Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:BáthoryPéter/Zen-Fóthista példázatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Zen-Fóthista példázatok a fóthisták szent könyve. Szerzői ismeretlen M.Z. és K.I. szerzetesek. A mű szövege feltehetően egy mindenfajta levezetést mellőző, hibás állapottér transzformáció eredményeként jött létre. A szent könyv 3 fejezetből áll, az alfejezetek száma a 3-as szám egyre kisebb többszörösei.


Előszó

[szerkesztés]
Sétál az úton a Mester.
Odaér az első fához, és a botjával megüti.
Sétál tovább.
Odaér a második fához, és a botjával megüti.
Sétál tovább.
Odaér a harmadik fához, és a botjával megüti.

 1. rész Az Ösvény(R)

[szerkesztés]
Egy szerzetes megkérdezte a Mestertől:
– Lehetséges-e programot írni a levezetés és a visszavezetés alkalmazása nélkül?
A Mester így felelt:
– LÉNYEG!

 1.1. Az objektumorientált programozás

[szerkesztés]
Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy miért nem tanít objektumorientált programozást. A Mester horkantott egyet, és azt mondta:
– Micsoda együgyű fickó vagy te, ha még azt sem tudod, hogy a szezon ugyanaz, mint a fazon.

 1.2. A Valódi, Kreatív Programozó

[szerkesztés]
Megkérdezték a Mestert:
– Mi a Valódi, Kreatív Programozó?
– A Valódi, Kreatív Programozó nyitott üresség.
– Nem az elme egy részéről van szó?
– A Valódi, Kreatív Programozó része az elmének.
– Hogy lehet üresség valami, ami része az elmének?
– A Valódi, Kreatív Programozó nem része az elmének.

 1.3. A Lényeg

[szerkesztés]
Egy új szerzetes ment oda a Mesterhez.
– Mester, kérlek mondd el, hogyan láthatom meg a Lényeget?
A Mester ujjával rámutatott egy VAX-terminálra.
– Mi az ott?
– Egy VAX-terminál – felelte értetlenül a szerzetes.
– Mondd el nekem, hogyan láthatom meg a VAX-terminált?
A szerzetes immár tökéletes zavarban felelte:
– Úgy, hogy ránézel, Mester.
A Mester erre iszonyú haragra gerjedt, és a terminál-klaviatúrával ütlegelve elzavarta a szerzetest.

 1.4. Az Ösvény első szakasza

[szerkesztés]
A Mester egyik előadásán a következőket mondta:
– Elménkben számtalan ösvény létezik, közülük azonban csak egy visz az Ajtóhoz. Az Ösvény elején haladva még bizonytalanok a lépteink, nem tudjuk, rajta vagyunk-e még, vagy esetleg egy tévúton járva messzire kerültünk tőle. Ez az Ösvény legnehezebb Első Szakasza, amelyen túljutva már biztosan érezzük a helyes irányt.
Erre egy szerzetes jelentkezett, és megkérdezte:
– Mester, eddig minden zárthelyimet jelesre írtam. Azt jelenti-e ez, hogy már túljutottam az Első Szakaszon?
– Ha majd megírtad az első közepes zárthelyidet, akkor ráléptél az Ösvény elejére – válaszolta a Mester.

 1.5. A Tananyag

[szerkesztés]
Egy igen érdeklődő és lelkes szerzetes egyszer megkérdezte a Mestert:
– Mit fogsz tanítani nekünk a következő félévben?
– Semmit – volt a válasz.

 1.6. A Mestert gúnyoló szerzetes

[szerkesztés]
A Mesternek az volt a szokása, hogy ha az újonnan felvett szerzetesek közül valamelyik kérdéssel fordult hozzá, Ő csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Egyszer egy idegen jött a kolostorba, és megkérdezett egy új szerzetest, hogy tulajdonképpen mit tanít nekik a Mesterük. Erre a szerzetes csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Az eset híre eljutott a Mester fülébe is, aki azonnal magához hívatta a szerzetest, és személyre szóló géptermi zárthelyit íratott vele. Amikor a program elkészült, a Mesternek szinte minden sorához volt egy rosszalló megjegyzése, végül elégségesre értékelte a munkát. A szerzetes úgy érezte, hogy a Mester igazságtalanul bánt vele, és végső elkeseredésében ezt szóvá is tette. Erre a Mester csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. A szerzetes abban a pillanatban elnyerte a megvilágosodást.

 1.7. A Tudatlan Bölcs

[szerkesztés]
Egyik előadásán a Mester észrevette, hogy az első sorban ülő szerzetesnő egyáltalán nem figyel az előadásra, ehelyett egy Tiffany regényfüzetet olvasgat elmélyülten.
– Lám – mondta – van köztetek egy bölcs ember.

 1.8. A vizsga

[szerkesztés]
Egy új szerzetes érdeklődött a Mesternél:
– A félév végi vizsga szóbeli lesz?
– Nem – mondta a Mester.
– Akkor hát írásbeli vizsgát kell tennünk?
– Nem.
Erre a szerzetes reménykedve kérdezte:
– Talán nem is kell vizsgáznunk?
– De igen.
– De Mester, végül is hogyan állapítja meg az osztályzatokat?
– Aki mindent tud, az kap elégtelent – felelte a Mester.

 1.9. Az alvó szerzetes

[szerkesztés]
Egy alkalommal előadás közben a Mester felfigyelt arra, hogy a hátsó sorban egy szerzetes jóízűen szundikál. Erre odalépett az egyik igen tehetséges gyakorlatvezetőjéhez, aki az első sorban ült.
– Mit csinálsz te itt? Nézd azt a szerzetest – mondta az alvóra mutatva – ő tudja, hogyan kell az előadásomat hallgatni.
A gyakorlatvezető rá sem nézve a Mesterre a padtársához fordult:
– Mit akar itt ez a vén fasz?
Erre a Mester felkacagott, és folytatta az előadást.

 1.10. A Specifikáció

[szerkesztés]
Egy szerzetes ezzel fordult a gyakorlatvezetőjéhez:
– Már tudom hogyan specifikáljak egyszerűbb feladatokat. De mi a helyzet a gyakorlatban előforduló feladatokkal?
– Erről kérdezzük meg a Mestert – javasolta a gyakorlatvezető.
A szobájába lépve meghajoltak az asztalnál ülő Mester előtt, majd a szerzetes megkérte, hogy beszéljen neki a gyakorlatban előforduló problémák specifikációjáról.
A Mester felállt, és odalépett a táblához.
– "" – mondta, és visszaült az asztalához.
– Megértetted a tanítást? – kérdezte a gyakorlatvezető, amikor már újra kint voltak.
– Semmit sem értettem – felelte zavartan a szerzetes.
– Pedig a Mester minden lényegeset elmondott a témáról – mondta a gyakorlatvezető, és azzal magára hagyta a tépelődő szerzetest.

 1.11. A Típus

[szerkesztés]
A Mestert egy ízben felkérték, hogy más hitű programozóknak tartson előadást a Típusról. Amikor befejezte az előadást, az egyik hallgató megkérdezte:
– Az Ön által előadott típusfogalomnak van valami köze például a tt FORTRAN INTEGER típusához?
A Mester a homlokát ráncolva kérdezte:
– Hányan vannak önök között, akik tt FORTRAN-ban programoznak?
Erre majdnem minden résztvevő felemelte a kezét.
A Mester szó nélkül elhagyta az előadótermet.

 1.12. Modula-2

[szerkesztés]
Egy új szerzetes megkérdezte a Mestert:
– Te használható nyelvnek tartod a Modula-2-t?
– Naparcú Wirth, Holdarcú Wirth – felelte a Mester.

 2. rész Az Ajtó(R) előtt

[szerkesztés]
A Mester a folyosón sétált, amikor az egyik tehetséges szerzetes megszólította:
– Mester, mi a programozás legfőbb alapelve?
A Mester legyintett, majd szó nélkül folytatta útját. A szerzetes azon nyomban megvilágosodott.

 2.1. A Bennünk Szunnyadó felébredése

[szerkesztés]
Egy szerzetes kérdezte:
– Mester, hogyan ébred fel a Bennünk Szunnyadó?
– Ha megöltél egy megbízott előadót, végeztél egy adjunktussal és vérét ontottad Dijkstrának, akkor felébredt benned a Valódi, Kreatív Programozó – felelte a Mester.
A szerzetes tovább kérdezett:
– Mit jelent megölni egy megbízott előadót?
– Mértékletesen járni gyakorlatra, és közben programozni tudni.
– Mit jelent végezni egy adjunktussal?
– Mértékletesen járni az előadásaimra, és közben programozni tudni.
– Mit jelent a vérét ontani Dijkstrának?
– tt GOTO-t használni, és közben strukturált programot írni.

 2.2. A Bölcs vizsgázó

[szerkesztés]
A Mester a következő vizsgakérdést adta egy szerzetesnek:
– Mi a jelentősége a specifikáció tételének?
A szerzetes erre felpofozta a Mestert, és ráborította az asztalt. A Mester elégedett mosollyal feltápászkodott, és azonnal beírt egy jelest a szerzetes indexébe.

 2.3. A gondosan megírt típus

[szerkesztés]
Egyik alkalommal, amikor a Mester meglátogatta a géptermet, az egyik számítógép előtt ülő szerzetes megszólította: – Mester, nem működik a rendezőfa-típusom, pedig minden műveletet gondosan specifikáltam és levezettem.
A Mester nem szólt semmit, csak egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta a számítógépet.
A szerzetes ekkor a megvilágosodás élményében részesült.

 2.4. A figyelmetlen vizsgázó

[szerkesztés]
Egy szerzetes ezt a kérdést kapta a vizsgán:
– Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? Erre a szerzetes hirtelen felpattant, a Mestert belelökte a székbe, és a helyére állt.
– Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? – kérdezett vissza diadalmasan.
– Hajolj közelebb, megmondom – válaszolt a Mester.
A szerzetes odahajolt, erre a Mester úgy tarkón vágta, hogy az megszédülve rárogyott a padra.
– Úgy látom, nem nagyon készültél fel ebből az anyagból – mondta bosszúsan a Mester, és beírt egy elégtelent.

 2.5. A nem Megvilágosult Programozó

[szerkesztés]
Megkérdezték a Mestert:
– Lehet-e jó programozó olyan valaki, aki még nem világosult meg?
– A nem megvilágosult programozó olyan mint a WC-papír: mindig csak az egyik oldala használható.

 2.6. Az unió

[szerkesztés]
A Mester és gyakorlatvezetői a gépteremben tartózkodtak, amikor kezében A felhasznált matematikai fogalmak című nyomtatvánnyal odalépett egy szerzetes, és megszólította a Mestert:
– Bocsáss meg Mester, de az Unió típuskonstrukció definíciója nem világos számomra. Kérlek, magyarázd el!
A Mester csak ült tovább mozdulatlanul.
A szerzetes ekkor leborult a Mester lábai elé.
– Köszönöm, hogy megnyitottad számomra az Ajtót – rebegte, majd felállva apró darabokra tépte a kezében tartott irományt, és szétszórta a teremben.
Amikor távozott, az egyik gyakorlatvezető csodálkozva kérdezte:
– Miért épp az Unió?
– Úgy látom, a jövő héten gyakorlatvezető-csere lesz – morogta maga elé a Mester.

 2.7. A Ki-nem-nyilvánított Tan

[szerkesztés]
Egy tudásszomjtól fűtött szerzetes ezzel fordult a Mesterhez:
– Mester, van-e olyan programozási módszertan, amelyet még nem tanított senki?
– Van – felelte a Mester.
A szerzetes kérdésére, hogy mi lenne az, a Mester így válaszolt:
– Nincsen program, nincsen programozó, nincsen semmi sem.

 2.8. A képzelődő szerzetes

[szerkesztés]
Egy láthatóan nyugtalan szerzetes lépett oda a Mesterhez:
– Bocsáss meg, Mester, hogy ilyesmivel zavarlak, de úgy érzem, hogy már napokkal ezelőtt átjutottam az Ajtón, a Bennünk Szunnyadót azonban sehol sem találom, hogy felébreszthessem.
A Mester erre leültette egy számítógép elé, és adott neki egy nem túl bonyolult programozási feladatot.
– Na de Mester – hebegte a szerzetes – azt kívánod tőlem, hogy mindenféle absztrakt modell nélkül azonnal a gépre írjam a programot?
A Mester egy hatalmasat ütött a szerzetes fejére, és rárivallt:
– Éjszakánként a házad előtti járdán alszol azt hívén, hogy már a szobádban vagy?

 2.9. A gyakorlatvezető kiválasztása

[szerkesztés]
Egy ízben, miután az egyik gyakorlatvezető váratlanul elhagyta a rendet, két szerzetes is jelentkezett a megüresedett hely betöltésére. A Mester behívta az egyiket a gépterembe, és odavitte egy újonnan vásárolt, nagy teljesítményű számítógép mellé.
– Mily csodálatos, amikor az addig csak absztrakt formában létező programjaink hirtelen megelevenednek egy ilyen masina szívében! – mondta lelkesen.
– Szívemből szólsz, Mester! – lelkendezett a szerzetes is.
Ekkor a Mester behívta a másik jelentkezőt is, és ugyanazt elmondta, mint az előbb. Ez a szerzetes azonban ekkor szó nélkül felemelte a gépet, és a földhöz vágva darabokra törte. A Mester odalépett az első szerzeteshez.
– Nos, pár év múlva talán te is lehetsz gyakorlatvezető – mondta.

 3. rész A Mester

[szerkesztés]
Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy milyen nyelveken programozva pallérozta elméjét. A Mester megkérdezte az idegent, hogy milyen nyelveken programozva vált ilyen együgyűvé.

 3.1. Az iskola

[szerkesztés]
Megkérdezték a Mestert: – Milyen iskolát végeztél, mielőtt mesterré váltál?
– Matematika-fizika szakot – felelte a Mester.
– Akkor hát külön tanultál programozómestereknél?
– A programozásnak nincsenek mesterei.
– De... Végül is mikor fordultál a programozás felé? – hangzott a bizonytalan kérdés.
– Nem fordultam a programozás felé – volt a válasz.

 3.2. A Megvilágosodás

[szerkesztés]
Egy szerzetes megkérdezte:
– Mester, hogyan élted át a Megvilágosodást?
– Mielőtt megvilágosodtam, a programok programok voltak, a változók változók voltak, és az elágazások determinisztikusak voltak. Amikor kezdtem megvilágosodni, a programok relációk voltak, a változók projekciók voltak, és az elágazások nem voltak többé determinisztikusak. Hosszú csend következett, míg végül a szerzetes már nem bírta türtőztetni magát, és kinyögte:
– És Mester! A Megvilágosodás után mi volt a program, mi volt a változó, és mi jellemezte az elágazást?
– Nézd, milyen szép az a virág a kertben – mondta merengve a Mester.

 3.3. A matematikatudás

[szerkesztés]
Megkérdezték a Mestert, hogy mely matematikatudós mestereknél köszörülte elméjét ilyen élesre.
– Az elme jóval keményebb annál, hogysem mindenféle rossz minőségű köszörűvel alakítani lehetne – válaszolta a Mester.


Lásd még

[szerkesztés]

Forrás

[szerkesztés]