Szerkesztő:Ambrus József költő/próbalap

ÁTIRÁNYÍTÁS [József költő]

Ambrus József költő, Budapesten él.

1966. február 14- én született Gyergyószentmiklóson, majd Magyarországra költözött. Vallomásában írja: „Tizenhat éves korom óta írok. Időközben abbahagytam különböző nehézségek, megpróbáltatások miatt, de a vers mindig a véremben lüktetett...".

Szeretném árasztani dalaimból az erőt, finom ünnepélyes hangon, a kedves publikum előtt. Lábam reszket, arcom vértelen, bármi is legyen nem fog a félelem. Szeretnék barátaimnak, ismerőseimnek, osztani egy kis dicsőséget, nemzetem számára, - ezeréves emléket.

Tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Szabolcsi Írótábornak és az Erzsébetvárosi Irodalmi Esték szellemi műhelyének. Első versei a kolozsvári Utunk folyóiratban jelentek meg. Majd - hosszú hallgatás után - több antológia közölte írásait. Újabban a Kelet Felől című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, valamint az Arcok és énekek antológia (2013) közölték verseit.

Megjelent könyvei: Férfi ének (2012); Kifosztott szépség (2013). Harmadik kötete - Golgotavirág - folytatja a személyesség és a sors közvetlen élményeinek megörökítését, illetve azok elemzését. Szintézisre törekvő összegzéseiben mindig a család, a szeretet, a szűkebb és tágabb értelemben vett közösség kap legnagyobb hangsúlyt. Költői nyelvéből is a béke, a békés egymás mellett élés grammatikáját érezhetjük. A kiegyensúlyozott létezésre való törekvés, egy szebb világ áhítása igazán rokonszenves emberi és költői magatartás. Ahogyan a könyv címe is jelzi - Golgotavirág -, az emlék terheinek cipelése, megszenvedése fölvillantja a virág képét, szimbólumát, az egyetlen reményt is.

A következő években több verseskötete jelent meg:

Több tucat antológia közölte verseit.

Ambrus József vagyok, több mint harminc éve forgatom ízes tollam. Már fiatalon több újságban megjelentek verseim, de verseskötetről, még álmodni sem merem, de az idők múlásával megtört a jég. Felháborodás, irónia, sok- sok fájdalom, magyarságtudat jelentek meg verseimben. A világot akartam megváltani, de rájöttem, hogy egyedül nem megy, és támogatóim nincsenek….

„Kedves vagyok, mint másoknak az élet,
a költő csak igazat, mást nem ígérhet.„
(Ambrus József)

Több antológiában jelentek meg verseim, és 2012-ben megjelent első verseskötetem.

Kolozsvár, Utunk Irodalmi folyóirat,
Hargita Népe,
David Arts Jubileumi Antológia 2002-2012,
Jubileumi emlékdíj 2012,
Lírikusok Irodalmi műhely 2012,
Sodrásban 2012 Antológia,
Érintések Holnap Magazin 2012,
Ünnep irodalmi antológia 2012,
Országos Mécs László irodalmi antológia,
Infinitívusz Tájékoztatások a harcvonalról Antológia 2013
Poet Antológia 2013, 2014, 2015, 2016
Verselő Antológia 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2018,
Idő Antológia 2013
Arcok és Énekek verses antológia 2013 Rím könyv kiadó,
Magyarok vagyunk Európában,
Kortárs versek iskolai és ünnepi alkalmakra 2013
Szavak csillámló hóesése antológia 2013 Accordia kiadó
Arcok és Énekek antológia 2014,
Fordulj a fény felé Ars Poetica Versclub 2014,
Tűz és Víz irodalmi antológia 2015,
Te és Én irodalmi antológia 2016,
Kelet felől Irodalmi Művészeti és Társadalomtudományi Folyóirat,
Montázsmagazin Életutak, antológia 2015,
Zsebkönyv Átváltozás, 4. Holnap magazin, 2016
Kézen-fogva antológia 2016,
A pénz jegyese antológia 2016,
Nyugatplusz,
Útkeresők,
Holnap Magazin, 2017,
A Szó Ünnepe irodalmi antológia 2019,
Érzés, irodalmi antológia 2019,
Partium, - Napsziget, Hírkút, Irodalmi rádió.

Több online oldal, közölte verseim, amit hely hiányában nem tudok felsorolni..

Köteteimben a világ impulzusait, az ismeretlen látomásokat próbálom lírai köntösbe öltöztetni, fanyar, vagy üdítő ízekkel. Egyedi pontokat, foszlányokat, emlékeket, szerepjátékokat keresek vizuális eszmefuttatásomban. Naponta szeretném csábítgatni a nézőket, olvasókat.

Kenyérbe sütöttem vétkeimet,
gyertyát gyújt a kénszagú alázat,
elnézem ahogy nyögnek az egek,
mert véremből indítják a rakétákat.

Kenyérbe sütöttem vétkeimet,
gyertyát gyújt a kénszagú alázat,
elnézem ahogy nyögnek az egek,
mert véremből indítják a rakétákat.

Atlantisz felett

Rossz perceimhez ütődik sorsom,
e szomorú földön amerre jár;-
Atlantisz zenéje elkap szabadon,
friss italokkal telik meg a pohár!

Bimbói fakadnak a férges jelennek,
bozontos kényszer, - pajzán romok,
bölcs virtusom óvja a döbbenet,
amíg tisztulnak a pogány templomok.

Pokoli tévelygés, tavaszi vétek,
kedves hangok bordái apadnak,
mert vándorút, - bús Golgota az élet,
s romlik íze a friss szavaknak.

Szerelmi bérlegény, vörös égitestek,
tüdőmet arcod járja keresztül, -
rossz perceim katonái elestek,
a romlott vér oltárán ékszerül.

Gondok között fekve a küszöbön,
pogány lelked bántóan nézett,
hideg ketrecemből holnap kiszököm,
és száguldok tovább Atlantisz felett.

Ambrus József

Szép gondolat

A szép gondolat sosem alszik,
naponta hiányos az ég, -
érzem benne szemeimet végig,
a hangszálak futását, ösztönét.
A szürke kép sokszor hiányos,
mely rideg ölelésemtől meleg,
és közelebb visz a magashoz,
ahol az ismeretlen átmehet.

A szép gondolat magasba tör,
festegeti bűzös véleményem,
tarka frissentésem meggyötör,
hogy egy-egy gondolat elégjen.
Váratlan csapok föl a szelekben,
szemem nyitom egy halvány percre,
ahol visszapislog az ismeretlen,
amit gyógyszerként kapok receptre.
A szép gondolat érik meg benne,
és épülnek gótikus templomok,
az ösztönök űznek leletekre, -
ahol titkokat őriznek a romok.

Ambrus József

Paraziták között

Mert a versek szépen szónokolnak,
gyáva kiáltás ezer éves tájon, –
reményem sem oszt jutalmat,
a gyalázat festi feltámadásom,
kit mindig ellensége bűvölt,
zavaros vágyban fennmaradjon,
szennyes erényben kifosztva üvölt,
sárból készült magaslatokon.
Meg-megcsillan a magyar síkság,
fölsejlik a Kárpátok derengése,
magasra nőtt kóbor paraziták,
férges vérüket szórják a mezőkre.
Száz éves szorongás, március szele,
múlt, és jövő egyensúlyba billen,
evezünk még szabadabb vizekre,
magyaros hangon ünnepélyesen.
Vállamon székely-magyar zászló
menetelek a szabadság fölött, –
mert mindegyik nap az utolsó,
de a magyar hon égboltját tükrözöd.

Borostás hangon

Bolond szívem indulásra készen,
bezárt ajtókon át kiszivárog,
száz forintot is elkérnek érted,
nem nézve éjszakát, napvilágot.
Tele álarccal a görbe holnap,
tenyeremben karmás életvonal,
fűszálak is veszik kalapjukat
szünet között egy-egy békecsókkal.
Szabad része vagyok a létnek,
holnap szállítja az ékes pótlást,
rakjatok össze valami képet,
zavaró elemet, jövőmnek rontást.
Borostás hangom összegyűlve,
mágneses szaga eltaposott, –
nyomunk sem marad reggelente,
mert a csókos arcom jégbe fagyott.
Többre képes rokkant üzenetem,
minden éjszaka bennem érik,
kalász nélkül virágzik a földem,
csak a gyümölcse keserű mindig.
Bolond szívem csókra aszalódott,
arcodról pattant rám a festék, –
tenyeremben találsz ezer kódot,
száz forintot érnek ma az esték.

(Mátraszentimre-Fallóskút)

naplelkű angyal

kilépnek soraimból a személyek
a tudásból életet faragtál –
ne hívjatok poétás legénynek
gyúlékony literátor maradtál
poklokon átvonszolt kötelék
portáján lődörög a magyarázat
öreg harcos sose kössön békét
csontok mezején nincs alázat
magamra húzom a beteg földet
riasztom a kényes borzalmakat
mert éjszaka vándorol a lélek
belőlem csak emlékezet marad
hátam mögött bitang véredények
lépéseim a földhöz ragasztva –
szent játékok – boros üdvözlések
víg tavaszán fölperzsel a magma
szentképek fölött ordít a szégyen
arcomra feküdt a húsos szürkület
naplelkű angyalt láttam térden
mely megzabolázta mindegyiket
naplelkű angyal fél térdig varanggyal
hangom után szakadékba ront –
s egy gutaütött mozdulattal
szép neszekkel ölelt át a bozont

(Ampfing, Németország)

Illatküszöböd

Illatküszöböd
ha elérem –
kéjes börtönöd,
jámbor szemérem.

Illatküszöböd
bűnöm menti föl,
nem mindig gyilkos,
aki csókodért öl.

Illatküszöböd
játék a szent jogán,
virágnyelven beszél
mind, aki pogány.

Illatküszöböd
amazon pillanat,
kéj-édes üstököd,
három-négy falat.

Illatküszöböd
elhagyott bozót,
meggyötrelmezem
a legszebb átkozót.

Illatküszöböd
kéjes jutalom,
fogságban tart,
a lázas hatalom.

Illatküszöböd
létem festi rád,
ördög kezéből
téptem ki a Bibliát.

(Aschau a. Inn, Németország)