Szerkesztő:Barbarus23/próbalap

Salamon Károly

Salamon Károly (Budapest, 1912. augusztus 26. – Piliscsaba, 1985.) magyar Bedő Albert-díjas erdész, erdőmérnök, a 20. századi magyarországi erdőtelepítések egyik legjelentősebb alakja. Nevét őrzi Budapesten a szülőháza előtt található emléktábla, valamint 2015 tavasza óta a Merzse mocsár mellé épült kilátó is.

Élete

Családja a 19. század eleje óta él Magyarországon, ükapja még József nádor idején került Magyarországra, a Habsburg-család pilishegyvidéki uradalmainak alkalmazottjaként. Dédapja 51 évig, nagyapja 46 évig, édesapja pedig 53 évig szolgált a főhercegi családnál, és ő maga is az uradalomnál kezdte erdészeti pályáját, mint József főherceg alkalmazottja.

Drexler István uradalmi erdőkerülő és Kulrich Erzsébet római katolikus szülők fiaként született. Erdőmérnökként 1929-től kezdte meg a korábbi intenzív fakitermelések miatt szinte teljesen fátlanná vált Merzse vidékének újra fásítását. A túlnyomórészt erdeifenyővel végzett kopárfásítás az egész országban a legeredményesebb hasonló erdészeti akciója volt. Részese volt az első muflonok (18 egyed) Pilisben való megtelepítésének is (az állatokat József főherceg kezdeményezésére telepítették Korzikáról előbb, 1929-ben a piliscsabai erdőkbe, majd később az ottani telepítési eredmények láttán Visegrádra, azt követően pedig máshová is).

A kopárfásítási tevékenység még 1954-ben is zajlott a területen, Salamon Károly akkor a területileg illetékes erdészet vezetője, és mint ilyen, Szénási Ferenc és Bertán József kerületvezető erdészekkel együtt a fásítási munka vezetője volt. E munkájának elismeréséért vehette át 1957-ben a hazai erdészek legmagasabb szakmai elismerésének számító Bedő Albert-díjat.

1975-ben fővadászként, 1976-ban főerdészként tevékenykedett.

Temetése 1985. március 2-án zajlott a Rákoskeresztúri Új köztemetőben, a római katolikus vallás szertartása szerint.