Ugrás a tartalomhoz

Szent Paulinus-templom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Paulinus-templom
műemlék Németországban
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeTrieri egyházmegye
Építési adatok
Építése1734
Stílusbarokk építészet
TervezőjeJohann Balthasar Neumann
TelepülésTrier
Elhelyezkedése
Szent Paulinus-templom (Németország)
Szent Paulinus-templom
Szent Paulinus-templom
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 45′ 45″, k. h. 6° 39′ 07″49.762500°N 6.652081°EKoordináták: é. sz. 49° 45′ 45″, k. h. 6° 39′ 07″49.762500°N 6.652081°E
Térkép
A Szent Paulinus-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Paulinus-templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A templom orgonája
Szent Paulinus szobra a kriptában
Scheffler freskója

A Szent Paulinus-templom Trierben található késői barokk stílusú plébániatemplom, amelynek belsejét Johann Balthasar Neumann tervezte. 1958 óta a basilica minor rangot viseli.

Története

[szerkesztés]

Az első templomot ezen a helyen a 4. században Felix püspök építtette, a római Trier (Augusta Treverorum) városfalaitól északra fekvő temetkezési helyen. A legenda szerint a római kori csontok egy keresztény légiótól származnak, amelynek katonái nem akarták megtagadni a hitüket, ezért mártírhalált haltak. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a vértanúságuk a jelenlegi templom előtti téren történt.

A templom a nevét Trieri Szent Paulinusról kapta, aki 346 és 353 között Trier püspöke volt, és földi maradványait 400 körül a templomba szállították.

Az 5. században (valószínűleg 403 és 421 között) a Triert elfoglaló frankok lerombolták, de már 480-ban megkezdődött az újjáépítés.

1039-ben az ókori építmény majdnem teljesen megsemmisült egy tűzesetben. Csak az ókori sírbolt a koponyákkal és csontokkal maradt fenn; ezek különböző liturgikus ünnepek alkalmával illetve kivételes látogatási engedély alapján tekinthetők meg.

Az ókori templom megsemmisülése után egy kéttornyú román stílusú bazilika épült, amelyet II. Jenő pápa 114-ben szentelt fel. Ezt a templomot XIV. Lajos francia király csapatai taktikai okokból lerombolták, hogy a várostól északra üres területet hozzanak létre. A bazilikából csak a románkori kripta maradt fenn, Szent Paulinus 4. századi szarkofágjával.

1734-ben Franz Georg von Schönborn-Buchheim érsek és választófejedelem a román templom alapjain egy új templomot kezdett építtetni.[1] Az új építmény egyhajós barokk templom, amelynek az építésze Christian Kretzschmar volt. A templom azonban főleg Johann Balthasar Neumann gazdag belső díszítéseiről ismert. A mennyezetfreskókat, amelyeken Szent Paulinus és a keresztény légió története látható, Christoph Thomas Scheffler készítette 1743-ban. A falakat és a mennyezetet ezenkívül fehér stukkók díszítik. A főoltár, a karzat és további berendezések Balthasar Neumann tervei alapján Ferdinand Tietz szobrászműhelyében készültek. A Roman Benedikt Nollet által épített orgona 1756-ban készült el. Az orgonaszekrényt szintén Neumann tervezte.[2] A templomot 1757-ben szentelték fel.

1794-ben Triert elfoglalták a francia csapatok és a többi templomhoz hasonlóan a Szent Paulinus alapítványát is feloszlatták és a vagyonát eltulajdonították. 1804-ben a vagyon egy részét visszaadták és a Szent Paulinus-templomot plébániatemplommá nyilvánították.[2]

A 20. század során a Szent Paulinus belsejét illetve külsejét 1930-1931-ben illetve 1979-1982-ben újították fel.

1958. május 23-án XII. Piusz pápa a templomot basilica minornak nyilvánította.

Leírása

[szerkesztés]

A mai Szent Paulinus plébániatemplom egyhajós építmény, amely alatt háromhajós kripta található. A hosszház, az apszis és a torony a románkori építmény középhajójának alapjára épültek. Az építmény hossza 52 méter, a torony magassága közel 53 méter. A hosszház és kórus külsejét támpillérek és magas, karcsú köríves ablakok tagolják.

A templomtól keletre és északra egy kis temető helyezkedik el. 1989 óta itt található egy kápolna az 1987-ben boldoggá avatott Blandine Merten sírjával.

Harangok

[szerkesztés]

A templom négy harangját maisoncelles-i Joseph és Charles Perrin fivérek öntötték 1821-22-ben. A harangok ritkaságnak számítanak, mivel kevés 19. századi harang élte túl az első és a második világháborút.

Név
 
Öntés éve
 
Átmérő
(mm)
Súly
(kg)
Paulinus & trieri vértanúk 1821 1570 2365
Nikolaus & Donatus 1821 1420 1774
Michael & Walburga 1821 1273 1239
Petrus & Johannes Nepomuk 1822 1168 1017

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a St. Paulin című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. Trier város honlapja: St. Paulin: Bau und Geschichte'. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
  2. a b Trierer Orgelpunkt. [2009. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 31.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]