Szerkesztő:Balna

A Pusztaszabolcsi római katolikus templom története és adatai

A vasúti pályaudvar fejlődésével, a MÁV lakótelep kialakításával egyre nagyobb igény je-lentkezett a rendszeres lelkipásztori ellátásra. 1925-ben még csak havonként van szentmise az iskolában, 1928 karácsonyán már barakk-kápolna áll, az egyházközség pedig helyi káplánság rangot kap, önálló anyakönyvezéssel. Az első helyben lakó káplán: Halmos Béla, akit Paróczay Sándor követ 1931-től. Ő megkezdi a plébánia szervezését.

Zichy Lívia Kára adonyi grófnő 30 kat. hold földet adományoz a plébániának. A temp-lom terveit 1935. december 1-én mutatja be vitéz Irsy László budapesti építész tanár. Két tervet készít, egy egytornyos, barokk stílusú, és egy modern, kéttornyos változatot. Az utóbbi megvalósítása mellett döntenek.

Az „első ünnepélyes kapavágást” 1936. október elsején végezte Paróczay Sándor. A templom alapkövét Shvoy Lajos megyéspüspök áldotta meg 1936. november 8-án, Széchenyi Viktor Fejér megyei főispán jelenlétében.

A templom hossza 35 m, szélessége 13,5 m, belső magassága 12 m, a tornyok magassága kereszttel együtt 42 m.

A 4 harangot (672 kg-os Szent Imre, 408 kg-os Szent István, 186 kg-os Szent László és 67 kg-os Árpád-házi boldog Margit harang) 1938. március 11-én szentelte meg a helyi lelkész, de az erős szél miatt nem lehetett felhúzni, ezért először csak március 15-én délben szólaltak meg.

A háború miatt bizonytalan helyzet (a plébánost kétszer hívták be ez idő alatt katonai szol-gálatra), valamint az építőmesterekkel folytatott finanszírozási és jogi viták miatt elhúzódott az építkezés, és csak 1942. november 5-én, Szent Imre ünnepén kerülhetett sor a templom fel-szentelésére, amit szintén Shvoy Lajos megyéspüspök végzett.

Az oltárt készítette: Nordio Nazareno olasz kőfaragó mester műhelye; az oltárképet Kon-rád Ignácz budapesti művész festette.

A templom orgonáját 1941. októberében, újsághirdetésre vették meg az esztergomi fe-rences zárdatemplomból 3000 pengőért. A szétszerelést, szállítást és felállítást Tattinger János érsekújvári orgonaszerelő végezte. Az orgonát megszemlélő kántortanító „elragadtatással be-szélt az orgona hangjáról és jó karban való voltáról”. (Hist. Dom.) az ötvenes évek végén már igen rossz állapotban volt, ezért a teljes belső kicserélése mellett döntöttek, de az összegyűlt és kifizetett pénzzel a javítással megbízott orgonaépítő eltűnt. Néhány újonnan vásárolt fasíp ma-radt meg, amik az idők során tönkrementek. Ezzel az orgona megmenekült. A 90-es évek elején derült ki, hogy egy XVII.-XVIII. század fordulója körül épített, szinte teljes egészében eredeti mechanikával rendelkező orgonánk van, amit 2003-ban a Kulturális Örökség Hivatala mű-emlékké nyilvánított. Különlegessége, hogy ferences orgona lévén a szekrény oldaltábláin figu-rális festések vannak, madár- és virágábrázolással.