Szent Erzsébet erőd
 |
Ez a szócikk láthatóan fordítás eredménye (valószínűleg gépi fordítás). Segíts te is átnézni, hogy ne maradjanak benne magyartalan megfogalmazások, hibás linkek és téves hivatkozások. Ha ezeket kijavítottad, bátran távolítsd el a sablont. Ha a sablonnal nem a jelöltek között találkozol, nevezd át, vagy értesítsd a járőröket! |
| Szent Erzsébet erőd | |
| Фортеця Святої Єлисавети | |
.jpg) | |
| Ország | Ukrajna |
| Település | Kropivnickij |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1774 kb. |
| Típus | erődrendszer |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Erzsébet erőd
Pozíció Ukrajna térképén
| |
 é. sz. 48° 29′ 53″, k. h. 32° 15′ 14″48.498000°N 32.254000°EKoordináták: é. sz. 48° 29′ 53″, k. h. 32° 15′ 14″48.498000°N 32.254000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Erzsébet erőd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Erzsébet erőd (ukránul: Фортеця Святої Єлисавети) egy egykori földes erőd Kropivnickij városában, Ukrajna földrajzi központjában.
Ez az épület egyedülálló abban a tekintetben, hogy Európában legfeljebb tíz ilyen típusú erőd található.
Története
[szerkesztés]Az ukrán kozákok földjén a Nova Szerbia katonai-települési terület megalakulása után az erődöt a szerb telepesek területeinek a tatárjárástól való védelmére hozták létre, és a Szenátus rendelete alapján építették. A rendeletet Erzsébet orosz cárnő írta alá 1752. január 4-én. A rendelet alapján Ivan Horváth szerb ezredest hálaadó oklevélben részesítették, Ivan Glebov utasítást kapott.[1][2]
Az erőd építésére egy ukrán kozák ezred (1390 fő) érkezett, és négy hónap alatt, 1754 júniusától októberéig végezte el a fő munkálatokat. A munkálatok során 72 ukrán meghalt, 233 megbetegedett, 855 pedig Szicsbe menekült.[3]
Az erőd csak egyszer vett részt ellenségeskedésben. Ez az orosz-török háború (1768–1774) idején történt, amelynek első hadjárata 1769-ben kezdődött Kirim Girey krími kán ukrajnai inváziójával. Az általa vezetett 70 000 fős török-tatár hadsereg január 4-én átlépte a határt, és január 7-én az állomás közelében megállt. Az Erzsébet-kori erőd, amelyben Isakov tábornok a helyőrséggel és a helyi lakosokkal együtt rejtőzött. A krímiek kifosztották a környező falvakat és rabszolgává tették a helyi lakosokat, de a város védői sikeresen visszaverték a tatár támadásokat és elűzték a betolakodókat. Ez volt a krími tatárok utolsó támadása Ukrajna ellen.[4]
1775 óta az erőd végül elvesztette védelmi jelentőségét, 1784-ben felszámolták, és az összes tüzérséget Herszonba szállították. Fokozatosan, több év alatt, az erődöt lefegyverezték. 1794-ben még 162 fegyvert tároltak itt, amelyek 277 lövészt szolgáltak ki. A határ menti városokba, főleg Herszonba ágyúkat és tüzérségi kellékeket exportáltak. 1795 áprilisában 5 ágyút küldtek Novomirhorodba. Az egykori erődítményből mindössze két ágyú maradt fenn - ezeket kőtalapzatokra szerelték fel az egykori főkapu bejáratánál.[5]
Az erődítmény státuszának teljes megszüntetésére 1805. március 15-én került sor, körvonala a város címere lett.[6]
Az egykori erőd területén a második világháború és az orosz-ukrán háború (2014-) hőseinek szentelt emlékegyüttesek találhatók.[7] 2016-ban emlékművet is állítottak a Holodomor áldozatainak (a város 1932-1933-ban 2238 lakost veszített).[8]
-
Modern felülnézet (2019) -
A város címere -
Fegyverek az erőd egykori főkapujának bejáratánál -
A Holodomor áldozatainak emlékműve
.svg)
Irodalom
[szerkesztés]- Соколов Г. И. Историческая и статистическая записка о военном городе Елисаветграде // Записки Одесского общества истории и древностей. — Т. 2. — 1848. — С. 386–395;
- Українське козацтво: Мала енциклопедія. — Київ; Запоріжжя, 2005.
- Архів фортеці Єлисавети в ІР НБУВ / Інгульський степ, альманах. К. 2016.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ на доповіді Сената «Генваря 4 дня 1752 года подписано Ея императорского Величества рукою тако: быть по сему, а данную генерал майору Глебову инструкцию велено оной крепости учинить наперед план и для рассмотрения прислать в военную коллегию». Центральний державний військово-історичний архів Росії Ф.349, інв.№ 9, спр.1445, стор.2-4
- ↑ Хто креслив перші плани фортеці Святої Єлисавети
- ↑ Фортеця Святої Єлисавети
- ↑ О устройстве новых укреплений по границам Екатеринославской губернии
- ↑ Об учреждении Губернского города в Екатеринославском Наместничестве, под названием Екатеринославля, и о составлении сего Наместничества из 15 уездов
- ↑ Кривенко В. Герб і прапор Кіровограда // Знак. — 1998. — № 17. — С. 5.
- ↑ Історичні вали фортеці Св. Єлисавети
- ↑ Загальноукраїнський том Національної книги пам'яті жертв Голодомору 1932–1933 років в Україні
Fordítás
[szerkesztés]
