábrázoltam…” – írja egyik följegyzésében. Levy fenti gondolatai fontos eligazításul szolgálnak számunkra, hogy sajátos tájképei szüzséjét megérthessük, motívumkészletét, jelképrendszerét dekódolhassuk. Egy kép a téli, siófoki kikötőről. Esti pillanat a befagyott kikötőben téli álmukat pihenő hajókról, kikötői berendezésekről, épületekről, magáról a reflektorok fényében megcsillanó, vékony jéggel fedett öbölről. Tájkép ez? Ipari táj, városrészlet képe, vagy valami más is, több is? Igen: asszociációk sorát megindító, szintézist teremtő, komplex alkotással van dolgunk. Természetesen a gyermekkorától balatoni, Siófokon élő festő pontos, realista tényközlése: íme, a télesti siófoki kikötő! És valóban, pontosan meg tudjuk határozni a helyet, ahonnan a mű kivágatára látunk, beazonosíthatók az épületek, a hajódaru, a télire partra tett katamarán, a jégbe fagyott hajók. Ez azonban önmagában még nem lenne művészet, csak nyilvánvalóan képzett, sőt virtuóz technikájú festő tényrögzítő följegyzése. De rögtön megérezzük, ez a művész szemérmes vallomása is a szűkebb pátriáról, a hazáról. A hazaszeretett egyszerűségében szívszorítóan megható festői megfogalmazása. Nem a lokálpatrióta néha megmosolyogtató dicsekvése, hanem a lélek mélyéről föltörő, őszinte és tiszta érzések kifejeződése, amelyek kikerülhetetlenül megérintik a kép szemlélőjét. De még itt sem állhatunk meg a kép értelmezésénél. A kép kísérteties fény- és színkezelésére gondolunk. Az alkotást a hideg kékes-szürkés-lilás árnyalatok uralják, ebbe a színvilágba hasít bele a reflektorok vakító fehérje, végigpásztázva a jégen. A színek, a fények, az esti hangulat mind-mind valami furcsa ambivalencia hordozói is. Hogy is írja József Attila: „a nyugalom és remegés egymást öleli”. Levy képén is: téli álomvilág, nyugalom, csöndesség – és velük ellentétben valami megmagyarázhatatlan, vagy nagyon is érthető nyugtalanság, baljós érzet keríti hatalmába a szemlélőt. Mennyire sokatmondóan nyugtalanító, hogy ezen a kikötői képén nem szerepel egyetlen ember sem. Így valóban csak az egész évben a Balaton mellett élő festő képes látni és láttatni a tájat. Vaszary János Siófoki kikötője (1906) minden letagadhatatlan kvalitása ellenére mégiscsak a tó mellett nyaraló művész anziksza. És nem pusztán attól lehetne Vaszary képe bármely víz melletti jelenet, hogy nem tudjuk azonosítani a helyszínt, hanem mert hiányzik belőle az a fajta realizmus, amely a Levy képét jellemzi. És ezek után idézzük meg egy lelki rokon alkotását is. A keszthelyi születésű, régóta Siófokon élő és alkotó Csiszár Elek képét: A szemesi móló télent (1984). Azt gondolom, nem véletlen a téli szüzsé választása, a megdöbbentően hasonló színvilág, de többről is szó van: hasonló életérzésről, tájszemléletről, olyanról, amelyben mindig lelki tájak is megjelennek, sőt, azok az igazán fontosak. Hogy is fogalmazott Levy: „Szintézisei ezek egy adott ihletnek, mely a művészetek, a tudomány és a hit, a transzcendencia leképzései.”

ALKONYI FÉNY olaj-vászon, 60 x 80, 2008. magángyűjtemény

FÉNYEK ÉS SZÍNEK A BALATONON olaj-farost, 60 x 79,5 cm, 1998. magángyűjtemény

Festői kirándulás az ezerarcú Őrségben (részlet a teljes anyagból) Őrség – ősi táj, sajátos hangulatok, magyar évszázadok története és a szomorú enyészet képei egyszerre. Ma, Magyarországon, erről a kedves, megkapó tájáról senki sem tud olyan érvényesen szólni a képzőművészet nyelvén – mint Levy. Legyen szó hiperrealista műről, impresszionista hangulatról vagy retró életérzésről, Levy nemcsak érvényes, de érzelmes képet is nyújt.

ŐRSÉGI TÁJ olaj-vászon, 50 x 70 cm, 2005. Levy Galéria

AZ ODVAS KÖRTEFA olaj-fatábla, 25,5 x 20,5 cm, 2005. magángyűjtemény

HANGULAT PITYERSZEREN olaj-200 éves tetőcserép, 18 x 23 cm, 2010. Levy Galéria

Siófok (részlet a teljes anyagból) Bár nem a szülőváros, de felnövelő és megtartó hely, még ha sokszor érte haragszik is Levy, nem ellene. Levy Siófok reprezentáns festője akkor is, ha a város ezt nem mindig ismeri el méltó módon, és hálálja meg művészének.

SIÓFOKI NOSZTALGIA olaj-fatábla, 50 x 69 cm, 2013. Levy Galéria

SIÓ-PARTI NOSZTALGIA olaj-fatábla, 21,5 x 28,5 cm, 2013. Levy Galéria

TÉLI MAGÁNY olaj-kerámia, 25 x 20 cm, 2008. Levy Galéria

Vár témák: Festői vártúra Magyarországon (részlet a teljes anyagból) Bár a Habsburgok a Rákóczi-szabadságharc után lerombolták híres várainkat, mégsem csak vár állott ott, most kőhalom. Levy vár témájú képei nemcsak kitűnő képzőművészeti alkotások, de a magyar történelem, művelődés- és építészettörténet dokumentumértékű művei is.

A MÚLT ÉBREDÉSE olaj, fatábla, tölgyfa keret, 70 x 90 cm, 2001. Levy Galéria

AZ ÉN VÁRAM olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2005. magángyűjtemény

DÖBRÖKÖZ olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008. magángyűjtemény

Várak 200 éves tetőcserepeken, átl. 18 x 22 cm, 2010. levy Galéria

Bor témák: Festői borút Magyarországon (részlet a teljes anyagból) „Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.” (Hamvas Béla) A magyar ember borivó. Sajátos kultúrája van a bornak, számos remek borvidékünk van országszerte, amelyeknek Levy remek ismerője. Tudását vizuálisan is képes számunkra megragadó módon közvetíteni.

CSOPAKI OLASZRIZLING olaj-fatábla, 50 cm átm., 2005. Levy Galéria

ELHAGYOTT PINCE TENGŐDÖN olaj-tölgyfa, 19 x 68, 2010. magángyűjtemény

Szőlőikonok olaj-100 éves tölgyfahordódonga szeletek, átl. 18 x 10 cm, 2010. Levy Galéria

Vadászati, állat-témák: Színes vadászat (részlet a teljes anyagból) Vadászat, halászat és horgászat. Nagy hagyományú ősmesterségek és kedves férfiszórakozások. A képzőművészet is régen fontos témájává avatta őket. Levy ebben is nagymester.

ERDŐ MÉLYÉN olaj-vászon, diófa keret, 80 x 120 cm, 2000. Levy Galéria

RÓKA olaj-bükkfa, 32 x 26 cm, 2010. Levy Galéria

Madarak különféle fákon, átl. 20 x 13 cm, 2005-2011. Levy Galéria

Horgászat-téma: Ecset fogta csuka (részlet a teljes anyagból)

A CSUKA FOGÁS olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006. levy Galéria

EZÜSTKÁRÁSZ olaj-kő, 30 x 36 cm, 2005. Levy Galéria

Erotikus témák: Szalaika völgytől fenékpusztáig (részlet a teljes anyagból) Művészet és erotika elválaszthatatlanok egymástól. Az élet teljességét bővérű jókedvvel megélő, reneszánsz szemléletű alkotó, Levy palettájáról hogy is hiányozhatna az erotika! Levyéről, akinek olyan felesége van, mint Ágota, a mester Ágocskája, a kedvesség, nőiesség, anyaság – az erotika megtestesülése.

BORDÓ MELLTARTÓ olaj-kerámia, 46,5 x 46,5 cm, 2010. Levy Galéria

MÁRVÁNYOS ÉRZÉSEK olaj-márvány, 29,5 x 59,5 cm, 2008. magántulajdon

KERÁMIAKT 27. olaj-kerámia, 20 x 30 cm, 2010. Levy Galéria

Erotikus Panoptikumban, Keszthelyen 2010-ben.

Portréfestészet: Ecce Homo (részlet a teljes anyagból) Arcképet, képmást készíteni nem egyszerűen technikai kérdés. A jó portré egy személyiséget, egy érző, örömökkel, fájdalmakkal élő embert – Kosztolányi szavaival: egy egyedüli példányt, akiből nem élt több, és most sem él – kell, hogy megjelenítsen. Levy portréi erre képesek. És hogy Levy képes ilyen portrékat alkotni, annak fő oka nem csupán briliáns mesterségbeli tudása, hanem egy egyszerű tény: Levy szereti az embereket, Levy szereti az EMBERT.

A VEGA IGÉZETÉBEN olaj-kerámia, 32,6 x 32,6 cm, 2002. magángyűjtemény

JENŐ olaj-cserép, 30 x 22,5 cm, 2005. Levy Galéria

ZUNZY ASSZONY olaj-vászon, 40 x 30 cm, 2005. Levy Galéria

ÉGVÍZBEN olaj-kerámia, 48 x 48 cm, 2010. Levy Galéria

SZÜRREALIZMUS: Üzenet az álmokon túlról (részlet a teljes anyagból) Levy nagy szellemi mestere, útmutatója Dali. Szürreális alkotásait szemlélve nem is nagyon kell többet erről mondanunk. Még csak annyit: Levy nem epigon. Levy a lényeget értette meg Dali művészetéből.

BALATONI HANGULAT olaj-fatábla, 55 x 80 cm, 2002. magántulajdon

CORPUS SYLVANICUS olaj-fatábla, 90 x 100 cm, 2001. magángyűjtemény

A BHAGAVADGITA SZINTÉZISE olaj-réz, 55 x 39 cm, 1997. magángyűjtemény

Keresztény témák: És Isten volt az Ige (részlet a teljes anyagból)

Létezhet-e vallásos festészet napjainkban? Egy kínzó kérdés, és a válasz korántsem egyszerű! Napjainkra a technikai lehetőségek és eszközök – fotó, fénymásolás, szkennelés, digitális technikák – olyan fejletségre jutottak, hogy az élő és tárgyi világ valósághű leképzése napi gyakorlattá vált a nagyközönség, akár a gyerekek számára is. Ha ma valaki családtagjait, szeretteit meg szeretné örökíteni/örökíttetni, akár maga is elkészítheti digitális fényképezőgépével/kamerájával élethű portréját, nem kell feltétlenül szakemberhez, mégannyira sem festőhöz fordulnia. És mégis, talán sohasem élt és működött annyi festő, mint korunkban. A festmény, amely hosszú évszázadokon keresztül nemcsak műtárgy, hanem transzcendentális tartalmak hordozója is volt, mára sokszor egyszerű design termékké, díszítőelemmé, kereskedelmi árucikké vált. Napjainkban lehet szép képeket festeni, de ezek az alkotások valószínűleg nem lesznek többek, mint a kereskedelmi festészet tucat termékei. Lehetnek akár magas fokú szakmai virtuozitással előadott termékek is, mégis megmaradnak terméknek, nem válhatnak művészetté, mert hiányozni fog belőlük az a filozófiai viszonyulás téma – szüzséről esetükben ne is beszéljünk! – és formai megvalósulás között, az a sajátos eszmei kapcsolat, amit – hogy irodalmi példával világítsuk meg, mire is gondolunk – Petrarca is keresett egy más viszonyrendszerben: turisztika és természetfilozófia, ad abszurdum: Istenkeresés, a Mont Ventoux megmászásakor. Festőművészetről tehát akkor beszélhetünk – napjainkban is –, ha az ecset az agyban fogant gondolatot és a szívben született érzést, hitet képes mesteri módon a vászonra, fatáblára stb. varázsolni. Kevesek kiváltsága ez – és a legtöbbször nem a kéz mesterségbeli tudása hiányzik! Levy a kiválasztott kevesek egyike. Önvallomásában maga így fogalmaz a művészet születéséről: „A festészet akkor válik igazi művészetté, ha a világról színekkel és formákkal alkotott költészete az embert nemesíti, és építő esztétikai élményt nyújt.” Levy festői életútjában meghatározó jelentőségű volt Istenkeresése és megtérése Jézushoz. Ez a fordulat művészetről alkotott elképzeléseire is döntő hatást gyakorolt. Fieber Henrik már 1905-ben leszögezte A modern vallásos festészet kialakulás c. tanulmányában, hogy: „Az utánzásból élő művészet nem életképes, igazi belső ihlet híján hamar ellaposodik.” Levy már régen tisztában volt Fieber fenti tételének igazságával – nem véletlenül választotta jelmondatának: Művészetem: mesterség és ihlet –, ám festészetének a megtalált és mélyen megélt hitre alapozott megújulása, kiteljesedése a bizonyíték arra, hogy nemcsak értette azt, hanem művészi praxisában képes volt alkotó alkalmazására is. Levy művészetének egyik első fölfedezője, egyben vallási megtérésének elindítója Szilárdfy Zoltán római katolikus áldozópap, Henszlmann-díjas művészettörténész volt. Szilárdfy így ír Levy egyik nagyszerű, vallási témájú festményéről, a 2005-ben született Napfogyatkozás – De labore solis-ról: „Hogy mit rejtenek a képelemek, a mély tartalmú szimbólumok és a féltudati képírás motívumai azt, mint teológus-művészettörténész így foglalhatnám össze: A negyed századon át fáradságot nem kímélve Egyházáért, a világ kereszténységéért s az egész emberiségért imádkozó és dolgozó pápa, akit a tűző nap éppúgy nem akadályozott jópásztori szolgálatában, mint a ráleselkedő sötét hatalmak réme. Az életáldozatra naprakész, fáradhatatlan apostol Mesteréhez híven kezet nyújt merénylőjének, s ez a Berlini-fal igazi leomlása, amint a kép jobb sarkában látjuk. Magyarországi látogatásaikor falusi templomaink harangjai zengve üdvözölték, halálakor viszont sírva búcsúztatták.” Levy vallásos témájú festészetének útját, fejlődését végigkövetve az alábbi stációkat találjuk. Festészetének mindig is meghatározó vonulata volt a tájfestészet, és azon belül vidéki templomok ábrázolása a természeti környezetben. A megfestett természet, és a benne megjelenő emberi alkotás – legyen az egy templom – tájként való értelmezése fontos művészetfilozófiai problémák elé állították mind a festőket, mind a befogadó közönséget. E dilemmákkal való szembenézést Levy sem kerülhette el, s bár templomábrázolásait még nem tekinthetjük par excellence vallásos festészetnek, mégis nagy lépésnek értékeljük az odavezető úton.

ÉGI TEMPLOM olaj-gránit, 33 x 33 cm, 2007. Levy Galéria

A következő stációként Levy egy siófoki tájképét szeretnénk megidézni.

A KIKÖTŐ DUNAI USZÁLYOKKAL olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006. magángyűjtemény

Ez a siófoki kikötőt ábrázoló műve nagy művészi hagyományanyagba kapcsolódik. A kép Levy sajátos realizmusáról, szín- és fényhasználatáról mond el sokat, és még többet az alkotó szemérmes hazaszeretetéről, amelyet művészi eszközökkel képes megjeleníteni. De a képre rátekintve rögtön beugrik, hogy itt bravúros, ám nem tolakodó művészi hommage-zsal van dolgunk. Természetesen Monet argenteuili vörös bárkáira gondolunk. A képkivágás, a kompozíció kísértetiesen azonos. Nem tudhatjuk, ez tudatos döntése volt-e Levynek, vagy a tudattalan működött ilyen módon! Az eredmény azonban művészi telitalálat! Miért is? Mert szerkezet, kompozíció szinte azonos, az aranymetszés nyilvánvalóan tudatos alkalmazása megegyezik, ám a tartalom, a szüzsé, a lelki táj mennyire más, összetéveszthetetlen Monet-nál és Levynél. Aliusque et idem – más és mégis ugyanaz. Ugyanaz a művészi alázatban és a mesterségbeli tudás tiszteletében. Természetesen a téma, a motívumvilág tágabb, nem állhatunk meg Monet-nál. A magyar anyagban is számos uszályábrázolást találunk. De mennyire más világ a Levyé, mint kvalitásos nagy elődeié (Gruber Béla, Schönberger Armand, Szőnyi István és mások) e témában. És még itt sem állhatunk meg. Ezen a képen már ott van az a lelkiség, az a keresztény hit is, ami Levy ecsetjét mozgatja. Két fontos dologra szeretnénk fölhívni a figyelmet: egy hatáselemre, és egy kódolható képi jelre. Ez a kép a téli siófoki kikötőt ábrázolja. Hatásának legfőbb eleme azonban a fenyegetően felénk emelkedő két vörösbarna uszályorr. Külön jelentőséget kap az uszályorrok jobb és bal felének sötét és világos, árnyékos és hideg téli fény sütötte felülete. Nem egyszerűen realista megjelenítéssel van dolgunk. Mindez többletjelentést hordoz, valami szavakban nehezen megfogalmazható, de annál pontosabban érezhető és érthető ambivalenciát, a tél hatalmáról, szigoráról, és a mégis hamarosan eljövő tavaszi újjáéledésről. És mindezt finom egyértelműséggel nyomatékosítja a két uszály furcsa, korpusz nélküli keresztet asszociáló árbóca. Hogy is fogalmazott Levy: „Szintézisei ezek egy adott ihletnek, mely a művészetek, a tudomány és a hit, a transzcendencia leképzései.” Innentől pedig a Levy kiteljesedő vallásos festészetének tájain barangolunk. Az első kép, amit megmutatunk, sajátos realista/szürrealista alkotás. Tisztelgő emlékkép, évfordulóra készült mű, de több is annál. Ez a 2005-ben született Napfogyatkozás – De labore solis.

DE LABORE SOLIS – NAPFOGYATKOZÁS olaj-fatábla, 100 x 70 cm, 2005. Levy Galéria

A nagyméretű, oltárképnek is beillő alkotás Levy briliáns mesterségbeli tudásáról, stílusismereteiről, teológiai felkészültségéről tesz tanúbizonyságot. Levy II. János Pál pápa halálának első évfordulójára készíti a festményt. A kép ikonográfiája egészen sokrétű. Akár a középkori Biblia pauperumok, Biblia picták – festett bibliák –, képes egy egész keresztény életutat – a II. János Pál pápáét – elmondani a festészet sajátos nyelvén. Ugyanakkor nyilvánvalóan ott van a képen a vallásos festészet történetének hommage-a is Fra Angelico angyali naivitásától Dali szíven ütő szürrealizmusáig. A kép a maga módján remekmű, de még mindig egy bevett kánonon belül marad, minden sajátos újításával együtt. Levy vallásos festészetében egy csúcspontnak, összegzésnek, egyben fordulópontnak is tartjuk. A következő kép a fordulat egyik irányát reprezentálja.

ÍGÉRET ÉS BETELJESEDÉS 1. olaj-vegyes technika, 77 x 65 cm, 2008., Levy Galéria

Az Ígéret és beteljesedés maga az áttetsző, tünékeny, rejtelmes transzcendencia. A Jézus-keresés gyötrelmes, ám az igaz utat kereső ember számára egyetlen módja. A kép minimalista remeklés. A visszafogott kék derengésből tűnik elő Jézus arca, akár a torinói leplen. Igazából csak a hívő ember számára mutatkozik meg, annak, aki maga is vállalja a krisztusi utat. Fontos képi elem az alsó harmadba csúsztatott, ferdén elhelyezett felső keretdarab. Mint egy félrebillenő sorompóként jelenik meg a Jézus-fej előtt. Még elzár, de billenésével már jelzi a megnyíló út kínálkozó távlatát Jézus felé. Ez valóban az ígéret lehetősége, a háttérben magával a beteljesedéssel: Jézus Krisztussal. A művészet- és vallástörténet egyébként ismer hasonló alkotásokat. Ezek az ún. arckendők.

1 Fieber Henrik 1905 A modern vallásos festészet kialakulása. Művészet, IV. évf. 1905. 6. szám, 362-370. p. 2 Szilárdfy Zoltán 2006 Egy különleges festmény II. János Pál pápa mennyei születésnapjára. Székesfehérvári Egyházmegyei Magazin, 2006. áprilisi szám, 13. p.

ÉBREDÉS olaj-márvány, 48 x 36,5 cm, 2004. Levy Galéria

KŐVIRÁG olaj-márvány, 39 x 36 cm, 2006. Levy Galéria

SZILÁRDFY ZOLTÁN PORTRÉJA FRA ANGELICO-MOTÍVUMOKKAL olaj-réz, 70 x 50 cm, 2004. Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár

Ősmagyar, nép témák: Emese anya (részlet a teljes anyagból) Levy 2005-ben született alkotásain kiteljesednek a gyermek születésének misztériumáról gondoltak. Túllép a saját gyermeke születése fölött érzett boldogság kifejezésén, és egyetemes síkon fogalmazza meg gondolatait az új élet születésének misztériumáról. A gondolati tartalom új eszmekörrel, világképpel gazdagodik, az elveszett, ősi magyar mitológia, hitvilág toposzaival bővíti ki azt. Így születik a Fehérlófia, Az ébredező Emese és a Csodafiú szarvas. Mindhárom alkotást gazdag anyag- és technikahasználat jellemzi. Ez Levy egyik védjegye, egyben lassan érlelődő, utóbb általa levyntgardnak nevezett ars poeticájának, művészetfilozófiájának fundamentuma is. Fehérlófia a monda szerint az Ősanya gyermeke, emberfeletti erejű fiú, aki anyja, a fehér ló halála után útnak indul, hogy megkeresse és legyőzze a sárkányokat, akik hatalmukba kerítették a világot. Megbirkózik a szintén hatalmas erejű Kőmorzsolóval és Vasgyúróval, akik szintén a fehér ló gyermekei, és barátságot köt velük. A sárkányok lakóhelyét, illetve az alsó világ bejáratát keresve egy fa odújában szállásolják el magukat, onnan indulnak kutató útjaikra. Levy alkotása a csodás képességekkel született, nagy tettekre hivatott csecsemőt ábrázolja. Ez már nem arcportré, mint a Daniról készült művek. Fehérlófia csecsemőként is dinamikus, hatalmas erőkkel rendelkező teremtmény, akit akció közben mutat a művész.

FEHÉRLÓFIA olaj-kerámia, tuja, 32 x 27 cm, 2005. Levy Galéria

Az ébredező Emesével a 2002-ben született Anya témájához tér vissza Levy, immár a mitológiai anyaggal gazdagítva azt. A későbbi nagy fejedelem, Álmos feje mintha éppen most bukkanna ki Emese vulvájából. Nehéz eldöntenünk, de talán a tuja két szétnyíló ága a szülő nő két combja lenne, a tetején a szülés görcsében a térdet szorító asszonyi kezekkel. Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos fejedelem származásáról szól, keletkezését 860–870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik. A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan archaikus jellegű. Mint az Árpádok eredetmondája, évszázadok múltán is feltétlen hitellel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Emese, aki a turulmadártól esett teherbe, Ögyek vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek. (Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.) Levy alkotása a mitológiai történetet ötvözi a gyermekszületés misztériumával. Minden újszülöttet csodás tettekre hivatott, és majd nagy fejedelemmé avatva bizonyíthatja, hogy valóban minden csecsemőben ott rejtezik – ha más nem: a lehetőség –, hogy valóra váltsa azt, ami a küldetése.

AZ ÉBREDEZŐ EMESE olaj-tuja, 41 x 26 cm, 2005. Levy Galéria

És végül a legösszetettebb alkotás, a Csodafiú szarvas. Az ősteremtés hatalmas színjátéka ismétlődik a világban, majd földi életünkön át újra és újra. Egy örök, megszakíthatatlan folyamat része ez, minden élőlény születése. Az Istenfiúság gondolata ennek a világképnek szerves része. És minden megszülető csecsemő valóban az: Istenfiú. Erről szól Levy csodálatos alkotása, és ezt foglalta versbe Nagy László, a költő. Az ősöreg életfának sarja Mintha égne tizenhárom gyertya – Csillagokkal gyullad.

Földanyának furulyaszó párja Agancsoknak életerő lángja Égbe kanyarodik. Levy 2005.

CSODAFIÚ SZARVAS olaj-fenyőfa, tuja, 104 x 39 cm,

2005.  Levy Galéria

EMESE ANYA – Aranyág – Baby Blue, olaj-kerámia, fűz- éger- kőrisfa keret, 40 x 40 cm, 2005. Levy Galéria

MAGYAROS TÉMA olaj-körtefa, 90 x 52 cm, 1999. magángyűjtemény

FALUSI JELENET olaj-fatábla, 74 x 55 cm, 2002. Levy Galéria

Csendélet: Szem-szájnak ingere (részlet a teljes anyagból) A csendélet az európai festészet egyik legklasszikusabb témája. Nem véletlenül fickándozik Levy – aki szabadidejében szívesen művel kertet is - oly’ kedvvel e témában, bevetve fölényes technikai tudása, széleskörű stílusismerete teljes tárházát.

KLASSZIKUS CSENDÉLET olaj-fatábla, 70 x 90 cm, 2000. magángyűjtemény

QUALITAS ANTIQUITAS olaj-kerámia, 32,5 x 32,5 cm, 2002. Levy Galéria

KÖRTÉS CSENDÉLET olaj-kerámia, 40 x 40 cm, 2008. Levy Galéria

Kortárs festészet (részlet a teljes anyagból) Napjaink képzőművészetében trendi az absztrakt, a non-figuratív, a dekonstrukció. Levy azonban sohasem a kritikusok, a galériák, a műkereskedelem igényeinek és elvárásainak megfelelni akarva használta e szemlélet- és kifejezésmódokat. Levy – bár nyilvánvaló vonzódása a figuralitáshoz – felismerte, hogy a XX. század végének, XXI. század elejének képzőművészete bizonyos vizuális problémákra, művészetfilozófiai kérdésekre csak absztrakt, non-figuratív formákban képes válaszokat adni. Levy ezeket az alkotásait talán nem tartja művészete csúcspontjainak, de hogy megszülettek, jelzik, fontosságot tulajdonít nekik, és művészi továbblépésének jelentős állomásainak tekinti őket. Ezek a művek a magyar non-figuratív festészet súlyos darabjai. A szín, forma, fény-árnyék vizuális dilemmák festői feldolgozásai mögül Levynél mindig felsejlenek a kínzó esztétikai és filozófiai problémák. Mennyire igaz Levy alkotásaira, hogy a művészet végső soron élet és halál alapvető kérdéseire reflektál! Levy kortárs festészetében sem másról van szó, mint ontológiai kérdések boncolgatásáról.

Neon Levy

NEON LEVY olaj-vászon, 60 x 40 cm, 2011. Levy Galéria

BORDÁK olaj-farost, 30 x 105 cm, 2010. Levy Galéria

ÁTHÚZÁSOK olaj-vászon, 50 x 70 cm, 2010. Levy Galéria

DALI ÉS GALA CSERESZNYEFÁJA szobor, 155,5 x 74,8 x 58,5 cm, 2011. Levy Galéria

Levy, a médium: Vászonra festett jövő (részlet a teljes anyagból)

ÜZENET EGY DALI-KÉP HATÁSÁRA olaj-fatábla, 100 x 70 cm, 1993. magángyűjtemény 1992-ben egy éjszakai álmomban utasszállító repülőgépet láttam, amint emeletes házak felé halad. Utána következő hetekben talán még háromszor álmodtam hasonlót. 1993-ban alapoztam le egy 100 x 70 cm-es fatáblát, s igazából Dali Keresztes János Krisztusa a kereszten c. műve felhasználásával akartam egy biblikus témájú képet festeni úgy, hogy Jézus helyébe egy afrikai nyomorult gyermeket helyezek. Jézus ugyanis azt mondja, hogy „éhes voltam és ennem adtatok” (Máté: 25/35.), továbbá: „bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek velem tettétek” (Máté 25/40.). A mű feszület körüli része Dali festményére hasonlít, a keresztet is onnan vettem át. Kerestem egy afrikai éhező gyermeket ábrázoló fotót, s azt megfestve szegeztem a feszületre. Jézus ugyanis a gyermekekkel is példálózik, s így hatásosabban tudtam kifejezni a mondanivalót. A kép festése közben fejlődött a mű alsó része, mely számtalan vizuális és rejtett témát hordoz. Amint a sötét, dali-s ég alját festettem, megjelent előttem egy utasszállító repülőgép, amint a WTC kettős épülettornya felé száll, a nekiütközés előtt nem sokkal. Zűrösen kavargó felhők sejtetik, hogy hamarosan tragédia fog történni. Ez a világkereskedelmi központ egyben az abszolút győztes csata kemény szimbóluma, melyhez nem fegyverek, hanem pénz kell. Az ÜZLET, a kereskedelem képes az egész világot behálózni, igájába hajtani észrevétlenül. Ennek következménye, hogy mindig azok gazdagodnak, akiknek amúgy is bőven van, s milliók szegényednek el. Ezt a gazdagodási mániát szemlélteti a kép alcíme, az a bizonyos 1200 Dolláros ruha, melyet férfiak vesznek meg – közvetlenül, vagy közvetve – barátnőiknek. Ez a NŐ nem hiányozhat piros ruhájával a témából. A WTC-t, amint Amerika és a világ Bastille-át lerombolja a sugárhajtású ágyúgolyó, és e börtön foglyainak lelke szabadul az üzlet fogságából, testüknek vére festi vörösre a gazdagság rongyait. Az álom és a festmény próféciája 2001. szeptember 11-én – 8 év után – beteljesedett. Én magam nem voltam tudatában, hogy mit festek, s így az esemény idején sem kapcsoltam, hogy ezt már 8 éve megfestettem. A festmény 1996-ban került jelenlegi tulajdonosához, és a TV mellett függött a falon. Pár nappal a tragédia után Marica – a mű tulajdonosának felesége – hívott fel telefonon, s zokogó hangon mondta, hogy most nézi a TV-ben a híreket, s látja az eseményt, miközben szeme a festményre vetődött, s meglátta a képen WTC felé szálló repülőgépet. „Tudod Levy, mit festettél, ez félelmetes…!” – mondta. A festmény rejtett tartalma kezdett kibontakozni, hisz a mű tulajdonosának neve LÉVI a – ami egy zsidó név. S íme a képen megjelenik a zokogó zsidó ember a Sirató-falnál, mely ugyanúgy leromboltatott, mint a WTC. A lerombolt fal perspektívája pont a WTC pusztulása, és az éhező gyermek a kereszten, amint a fal nyílásán át megjelenik mindez. A síró zsidó egy áldozati asztalon áll, hisz ez a tragédia egy különös áldozat, azzal a rejtett mondanivalóval, hogy az embernek embereket kell feláldoznia az önző luxus megteremtése miatt. Ősi motívumokkal szemléltetem az emberi munka lényegét, melyből már Káin és Ábel is áldozott, valamint a későbbi keresztény átszublimálódás jelképeivé vált tárgyak: a kenyér, szőlő, csónak, s alul egyértelműen megfestett bárányok, juhok a Jó Pásztorral, ahogy Dávid is említi „az ÚR az én Pásztorom, nem szűkölködöm…” (Zsoltárok: 23/1.) Akinek viszont az ÚR a pásztora, nincs szüksége elvenni másoktól anyagi javakat, másokat elszegényíteni, hisz Isten gondoskodik minden szükségletről bőségesen. Az igazi áldozat az a teljesség, amikor az ember az utolsó szennyesét is kiteríti az ÚR előtt, szégyent nem ismerve, s tudva azt, hogy a drága ruha alatt az ember hátsó fele ugyanolyan szennyesre festi az alsóneműt, mint amilyenek a gondolatai.

ELSŐ NEGYED olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2005. Levy Galéria

TÁGRA ZÁRT SZEMEK olaj-vegyes, 145 x 63,5 cm, 2012. Levy Galéria

            Levy Galéria és Szalon

Levy Galéria 2009. áprilisában

tájképek a galériában (2013.)

A Levy Galériát Bihari Puhl Levente tulajdonképp a MESSENGER alkotóközösség folytatásaként hozta létre a 90-es évek elején, s így a mai napig már 20 éves múltra tekint vissza. Már a MESSENGER is foglalkozott kortárs alkotók munkáinak átvételével, forgalmazásával, s nem volt kritérium, hogy az művészek akadémiai, művészeti iskolai végzettséggel rendelkezzenek, valamint olyan alkotókkal foglalkoztak, akik nem voltak futtatottak, ismertek. A Galéria számára a kortárs kifejezés nem a nonfiguratív-absztrakt munkákat jelentette, hanem azt, amit kor társak, azaz, jelen korunk társai készítenek. A galéria jelenleg is e felfogás szerint működik: népművészet, kézműves mesterségek, zene és irodalom képviselőivel, valamint antik festményekkel, és retro-trágyakkal bővítve. Ez a szisztéma vezette tovább Levy-t, amikor siófoki házában, műtermében kialakította a Levy Galériát, és Szalont. Közben Jánosházán egy késő barokk stílusú örökséghez jutott, melyben szintén alkotó, és kiállító területet szeretne létrehozni a jövőben. A Levy Galéria jelenlegi alkotói: Barna Szilvia textil-iparművész

                                                       Bella Dániel zeneszerző, zongoraművész
                                                       Bihari Csongor festőművész
                                                       Bihari Puhl Andrea festőművész
                                                       Borbás Zoltán fafaragó népművész
                                                       Gödöllei István festőművész
                                                       Hosszú György festőművész
                                                       Hubert László festőművész
                                                       Kalla Sándor festőművész
                                                       Karácsony Attila festőművész
                                                       Ludvig Rezső ötvösművész, zeneszerző, zongorista
                                                       Molnár Gyula Szilárd festőművész
                                                       Mónos Jenő festőművész
                                                       Olasz Klára festőművész
                                                       Rétfalvi András festőművész
                                                       Rita Reet Danko selyemfestő
                                                       Roberto Budriesi iparművész
                                                       Takács Dénes és az ALLEGRO kamarazenekar
                                                       Vaád Éva keramikus

Levy-művek középületekben (2013. március 26-ig)

Cseppkő Utcai Gyermekotthon, Budapest Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár Kegyhely, Fátima, Portugal

Forrás Takarékszövetkezet, Veszprém Hotel Magistern, Siófok

Madarász Utcai Gyermekórház, Budapest Magyar Honvédség Művelődési Háza, Budapest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Székháza, Kaposvár Perczel Galéria, Siófok Polgármesteri Hivatal, Balatonszabadi Polgármesteri Hivatal, Siófok Római katolikus Templom, Siófok Szent Erzsébet Alapítvány, Ipolytölgyes Thanhoffer Villa, Siófok

ÍRÁSOK ÉS FORRÁSOK LEVYRŐL Írások, média, értekezések (válogatott bibliográfia) Az első írás még a MESSENGER idejéből: „A jövő? – Elegünk van az üres kiállítótermekből!” Somogyi Hírlap, 1990.október 27. „Bemutatkozik a Messenger” Pesti Riport, 1992. december 11. „Messenger-siker Budapesten” Siófoki Hírek, 1993. január 29. „Siófokiak Óbudán” Siófoki Hírek, 1993. február 26. „A szeretet tudatos hírvivői” Kelet Magyarország, 1993. október 4. „A Messenger-Team és egy vendég” Mohácsi Hírlap, 1994. március 26. „Tájképek, csendéletek és szürrealista látomások” Mohácsi Hírlap, 1994. április 23. „Hajnali metamorfózis” Nógrád Megyei Újság, 1994. december „Fiatal alkotóközösség kiállítása a Bolyaiban” Nógrádi Krónika, 1995. március 3. „A Messenger Alkotóközösség” Új Néplap (Szolnok megye), 1995. május. 16. „Szürreális üzenet – Kiállítás a JATE aulában” Dél-Magyarország, 1995. szeptember 30. „Messenger-team” Békés Megyei Nap, 1995. október 12. „Festmények a nagyteremben” Családi Lap, 1996. „A művész örökös várakozásban él” és „Siófoki festők alföldi ihletéssel” Békés Megyei Hírlap,1997. november 25. „Életképes a művészet a parton” Somogyi Hírlap, 1998. március 7. „Salvador Dali nyomdokain” Siófoki Hírek 1999. 11. „Lelki élmények festményeken” Somogyi Hírlap, 2000. november 8. „Rendhagyó magnyitó” Heti Hirdető kulturális rovata, 2000. november 17. ReBiK Művészeti Zseblexikonban szócikk – 2000. december „Vászonra festett jövő” Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 30. „Mesterség és ihlet - Színvázlatok Bihari Puhl Levente festészetéből” Új Ember 2003. július 20.

„A hétköznapok dalai”   Fejlesztő Pedagógia  2003. 6. szám

„Alma és fája Marcaliban” Somogyi Hírlap, 2004. február 17. „Levyntgard Bihari Puhl Levente ki- és beállítása” siófoki Heti Hirdető kulturális rovata, 2005. március 19.

„Egy különleges festmény II. János Pál Pápa mennyei születésnapjára”

Székesfehérvári Egyházmegyei Magazin, 2006. április „Siófoki impressziók” Új Ember, 2006. május 7. „Sokoldalú festészet” Hajdú-Bihari Napló 2006. május 24. „Levy Szántódpusztán” Heti Hirdető kulturális rovata, 2006. június 2. „Tárlatnyitás az Őrségben” Vasvári Újság 2006. július

„Már életében elfeledték”  Somogyi Hírlap, 2008. szeptember 6.

„Mesterség és ihlet – apa és lánya” Balatonfűzfői Hírlap, 2011. május

„LEVY – EGY AUTONÓM MŰVÉSZ PORTRÉJA”  Vasvári Zoltán könyve, Underground Kiadó, 2011.

„Egy autonom művész portréja – kortárs szembogárprovokálás, avagy mi is az a Levyntgard?” Vaskarika, 2011. szeptember 1. „Előre a Levyni úton – Bihari Puhl Levente tárlata az MMIK-ban” Vaskarika, 2011. szeptember 23. „A HULLÁMOK LÁGY TÁNCA” VASVÁRI Zoltán könyve Levy-festményekkel, Underground Kiadó, 2012. március „A festő, aki magával viszi a házát” Somogyi Hírlap, 2012. április 3. „A megtalált hit leképzése” Új Ember, 2012. április 29. Kútszéli Stílus – Kutszegi Csaba sorozata, 2012-13. Kutszegi Csaba: Magyar tájat magyar Dalíval! Kutszegi Csaba: Az Új Világrend és a zemberek Kutszegi Csaba: Milyenek a giccsnézők? „Szilárdfy Zoltán 75 éves” – cikk illusztrációja: Szilárdfy Zoltán arcképe fra Angelico motívumokkal c. Levy-festménnyel HONISMERET, 2012/6. „A giccsfestők pápája…” 2 újságcikk a Kálmán Imre Múzeumban megrendezett Levy-kiállításról Somogyi Hírlap, 2013. április 12. „ARTLEVYTŐL A LEVYNTGARDIG” Vasvári Zoltán megnyitóbeszéde (Siófok, Kálmán Imre Múzeum) „A hullámok lágy tánca” és „Könnyű emlékek hová tűntetek” c. Levy-recenzió Vasvári Zoltán 2 könyvéről HONISMERET 2010/2. „Bihari Puhl Levente tárlata tájképfestészetéből” Vasvári Zoltán megnyitóbeszéde (Szántódpuszta) Filmek Levyről Balatonalmádi, Padlás-Galéria, 1992. Mónos Jenő Várpalota, Nagy Gyula Galéria, 1992. (várpalotai TV archívumban) Mónos Jenő Budapest, I.ker. SZDSZ Iroda, 1992. Mónos Jenő Budapest, Hotel Taverna, 1992. Mónos Jenő 2 Levy-festmény zenével, 1992. Mónos Jenő Budapest, III. ker. Gázművek Művelődési Háza, 1993. Mónos Jenő Budapest, I.ker. SZDSZ Iroda, 1993. Mónos Jenő Szolnok, Hotel Pelikán, 1993. Mónos Jenő Siófok, Hotel Janus, 1993. Mónos Jenő Pápa, Jókai M. Művelődési Központ, 1993. Mónos Jenő megbízottja Pétfürdő, Közösség Ház, 1993. Mónos Jenő Debrecen, DOTE, 1993. Mónos Jenő Nyíregyháza, DOTE, 1993. Mónos Jenő Sopron, Hotel Sopron, 1994. Mónos Jenő Salgótarján, PSZF, 1994. Mónos Jenő Budapest, Stefánia Palota, 1995. Mónos Jenő Salgótarján, Bolyai János Gimnázium, 1995. Mónos Jenő Bicske, Petőfi S. Művelődési Központ, 1995. Mónos Jenő Eger, Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola, 1995. Mónos Jenő Törökszentmiklós, Pince-Galéria, 1995. Mónos Jenő Szeged, JATE, 1995. Mónos Jenő Budapest, Vöröskereszt, 1995. Mónos Jenő Székesfehérvár, Szent István Művelődési Központ, 1995. Mónos Jenő Budapest, Stefánia Galéria, 1996. Mónos Jenő Dég, Holland Ház, 1996. Mónos Jenő Budapest, Ericsson Galéria, 1996. Mónos Jenő Berhida, Községháza, 1996. Mónos Jenő Budapest, Hotel Gellért, 1996. Mónos Jenő Siófok, Levy Galéria, reklámfilm, 1998. Montázs TV, Siófok Siófok, DBKK, Magnyitó, 2000. Ludvig Rezső Balatonakarattya, AHA Stúdió, 2001. Mónos Jenő Siófok, Szkítia Nemzeti Bolt, 2002. Sió TV Siófok, Sió TV stúdió, beszélgetés Varga Csabával, 2002. Sió TV Jánosháza, Művelődési Ház, 2003. Farkas Ferenc Siófok, Berlinger Ágota filmje Levyről, 2003. Balaton TV Pápa, Tükörkép Galéria, 2003. Pápai Városi TV Marcali, Bernáth Aurél Galéria, 2004. Marcali Városi TV Siófok, DBKK, Őrültek Órája, 2005. Sió TV, Balaton TV Levy Nafffény Triller, 2005. Helényi Tamás Levy Magyar Táj témája, 2005. Helényi Tamás Levy Magyar Vár témája, 2005. Helényi Tamás Levy Magyar Bor témája, 2005. Helényi Tamás Szolnok, HOZAM Klub, 2005. Szolnoki Városi TV Dusnok, Művelődési Ház, film Levyről, 2005. Dusnoki TV 4 Levy-festmény zenével, 2005. Mónos Jenő Levy Galéria, 2006. Helényi Tamás Zeneművek Levyről Levy képei, 1992, 2000, 2013. Ludvig Rezső Levyntgard, 2005. Levy, Pettyán Géza Zenészek Levy-kiállításokon

Lelovics Melinda zongorista Budapest, Balatonalmádi Ludvig Rezső zeneszerző, zongorista Budapest, Budaörs, Siófok, Bicske, Székesfehérvár Kinizsi Pál hegedűművész Siófok Marosfalvi Imre (Enrico) hegedűművész Budaörs Takács Dénes és az ALLEGRO Kamarazenekar Siófok, Szolnok Körtés János fuvolaművész Szekszárd Pető Roland rockegyüttese Siófok Operaházi Borlovagok Pilisvörösvár Balaton Dalkör Balatonfűzfő MEGAROX egyesület Szántódpuszta

LEVY KIÁLLÍTÁSAIT MEGNYITÓ SZEMÉLYISÉGEK

Pallag J. Róbert újságíró, Budapest, Hotel Taverna, 1992., III. ker. Fővárosi Gázművek Művelődési Háza, 1993., SZDSZ I. ker. Irodaháza, 1993., Budaörs, Jókai Mór Művelődési Központ, 1993., Szolnok, Hotel Pelikán, 1993. MESSENGER Dr. Páris András jogász, Budapest, SZDSZ I. ker. Irodaháza, 1992. MESSENGER Dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész, Budapest, SISSI Palota, 1996., Hotel Gellért, 1996., MESSENGER , Debrecen, Misztika Galéria, 2006. egyéni

Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ, 2000.  egyéni „Magnyitó”

Tóth Teréz kultúrház vezető, Kisláng, Művelődési Ház, 1997. MESSENGER Oroszváry Márta Budapest, V. ker. Vöröskereszt Irodaháza, 1995., Ericsson Galéria, 1996. MESSENGER Dr. Székely Csaba GYSEV Fiók Igazgató, Ausztria, Neufeld, Bank Burgenland, 1997. MESSENGER Dr. Cs. Tóth János Móra Ferenc Könyvkiadó igazgató, Békéscsaba, Csuta Galéria, 1997. egyéni Kukri Éva egyesületi elnök, Szirák, Hotel Kastély, 1998. csoportos Dr. Udvardy Erzsébet Kisbér, Városháza Galéria, 1999. MESSENGER Démuth Pál Siófok, Perczel Galéria, 2000. csoportos Dr. Hajagos Árpád Balatonakarattya, AHA Stúdió, 2001. csoportos „Kikelet” Gulyás Katalin üzletvezető, Siófok, Szkítia Nemzeti Bolt, 2002. egyéni „Good bye Siófok” Steinhausz György alpolgármester, Csopak, Művelődési Ház, 2002. egyéni Láng Péter Levy-menedzser, Keszthely, HEMO, 2003. egyéni, Marcali, Bernázh Aurél Galéria, 2004. Yndával „Alma és fája” Iváncsik Imre honvédelmi államtitkár, Szolnok, HOZAM Klub, 2004. egyéni Imre Sándor Levy-menedzser, Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ, 2005. egyéni, „Őrültek órája” Vass Lajos kulturális államtitkár, Szolnok, HOZAM Klub, 2005. egyéni Gencsi Attila vállalkozó, Siófok, Városháza, 2006. egyéni Rosta Sándor BRIB elnök, Szántódpuszta, Idegenforgalmi és Kulturális Központ 2006., Balatonföldvár, Bajor Gizi Művelődési Ház, 2006. egyéni Tausz István Szalafő, Művelődési Ház, 2006. egyéni Neisz Péter kulturális tisztviselő, Budapest, Rátkay-klub, 2006. egyéni David Beeri festőművész, Debrecen, DOTE Elméleti Galéria, csoportos Gyarmati László újságíró, Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ, 2006. egyéni, „Siófokon nyártól nyárig” Dr. Somogyi György művészettörténész, Szolnok, Városi Képtár, 2009. csoportos Dittman Zoltán tanár, Jánosháza, Művelődési Ház, 2009. Yndával Gábor Ferenc TELINET cégvezető, Szombathely, Savaria Plaza (ISIS Galéria), 2010., Körmend, Cavallo Galéria, 2010., Celldömölk, Vulkán Fürdő galériája, 2011., Siófok, Kálmán Imre Múzeum, 2013. „ARTEX-től a levyntgardig” egyéni Joó Ágnes zenetanár, Szombathely, MMIK, 2011. egyéni Vasvári Zoltán etnográfus, művelődéstörténész, Budapest, Deák Ferenc Középiskolai Kollégium, 2010., egyéni, Balatonfűzfő, Városi Művelődési Központ, 2011. Yndával, 2013. Siófok, Kálmán Imre Múzeum, 2013. „ARTEX-től a levyntgardig”, Szántódpuszta, Idegenforgalmi és Kulturális Központ, 2013. „Magyar tájat magyar ecsettel” egyéni

JELENTŐSEBB LEVY-GYŰJTŐK

Afrikai Magyar Vadászmúzeum, Kisbágyon Balázs Mátyás, Darúszentmiklós Balázs József, Dusnok Boncsek Péter (Patince Kúpele), Slovensko Bruder Balázs, Veszprém Lotti és Mike Carp, Ebmatingen, Schweiz Csószity Zoltán, Szolnok Dr. Harmat György, Budapest Dr. Illés Gabriella, Zamárdi Dr. Lucius Gábor, Mohács Dr. Raffai Jenő, Szentendre Dr. Sarinay György, Balatonszemes Dr. Szilárdfy Zoltán, Budapest Gábor Ferenc, Székesfehérvár Garaminé László Brigitta, Törökbálint Gencsi Attila, Siófok Vincze János (Hotel Janus), Siófok Márton Adrienn (Hotel Larch), Freienfeld, Italy Hubert János, Akasztó Hubert István, Baja Hussein Mousawi, Libanon Kékesi Ágota, Siófok Kersák Sándor, Siófok Komáromi Levente, Szombathely Mesterházy Zoltán, Siófok Molnár Gábor – Joó Ágnes, Szombathely Nagy Ferenc, Csesznek Nagy Sándor, Siófok-Kiliti Ondrék Ede, Szolnok Ondrék Róbert, Szolnok Oroszváry Márta, Budapest Regőczi Gábor és Edina, Pilisjászfalu Révász Tibor, Budapest Szántó Imréné, Budapest Uschi Müller, Deutschland Vasvári Zoltán, Budapest