Szenttéavatási Ügyek Kongregációja

Szenttéavatási Ügyek Kongregációja (Congregatio de Causis Sanctorum)
Rangja:	kongregáció (dikasztérium)
Alapítója:	V. Szixtusz pápa
Alapítás dátuma:	1588
Korábbi elnevezései:	Rítuskongregáció
Feladatköre:	a boldoggá és szentté avatási eljárások felügyelete
Vezetője:	Marcello Semeraro bíboros prefektus
Titkára:	Fabio Fabene titkár
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenttéavatási Ügyek Kongregációja témájú médiaállományokat.

A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja (latinul: Congregatio de Causis Sanctorum), régebbi nevén Rítuskongregáció a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a boldoggá és szentté avatási eljárásokat felügyeli.

Története

Az őskeresztény egyházban spontánul kezdték tisztelni vértanúikat, formális jóváhagyás nélkül, majd a 4. századtól a hitvallókat is, és ekkortól szükségessé vált a tisztelet szabályozása, ami ebben az időben még helyi, püspöki szinten történt meg. A helyileg sokszor eltérő kritériumok és az előforduló túlkapások szükségessé tették az egész egyházra érvényes egységes szabályozást.

III. Sándor pápa 1170. július 6-án írt levele tekinthető azon pontnak, amikortól a pápa kizárólagos jogkörébe került a szentté avatás, és ezt 1243-ban IV. Ince pápa az egész egyházra vonatkozóan elrendelte.

Ekkorra már nemcsak különbséget tesznek az egyetemesen elismert szentek és a helyi tiszteletnek örvendő boldogok között, hanem az eljárás felvette a per formáját: szükségessé vált a hiteles életrajz elkészítése és a személyhez fűződő csodák összegyűjtése. 1588-ban V. Szixtusz pápa létrehozta a szentek ügyeiben is illetékes Rítuskongregációt, az eljárás részletes menetét VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg. E kongregáció másik jelentős feladata a liturgiával kapcsolatos szabályozás volt.

VI. Pál pápa a liturgiával kapcsolatos feladatokat 1969. május 8-án elvette a kongregációtól, majd II. János Pál pápa Pastor Bonum kezdetű apostoli rendelkezésével nevét 1988. június 28-án a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjára változtatta meg.

Vezetése

Fénykép	Név, beosztás	Országa	Kinevezés dátuma
	Marcello Semeraro bíboros prefektus	Olaszország	2020. október 15.
	Fabio Fabene érsek titkár	Olaszország	2021. január 18.

Korábbi prefektusai

• Alfonso Gesualdo di Conza (1588–1603)
• Tolomeo Gallio (1603–1607)
• Domenico Pinelli (1607–1611)
• Flavio Chigi (1759–1771)
• Mario Marefoschi Compagnoni (1771–1780)
• Giulio Maria della Somaglia (1800–1814)
• Giorgio Doria Pamphilj Landi (1821–1837)
• Ludovico Micara, O.F.M. Cap. (1843–1844)
• Luigi Emmanuele Nicolo Lambruschini, B. (1847–1854)
• Costantino Patrizi Naro (1854–1860)
• Luigi Maria Bilio, B. (1876–1877)
• Tommaso Maria Martinelli, O.S.A. (1877–1878)
• Domenico Bartolini (1878–1886)
• Angelo Bianchi (1887–1897)
• Carlo Laurenzi (1889–1889)
• Camillo Mazzella, S.J. (1897–1900)
• Gaetano Aloisi Masella (1899–1902)
• Domenico Ferrata (1900–1902)
• Serafino Cretoni (1903–1909)
• Luigi Tripepi (1903–1906)
• Sebastiano Martinelli, O.S.A. (1909–1918)
• Scipione Tecchi (1914–1915)
• Antonio Vico (1915–1929)
• Camillo Laurenti (1929–1938)
• Carlo Salotti (1938–1947)
• Clemente Micara (1950–1953)
• Gaetano Cicognani (1953–1962)
• Arcadio María Larraona Saralegui, C.M.F. (1962–1968)
• Benno Walter Gut, O.S.B. (1967–1969)
• Paolo Bertoli (1969–1973)
• Luigi Raimondi (1973–1975)
• Corrado Bafile (1975–1980)
• Pietro Palazzini (1980–1988)
• Angelo Felici (1988–1995)
• Alberto Bovone (1995–1998)
• José Saraiva Martins, C.M.F. (1998–2008)
• Angelo Amato S.D.B. (2008–2018)
• Giovanni Angelo Becciu (2018–2020)

Források

• Magyar katolikus lexikon
• Erdő Péter: Egyházjog, Budapest, 2003. ISBN 963-361-463-5 – Letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból
• Pietro Brunori: A katolikus egyház. Alapok, személyek, intézmények. Budapest, 2002. ISBN 963-361-273-X
• Érszegi Márk Aurél : Pápa, Szentszék, Vatikán, Budapest, 2014. ISBN 978-963-277-472-5