Humbug

A humbug az angolból érkezett csalást, szemfényvesztést, szélhámosságot jelölő szó. Jelent még buta beszédet vagy írást, vagy megtévesztő szándékú írásbeli vagy szóbeli közlést. A szó eredetéről a következőket mesélik.

Darwin, a nagy természettudós szomszédságában gyerekek játszottak és elhatározták, hogy megtréfálják az öreget. Ezért összefogdostak néhány tücsköt, bogarat és lepkét, és fejüket, törzsüket, stb. előbb szétválasztva, majd összegragasztva létrehoztak egy új rovart, egy csodabogarat Nyomban bevitték a tudóshoz és megkérdezték:

- Hogy hívják ezt a rovart?

Darwin látta a helyzetet és megkérdezte:

- Zümmögött, amikor megfogtátok? (Did the bug hum when you caught it?)

- Hát persze, vágták rá vigyorogva a gyerekek.

- Akkor ez egy humbug - volt a válasz.

Lásd még: en:concatenation

És most a lényeg: a törlésre kijelölt Lexikális ismeretek

(Kísérlet egy featured article megírására) (en:Wikipedia:What is a featured article

Lexikális ismereteknek azokat a statikusnak tartott ismereteket tekintjük, amelyek főként tények, számok, adatok, információk - és rendszerint jónevű kiadók könyvéből vagy elismert forrásokból származnak. A lexikális ismeretek köre olyan tág lehet, hogy néhány furcsa produkciót leszámítva reménytelen azok rendszeres gyűjtése és bővítése a fejben, mivel az emlékezetromlás először megtizedeli, majd a felejtés megfelezi őket.

A lexikális ismereteket, amelyeket egyszerűen meg kell jegyezni, illetve adott kérdésre elő kell keresni, szembeállítják a gondolkodással (angolul: en:thinking - 2002 óta csonk!), amely bonyolultabb mentális műveletekből áll, hosszabb ideig tart, de produktívabb és így több haszonnal jár. Ez a szemlélet azt sugallja, hogy a tudás lényege az algoritmikus gondolkodás, a "How to.." vagy "Know-how" jellegű ismeret, míg annak alárendelt kiszolgálója az olcsóbban, akár gépesítéssel is előállítható adat, vagy "megmunkálandó anyag".

A fejlett országokban, ahol a nyilvántartás és az adatfeldolgozás olyan mértékű, hogy hitelesen érvelni sem lehet számszerű összehasonlítások nélkül, az adatok előállítása, kitermelése és felhasználása jelentős iparágnak számít és nagy kultusza van a lexikális ismereteknek valamint a nehéz, idegen eredetű szavak ismeretének. Ezért a szókincsfejlesztés (l: szó (nyelvészet) is önálló üzlet, továbbá az egyetemi felvételi vizsgának is része a ritka, csak lexikonban fellelhető szavak jelentésének alapos ismerete, helyes használata.

A lexikális ismeret előállítása a mondatokban szereplő szavak szófaji kategóriái szerint történő összegyűjtésével történik. Ennek megfelelően igék, főnevek, melléknevek és határozók lehetnek alkalmas tagjai egy lexikális ismeret-gyűjtemények, azután, hogy a felsorolt szófajokat névszói vagy névszói kifejezés alakra hoztuk. A művelet további részében két lehetőségünk van: a) a kapottt gyűjteményt ábécé sorrendbe rendezzük és táblázatos formában tálaljuk - ezt gyűjtőnévvel referencia táblázatoknak en:list of reference tables neveztük, vagy az elemek közti viszonyok, relációk tisztázásával osztályozási rendszert (egyéb elnevezései: taxonómia, nómenklatúra) készítünk, amelyre jellemző, hogy egy numerikus azonosító rendszerhez társulnak a kategória elnevezések.

Többnyelvű ismeret reprezentáció szempontjából nyilván az az előnyös forma, amely számrendszerhez kapcsolódik, hiszen a számos (számsorrendi) és az ábécés fekvésbe rendezett két anyag segítségével tetszés szerinti nyelvből tetszés szerinti nyelvhez lehet eljutni.

A lényeg tehát a kétféle rendezettség (ábécés és numerikus, amelyek gyakorlatilag mind szám szerinti rendezések) - ezek állnak szemben a folyó szöveg (narratíva) elrendezésével, amelynek átalakítása a fenti formátumokra inverzióval, indexeléssel vagy invertálással történik. Ami pedig az egész anyag mögötti fájlszervezési eljárást illeti, az nem más, mint indexelt-szekvenciális, azaz olyan index-táblázatos forma, amely indexeken keresztül hozzáférhető szekvenciális elrendezésű törzsanyagra támaszkodik a könnyebben karbantarthatóság kedvéért.

Az invertálás illusztrálásának egyszerű módja, ha veszünk egy listát, amelyben előfordulnak nevek, címek és telefonszámok névsorrendben, és azt átrendezzük olymódon, hogy a címek a rendezési kulcs, és azt tudjuk belőle megállapítani, hogy adott címen kiknek van telefonja és mi azoknak a száma. De ilyen listák születnek manuálisan a wikipedia-ban is annál az egyszerű oknál fogva, hogy az előállítóiknak tetszenek ezek a csoportosítások. (l: en:list of reference tables vagy "félkész", azaz mások által bővíthető, javítható vagy meghúzható állapotban lévő magyar fordítását user:apogr/20. példa adattáblázatok).

Az indexelés ezzel szemben azt adja meg, hogy adott szavak (ábécé sorrendben) mely oldalon találhatók meg a narratív szövegben. Attól függően, hogy az index mire vonatkozik, lehet tárgy, név, dátum, stb. mutató - amelyeknek a célja a keresés meggyorsítása, a folyó szöveg elolvasása nélkül a megfelelő hely fellapozása.

Akár most dől el a helyi vita a lexikon szó jelentéséről, akár később fontos, hogy lássuk, hogy a folyamatos olvashatóság és "logikus sorrend", valamint a kereshetőség és gyors tájékozódás igényei különböző rendezettségi megoldásokat követelnek a mindenkori olvasónak, akinek a (kereső) "profilját" meg kell tudnunk rajzolni ahhoz, hogy az igény és a kínálat valaha találkozzék.

Szabad szöveg átalakítása lexikális ismeretté - I. rész

Egy szabad folyású, tagolatlannak mondott szöveg általában csak mondatokra és bekezdésekre tagolódik. A teljes szöveg terjedelmét a műfajoknál megszokott hosszak korlátozzák. Tipikusan terjedelmes mű a regény vagy tankönyv, tipikusan rövid az újságcikk, főleg a hírek, események rovat. Az olvasás hosszát a rendelkezésre álló idő korlátozza, magának az értő olvasásnak más akadálya is lehet, nevezetesen:

a) a használt szókincs

b) a mondat hoszúságú, összetettsége

c) a bekezdés hossza, terjedelme.

a) A használt szókincs

A szókincset illetően az angol nyelvterületen ismert a mesterségesen egyszerűsített Basic English nyelvezet, amely 1800 szóval fejezi ki magát, illetve az angol stílustani kézikönyvek ajánlása az ideális mondathosszúságról, amely szavakban maximum 15 szó lenne. Ilyen irányú, magyar nyelvre vonatkozó ajánlások nem ismeretesek.

A szöveg szerzője, szerkesztője mondanivalóját, különösen, ha befolyásolni akarja az olvasót (lásd: indoktrináció, propaganda és manipuláció), különböző nyomdai/szedési jelölésekkel tarkítja. Kiemel vagy hangsúlyoz többféle módon, fontosságot jelez betűméretekkel és zárójelezésekkel, stb. Ha ezt nem tenné, a szöveg akkor is az maradna, aminek megírták, és ezeket a vonatkoztatásokat (t.i. a szerző véleményére) az olvasónak kellene kitalálni, megállapítani. Viszont éppen erről szól a tanulás, amely akkor elfogulatlan (nem indokrinált), ha a tanuló a szöveget olvasva el tud tekinteni a szerző kilététől, nem befolyásolja abban, hogy mit ért meg belőle, az a körülmény, hogy a szerző Nobel díjas tudós, vagy falusi tanító.

Ennek ellenére gyakori igény, elterjedt gyakorlat, hogy még a tankönyvek is rendkívül tagoltak és "jelzettek", aminek következtében a használat során az szokott kialakulni, hogy ezeket a "csiszolt" és tömör szövegeket "szórul-szóra" vagy tesztek formájában kell tudni "visszaadni", azokról számot adni. Hasonló ez a "könyvnélküli" feladatok megoldásához, a versek felmondási feladatához, azzal a különbséggel, hogy elvileg a tananyag tálalásában nem döntő a forma, nem tekinthető önmagában "levédhető" szerzői teljesítménynek.

b) A mondat hosszúsága

A mondat hosszúságának nincs köze a redundanciahoz, ez két különböző dolog, és csak az ember emlékezetével van szoros összefüggében. Amennyiben valakinek egy lépésben nem megy egy gondolat megfogalmazása, több lépésben iterációban teszi azt meg, amellyel nincs semmi baj, ha az adott környezet és eszköz ezt tolerálja. Jól tolerálja a hosszú, sőt extrém hosszú mondatot az MSZH, amely előírja, hogy a szabadalmi igénypontot egyetlen mondatban kell tudni megfogalmazni. Aki még nem látott ilyent, annak ajánljuk, hogy olvasson el egyet minél hamarabb.

Jól tűri, sőt előírja az angol jogi, szerződési nyelv is, ha szükséges, a nagyon hosszú, akár egy oldalnyi mondatok használatát is, amelyben ráadásul még egyetlen veszőt sem tesznek, így a témához és a joghoz hozzá nem értő ember abban ugyanolyan könnyen elveszhet, mintha valaki egy telefonközpont kábelei közt szeretne napszemüvegben tájékozódni. Végül nem is olyan régen, Pázmány Péter vagy Batsányi János és mások korában a magyar köznyelvi és irodalmi próza és vers lényegesen igényesebb volt figyelmünkkel és emlékezetünkkel szemben, mint pl. a mai hírközlés.

c) A bekezdés hossza, terjedelme

Újságban, könyvben és a képernyőn eltérő, praktikus okokból. Logikailag egy gondolat - ha tudjuk mi az - adhat korlátot, annyi bekezdés, ahány gondolat, összefüggő gondolatmenet. Amikor gondolatokra vadászva olvasunk egy szöveget, akkor módunkban áll ezeket a szövegben megjelölni, róluk kivonatot, tömörítést, vázlatot vagy átírást készíteni, amely munka önmagában is hozzájárul a tanuláshoz vagy elsajátításhoz. Ha csak cut&paste-tel dolgozunk, ezt nem állíthatjuk, bár nyilván fontos lehet az is, hogy változatlan formában begyűjtsük a fontosnak talált bekezdés elemeket (clippings) későbbi feldolgozásra. De cut&paste-tel csak kevés ember agya rendelkezik, ezért előbb utóbb a fejében is át kell dolgoznia a szabad szöveget.

Ismeretlen összekapcsolása ismerttel

Legtöbb esetben, ha ismeretlen dologgal találkozunk, akkor annak a mibenléte, eredete, faja, fajtája érdekel bennünket. A meghatározások is ezt mutatják, egy tágabb fogalom segítségével besoroljuk, vagy egy ismert, másik dologhoz, példaként vett ismerthez hasonlítjuk. Ezzel a lépéssel kiválasztjuk az ismeretlent, megfelelő névvel és definícióval megjelöljük, és ezzel mentálisan a megfelelő "helyre" tesszük. Egy ilyen besorolással általában csak néhány számosságig tudunk megbírkozni, azután jön a 'megint egy újabb FOO vagy G4Y reakció, míg mások gyűjtőszenvedélye ettől kezdve kezd elhatalmasodni.

Az ismerős az angol nyelvből a család (family) szóhoz kötődik, ismerős az, ami familiar, megismerni pedig to familiarize. Az ismerősség familiarity, amelyről annyit mond a népi bölcsesség, hogy "familiarity breeds", vagyis, hogy szaporodik, terjed, akár még konkrét értelemben is.

Az ismert kiválasztása (selection)

Ahhoz, hogy ismert dolgot ki tudjunk választani egy adott gyűjteményből, ahhoz rendelkeznünk kell a keresett dolog valamilyen értelmű másolatával (replica), hogy a keresés során a mintát össze tudjuk párosítani azzal, ami a "raktáron van". Ehhez arra van szükségünk, hogy a gyűjtemény rendezett legyen, azaz célszerűen lehessen benne a keresett dolgot felkutatni.

Ez a "másolat" az agyunkban is lehet, van, és ez dolgozik, amikor problémák megoldásakor, megbízás kiadásakor, útvonal elhatározásakor, stb. a lehetséges jelöltek közül az "ismertet", gyakrolatilag az ismerőst választjuk. Az ismertség így a szociáldarwinizmus en:Social Darwinism szerinti kiválasztás, kiválasztódás egyik fontos kritériuma, ismérve. A szavak, szövegek fennmaradása szempontjából is van ennek jelentősége, amennyiben hajlamosak vagyunk arra, hogy ismert (személyek) nevét adjuk germekeinknek, ismert márkákat vásároljunk, stb. - sok esetben a gazdaságilag előnyösebb, így racionálisabbnak tekintett döntésváltozat ellenére vagy helyett.

Rendezés

Nincs benne az ÉKSz.-ben, csak a rendez ige. A rendez igének több jelentése van, úgyis mint:

1. Több különböző tárgyat, dolgot bizonyos rendszer szerint rendbe rak, valamit, pl. gondolatokat megfelelő szempont szerint csoportosít.

2. pejor. is (szükségtelen) utasításokat osztogat, (fontoskodva) rendelkezik. Ezen kívül van még más jelentése is, de itt mostcsak az első jelentése érdekes.

A kiindulópont lehet még a szó angol nyelvű megfelelője is, amely szó a Sorting. Itt van a linkje: en:sorting. Lefordítva: valamilyen halmaz elemei elrendezésének folyamatára vonatkozik, és két gyakori, mégis különböző jelentése van, nevezetesen:

1. Rendezés, sorrendbe rakás (ordering), azaz bizonyos tételeknek valamilyen fekvésű, rendezettségű sorrendbe való helyezése. Az eredmény: (vmi. szerint rendezett) lista, jegyzék, (név)sor, sorozat

2. Kategorizálás, hasonló tulajdonságú dolgok csoportosítása (fajták, vagy egyéb ismérvek, válogatás szerint). Az már csak külön érdekesség, hogy az ordering másik jelentése (rendelkezik parancsol) megegyezik a magyar rendez ige 2. jelentésével.

A dolgok, így a (lexikális ismeretek is, nagyjából haszontalanok, ha olyan elrendezésben vannak, amelyek nem engedik meg, hogy azokhoz hozzáférjünk, hasznosítsuk őket. A világ, amibe születünk, olyan amilyen, az abban uralkodó törvények, beleértve az általunk véletlennek nevezett erőket is, formálják azt, és természetesen mi is beavatkozunk a közismert célokból és módokon. Elismerjük, hogy természetnek, a világnak rendje van, és a magunk léptékében mi is rendre törekszünk, mindamellett, hogy folyamatosan fel is dúljuk nemcsak saját rendünket, hanem a természetét is.

Ha az új ismeretek érkezését tekintjük, akkor azok elhelyezése, beépítése, bár részben automatikusan (l. képek) történik, végső helyüket tekintve, különösen a reprezentációk esetén, saját választás, válogatás eredménye, tudatos dolog, ahol nekünk kell mindennek helyet találni a már említett kategorizálási szempontok szerint Az ismeret csak akkor kerülhet helyére, ha eldöntöttük, hogy az hová való, ha megvannak azok a "polcaink és dobozaink", amelyekbe becsúsztathatjuk őket, ellenkező esetben ideiglenesen kell őket egy "cache" tárolóban hagyni, amely előbb utóbb megtelik, és sokkal nehezebb, külön időt igénylő feladat lesz onnan az elmulasztott elhelyezést pótolni.

Az az ember, aki nem készül fel, a hozzá érkező különböző anyagok tárolására, vagy csak a megtartani/kidobni döntésnél marad, és feldolgozatlan, összevisszaságban állnak nála a papírok, stb., lényegesen több időt veszít el életéből, mint az, aki műszaki képzése során rendet tanult, vagy otthon így nevelték, és a megfelelő osztályozási döntések, felismerések után, a dolgokat hosszabb időre egy szisztéma szerint elhelyezi, úgy, hogy onnan csak a földrengés, árvíz vagy egy válás tudja kimozdítani.

A rendezés - válogatás

A rendezés alapvetően a hasonlóságok és különbségek alapján történő válogatás - de egy meghatározott célból vagy szempontból! Ha ez nincs megadva, az egész munka értelmetlen. Nagyon tanulságos, hogyan tanítják meg ezt Angliában a menedzsereknek. Bejön az előadó és kiborít az asztalra egy csomó szöget, csavart, fa és vas típusút, különböző méretűt és anyagút. A nagyeszűek két percet kapnak arra, hogy szétválogassák a rakást a SORT parancs elhangzása után. Amikor nagy sietve készen vannak, az előadó megnézi a kupacokat, majd kivesz az egyikből egy százas szöget és beveri a falba.

"Csak erre volt szükségem mondja, - hogy felakasszam a zakómat."

A rend/rendezettség hiánya

Ma folyton azt hangoztatjuk, hogy szennyezzük a környezetet, azaz megélhetésünk biztosítása közben, túlméretezett anyagcserénk eredményeképpen, szemetet is termelünk. Egy szellemes definíció szerint szemét az a dolog vagy egyéb valami, "ami nincs a helyén", nem illeszkedik a rendhez. Az ilyen szeméttel nemcsak az a baj, hogy felesleges, haszontalan, és többnyire útban van, hanem az is, hogy nem azon a helyen van, ahol lennie kellene, és ezért keresni kell. A keresés pedig energiát, néha nagyon is sok energiát igényel, különösen egy "természetesen" gyarapodó, burjánzó szövegben.

Szabad szöveg átalakítása lexikális ismeretté - II. rész

Lexikális ismeret - egy másik kézenfekvő meghatározás szerint az, ami egy lexikonban szerepel, így a wikipedia minden szócikke is annak számít. A Wikipedia megfelelő lapjai [[ ]] pontosan megadják, hogy milyen tartalmú és formájú cikkeket szeretnének kezdeményezői látni, ám ettől az "ideálistól" egy tarka, nemzetközi szerzői sereg nyilván többféleképpen is eltér.

A szövegátalakítás végbemehet manuális és gépi úton. Az előző esetben manufakturát látunk munka közben, a második esetről még nincs szó a wikipedia esetében, mert nem szerepel a javasolt fejlesztési tervek között. A manufakturának számtalan híve van, menete a következő: egy érdeklődő ember kiválaszt egy neki tetsző témát, és az angol "eredeti" megfelelője, saját kútfője, és/vagy az internet szabad forrásai alapján bővít valamilyen listát. A listák lehetnek kategória listák, azaz hozhat valaki egy olyan kategóriát, amelyhez még nem tartozik szócikk, vagy hozzátehet egy már elkezdett cikkhez valamilyen, "szabadrendelkezésű" és egyéb módon sem kifogásolható szöveget. De lehetnek a listák listák listái is, mint ahogy az angol wikipedia-ban látható.

en: Category:Categories

en:Category:Lists

en:list of reference tables

Példa egy magyar wikipédiás listára: Mozaikszók listája. Folytatva a témát, a wikipedia részletesen leírja, hogy hogyan kell kategorizálni a en:Wikipedia:Categorization címszó alatt, amelynek nem magyar fordítása a Kategorizálás címszó alatt megtalálható, lektorálandó szöveg. Inkább hasonlít az angol en:Categorization címszó alat található ismertetésre.