Szerkesztő:Apogr/17. példa: mindentudás egyeteme

Mindentudás egyeteme a neve a Matáv által szervezett és a televízió által is közvetített, az előadásokat könyvalakban is megjelentető vállalkozásnak, amely neves előadóktól kér aktuális témákról előadást enciklopédikus szerkezetben. A mindentudás egyeteme késői rokona a (József Attila) szabadegyetemnek amely az ötvenes években adott hasonló céllal ismereteket tetszés szerinti iskolai végzettségű és korú érdeklődőknek.

http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/index.html

Eddig a következő tudományokba sorolt témákban került sor előadásokra:

• Biológia
• Csillagászat
• Fizika
• Kémia
• Informatika
• Orvostudomány
• Űr- és földtudományok
• Esztétika
• Filozófia
• Gazdaságtan
• Jog
• Politológia
• Szociológia
• Teológia
• Történelemtudomány

A mindentudás a gyermekkor vágya, amikor még nem érzékelhető, hogy a megtanulható dolgok száma véges. Különösen azért, mert az iskolai oktatás tantárgyi tagolásban történik, és a tanárok képesítése is tudományágak szerinti szakosított képzésben folyik. A szakképzésre az jellemző, hogy egyre többet tanul meg a szakember egyre kisebb, részletnek számító területről. Ennek következtében alakulnak ki a szakmák és foglalkozások is, amelyek nemcsak önmagukban, hanem egymással is versenyben vannak és nem érdekük a közös ismeret metszetek feltárása. Ez alól kivétel az innováció, amely éppen a laterális, kreatív gondolkodás eredményeit hasznosítja, s amely dfiníció szerint a tudományterületek érintkezési felületeinek és közös, analóg megállapításainak a kiaknázása révén halad előre.

Egy ilyen természetű tanulás eredménye lehet, hogy kialakul a közös nyelv, a külön elért eredmények más szakterületek fogalmi keretében történő értelmezése nyomán a megtanulandó anyag lerövidítése és tömörítése megfelelő új, horizontálisan tág fogalmak használata révén. Ez utóbbiakat umbrella terms-nek nevezi az angol, én eddig a nagykalapos szavak kifejezést használtam. Az említett szavak dinamikusak, amennyiben folyamatokat absztrahálnak, a folyamatok közös jellemzői emelik ki szemben a hagyományos, statikus, főleg faszerkezetű vagy hálós szerkezetet leíró fogalomkészlettel.

Példák az ilyen szavakra:

• másolás (copying)
• tagolás (chunking)
• tájékozódás (orientáció, orientation)
• homogenizáció
• rend, rendezés
• (és még egy sor másik, lassan összeszedem őket)

A minden tudásának műfaji értelmezése

A wikipédia az említett előadássorozattal összehasonlítva referencia anyag kíván lenni, faktográfikus adatbázis, amely a felhasználó felé továbbra is szöveges adatbázisként mutatkozik. Ezzel az igényével olyan lelőhely akar lenni, amelyet vamilyen hiány helyzetben keres fel az ember, amikor emlékezetét akarja pontosítani vagy ellenőrizni. Más hasonló forrásokkal (az internettel) utalások formájában áll kapcsolatban, és nem lép ki ebből a műfajból, még ha külső (irodalmi) hivatkozásai, forrásai is vanak.

Ezzel szemben a mindentudás egyeteme és a hasonló rádió- és tévéműsorok, előadásra, meghallgatásra szánt ismeretközlési műfajok nem akarják megterhelni a hallgatóságot számokkal és tényekkel, azokat csupán illusztrációnak szánják a gondolati tartalom hitelének erősítésére. Maga mondanivaló pedig az adott egy-két órás tartam alatt kell, hogy megvilágosodjék, különösebb utánolvasás követelmény nélkül. Ennél fogva a két eszköz kiegészíti egymást, különösen, ha a wikipédia, amely nyitott és módosítható, igazodik a már elhangzott, és ilymódon merev és megváltoztathatatlan tartalmú tévés előadásokhoz.

Függetlenül a hordozóktól maga az ismeret írott vagy hangzó szövegként képzelhető el, amely az elsajátíthatóság és még sok egyéb szempontjából a következőképpen osztályozható a wikipédia céljai figyelembevételével.

1. Gyengén tagolt szöveg, ahol különböző fókuszú címek választják el egymástól a szabadon áramló szöveget.

2. Erősen tagolt szöveg, ahol a fenti típusnál gyakrabban szerepelnek a címek (vagy címként viselkedő elemek) a szabad, gondolatáramba kapcsolt szövegek (bekezdések) rovására

3. Listák, amelyek az erősen és gyengén tagolt szövegek tagoló elemeiből - (pl. címekből, alcímekből, stb.) készített, összefüggő (folyó) szövegnek nem tekinthető felsorolások

Tartalmilag ugyanezen szövegtípusok a felidézhetőség és a nyelvi, nyelvtani megformálás szempontjából a következőképpen csoportosíthatók:

1. Nevek 2. Trivia 3. Lexikális ismeretek 4. Üzenetek

A nevek csoport továbi bontását a szófajok korlátozzák be, ugyanis lehetnek a nevek

1. tényleges nevek, személyek, állatok, növények, dolgok, helyek, időpontok, módok, célok, eszközök, stb. nevei, illetve listái

2. Lehetnek nómenklatúrák, azaz bizonyos rendszer elemeinek számrendszerrel is azonosított, egymással összefüggésben meghatározott jegyzéke, másszóval kategóriák, ostályozások

3.Lehetnek műalkotások címei, egyéb reáliák azonosítói, stb. amelyek szintén névként viselkednek, amennyiben nem lehet őket egy másik nyelvre értelemszerűen se lefordítani, mert akkor elszakad a jelölt dologtól az eredeti egyedi megjelölés.

4. Lehetnek számosságok, amelyeknek önmagában nincs jelentése, csak szöveges azonosítókkal összefüggésben

Az üzenetek

A nevekkel, címekkel és hasonlókkal szemben (amelyek végsősoron mind főnévi kifejezések - alanyi helyzet) az üzenetben állítmány (főleg ige) fordul elő, amivel az egész szöveg kimozdul a puszta azonosításból és "mozgásba lendül" Az üzenet lehet mondatszintű vagy hosszabb, bekezdés és nagyobb egységű - a következő határoló címig, szövegnévig.

Bár manapság a figyelemfelkeltés eszközeként üzenet jellegű címeket is használnak, a jelenség a tudományos prózában még nem elterjedt, nem jellemző.

Az üzenetek fordítása azzal a tanulsággal jár, hogy nem szótári alakban visszakeresett szavakat kell fordítani, hanem szócsoportokat, méghozzá azt a szócsoportot, amelyet a tagolás segítségével úgy tudunk beazonosítani, hogy az a leghosszabb egy darabban (egyszerre) lefordítandó egység - de nem a szótári, szavanként (szófaji) kikeresés alapján!

Szócsoport ugyanis sokféle van, az előző fogalomjelölő lexémák (ige, főnév, melléknév, névmás, igenév, határozószó) alapján képezhető listák, szójegyzékek mellett a legfontosabbak a mondatrészek (állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző) grammatikai kapcsolatából létrehozható nyelvi egységek - amikoris üzeneteket kell lefordítanunk.

Az angol nyelvterületen ezidáig egyetlen ilyen szótár készült el, azzal a céllal, hogy megadja, milyen alanyi helyzetben lévő főnévhez milyen melléknév társulhat jelzőként és/vagy milyen ige követheti állítmányként, továbbá adott igének milyen főnevek lehetnek tárgyai, stb. A címe: (Rochdale:) The Word Finder, az MTA központi könyvtára kézikönyvtárában megtekinthető. Gépi eszközökkel azonban a feladat megoldása lassan triviális.

A szintagma

A szintagma minimum két szó, de lehet több is. Olyan nyelvtanilag megformált szókapcsolat, amely két fogalom viszonyát fejezi ki nyelvi eszközökkel. A szónál alkalmibb egységnek számít, azaz a szintagmát alkotó társulások nagy része újnak, nem bevettnek, ám mégis érthetőnek számítanak. Két típusa van: az alárendelő és a mellérendelő. Az alárendelő szintagmát az alaptag és a bővítmény alkotja, a mellérendelő szintagmák lehetnek nyílt és zárt szerkezetűek, az utóbiak mindig kéttagúak. A szintagmák egymáshoz kapcsolódhatnak, egymásba fonódhatnak, szintagmacsoportokat alkothatnak. Típusaik a lánc és a sor. valószínűleg ezek fogják alkotni a jövő szótárainak címszó egységeit.