Szerkesztő:Alfi/DoTT
J. R. R. Tolkien művében Lindon az Ered Luinon (Kékhegység) túli föld középfölde északnyugati részén. Ez a földrész legnyugatibb területe, a Lún öböl szeli két részre Forlindonra (észak Lindon) Harlindonra (dél Lindon). A Lindon elnevezés az elsőkorból maradt fenn, amikor ezt a nevet adták Ossiriandnak, miután ezen a területen letelepedtek a Laiquendek, avagy a zöld tündék. Lindon jelentése az „Énekesek Földje”, egy régi teler szó után, ami lindar (énekes/dalnok). Lindon az utolsó szárazföld, ami Beleriandból megmaradt az Izzó Harag Háborúja után az elsőkor végén, amikor a föld többi része meghasadt vagy elmerült a tengerben. Habár nem teljesen egyértelmű, de vannak rá utalások, hogy Númenor bukása előtt Lindon nagyobb kiterjedésű volt, mint a harmadkorban. Sok beleriandi tünde költözött Lindonba a másodkor kezdetén, ahol Gil-galad uralma alatt éltek. A noldák föként Forlindonban éltek, a sindák és a túlélő laikvendek pedig Harlindonban. Együtt építették Mithlondot (Szürkerév) az öbölben, ahonnan sok tünde hajózott el Valinor felé. Lindon egyike volt a két nolda királyságnak a másodkor idején (a másik Eregion, vagy más néven Hollin), amíg Gil-galadot meg nem ölte Szauron az Emberek és Tündék Utolsó Szövetségének háborújában. Ezután a legtöbb nolda eltávozott Valinorba, és Lindon elnéptelenedett. Később Gil-galad hadnagya, a sinda Círdan a Hajóács vette át az uralmat, aki hajókat épített az eltávozó tündék számára. Az irodalomban Lindon általában olyan helyként tűnik föl, ahhol a vonakodó tündék tartózkodtak, mielött végleg elhagyták volna középföldét.
|
||||||