Szenderfélék

Szenderfélék
	Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Lepkealakúak (Lepidopteroidea);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Alrend:	Valódi lepkék (Glossata);
Alrendág:	Heteroneura;
Osztag:	Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia);
Tagozat:	Cossina;
Altagozat:	Bombycina;
Öregcsalád:	Szenderszerűek (Sphingoidea);
Család:	Sphingidae; Latreille, 1802
Alcsaládok
	Macroglossinae; Smerinthinae; Sphinginae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szenderfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát.

A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport. A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre; a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. A „szender” szó egyszerre utalhat arra, hogy a legtöbb fajuk akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik — de arra is, hogy fajaik többsége nappal szendereg.^[1]

Megjelenésük, felépítésük

Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek^[3] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

A hengerded, tizenhat lábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek.

A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnően nagy fajaik is akadnak, például a brazíliai Cocytius antaeus.^[4]

Életmódjuk

Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve^[5]^[6]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.

A lepkék (Lepidoptera) között szokatlan módon bábozódni többnyire a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen a bábozódnak a föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban — ilyenek például az amerikai Madoryx nem fajai.

Jól ismert módon a talajba ássa magát például a fagyalszender (Sphinx ligustri).^[7] Sok virágot a szenderek poroznak be.

Kiváló röpképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy lehet honos Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.

Rendszertani felosztásuk

A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább. Az Európában képviselt taxonokat^[8] kivastagítottuk:

1. Macroglossinae alcsalád 3 nemzetséggel és néhány, nemzetségbe nem sorolt nemmel:

Dilophonotini nemzetség egy európai nem (Hemaris) három fajával;
Macroglossini nemzetség 10 európai nemmel;
Philampelini nemzetség;
nemzetségbe nem sorolt nemek:
- Altijuba
- Cephonodes

2. Smerinthinae alcsalád 4 nemzetséggel:

Ambulycini nemzetség;
Smerinthini nemzetség öt európai nemmel;
Sphingulini nemzetség egy európai nem egy fajával (Dolbina elegans);
Oplerclanis nemzetség.

3. Sphinginae alcsalád 2 nemzetséggel és egy nemzetségbe nem sorolt nemmel (Protoparce):

Acherontiini nemzetség két európai nemmel (Acherontia, Agrius);
Sphingini nemzetség egy európai nem (Sphinx) három fajával.

Fontosabb fajaik

A szenderek legtöbb faja Amerikában él. Magyarországon is előforduló fajok:

Dongószender (Hemaris fuciformis),
Esti pávaszem (esti pávaszemes szender, Smerinthus ocellatus^[9]),
Fagyalszender (Sphinx ligustri),^[10]
Fenyőszender (Sphinx pinastri),
Folyófűszender (Agrius convolvuli),^[11]
Halálfejes lepke (Acherontia atropos),
Hársfaszender (Mimas tiliae),
Kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum),
Kutyatejszender (Hyles euphorbiae),^[12]
Nyárfaszender (Laothoe populi),
Oleanderszender (Daphnis nerii),
Piros szender (Deilephila porcellus ),
Pöszörszender (Macroglossa stellatarum),
Sávos szender (Hyles livornica),
Szőlőszender (Deilephila elpenor),
Tölgyfaszender (Marumba quercus) stb.

Jegyzetek

↑ otthonka.hu: Az év rovara minden amatőr szerelme is egyben
↑ Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, Tanterv az 1857/1858-ik tanévre (6. old.), library.hungaricana.hu
↑ A rovarok fején általában kettő vagy több, oldalvást fekvő, hosszúkás, a világosság felfogására számtalan lyukkal ellátott úgynevezett mellékszem található.^[2]
↑ Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
↑ [1] Archiválva 2012. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya
↑ [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)
↑ Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489 p. 10.
↑ Fauna Europeae: Sphingidae. [2009. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 19.)
↑ Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)
↑ http://jasius.hu/lepidopterology/sphpin.html
↑ Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 1.)
↑ Fénykép az 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)

Források

Alfred Edmund Brehm. szenderek (Sphingidae), Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
Bokor József (szerk.). Szenderfélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
A szenderfélék, Pannon enciklopédia : Magyarország állatvilága. Főszerk. Veress István. Budapest: Dunakanyar 2000. 1996. ISBN 963-8297-44-1

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] tthonka.hu: Az év rovara minden amatőr szerelme is egyben

[2] Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, Tanterv az 1857/1858-ik tanévre (6. old.), library.hungaricana.hu

[3] A rovarok fején általában kettő vagy több, oldalvást fekvő, hosszúkás, a világosság felfogására számtalan lyukkal ellátott úgynevezett mellékszem található.^[2]

[4] Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0

[5] [1] Archiválva 2012. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya

[6] [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)

[7] Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489 p. 10.

[8] Fauna Europeae: Sphingidae. [2009. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 19.)

[9] Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)

[10] ttp://jasius.hu/lepidopterology/sphpin.html

[11] Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 1.)

[12] Fénykép az 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)

[1]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[2]