Ugrás a tartalomhoz

Szeplőtelen fogantatás katedrális (Peking)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeplőtelen fogantatás katedrális (宣武门天主堂)
Vallásrómai katolikus
EgyházmegyePekingi főegyházmegye
Építési adatok
Építése1904
Rekonstrukciók évei1904
Stílusbarokk
Elérhetőség
TelepülésPeking
Elhelyezkedése
Szeplőtelen fogantatás katedrális (宣武门天主堂) (Kína)
Szeplőtelen fogantatás katedrális (宣武门天主堂)
Szeplőtelen fogantatás katedrális (宣武门天主堂)
Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 53′ 58″, k. h. 116° 22′ 09″39.899464°N 116.369297°EKoordináták: é. sz. 39° 53′ 58″, k. h. 116° 22′ 09″39.899464°N 116.369297°E
Térkép
SablonWikidataSegítség

A Szeplőtelen fogantatás katedrális (kínai:宣武门天主堂, pinjin: Xuānwǔmén Tiān Zhǔtáng, magyaros átírás szerint: Hszüanvumen Tien Csutang) más néven Nantang (kínai: 南堂) vagyis Déli Katedrális egy történelmi római katolikus templom Pekingben (Kína).

A katedrális első formája 1605-ben épült, amivel Peking legrégebbi katolikus templomának számít, az épületet 1904-ben építették át jelenlegi barokk stílusú külsejére.[1] 2007 szeptembere óta érseke Joseph Li Shan, egyike azon keveseknek, akiket elismer mind a Kínai Hazafias Katolikus Egyház, mind a Vatikán.

Történelem

[szerkesztés]

A Szeplőtelen fogantatás katedrális 1605-ben épült Van Li császár uralkodása idején (Ming-dinasztia). Amikor az olasz jezsuita, Matteo Ricci Pekingbe érkezett, a császár engedélyezte neki, hogy jelenlegi katedrálistól nyugatra telepedjen le a Xuanwumen kerületben. Lakhelye közelében egy kis kínai stílusú kápolna állt, akkoriban Xuanwumen kápolna volt a neve (宣武门礼拜堂).

1650-ben Shunzhi császár idején a német jezsuita Johann Adam Schall von Bell egy új templom építésén kezdett dolgozni a Xuanwumen kápolna helyén. Az építési munkálatok két év alatt befejeződtek. A császár jó viszonyban volt Schallal, kedvelte a templomot, számos alkalommal tett látogatást ott, majd egy kő sztélét helyeztetett oda, melyre „császári rendeletre épült” (敕建) szavakat írták.[2]

1690-ben Peking megkapta első római katolikus püspökét, a ferences Bernardin della Chiesa személyében, a templomot innentől katedrálisnak nevezték. 1703-ban Kang-hszi császár uralkodása idején az épületet bővítették és felújították, tíz évvel később az európai stílusú építmény elkészült, mely a második ilyen épület volt Pekingben a Canchikou templom után. 1720-ban egy földrengés során elpusztult. Az újjáépített kereszt formájú épület barokk stílusban készült, 86 méter hosszú és 45 méter széles lett. 1730-ban ez ismét földrengés áldozata lett, Jung-cseng császár 1000 tael[3] ezüsttel támogatta a felújítást. Az javítások után a katedrális nagyobb és magasabb ablakokat kapott.

1775-ben a katedrálist tűzvész pusztította el. Csien-lung kínai császár 10 000 tael ezüstöt adott az építési munkálatokra, illetve elhelyezett egy saját kezével készített kalligráfiákkal írt táblát. 1838-ban Tao-kuang császár a katolikus egyházzal szembeni konfliktusok miatt a templomot lezáratta, majd a második ópium háború végén működhetett ismét. 1860-ban nyitották meg újra Joseph Martial Mouly püspök irányítás alatt.[4]

Az 1900-ban kitört bokszerlázadás idején Peking minden temploma a vandálok célpontjává vált, és 1900. június 14-én a Szeplőtelen fogantatás katedrálist földig rombolták. 1904-re alakult ki végül jelenlegi állapota. 1979-ben Michael Fu Tieshan püspököt a katedrálisban szentelték fel, ami az első jelentősebb esemény volt a kínai katolikus egyház életében a kulturális forradalom után.[5]

Források

[szerkesztés]
  1. Anthony E., Clark: 'China's Thriving Catholics: A Report From Beijing's South Cathedral', 2008. augusztus 20. [2021. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  2. 'Beijing Cathedral of the Immaculate Conception'. chinadiscover.net. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  3. Kínai súlyegység, 1 tael = 37-38 gramm
  4. 'P. Martino Marini jezsuita kínai misszionárius élete és munkái'. parbeszed.com. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  5. 'A Covadongai Szűzanya Dél-Peking székesegyházában'. magyarkurir.hu. (Hozzáférés: 2011. április 6.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]