Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Apród/Szellemek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  • Away you moldy rogue! Why Margaret Atwood is a fan of Shakespearean insults (OurWindsor.Ca)
  • Dienes Katalin (1900. márc. 28. Debrecen - 1979) a Dienes család legfiatalabb tagja volt. Apja id. Dienes Barna (1852–1923) ügyvéd, magántisztviselő, református vallású személy, 1891-től az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat igazgatója Tokajban, majd Debrecenben, anyja Pusztay Ilona (1860-1934).
Dienes Katalin

Testvérei:

12 éves korától a kollégium gimnáziumában volt először magán, majd rendes tanuló. Negyven fiú között egyetlen lányként osztályának legjobb diákja lett, majd ötödik osztályos korában egy osztályba járt Szabó Lőrinccel (Béber: Így nekem harmadikos, Lőrincnek csak ötödikes korunkban osztálytársunk Dienes Kató. Nem volt egyedüli az osztályban, egy-két lány még akadt, mindig váltakozva, mellette, de vitathatatlanul ő a legérdekesebb és legszínesebb: okos, sok irányban érdeklődő jeles tanuló – később tanári oklevelet szerzett, de sohasem tanított –, aki már csak azért is más volt, mint a többi, mert rövid körhajat hordott, és lapos sarkú cipőt viselt. Villájuk a Simonyi út bal oldalának ma is álló első háza, akkor 16. számú, ott élt a földszinten édesapjával és anyjával. Apja árvíztársulati főmérnök, halk, finom, művelt öregúr; édesanyja sziporkázóan szellemes, mozgékony és vidám. Ritka érdekes és nagyon progresszív család.)

Szabó Lőrinc első - egyébként reménytelen - szerelme volt Dienes Katalin (már más mennyasszonya volt). akit Tücsökzene című, önéletrajzi versciklusában megörökitett:

Nagy fejem volt, búsúltam, mint a ló. –
Hogy mást szeretett Dienes Kató,
azzal eleve számoltam, hiszen
menyasszony volt, mikor az életem
az övéhez kanyarodott. Komoly,
feketehajú, bubis nő, mikor
ötödikben, már rendes tanuló,
beült közénk a padba, ámuló
szemmel néztük, nem is őt, csak a lányt,
a modern lányt (én a szoknyás talányt),
aki fiúk közé merészkedik.
Szintén jeles diák volt, egy kicsit
már ez is összehozott, az esze;
s ha mulasztott, úgy rémlik, többnyire
engem kért, hogy referáljak neki.
Igy náluk is jártam, a fasori
sarok-villában… Köbgyök! Ciceró!…
Lógott a fejem, búsúlt, mint a ló.Kató
... Ekkortájt a szívem
legsűrűbben már mégis, azt hiszem,
a Dienes-lányról mondott le a
diák-pajtásról... Ősz volt, még kora
délután, vasárnapi... S hirtelen
nyílt az ajtónk: Laci a küszöbön,
Béber. Megnézett. S: „gyere”, szólt, „de – végy
Más nyakkendőt!” „Hova?” – „Dienesék.”Vasárnapi meghívás
Ettől kezdve Katóék háza lett
a sugárzó központ. A képzelet
megtalálta misztikus otthonát,
s Debrecen elsüllyedt. Hat napon át
csak azt vártam, csak a hetediket,
hogy megint ott, megint nála legyek,
megint édes igézetében a
jövőnek, ott, ahol vers, muzsika,
modernség várt, összhang és ami csak
volt valaha szivárvány gondolat
s szépség, időtlen és nemzetközi.
Oly keveset tudtam még!…És aki
mindezt adta, s később nap nap után
vendégül látott: lehetett a lány,
aki szép volt, komoly, és Pesten járt
(s ismerte Adyt, s tegezte „Mihályt”,
Babitsot), ő, ki fény volt, s révület:Katóék háza

Szabó Lőrinc később 1955 júliusában megsemisített több Dienes Katalinról írt költeményét (A még e könyv előtti költeményeimet, körülbelül 50-60 db-ot csak most, 1955 júliusában semmisítettem meg: használhatatlanok voltak; nagyrészt D. Katóról (később lesz róla bővebben szó) szóltak. Örülök, hogy mintegy 40 évvel a születésük után volt erőm egyszerűen kiirtani őket a világból.: Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések. In. Föld, erdő, isten.

Pásztorsípon – Dunántúli idillek gyűjtőcímmel. Nyugat, 1921. 15. sz.: erről Sz. L. azt írta: A nő, akit Pénelopé-hűségűnek szerettem volna, nem lehetett más, mint még mindig a diákkori D. Kató, noha már kiábrándultam belőle.

Elmentél, s megnémult a táj (Feltételezhetően csak az 1922-es Föld, erdő, isten kötetben jelent meg: Balatonföldváron írtam. Nem egy konkrét elmenetelnek az emléke, hanem összefoglaló halk elsiratása annak, hogy D. Kató eltávozott tőlem. A részletek és az egész: kompozíció az előbbi versek értelmében („kitaláció”).

Tihany partján a hegy alatt. Nyugat, 1922. 21. sz.; átdolgozva: Új Idők, 1943. május 29.: Nagyon bonyolult, több személyt keverő és lényegében anyagtalan kompozíció. Kétségtelenül benne van (bár magam sem hittem volna, hogy ilyen sokszor feltűnt még benne a szakításunk után) D. Kató emléke. Katóval („fiúsra nyírt hajad”) lehet, hogy így, képzeletben éltem ki ezt a vágyat, amit másképp nem lehetett. Lehet azonban, hogy ezt a verset csak utólag fogadtam el Kató emlékének, éspedig azért, mert mások (elsősorban családom tagjai) rá vonatkoztatták és bosszantottak vele.

Őrizni fogsz – Sugarak érett kalászaival. Magyarország, 1925. július 5. Tudom, hogy D. Kató van a háttérben, de hogy az élményháttér az 1921 körüli-e, vagy újabb, pillanatnyi összekerülés, azt már nem tudom. Inkább az elsőt hiszem.

Kató. Tücsökzene. 136. Hogy nagy fejem volt, az a csúnyaságaim közé tartozott és tartozik. Az egyes versek nem egy-egy fix időpontot ábrázolnak a legtöbb esetben, hanem hangulatok, fejlődések, személyek történetét is. Tehát előre és hátra nyúlnak. Azonkívül kompozicionális érdekek is dirigálták a sorrendet. Itt, úgy látszik, még csak a távrajongás állapotában voltam. Vőlegénye egy Horváth Lajos nevű, nagyon szépnek és okosnak tartott tanárjelölt volt, aki a pesti Dienesek, Ady, Babits, Jászi Oszkár stb. körébe tartozott. Némi társadalomtudományi és politikai munkássága indulni kezdett már, amikor váratlanul meghalt. Kató adatai riportszerűen pontosak. Egy-egy betegsége idején már meghívtak, beszámolni a tanítás menetéről, erre utal a „Köbgyök! Ciceró!”…, de szerelmemről jelt adni ekkor még sehogy se mertem.

Afrodité. Tücsökzene. 165. Az „Első Jelenés” = az első szerelem, amely olyan nehezen állapítható meg. A kezdete homályban; ezért „nagyon nehéz már ébrednie”. Hogy „túlkorán magadra hagytalak”, az arra kíván célozni, hogy D. Katóból 21-22 éves koromra már semmi sem maradt. Legalábbis ma több (nyugodt emlék, barátság, szeretet, sőt sajnálat) fűz hozzá, mint amennyi egyetemi hallgató és zsurnaliszta koromban fűzött.

Az Egy arcai. Tücsökzene. 166. Az eksztatikus állapotot (az első szerelemmel kapcsolatban) úgy kívánja érzékeltetni, hogy a rálátást és a zűrzavart és a személyek keveredését hozza egyre reálisabb közelségbe. A személyek: mindenekelőtt a jelenségek mögött képzelt Afrodité, az előző vers hősnője és címe, aztán D. Kató, aki „talán” csak én magam voltam, [...]

A távol Harmadik. Tücsökzene. 167. A fekete lány D. Kató, a vele összenőtt képzeletbeli iker a már mondott K. Olga a korzóról. Ezért szőke-fekete a haja. (Ugyanez a játék később egy másik Tücsök-versben is ismétlődik, a nők fekete, majd csaknem azonos sorban szőkének mondott fürtjeivel.) A személyek összekeveredését természetesen bizonyos értelemben „képtelenség”-nek éreztem a vers írásakor, s érzem ma is.

Katóék háza. Tücsökzene. 171. Természetesen nagyon sok gyermekes nagyzolás ez Katóék házának ünneplésében. De hát akkor így hatott rám, éveken át. Modern magyar, német és francia versek! Ott hallottam az első Wagner-muzsikát. Effélék voltak a modernségeink. (Wagner-zenét egyébként egyszer már hallottam egy mozi villanyzongoráján.) Kató tényleg tegeződött Babitscsal. És itt eszembe jut, hogy mennyire féltékeny voltam Kató szépségére: szíven szúró fájdalomként hatott rám, ha piszének mondták! (Pedig hát az volt!) Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések.

'Nem tudta a lány. Tücsökzene. 173. Az elragadtatott látás újabb fokozatának rajza. Kató ma is magas sarkú félcipőt hord. Miután szerelemre reménytelen voltam, egyéb ambícióim lángolták körül. (Hogy jó tanuló maradjak, jól értsek a modern irodalomhoz, jó verset tudjak írni, értsek a szociológiához, megismerkedjem a bátyjaival, Babitscsal stb.)

Kató a nyári szünetek egy részét legtöbbször Budapesten töltötte valamelyik bátyjánál, leginkább Páléknál (de Dienes Lászlónál, mint Szabó Lörinc írta: Babitsot lényegében én ismertettem meg Georgéval, akit nekem viszont dr. D. László ajánlott a figyelmembe 1919 nyarán, aki kom. népbiztos volt, és vasárnaponként többször látott magánál ebéden – D. Katóval együtt – a Rózsadombon. (Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések. In.: Föld, erdő, isten)). Náluk ismerte meg Babitsot, akivel szintén életre szóló barátságot kötött. Az 1920-as, 1930-as években férjével, Czellár Ferenccel és idősebb lányukkal, Ágnessel gyakori vendégei voltak az esztergomi Babits-háznak.

Több nyelven beszélt és olvasott már gimnazista korában. Érettségi után beiratkozott az egyetemre: először Budapesten tanult klasszika-filológiát, majd átiratkozott a debreceni egyetemre és ott szerzett latin-görög tanári oklevelet. Noha nagyon szeretett tanítani, iskolában sohasem kapott állást: a két háború között azért, mert bátyjai részt vettek az 1919-es eseményekben, a II. világháború után pedig azért, mert idősebbik lánya és családja nyugatra „disszidált”. 1925 és 1944 között azonban mindig voltak magántanítványai.

Kezdetben Horváth Lajos tanárjelölt volt a vőlegénye, majd annak váratlan halála után 1919-ben feleségül ment Czellár Ferenchez, akit kisgyerek kora óta ismert és aki akkor gépészmérnök hallgató volt. Két lányuk született: Ágnes 1920-ban és Katalin (Nelli) 1933-ban.

Dienes Kató 1979-ben halt meg, 5 nappal 60 éves házassági évfordulójuk előtt. Férje, Czellár Ferenc egy évvel élte túl.

Források

[szerkesztés]
  • Pogány József: Mesteri (igaz, hogy csak iskolamesteri) ügyességgel keveri Babits Mihály fogarasi tanár a Nyugat utolsó számában az egyetemi esztétika kártyáit úgy, hogy egyre Arany Jánost játssza ki Petőfi ellen. [1] Marha jó szöveg!
Hatása is lett: A marxista kritikusok egyik fő vádja Babits ellen ez a kis Petőfi-cikke. Rögtön megjelenése után Pogány József üti meg a hangot, amely hosszú ideig iránymutató maradt. [2]
  • Zelk Zoltán: A kapun belépve, pesti Isten hozott-ként ez a kézírásos köszöntés fogadott: „A felvonó nem működik.” Álltam lábhoz tett bőrönddel, és arra gondoltam, nem volna-e okosabb a lépcsőházban aludni, egy éjszakát csak kibírok, hátha reggel csoda történik, s liftzúgásra ébredek? S mintha e gondolattól csak úgy álltomban elaludtam volna, a lépcsők tövében, álmot láttam. S ami álomban nem ritka, egyszerre kétfelé jártam. Egy földszinti lakás konyhájában a pályakezdő budapesti házfelügyelőnét láttam papírlapok fölé hajolni a villanyfényben, szép lassún rajzolva a betűket, a következő feliratokat készítette:
„A Házkezelőségre mentem.”
„A piacra mentem.”
„A postára mentem.”
„Rögtön jövök.”
S végül, nem papírlapra, hanem táblányi vastag kartonra, hogy tartós, hogy maradandó legyen, ezt írta különös gonddal:
„A felvonó nem működik.”[3]
  • Zelk Zoltán Babits Mihály emlékére verset írt 1941-ben (ami az 1941 októberében megjelent Babits-emlékkönyvben jelent meg). Kezdő sorai: Állottam volna Véled szembe
és mondottam volna szemedbe
e kései dicséretet…[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Arany kontra Petőfi. 184-185. p. Ez 184. p. (Megjelent eredetileg: Renaissance. 1910. nov. 25. 514-522. p.) In: Sipos Lajos (szerk.): „ENGEM NEM LÁTOTT SENKI MÉG." BABITS-OLVASÓKÖNYV I. Budapest : Historia Litteraria Alapítvány : Korona, 1999
  2. ↑ Gál István: BABITS PETŐFI VILÁGIRODALMI RANGJÁRÓL. 202-220. p. Ez: 209-210 p. (Megjelent eredetileg: Filológiai Közlöny 1973. 19. évf. 3–4. sz. 404–422.) In.: Gál István: Babits Mihály: Tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek. 2003.
  3. ↑ Zelk Zoltán: Hazaértem. Élet és Irodalom. 1970. március 21. In.: Zelk Zoltán: Egyszervolt ember. PRÓZAI ÍRÁSOK 1964-1971. Válogatta és a szöveget gondozta: Sinka Erzsébet. [Budapest]: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 476-477 p. Itt 476. p.
  4. ↑ Zelk Zoltán: Babits Mihály emlékére. hycry.wordpress.com
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Apród/Szellemek&oldid=19337363”