Szent Borbála-templom (Bedekovčina)
| Szent Borbála-templom | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Zágrábi főegyházmegye |
| Egyházközség | Bedekovčinai egyházközség |
| Névadója | Szent Borbála |
| Építési adatok | |
| Építése | 1720. |
| Rekonstrukciók évei | 1778 – 1786. |
| Stílus | barokk, klasszicizmus |
| Építtetője | Nikola Bedeković |
| Védettség | műemlék[1] |
| Alapadatok | |
| Építőanyag | tégla |
| Elérhetőség | |
| Település | Bedekovčina |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Borbála-templom
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 46° 02′ 50″, k. h. 15° 58′ 02″46.047222°N 15.967222°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 50″, k. h. 15° 58′ 02″46.047222°N 15.967222°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Borbála-templom egy római katolikus plébániatemplom Horvátországban a Krapina-Zagorje megyei Bedekovčina településen.
Fekvése
[szerkesztés]A templom Bedekovčina központjától mintegy 4 km-re északnyugatra, Donja Bedekovčina településrész felett egy 237 méteres magaslaton található. A templomot, mely egy kis tér fölé emelkedik zöldövezet veszi körül. A térről lépcsők vezetnek a fennsíkra, ahol a templom található. A tér északi részén később iskolaépület létesült.
Története
[szerkesztés]Bedekovčina neve a középkorban itt birtokos Bedekovich család nevéből ered, mely az ország egyik legrégibb nemesi családja. 1640 és 1662 között Puhakoci Judit egy egyszerű fakápolnát építtetett a településen, melynek oltárképe Szent Borbálát ábrázolta. 1720-ban Nikola Bedeković (Bedekovich Miklós) zágrábi kanonok a fakápolna helyén új kő kápolnát építtetett fából ácsolt toronnyal. 1726-ban megalapították a bedekovčinai plébániát, a kápolnát pedig plébániatemplom rangjára emelték.
A templom története során többször is változott. 1756-ban még famennyezet borította és a tornyot is csak elkezdték építeni. Ennek építése 1768-ban fejeződött be, majd három évvel később felépült a sekrestye. Az 1778-as földrengés után a templomot teljesen megújították, mely 1786-ban fejeződött be. Ekkor nyerte el a templom a mai formáját. A hajó boltozatos lett, a fakórust egy falazott kórus váltotta fel. A tornyot, mely korábban a sekrestye végében állt a homlokzat fölé építették, a sekrestye fölé pedig oratóriumot emeltek.[2] A késő barokk stílusú templomnak a maihoz hasonlóan már ekkor öt oltára volt.
Leírása
[szerkesztés]Szentélye az addigiaktól eltérően nem keleti, hanem északi tájolású. Külseje meglehetősen egyszerű, falai simák, sarkai lekerekítettek. A jobb oldalon egy sekrestye található késő barokk boltozattal. A bejárat felett egykor felirat volt, amit Gjuro Szabo már 1909-ben sem tudott kibetűzni, mert teljesen bevonták a festéssel.[3] A hajó elülső részén van a kórus, amely egy faltoldalékra támaszkodó boltozaton nyugszik. Innen jobbra nyílik a bejárat a harangtoronyba, balra pedig a kórushoz.[3]
A hajó barokk boltozatú, mely két mezőre oszlik, a pilaszterfők elrendezése eltérő a szentély növényi ornamentikával díszített pilasztereitől. A szentélyt diadalív és egy lépcső választja el a templomhajótól. A szentélyt nagyon nagyméretű kupola borítja. Az oltárok nem túl értékesek. Főoltár egy lepusztult, nem túl szép barokk darab, Szent Borbálát ábrázoló képével, két oldalán pedig két szenttel[3], Szent Luciával és Antiochiai Szent Margittal. A főoltár a 18. században készült, a szószékkel együtt Jozef Holzinger maribori szobrászművész alkotása. A hajóban jobbra a szentélytől a Megsebzett Jézus oltára, míg balra a Szűzanya oltára található. A hajó középső pilasztere mellett a bal oldali oltár Nepomuki Szent Jánosnak, a jobb oldali Páduai Szent Antalnak van szentelve. Az eredeti 18. századi oltárképek nem maradtak fenn, valamennyi oltárkép a 20. század elején készült. A szószék a Bedeković család ajándéka 1796-ból, rajta Bedekovich Miklós és felesége Czindery Franciska kettős címere az N. B. illetve az F. C. betűkkel.[2] Az újszövetségből vett jelenetek díszítik, felette az Atya ábrázolása látható a földgömbbel és az angyalokkal. A templombelső festését Petar Marković készítette az 1920-as években. 15 freskót és 3 temperaképet készített. A szentély apszisának falán az utolsó vacsora képe, a boltozaton pedig Jézus a gyerekek barátja képe látható. A képeket többször retusálták. A templom nyeregtetős, körülötte temető található.
Az 1914-es állapot szerint a templom nagyharangját 1882-ben, a középsőt 1864-ben, a kicsit 1811-ben öntötték, a legkisebben pedig az 1671-es évszám volt látható. A templomnak gyönyörű kelyhe van, rajta nyolc zománcképpel, amelyek a Szentírásból ábrázolnak jeleneteket. Az adományozók nevét felirat rögzíti,[4] mely szerint komori Bedekovich Gábor és Esterházy Imre adományozták 1713-ban.[2] Nagyon érdekes a monstrancia is.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Szabo: Szabo, Gjuro: Spomenici kotara Krapina i Zlatar. Vjesnik Arheološkog muzeja u Zagrebu, XIII. évf. 1. sz. (1914) 139–140. o.
