Szerkesztő:Anett.zadravecz/próbalap

1990-ben a Jelenkor folyóiratban egy ismeretlen szerző, Sárbogárdi Jolán A test angyala címmel közölte a kisregényét. Nemsokára kiderült, hogy Sárbogárdi Jolán a prózaíró Parti Nagy Lajos egyik maszkja. A kisregény naiv, dilettáns hangvétele elsöprő erejű nyelvi humorral társult. Nem véletlen, hogy az 1997-es átírt, első kiadás óta háromszor jelent meg önálló kötetként, illetve Sárbogárdi Jolán alakja az Ibusár című drámába is bekerült.

A mű rövid összefoglalója

Margittay Edina ismerkedése a „Nagybetűs Élettel” és az első szerelemmel. A mű két szerelmes ifjú bonyodalmakkal teli egymásra találásának élményeit mondja el. A történet Margittay Edina munkahelyén kezdődik. A lány főnökét az irodában meglátogatja annak régi barátja, Balajthy Dénes, fiatal filmrendező. Edina és Dénes a munkahelyi ebédlőben találkoznak egymással, mindketten szerelemre lobbannak. Később a Gerbeaud-ban ismét találkoznak, ahol barátnője társaságában ül Edina. Az első randevú egy félreértés miatt meghiúsul. A férfi egy filmforgatás közben megsérül. A lány, miután megtudja, hogy mi történt, elhatározza, hogy meglátogatja a kórházban a férfit. A betegágynál szerelmet vallanak egymásnak. Dénes korai házassági ajánlattal áll elő, amellyel megrémíti Edinát, így összevesznek. A lány öngyilkosságot kísérel meg, a testvére rátalál, így megmenekül. Mindkettőjüket rehabilitációs szanatóriumba utalják (Edinát az öngyilkossági kísérlete miatt, Dénes pedig önként vonul be szerelmi bánata miatt.) Azt remélik, hogy elfelejtik egymást. Ám rokonaik révén ugyanoda kerülnek, és életük örökre összefonódik. A szanatórium kigyógyítja a fiatal párt a depresszióból. A meg-megbicsakló, olykor nevetséges nyelvi fordulatokban gazdag regény mondhatni életszerűen írja le az egyik legfontosabb emberi érzést, a szerelmet. A lány segítette Dénes gyógyulását a korházban, végül a szanatóriumból is együtt távoztak, kéz a kézben. Ez is magyarázhatja a címet, hiszen az ember lelke a test angyala.

Főbb szereplők:

Margittay Edina, a női főszereplő; Balajthy Dénes, a férfi főszereplő; Dr Havas Tamás, Dénes barátja; Kótay Mercédes (Maci), Edina barátnője

===Főbb helyszínek:=== Váci utca környéke, Vörösmarthy Gerbaud, Hungimpo, Mátrafüredi Rehabilitációs Szanatórium

===Az (ál)íróról:=== Sárbogárdi Jolán Parti Nagy Lajos egyik kitalált fiktív alakja, akiben az író egy ismeretlen nő alakjában tűnik fel. Jolán nem saját élettörténetét írja meg, hanem amatőr regényíróként szerelmesregényt ír. A szerző így nyilatkozik erről: „Ez már régóta megvolt, a Sárbogárdi Jolán, egy puszta név, ami nem kapcsolódott semmihez, de jónak tűnt. Egyrészt benne van a Charles Bovary, bár ez csak később jutott eszembe, benne van a magyar irodalom egyik őstoposza, a sár, aztán benne van a bogár, az egész kicsit töröttes, kicsit furcsa…”

A cím:

„A test angyala” a kommersz szerelmesregényeket még küllemében is parodizálja, az élvezetesen dilettáns mestermunkát nagybetűs tipográfiával jelenítve meg. A mű a másodlagos szerző által adott címe ( A test angyala) nemcsak a „a test ördöge” szerkezetre játszik rá, de a regény utolsó mondata - „Kiáltott fel vitapartnere, majd oldhatatlan mozdulattal magához rántotta a Test Angyalát.” - szerint a főhős, Margittay Edina (Enikő, Emese) metaforájaként értelmezhető; ha pedig a mű címét nemcsak a szerző által adott cím kapcsolataként foghatjuk fel, hanem a második elem Sárbogárdi Jolán deskripciójaként is felfedezhető (erre a kettőspont ad lehetőséget).

Műfaj:

Nem lehet tisztán és egyértelműen besorolni. Bár a műben műfaji megjelölés olvasható: „habszódia”, ebből csak azt tudjuk meg, hogy a mű mennyire el van vonatkoztatva a realitás talajától. Lehet dráma, szerelmesregény, rapszódia. De minden műfaji besoroláskor figyelembe kell venni, hogy posztmodern műről van szó. Leginkább a szerelmi-, és a lányregényre (ponyvai érintkezésben) hajaz.

A mű elemzése:

Narrátor: A történeten kívül álló, szubjektív ő-formában megnyilatkozó, a szereplők belső világát, sőt a történet kimenetelét is pontosan ismerő elbeszélő van jelen a könyvben. Az elbeszélő nyelvi kompetenciája igen redukált. A regény nyelvét hangsúlyosan intencionált irodalmiság jellemzi. A narrátor horizontján van a Sárbogárdi Jolánhoz köthető implicit szerző is. Sárbogárdi Jolán egyszerű gondolkodású, kiműveletlen, felettébb sznob író. Stílusára a leányregények negédeskedő – jóság, szépség, kifinomultság, érzékenység – paneljeinek alkalmazása jellemző. Gondjai vannak a helyesírással, az alany és az állítmány összeegyeztetésével, az idegen szavakat helytelenül használja, szövege képzavarok tömkelegével túlszőtt.

„Az ablakhoz érve kinyitotta a hatalmas, csupaüveg ablakot. Szép ovális arcát meglebbentette a langyos őszi huzat. Amint kis beszélgetőtársát kidobta, maga is kinézett azon…Éppen idáig jutott gondolatai láncszemében, mikor a kis Katicabogárka leért a Váci utca napfényes díszkövezetére, ám nem ütötte meg magát. Edina közepeset sóhajtott, de nem engedett szabad folyást emlékei megrohanásának munkaidőben, hanem gépéhez ült és vidáman ütni kezdte...”

Időszerkezet:

A történetre az ideje alig-alig megbolygatott, egyirányú linearitás jellemző. Az idő leírása viszont nem a megszokott módon teljesül: „1,5 nehéz perc elteltével Dénes magához húzta „orvul” a lány kezét..”, „Edina az elröppenő 5,5 tized perc alatt szinte észre sem vette milyen kényelmetlenül ül..”. Tárgyilagos, hűvös és a befogadót távoltartásra kényszerítő szerkezeteket alkalmaz az író, hogy ezzel a beleélést megakadályozza, és segítse az elidegenítést.

Kompozicionalitás:

A műben a poentírozó szerkezet teljesül.

Történetalakítás:

A bonyodalom-megoldás szabályszerű egymásra következése jelenik meg. Célelvű, metonimikus viszonyokon alapuló előrehaladás olvasható.

Legfőbb értékképletek:

A differenciálatlanság, a romlatlanság, a tiszta szerelem kitüntetése. A főszereplők plátói érzései mindig belül maradnak a jó ízlés határain. Sosem lépnek át semmilyen etikai korlátot, szerelmük tiszta, bár nem mentes a félreértésektől.

Alakzatok, szöveg és stílus:

Parti Nagy Lajos szinte minden művében a nyelv válik főszereplővé. A nyelv működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a szöveg jelentéseit. A nyelvi megformáltság A test angyalában többnyire a magas kultúrához sorolt irodalmár olvasó befogadó számára olyan szabályszegések jellemzik, amelyek a „dilettánsság” képzetét keltik fel. A „dilettánsság” imitációjával kapcsolatban nehéz „parodisztikusságról” beszélni, hiszen minél inkább sikeres az imitáció, annál inkább paródiaként hat; a dilettáns szöveg önmagát és önmaga paródiáját egyszerre alkotja meg. A dilettáns mű mint az irodalom lehetséges esete Parti Nagy Lajos életművében komoly szerepet játszik. Legfőbb eszköze az intertextualitás: a parafrázis, az allúzió, a palimpszeszt.

Parti Nagynál a nyelv működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a szöveg jelentéseit. Ezek gyakran ironikus, parodikus, komikus formában jelennek meg az olvasó számára. A nyelv sterilitása, az elvont, tiszta, érinthetetlen anyag helyett a szabad, játékos, frivol, rontott jelentések válnak hangsúlyossá. A nyelvhasználati hierarchiákat áthágó, többszólamú, demokratikus költői nyelv ideája jelenik meg művészetében. A szeszélyes megnyilatkozások, a hirtelen kedélyváltások a nyelvi eszközökben is megmutatkoznak, így nem csak képi leírásként éljük meg a szereplők kinyilatkoztatásaiból. Például: „- Taxi!!! Taxi!!!” így kiáltja el magát Margittay Edina, vagy éppen a többször újra előkerülő „Múltak a percek!!!”. De láthatjuk az érzelemkitörést ilyen formában is: „- Hogy mondhatsz ílyet!?”

Az alkotásmódra utaló öntükröző szövegrészek is azt nyomatékosítják, hogy a mű állandó belső készenlét és folytonos alakítás, szívós küzdelem a formával és a nyelvvel. a mesterségbeli felkészültség és tudatosság teszi lehetővé, hogy szabadon és sokrétűen kibontakozhassanak sajátos költői képességei: a kifinomult forma- és arányérzék, a stílusparodizáló hajlam és a rendkívüli nyelvteremtő erő.

Megjelenik pozitívumként a romlás mint nyelvi erő. Direkt rontja el a főhős nevét „Margitttay Edina fesztelenül helyet foglalt az egyik asztalnál,..” , vagy éppen Edinát átkereszteli Emesére.

A mondatok akaratlagosan helytelen használatával élesen diszharmonikus kontextusokat hoz létre. „Kisvártatva „cigarettával” kínálta a sportoló Edinát! Melyet az gondolkodás nélkül visszautasított! Így csupán egyedül „gyújtott” rá kedvenc márkájára, bár ő sem volt nagy „dohányos”.” De helyt kapnak az elcsépelt közhelyek is: „– Az idő mindent megold!!!”

A mű érdekessége a diszkurzív rendszer narratív és grammatikau-stiláris kódjainak feszültségéből származik. A meglepő stílushatások, szóválasztások, a nyelvtani értelmezők mind ezt erősítik. A megszokott norma alakítása, átformálása, az elemek felcserélése kitágítja az elmondható és elgondolható dolgok terét. Az így elvégezhető műveletek a létrejött elemekkel a nyelvvel való bánás szabadságának játékos bizonyítékai.

A nyelvi szabályszegések egy mégiscsak áttekinthetőnek és kiszámíthatónak tételezett nyelvet szólaltatnak meg, melyben a hibák végtelenül ismétlődhetnek, anélkül azonban, hogy összjátékuk túlmenne a szöveg határain. A szabadon alkalmazott alakzatok és stílusgyakorlatok felhasználásával nyelvi világteremtés jön létre. E világ az elbeszélő „hibájából” lesz elrajzolt, így minden, ebből fakadó komikum az elbeszélőre, az ő ügyetlenségére hárul vissza. Parti Nagy Lajos világában az alakzatoknak a grammatikára épülő másodlagos kódja a nyelvi tapasztalatok feldolgozásának végtelen lehetőségeit nyitja meg. A nyelv önprezentáló ereje az elbeszélő számára beláthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatokat indít el a befogadás során. Már a legelső mondattól „ Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.” a nyelv megállíthatatlan váltójátékát fogja előreprezentálni, figyelemmel kísérni. Elsősorban azokat a töréseket vagy csuszamlásokat próbálja értelmezni, ahol az elbeszélő nyelvének uralhatatlan működése leginkább megmutatkozik.

A test angyala főleg nyelviség szempontjából újító, igazi posztmodern alkotás, viszont a belső tartalom, a nyelviség mögötti „elméleti színtér” is dominál. Nem csak egy szerelmi történet van elmondva, hanem egy boldogságkeresési centrum is meg van teremtve, aminek beteljesítése, és annak mikéntje adja meg a mű világképét. E világképnek az elemi egységet alkotnak, hogy a címbéli Test angyala jelentés ne csak szorosan nyelvi jelentést kapjon. Parti Nagy Lajos a műben meg is említi, mi lehet a fő mozgatóerő az egész történetben: „ Ekkor Dénesben felfortyant a keserű vulkán! És azt mondta, hogy ő megérti őt, de ő is értse meg őt, a lobogó szenvedélyét s hogy egyenes természete mielőbb „dűlőre” akarja vinni a tárgyat, hogy egymáséi legyenek” Tehát a szexualitás egy rendkívül fontos kulcs. A testi szerelemnek is be kell teljesülni és ezt nem egyszer hangsúlyozzák a mellékszereplők sem. A nyelvi tér már nem elegendő, testi szinten is uralkodni kell a másik felett, így lehet, hogy az egyik korai beszélgetésük után pár perccel történik meg a szolid csók, melyet pár hét után már a szexuális együttlétnek kell megkoronáznia.

Idézetek:

Sárbogárdi Jolán, így Parti Nagy Lajos kedvelt eszköze is az intertextualitás. A szövegek soraiban felfedezni vélhetjük a János vitéz szép történetét: „Ezután a szerelmespár búcsút intve ép kezükkel és szemük tekintetével végre elvált, mint »ágtul a levél«”. Csokonai Vitéz Mihály szerelmi csalódását ( A Reményhez) „Hittem szép szavadnak, mégis megcsaltál ezzel a durvasággal”. „Isten Veled Remény” vagy József Attila Ódájára illetve Puskin Anyeginjére való utalásokkal találkozunk. A töprengő Hamlet alakját is megtalálhatjuk: „a tett halála a tétlenség”. A háttérfestéskor megjelennek az „alföldi” rónán „furulyázó” pásztorok, a délibábos romantika, Petőfi szeretett világa. „Kusza gondolatai egymást taposták, mint az őszi fellegek. Széna vagy szalma, sóhajtotta a nép ajkán”. „ A Megkért kétségbeesett ivódását látva Dénes reá döbbent, hogy nagy hibát követett el szerelmében, de a szó elszállt, és nem lehetett semmissé tenni röptét a nehéz kőnek.” Itt például szóba jöhet Arany János Toldiból jött idézete, vagy Ady Endre Föl föl dobott kő című verse.

De ezeken felül reklámot is találni: „A Libresse segít a nehéz napokon.”.

Utóélet

5Az első kiadás a Jelenkor 1990/6-os számában jelent meg, Sárbogárdi Jolán neve alatt. Ennek kibővített, átírt változata az 1997-ben kiadott Sárbogárdi Jolán: A test angyala című regény (további kiadási 1998-ban és 1999-ben), amely értelmezhető Parti Nagy Lajos és Sárbogárdi Jolán szövegeként is.

Sárbogárdi Jolán, a dilettáns írónő később újból megjelenik az „Ibusár” című műben mint egy jobb sorsra érdemes pályaudvari jegykiadó-lány. Tehát a kilencvenes években szerzőnknek nemcsak vers- és elbeszéléskötetei jelentek meg, hanem az Ibusár–Mauzóleum című, két színdarabot tartalmazó könyve is. Az Ibusárközponti figurája, Sárbogárdi Jolán ebben a műben vidéki vasúti jegykiadó, s szabadidejében operettet, „huszerettet” próbál írni. A tehetségtelenség tragikus és komikus jelenetei nyomán végletes érzelmek jelennek meg, miközben Sárbogárdi Jolán huszerettje is beleíródik a darabba. A Mauzóleum helyszíne egy pesti bérház, amelynek alagsorában egy bűnöző holttestét próbálják elégetni titokban. Ez a titok irányítja a cselekményt, miközben megjelennek előttünk a ház lakói, mind védtelen, elesett, kiszolgáltatott ember. A Mauzóleum nyelvi humorával együtt is olyan társadalmi dráma, amely a kiszolgáltatottság legmélyebb szintjeire vezeti befogadóját. Ezt a tragikus operettparódiát a színházak is nagy sikerrel játsszák a mai napig.

Külső források:

Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolán: A test angyala Pécs, Jelenkor Kiadó, 1997.

Domonkosi Ágnes: Az alakzatok szöveg- és stílusteremtő szerepe Pari Nagy Lajos költészetében, Budapest, Tinta könyvkiadó, 2008.

Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos. Pozsony, Kalligram könyvkiadó, 2006.

Németh Zoltán: Tükördara, Budapest, Kijárat Kiadó, 2008.

internetes források:

http://pim.hu/object.D1392D47-1A5E-45E7-A06F-CB411F3B64C9.ivy http://www.erdcenter.hu/pub/ec/magazin0/konyvajanlo/2006/konyv/parti_nagy_lajos.html