Szeremlei Sámuel (főbíró)

Ez a szócikk a főbíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szeremlei Sámuel (egyértelműsítő lap).

Szeremlei Sámuel (Csögle, 1695.? – Debrecen, 1778.) városi főbíró, tanár, fordító, versszerző.

Élete

Édesapja Szeremlei János, a pápai református kollégium tanára volt. Szeremlei Sámuel tanulmányait Pápán, a református kollégiumban és Debrecenben végezte. Jogot is hallgatott. Feltételezések szerint külföldön járt főiskolára. 1726-ban debreceni főjegyző, azután tanácsnok, 1750-től a református kollégium gondnoka, 1753-tól főbíró volt Debrecenben. Szilágyi Sámuel püspök apósa volt.

Művei

Keresztyén embernek egész tiszte (Angolból ford.). (Debrecen. 1769.)
Magános buzgó könyörgések (Az előbbinek végén). (Debrecen. 1770.)

Verseket is írt, melyek közel egyet Tóth Ferenc közölt a tiszántúli püspökök életében (129–131. l.).

Források

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
Veszprém megyei életrajzi lexikon Archiválva 2005. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Nagybákay Antal: Egy barokk-kori debreceni főbíró élete... Debrecen, 1942.