Szerkesztő:Bettina19631108/próbalap

A nevem Beáta . Ez a blog azért jött létre hogy sm betegként /szklerózis multiplex/ a minden napokat a gondolatokat meg osszam .

Társam a szklerózis multiplex . Bea vagyok ,54 éves sm beteg. 14 évvel ezelőtt derült ki a betegségem,igaz nem szokványos módon. Nagyon fájt a fejem szédültem, megindult a tejelválasztásom,ami két esetbe lehetséges,akkor ha valaki terhes,vagy hipofízis daganata van. Szakképzett nővérként ill. akkor már fogamzásképtelenként tudtam baj van. Koponya MRI kimutatta a hipofízis jóindulatú daganatát és azt hogy a fehérállomány mindkét féltekéjébe számos sm lesio van. A diagnózisom sokkolt engem. Soha nem fogom elfelejteni ,ültem otthon szó szerint a sarokba kuporogva és olvastam újra és újra a leletemet, de nem bírtam értelmezni. Az első gondolatom az volt hogy „mi van sok agy daganat” ? A másik az hogy na szép nem fogok tudni vezetni. Aztán éktelen nevetésbe törtem ki,mert végig gondolván nem csak a vezetési képességemet veszítem el,hanem mindent ami fontos volt nekem,s talán az életemet is. Az ember életébe vannak fontossági sorrendek,ha szembe kerül egy komoly betegséggel,akkor meg változnak ezek,és talán az a bizonyos távol is közelebb kerül. Én is mérleget vontam az életem történései felett,csak abban voltam biztos,hogy a fiaim miatt erősnek kell maradnom. Nagyon hamar kiderült ki a barát a bajban. A férjem azonnal el vált tőlem,a gyerekeim akik akkor már 21-17 évesek voltak,mindenben támogattak. A társas kapcsolataim 90 %-a el tűnt mellőlem. Volt olyan ismerősöm, nem nevezném néven azt mondta „ Van két halálos betegséged és kozmetikába és szoláriumba jársz ?” Nem tudta hogy a barnaságom nem szoli szín, hiszen az sm nem tűri a meleget ,a látszólagos vidámságom pedig egy álarc volt ,arra volt hivatva hogy távol tartsa tőlem pontosan az ilyen negatív irigy emberkéket. A hipofízis daganatom hormon kezelésre el tűnt. Én pedig választottam magamnak egy mottót NEM SM KÉTSÉGBE. Amit nagyon nehéz betartani időnként érik olyan dolgok az embert ami kicsit meg ingatják a hitét. Az sm orvosom javaslatára be kerültem egy kettős vak fázisú terápiába ,ami azt jelentette hogy a csoport fele ható anyagot, a másik fele placebót kap. Napi egy 20 mg.injekció bőr alá.Azóta ez változott, hétfő-szerda-péntek. Nem könnyű az sm-el élni,bár én a szerencsések közzé tartozom,enyhe lefolyású a betegségem. Sm- kelek, sm-el fekszek. Társam lett az évek során. Amikor el voltam keseredve ,jöttek a gondok , én tollat ragadtam és írni kezdtem. Először le írtam az életem eső 40 évét, a barátnőm titkárnője gépelte, azt mondta Danielle Steel ismeretlen műve,közben az én életem volt. Mostanra tudom mi az én utam, írok,részese vagyok a gyerekeim életének és egy tőlem betegebb embert ápolok. Próbálok pozitív maradni, sokáig aktív életet élni. Ha válaszolnom kellene mit tanácsolnék a sorstársaimnak ? Azt mondanám,őrizzék meg a vidámságot az életükbe, keressék meg azt,ami boldoggá teszi őket,szeressék a családjukat. A család, legyen az bár milyen kicsi a szeretetével erőt ad !

El telt 14 év, én nehezen néztem szembe a sorstársaimmal,majd meg hallgattam egy dalt,amit ráadásul egy sorstársam énekelt,és én abba dalba bele szerelmesedtem. Elhatároztam meg hívom Debrecenbe az sm klub gyűlésére és énekelje el nekünk az Ezerarcú társ című dalt,mely rólunk szól nekünk szól és egy sorstársunk énekli. Csodálatos volt élőben hallgatni és én azóta internet kapcsolatba vagyok az énekes Nagy Zolival és a zeneszerző Dávid Péterrel , ugyan is a fejembe vettem, hogy az sm dal hivatalosan az sm himnusz, nemcsak a magyar betegekhez szól vigyük tovább ország határokon túl. Erdély az első állomás, olvastam az ottani sm betegek közösségéről,a szervezés folyamatban van. Ha az ember előtt bezárul egy ajtó soha nem tudhatja milyen új és talán szebb ajtó nyílik meg előtte. Ez a mondat az én vég szavam a mai napra.

Álom és valóság.

Ébredéskor dobogószívvel az álmom tiszta valóságos érzetével és minden pillanatával ébredtem. Varázslatos ,vibráló boldog és szomorú volt egyszerre. Álom volt nem történt velem hasonló sem még is olyan szinten felkavart hogy szerintem élénken fog élni bennem napokig. Nem volt semmi előzmény és nem volt álmomban olyan érzésem hogy tudom ez csak egy álom.

A történet:

Szerelmes vagyok, a férfi ,átlagos testalkat, mosolygó barna szemekkel ,nem feltűnő ,első látásra még csak nem is szép. De amikor mosolyog fel ragyog a világ körülötte és mosolya beragyogja azt akinek szánta. Minden pillanat jó és szép vele. Vidámmá varázsol egy sétát egy vásárlást ,számomra az életet. Következő álom kép ,orvosnál vagyunk, rossz hírt kapunk,halálos beteg nem tudnak segíteni .Közlik velünk, rendezzük el a függő dolgainkat,mert egyet tehetünk a hátra lévőidőt töltsük hasznosan. Az érzéseim túlcsordulnak,egyszerre fáj egyszerre düh ,harag félelem és határtalan szerelem jár át. Nézem a szeretett férfit,az arcán nem tükröződik félelem ,szerelmesen óvón néz rám. Meg fogja a kezem és sétára hív. Érzem fontos dologról beszélünk. Hiszen esküvőt terveztünk. Arra gondolok most hamarabb meg tesszük és boldogan élünk míg meg nem halunk, vagyis amíg ő meg nem hal hiszen ez vár ránk. Gondolatba elképzelem az esküvőnket,eltervezem hogyan szépítem meg az életét ,azt ami még jut nekünk. Közbe némán rójuk a szív szorító utunkat a közeli parkig. Azt gondoltam ő is hasonlóan gondolkodik hiszen eddig így volt. Szembe fordít magával és azt mondja :Nagyon szeretlek az életemnél is jobban,a terveinket a sors semmissé tette. Nem vehetlek feleségül, nem jöhetsz hozzá egy haldoklóhoz,nem tehetlek özveggyé. Megszakad a szívem de el kell búcsúznunk. Az utamat egyedül kell végig járnom. Szeretlek annyira hogy neked maradjon csak a szép emlék ha rám gondolsz meg őrzöl a szívedbe , ne láss engem haldokolva. Nekem az utamhoz elég erőt fog adni a szerelmünk. Ne félts engem. Neked élned kell és élni fogsz zárd el a lelked titkos rekeszébe kettőnket. Nézem őt némán döbbenten az arcomon a könnyeim folynak a félelem a torkomat szorítja szinte megnémít. Próbálom össze szedni a gondolataimat , felsorakoztatni az érveimet annak érdekébe hogy meggyőzzem őt, nem jól gondolja. Végre képes vagyok szavakká formálni mind azt ami szét feszíti a lelkem elmondom mennyire szeretem és tudom hogy ő is így érez,kérlelem ne zárjon ki az életéből mind kettőnknek szüksége van a másikra. Sorolom ,sorolom indokaimat, próbálom megértetni azt vele hogy a szerelem érdekébe nem jó utat választ annak hogy meg óvjon engem. De a szavaim zárt fülekre talál. Látom az arcát ,szerelmesen néz, nincs benne félelem,csak határozott megmásíthatatlan döntés. Döntés arról hogy egyedül megy végig az úton. Teszi ezt azért hogy óvjon és védjen engem. A lelkem fáj a könnyeim megállíthatatlanul folyik. Akkor rádöbbentem mindezt azért teszi hogy neki könnyebb legyen .Talán így egyszerűbb lesz neki végig csinálnia, méltóságteljesen elbúcsúznia mind azoktól akik fontosak a számára. Bár milyen nehéz ez nekem el kell őt engednem mert az életemnél is jobban szeretem. Figyelem az arcát, továbbra is büszke szerelmes és óvó tekintettel néz rám ,várja a válaszom. Nem bírok megszólalni könnyáztatta arcomat fel emelem és bólintok. Átölel szorosan szerelmesen óvón mint mindig, de mind ketten érezzük ez mégis más,mert ez a búcsú. Nincs csók csak ölelés, szerintem ha megcsókolna nem tudná végig járnia magányos útját, nekem bár mennyire fáj el kell engednem ezt a büszke csodálatos férfit, hiszen a halál előtt szeretné a méltóságát meg tartani. Lassan kibontakozunk az ölelésből eltávolodunk egymástól de fogja még a kezem, szerelmesen szeretettel néz rám azt érzem átölel a szeretetével és arany fénnyel vonja be kettősünket. Majd egyre nagyobb a távolság köztünk végül a kezeink szét csúsznak már csak az ujjaink hegye érinti egymást. Vigyázz magadra legyél boldog ígérd meg,mondja nekem,én csak annyit bírok kimondani szeretlek. Sarkon fordulok és botladozva rohanok nem nézek hátra de tudom ő ott áll és néz úgy mint máskor szerelmesen.

Telnek a hetek ,nem keres és én sem keresem,hiszen meg ígértem neki. Az életem üres rémes félelmetes,nem tudom merre tovább. Vannak percek amikor azt érzem nem bírom és szaladnék hozzá de az ígéretem nem szeghetem meg. Tépelődésem közepette csengetnek ,postás jött levelet hozott.

A könnyeim feltartóztathatatlanul elindulnak mert a borítékon az ő keze írását látom. Végig száguld a gondolatom minden irányba,talán meggondolta magát,talán meg van a gyógymód látni akar, feleségül kér. Remegő kézzel bontom a borítékot.

Drága életem tudnod kell hogy te voltál az életembe a legszentebb legszerelmetesebb, legjobb dolog. Nem adhattam meg neked amire vágytál,de nem adhattam boldogság helyett özvegységet. Köszönöm hogy voltál nekem hogy hozzád tartozhattam hogy szerettél és szerethettelek. Drágám amikor ezeket a sorokat olvasod én már nem élek. Köszönöm hogy elfogadtad és betartottad a kérésem tudd hogy meg könnyítetted az utam. Ha van másik élet én ígérem meg kereslek talán a sors ad nekünk egy szebb életet ahol közösen végig járhatjuk a kettőnk útját ahol kiteljesedhet az életünk. Látlak magam előtt,sírsz. Töröld le a könnyeidet ,menj el a parkba ahol elbúcsúztunk, ne a sírhoz menj én nem vagyok ott .Ülj le a padunkra gondolj rám ott leszek veled. Büszke vagyok rád .Örökre szeretlek.

Én felállok kabátot veszek, letörlöm a könnyeimet és elindulok. Leülök a padunkra a nap felé fordítom könny áztatta arcomat,hirtelen egy lágy szellő fuvallat érkezik . Én érdekes módon azt érzem ő az aki letörli a könnyeket az arcomról. Még szomorú vagyok és leszek még sokáig de egy új érzés lopakodik a lelkembe a béke. Egyszerre érzem a szerelmet,hiányát, az intenzív érzelemkavalkádot és egy kicsi békét.

Felébredek, meg sem lepődök rajta hogy az arcomat valódi könnyek áztatják ,ritkán emlékszem ennyire részletesen az álmaimra. Elcsodálkozom milyen rejtély az emberi elme. Meg ajándékozott engem egy csodálatos álommal ami minden -féle érzelmet felsorakoztatott. Talán azért mert túl egyhangú az életem mostanság.