Szerkesztő:Bianka1202/próbalap

Kognitív torzítások

A kognitív torzítások a normától vagy a racionalitástól való eltérés szisztematikus módjai. Az egyének az input észlelése alapján megteremtik a saját "szubjektív társadalmi valóságukat". Ez a "szubjektív társadalmi valóság" felépítése befolyásolhatja az egyén társadalmi viselkedését, nem pedig az objektív input-ok. Így a kognitív torzítások néha észlelési torzulásokhoz, pontatlan megítéléshez, logikátlan értelmezéshez (vagy ahogy összefoglaló néven irracionalitásnak szokták nevezni) vezethet.

Néhány kognitív torzulás feltehetően adaptív. A kognitív torzulás hatékonyabb fellépéseket eredményezhet egy adott környezetben. Ezenkívül a kognitív torzítások engedélyezése gyorsabb döntéseket tesz lehetővé, amelyek szükségesek lehetnek, ha az időszerűség fontosabb, mint a pontosság. Más kognitív torzulások az emberi feldolgozási korlátozások "melléktermékei", amelyek a megfelelő mentális mechanizmusok hiányából (korlátozott racionalitás) vagy egyszerűen az információfeldolgozás korlátozott kapacitásából származnak.

A kognitív torzulások folyamatosan bővülő listáját azonosították az emberi megítélésről és a döntéshozatalról a kognitív tudományban, a szociálpszichológiában és a viselkedésgazdaságtanban az elmúlt hat évtizedben folytatott kutatások során. Kahneman és Tversky (1996) azzal érvelnek, hogy a kognitív elfogultságok hatékony gyakorlati következményekkel járnak a területekre, ideértve a klinikai megítélést, a vállalkozói szellemet, a pénzügyeket és a menedzsmentet.

Áttekintés

A kognitív torzítás fogalmát Amos Tversky és Daniel Kahneman 1972-ben vezették be, és az emberek számtalanságának tapasztalatából vagy a nagyobb nagyságrenddel történő intuitív érvelés képességéből fakadtak. Tversky, Kahneman és munkatársai számos megismételhető módszert mutattak be, amelyekben az emberi ítéletek és döntések különböznek az ésszerű választási elmélettől. Tversky és Kahneman megmagyarázta az emberi megítélés és a döntéshozatal eltéréseit a heurisztika szempontjából. A heurisztika mentális hivatkozásokat tartalmaz, amelyek gyors becslést adnak a bizonytalan események lehetőségéről. Az agy heurisztikája egyszerűen kiszámítható az agy számára, de néha "súlyos és szisztematikus hibákat" követhet el. Például a reprezentativitási heurisztikát úgy határozzuk meg, hogy hajlamos "megítélni egy esemény gyakoriságát vagy valószínűségét", amelynek mértékén az esemény "hasonlít a tipikus esetre". A "Linda probléma" szemlélteti a reprezentativitás heurisztikáját (Tversky és Kahneman, 1983). A résztvevőknek leírást adtak "Linda" -ról, amely azt sugallja, hogy Linda valószínűleg feminista (pl. állítólag aggódik a diszkrimináció és a társadalmi igazságosság kérdései miatt). Aztán megkérdezték őket, hogy gondolják-e Linda nagyobb valószínűséggel a) "banki ügynök" vagy b) "banki ügynök és aktív a feminista mozgalomban. " A többség a b) választ választotta. Ez a hiba (matematikailag a (b) válasz nem lehet valószínűbb, mint az (a) válasz) a "kötőszó tévedés" példája; Tversky és Kahneman azzal érveltek, hogy a válaszadók azért a (b) pontot választották, mert inkább "reprezentatív" vagy jellemzőbbnek tűnt azok számára, akiknek megfelelt Linda leírására. A reprezentativitási heurisztika olyan hibákat eredményezhet, mint például a sztereotípiák aktiválása és mások pontatlan megítélése.

Alternatív megoldásként Kahneman és Tversky kritikusai, például Gerd Gigerenzer azzal érvelnek, hogy a heurisztika nem arra késztet bennünket, hogy az emberi gondolkodás irracionális kognitív elfogultsággal "öltöztesse" magukat, hanem inkább a racionalitást olyan adaptív eszközként kell elképzelni, amely nem azonos a formális logika szabályaival vagy a valószínűségszámítással. Ennek ellenére a kísérletek, mint például a "Linda-probléma" heurisztikákká és elfogult kutatási programokká fejlődtek, amelyek az akadémiai pszichológián túl más tudományágakba is kiterjedtek, beleértve az orvostudományt és a politológiát.

Típusai

A torzítások különböző tényezők alapján különböző csoportokba sorolhatók.

• A csoportokra jellemző elfogultság (például a kockázatos eltolás) az egyéni elfogultsággal szemben.
• A döntéshozatalt befolyásoló torzítások, amelyekben figyelembe kell venni az opciók kívánhatóságát (például az elsüllyedt költségek tévedése).
• Olyan torzítások, mint például az illuzórikus korreláció, amelyek befolyásolják annak megítélését, hogy valószínűsíthető-e valami, vagy valamelyik oka a másiknak.
• A memóriát befolyásoló elfogultság, például a konzisztencia-elfogultság (a múltbeli attitűdök és viselkedés emlékezetére emlékeztetve, mint a jelenlegi hozzáálláshoz).
• Az alany motivációját tükröző torzítások, például az egocentrikus elfogultsághoz vezető pozitív önkép kialakulásának vágya és a kellemetlen kognitív disszonancia elkerülése.

Más elfogultság annak köszönhető, hogy az agy sajátosan érzékel, memóriákat formál és ítéleteket hoz. Ezt a megkülönböztetést néha "forró megismerésnek" és "hideg megismerésnek" írják le, mivel a motivált érvelés izgalomállapotot vonhat maga után. A "hideg" elfogultságok között

• néhányuk a releváns információk figyelmen kívül hagyása miatt (például a valószínűség elhanyagolása),
• néhány esetben döntés vagy ítélet szempontjából lényeges információk nem vonatkoznak (például a keretezési hatás, amikor ugyanaz a probléma eltérő válaszokat kap, attól függően, hogy miként írják le; vagy a megkülönböztetési torzítás, ha az együttesen bemutatott döntések eltérő eredménnyel bírnak, mint a külön bemutatottak), és
• mások túlzott súlyt tulajdonítanak a probléma lényegtelen, de kiemelkedő tulajdonságának (például rögzítés).

Az a tény, hogy néhány elfogultság tükrözi a motivációt, különösképpen a pozitív magatartás iránti motivációt, annak az oka, hogy sok elfogultság önkiszolgáló vagy önirányító (például aszimmetrikus betekintés illúziója, önkiszolgáló elfogultság). Vannak torzulások abban is, hogy a tantárgyak hogyan értékelik csoportokon vagy csoportokon kívül egymást; a csoportokon belüli értékelést sok szempontból sokrétűbbé és "jobbnak" tekintve, még akkor is, ha ezeket a csoportokat önkényesen határozzuk meg (csoporton belüli elfogultság, outgroup homogenitási elfogultság).

Néhány kognitív elfogultság a figyelmi elfogultság alcsoportjába tartozik, amely arra utal, hogy fokozott figyelmet fordítanak bizonyos ingerekre. Kimutatták például, hogy az alkoholtól és más drogoktól függõ emberek nagyobb figyelmet fordítanak a drogokkal kapcsolatos ingerekre. Az elfogultság mérésére szolgáló általános pszichológiai tesztek a Stroop-feladat és a dot probe-feladat.

Az egyének bizonyos típusú kognitív torzulásokkal szembeni érzékenységét Frederick (2005) által kidolgozott kognitív reflexiós teszttel (CRT) lehet mérni.

A leggyakoribb torzítások

Név	Rövid leírás
Alapvető attribúciós hiba	Az a torzítási hiba, melyben egy adott szituációt a másik belső tulajdonságát "hibáztatjuk", míg ha ugyanabban a szituációban mi magunk vagyunk, akkor a körülményeket okoljuk cselekvéseinkért.
Csoportgondolkodás	Sokszor csak azért rejtjük el saját gondolatainkat, véleményünket, hogy mihamarabb konszenzus legyen, hiszen előttünk már sokan döntöttek úgy, és ehhez próbálunk alkalmazkodni.
Framing ("keretezés")	Egy történetet milyen kontextusban tálalnak. Fontos szerepe van a hírközlésben és a politikában.
Hamis konszenzus	Azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a normális emberek, ezért mindenki úgy cselekszik, gondolkozik, mint mi (etalonnak tekintjük magunkat).
Holdudvarhatás	Egy benyomás alapján ítéljük meg az embereket. (Ez alapján működött Rosenhan kísérlete a pszichiátriai intézményekben)
Igazságos világba vetett hit	Az emberi cselekvések végül morálisan igazságos és megfelelő konzekvenciákat eredményeznek, lehetővé téve, hogy a nemes és becstelen cselekedetek méltó jutalmat és büntetést vonjanak maguk után.
Megerősítési torzítás	Azokat az információkat részesítjük előnyben, amik igazolják a mi álláspontunkat, annak ellenére, hogy lehet nem is igaz az információ.
Önbeteljesítő jóslat	Egy eleinte hamis jóslatot, ami hatással van viselkedésünkre, képesek vagyunk igazzá tenni.
Pareidolia	Legismertebb formája a felhőkben látott állatok felismerése illetve a rejtett üzenetek a visszafele játszott zenékben.
Szerencsejátékosok tévedése	A pénzfeldobós példa: mind a két oldalnak 50-50%-nyi esélye van, mégis ha eddig 10-ből 9-szer fej volt, akkor képesek vagyunk azt hinni, hogy nagy az esélye annak, hogy a 10. ismét fej lesz, miközben ebben semmi igazság nincs.

Forrás

https://en.wikipedia.org/wiki/Cognitive_bias