Arany János(költő)

A költőről

Arany János (született: Nagyszalonta, 1817. március 2. - án; elhunyt: Budapest, 1882. október 22. - án) magyar költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja.

Események Arany korában

A legnagyobb magyar balladaköltő élete elég mozgalmas volt, hiszen a 19. századi magyar történelem hatalmas változásokat hozott mind közigazgatás, mezőgazdaság, illetve politika terén. Pár fontosabb kulturális események Arany korában:

A reformkor

A reformkor idején számtalan szociális, gazdasági, kulturális vívmány született, elsődlegesen: a jobbágykérdés rendezése, a modern ipar megteremtése, stb. Legnagyobb alakjai: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc

Az 1848–49-es szabadságharc a magyar nemzet történetének egyik legjelentősebb háborús konfliktusa, amelyben a polgári nép törekedett az egyéni szabadságjogok kivívására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére.

A neoabszolutizmus

A szabadságharc leverése után a bécsi kormányzat leválasztotta Magyarországról Erdélyt, Horvátországot, a Határőrvidéket, a Szerb Vajdaságot és a Temesi bánságot. Ennek lényege a közigazgatási rendszer átformálása volt.

A dualizmus

A dualizmus kora alatt értjük a 1867. évi osztrák-magyar politikai megegyezést, amely következtében létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia.

Arany kortársainak bemutatása

Bajza József: Bajza József 1804. január 31-én látta meg a napvilágot a Heves megyei Szűcsiben, művelt középbirtokos család sarjaként. A középiskola befejezése után bölcsészetet, később Pozsonyban jogot hallgatott. Letette az ügyvédi vizsgát, de sohasem volt különösebb célja a jogászi pálya: már egyetemi évei alatt is inkább filozófiával, esztétikával és irodalommal foglalkozott. Toldy Ferenc ismerte fel a szárnyait bontogató költő tehetségét. Dolgozott még költőként, színházigazgatóként és kritikusként, ami miatt sokan nehezteltek rá a színházi berkekben. A politikai csatározásokból is lelkesen vette ki a részét, sőt az 1840-es években a kritikaírással is felhagyott, hogy minden idejét a közéleti publicisztikáknak szentelhesse. Kossuth híveként fegyverrel ugyan nem, de tollal aktívan támogatta a forradalom ügyét, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című napilapnak. A szabadságharc leverése után Vörösmartyhoz hasonlóan bujkálni kényszerült, és az állandó életveszély, a folyamatos szorongás, kétségbeesés, menekülés felőrölte az idegrendszerét. Haynau rémuralmának végével, 1851-ben hazatérhetett Pestre, de gyanús elem lévén nem kapott munkát. Belekezdett egy átfogó világtörténelem-könyv megírásába, de sohasem fejezte be – agyongyötört idegrendszere felmondta a szolgálatot, elméje elborult, utolsó éveiben szinte élőhalottként vegetált. 1858. március 3-án, 54 évesen hunyt el Pesten.

Eötvös József: 1813. szeptember 3-án-ban. Tizenöt éves korában már költőnek tudja magát. Barátjával, a későbbi történész-államférfi Szalay Lászlóval együtt tiszteletteljes látogatást tesznek Kazinczynál, aki szívélyesen fogadja őket. A fiatal Eötvös az elegánsan szentimentális Kazinczyban és követőiben találja meg az első példaképeket. Kölcseyt mindvégig mesterének vallja. Mint politikus középhelyet foglal el Széchenyi és Kossuth között. Széchenyinél haladóbb és türelmetlenebb, de nem forradalmár, és ez választja el Kossuthtól. Fél attól, hogy a forradalom megakasztja a fejlődést. Közben ismeri a nép indokolt elégedetlenségét, és részvéte egészével áll a megalázottak mellé. Az elzüllött nemesség Magyarországának halhatatlan képét rajzolja meg vádló hangú nagy regényében, a világsikert arató “A falu jegyzőjében”. (Az első olyan magyar irodalmi mű, amelyre különböző nyelvű fordításai alapján külföldi kritikák is elismerően felfigyelnek.) Majd hamarosan megjelenik Dózsa parasztháborújáról szóló regénye, a Magyarország 1514-ben. Ez amilyen nagy megértéssel mutatja be az elkeseredésükben fegyvert fogó parasztokat, ugyanolyan szorongással figyelmeztet, hogy szörnyű ára lehet egy ilyen megmozdulásnak. 1871. február 2-án, ötvennyolc éves korában halt meg. Halála percében elhallgatott minden vád: a nemzet gyászba borult. Magyarország tudta, hogy egyik legnagyobb fiát vesztette el. Hírén, jelentőségén, műveinek értékén mit sem rontott az azóta múló idő. Tudomásul vesszük korlátait, de tudjuk, hogy nagy államférfi, nagy politikai gondolkodó, nagy író volt. Ma azzal szoktuk jellemezni, hogy vele kezdődik a magyar realista regény.

Gyulai Pál: Gyulai Pált nem lehet úgy jellemezni, hogy ki ne derüljön a jelzők vagy a címkék elégtelen volta. Gyulai Pál kilóg minden skatulyából, amelybe a rendszerező igény bele akarja kényszeríteni. Mert az ugyan igaz, hogy ő a hazai kritikatörténet mindmáig legfőbb alakja, de ez az egész alkatánál fogva vitatkozó-elmélkedő-ítélkező író. Egész szépprózája példa a világos, szabatos, elegáns epikai előadásmódra. De mégsem lehet elsősorban prózai elbeszélőnek tartani, mert indulásától mindvégig költő, sőt jó költő, aki alapvetően konzervatív hajlandósága ellenére feledhetetlen emléket állít a szabadságharcnak. Ha Gyulai Pál soha életében nem lett volna kritikus, akkor úgy tartanók nyilván, mint a realista költészet és széppróza első jelentékeny hazai képviselőjét, holott egész szépirodalmi működése elhalványodik kritikai munkássága mögött. 1826. január 25-én született Kolozsvárom és 1909. November 9-én halt meg. Helyzeténél fogva egyre inkább ő lesz az irodalmi diktátor. Egy ideig a Színiakadémia aligazgatója és irodalomtanára, de azután egyetemi tanárként ő írja elő az irodalmi értékelést, ő lesz az irányító az Akadémián és a Kisfaludy Társaságban, ő a főszerkesztője a legfőbb kultúrpolitikai folyóiratnak. Szembefordul a romantika értékrendjével, az addig főtekintély Toldy Ferenccel, aki Vörösmartyban jelölte meg a hazai irodalom tetőzését. Gyulai helyére állítja Vörösmartyt mint a romantika főalakját, de az elsőséget annak a népiességben gyökerező nemzeti törekvésnek adja, amely lírában Petőfit, epikában Aranyt adta. Ez a "népnemzeti" irány jelenti számára azt a korszerű realizmust, amelynek nevében jobbra-balra hadakozik. Ennek a nevében vívja merőben eredménytelen szélmalomharcát Jókai romantikája ellen és Reviczkyék nyugatossága ellen. Az ifjabb nemzedékek benne látják a konzervatív főellenséget, de ellenfelei - így a haladást oly rokonszenvesen képviselő, rövid életű Zilahy Károly - felkészültségben meg sem közelíti, nincs közöttük vele egy színvonalú vitapartner.

Madách Imre: 1823. január 20-án született. Madách korán árvaságra jutott, és nevelését anyja irányította. Ennek az időszaknak gondolatvilágát, kételyeit, reménységeit, kiábrándulásait s a mindezeket követő érzelemvilágot senki sem fejezte ki drámaibb mélységgel és hatással, mint ő az elnyomatás éveiben, annyi tapasztalat és tanulság után megfogalmazott művében, a magyar drámairodalom mindmáig legklasszikusabb művében, “Az ember tragédiájában”. Tizenhét éves korában végre eléggé egészséges, hogy jogász legyen, és ettől kezdve részt vesz a megye politikai életében. Politikai cikkeket küld fővárosi lapokhoz. Eszmevilága Eötvösékhez, a liberális centralistákhoz áll közel, olykor ezeknél is haladóbbnak látszik. Közben verseket ír; szentimentális líráján Kölcsey hatása érződik. És már kísérletezik a drámaírással. Mindez készülődés. De a jövendő eszmék csírái már kiolvashatók a kísérletekből. 1864. október 5-én halt meg betegségeiben: szívbaj, tüdőbaj és köszvény kínozta a korai évektől mindvégig.

Írói pályája

Arany János a Toldi szerzőjeként él a köztudatban, holott életművének nagyobb fele a forradalom után született, s míg a Toldi jellegzetesen forradalom előtti mű, maga Arany elsősorban forradalom utáni költő. Egy bukott forradalom után minden bonyolulttá és érthetetlenné, minden bizonytalanná válik, míg a forradalom előtt, mondhatni, a forradalom előestéjén egyszerűnek és érthetőnek, sőt elrendezhetőnek látszott. Arany János a bizonytalanság költője lett. Bizonytalan volt a szerepben, amit vállalt, bizonytalan a korban, amely ilyen szerepet kínált neki. Bizonyosságot csak az irodalomban talált, amelynek minden csínját-bínját ismerte: nemcsak mint nagy költő, de mint mesterember is, a szakma legalaposabb értője. Irodalmunkban egyedülálló formatökélye kortársait bámulatba ejtette, a következő nemzedékeket viszont elbátortalanította.

Arany János alkotói pályája az 1840-es években indult de a század második felében teljesedik ki. A késői romantika a modern költői törekvések fele nyit utat, amelyet a tárgyiasság és szimbolikusság jellemezte.

Arany János műfaji fordulatai: Az első pályaszakaszában a verses nagyepikára emelte hangsúlyt. Arany János 1845 ben kezdte el írni az Elveszett alkotmányt, amelyet be is küldött a Kisfaludy társaság kiseposzi pályazatára. Az Elveszett alkotmány egy szatirikus elbeszélő költemény, amelyne a központi alakja egy konzervatív nemes ,Rák Bende. Vele áll szemben Hamarfy, a liberálisok vezérének szatirikus alakja. A két párt ádáz küzdelmébe beleszólnak a túlvilági vagy mesés hatalmak. A két tábor összecsapásának csúcspontján közbelép két allegorikus alak, az ERÉLY és a LELKESEDÉS megjelenése és rövid szózata egyszerre véget vet a harcnak és lecsillapodnak a kedélyek.Vörösmarty bírálta a hexametert, ezért szavai késztették Aranyt a további munkára. Ezután írta meg az egyik legismertebb és legkiemelkedőbb művét, a Toldit, a Kisfaludy Társaság újabb pályázatára. Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő és az ő javaslatára vették fel a követelmények közé a népies formát. A Toldi már egyöntetű győzelmet aratott, és nem csak a pályadíjat nyerte meg, hanem bírálói ámulatát is. Arany egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult felé, és Petőfi volt az első, aki köszöntésére sietett. Egy évvel később Arany Jánost a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Az 1850es évektől középpontba helyezte a lírai költészetet és a balladát. A nagyepika tovább él költészetében. Kétarcuságot mutat a világképe és a létértelmezése, már az első pályaszakasza óta, de világlátása alkotói pályája során egyre homályosabbá válik, a tragikus-elégikus és szatirikus-ironikus hangnem válik dominánssá. A lírai költészetét két szakasztr oszthatjuk fel:

A nagykőrösi líra (ötvenes évek első felének lírája) Alapélménye az eszmény és a valóság szemben állítására épül. A végleges veszteség hatja át ezt a korszakot, ahol az értékgazdag múlt visszafordíthatatlan eltűnése kerül előtérbe. Jelentős műveket írt, mint az Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Reményem, Ősszel (valamennyi 1850-ben született) vagy a Családi kör és a Kertben (mindkettő 1851 eleji), az évtized derekára pedig Arany lírai vénája kiapadt. Arany Jánost voltaképpen a forradalom elbukása érlelte lírikussá, részben mert feldúlta életét s igazolni látszott kétségeit, fölerősítette ambivalens beállítottságát. Másrészben pedig azért, mert a nemzeti tragédia hitelesítette fájdalmát és kiszolgáltatottság-érzetét, fölszabadította szubjektivitását, kimondhatóvá tette a neveltetése szerint néma tűrést érdemlő szenvedést. Bár Arany költészettörténeti horizontja szélesre tárul , s az antik szerzőktől az olasz középkor és a reneszánsz klasszikusain át Goethéig és Baudelaire-ig mindenkit olvas, a legdöntőbb impulzusokat Byrontól kapja. Arany elégiái mind önironikusak: a Visszatekinés c. műve mély értelmű képsorában saját sztoikus magatartását, puritán életvitelét is kudarcként ábrázolja. A vers szövegében értékbőséget és értékszegénységet jelölő motívumokból álló ellentétpárok töltik be a formaszervező elv szerepét. A szóképek jelentettjeit a következő ellentétpárokként fogalmazhatjuk meg: élet és nem élet, nevetni és sírni, örülni és nem örülni, ifjúnak lenni és nem élvezni az életet, megtalálni és kerülni, pontosabban késve, félőn keresni a boldogságot, függetlenségre vágyni és szándékosan láncot hordani, álmodni és rádöbbenni, hogy az álom szertefoszlik, bátran halni és gyávaságból életben maradni, az életet bátran elviselni és annak terhe alatt lerogyni. Kései költészete:

Arany János 1856-ban kis bőrkötésű könyvet kapott ajándékba Gyulai Páltól, melynek kapcsos zárát kulccsal lehetett zárni. A zárható, „kapcsos könyv” alkalmas volt arra, hogy legbelső magánügyeit írja bele – így pl. keserűségét az akadémiai főtitkári lakás bonyodalmai miatt vagy unokája, Szél Piroska sorsa iránti aggódását. 1877-ben, megszabadulva a hivatali munkától, saját kedvtelésére kezdett verseket írni, s ezek egytől-egyig itt találhatók, élükön ezzel a bejegyzéssel: „Új folyam. 1877. Őszikék.” Az utóbbit a ciklus címének szánta. Ugyanakkor nem szánta műveit közlésre, annyira nem, hogy a ciklus halála után látott nyomdafestéket. Arany életében mindössze tizenöt vers vált ismertté, ezeket barátai könyörögték el a költőtől. Arany félt attól, hogy az időközben megváltozott közönségízlés nem fogadná kedvezően költeményeit, amiben megerősítette az, hogy A tölgyek alatt című versét egy névtelen tollforgató kigúnyolta. Jóllehet a gúnyvers szerzője nem a fiatal írók közé tartozott, Arany nemzedéki támadásnak vélte, s ekkor – 1878-ban – közzé tette az egy évvel korábban írt, Reviczky Gyulával vitázó, Kozmopolita költészet című ars poeticáját. Az Őszikék legalapvetőbb jegye a megváltozott indíték: az, hogy eleve privát költészetnek készült. Maga nevezte így, feltehetően egy elterjedt kikericsfajta, az őszike neve nyomán.

Életének fő eseményei

A szöveg mellé beszúrt képek a 3. feladat alpontjára a megoldások (letöltött képeket nem fogad el a wikipédia szerzői jogok miatt, így a wikin találtakat kellett használjuk).

Források:

http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/bajza.htm, https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/eotvos.htm, https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/gyulai.htm, https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/madach.htm https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bajza-jozsef-7475B/, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/6-a-magyar-irodalom-a-xix-szazad-masodik-harmadaban-1C05/madach-imre-1FCF/madach-imre-elete-1FD0/, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/7-a-magyar-irodalom-a-xix-szazad-utolso-harmadaban-2239/a-kolteszet-2513/gyulai-pal-2514/, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/6-a-magyar-irodalom-a-xix-szazad-masodik-harmadaban-1C05/eotvos-jozsef-1DED/eotvos-jozsef-elete-1DEE/, 1848–49-es forradalom és szabadságharc, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/arany.htm, Az elveszett alkotmány