Ugrás a tartalomhoz

Szenderfélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szenderek szócikkből átirányítva)
Szenderfélék
Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Szenderszerűek (Sphingoidea)
Család: Sphingidae
Latreille, 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szenderfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát.

Kacsafarkú szender
(Macroglossum stellatarum)

A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport. A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre; a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. A „szender” szó egyszerre utalhat arra, hogy a legtöbb fajuk akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik — de arra is, hogy fajaik többsége nappal szendereg.[1]

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek[3] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

A hengerded, tizenhat lábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek.

A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnően nagy fajaik is akadnak, például a brazíliai Cocytius antaeus.[4]

Életmódjuk

[szerkesztés]

Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve[5][6]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.

A lepkék (Lepidoptera) között szokatlan módon bábozódni többnyire a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen a bábozódnak a föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban — ilyenek például az amerikai Madoryx nem fajai.

Jól ismert módon a talajba ássa magát például a fagyalszender (Sphinx ligustri).[7] Sok virágot a szenderek poroznak be.

Kiváló röpképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy lehet honos Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.

Rendszertani felosztásuk

[szerkesztés]

A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább. Az Európában képviselt taxonokat[8] kivastagítottuk:

1. Macroglossinae alcsalád 3 nemzetséggel és néhány, nemzetségbe nem sorolt nemmel:

2. Smerinthinae alcsalád 4 nemzetséggel:

3. Sphinginae alcsalád 2 nemzetséggel és egy nemzetségbe nem sorolt nemmel (Protoparce):

Fontosabb fajaik

[szerkesztés]

A szenderek legtöbb faja Amerikában él. Magyarországon is előforduló fajok:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. otthonka.hu: Az év rovara minden amatőr szerelme is egyben
  2. Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, Tanterv az 1857/1858-ik tanévre (6. old.), library.hungaricana.hu
  3. A rovarok fején általában kettő vagy több, oldalvást fekvő, hosszúkás, a világosság felfogására számtalan lyukkal ellátott úgynevezett mellékszem található.[2]
  4. Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
  5. [1] Archiválva 2012. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya
  6. [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)
  7. Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489 p. 10.
  8. Fauna Europeae: Sphingidae. [2009. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 19.)
  9. Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)
  10. http://jasius.hu/lepidopterology/sphpin.html
  11. Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 1.)
  12. Fénykép az 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]