Szekeres Károly
Szekeres Károly (1940.02.17. Zánka - 2016.01.03.Veszprém) elismert és sikeres, kerámikus, ipari formtervező, a XX század második felében tevékenykedő porcelánfestő, tervező, keramikus. Művei bejárták a világot és számtalan kiállításon kerültek bemutatásra, több hazai és nemzetközi elismerésben és díjban részesült. Felesége, egyben alkotótársa is a munkában Vásárhelyi Emese, (1950.12.12., Budapest -2024.02.24. Balatonfüred).
Életrajz
[szerkesztés]A napvilágot 1940.02.17.-én egy zánkai faluvégi házban látta meg egy középosztálybeli család gyermekeként. 1946 őszén kezdte meg általános iskolai tanulmányait az akkori Zánkai Általános iskolában, majd 4 évvel később 1950-től Révfülöpön folytatta azokat. Egyedi beállítottsága révén nem tartozott a legjobb tanulók közé, ellenben inkább szenvedélye, a szép művészetek, a festés, rajzolás és barkácsolás felé orientálódott melyben már ekkor jeleskedett és mellyel szabadidejében is gyakran foglalatoskodott. Az általános iskola elvégzését kővetően, 1955 őszétől a Herenden Porcelánfestő Iskolában folytatta tanulmányait melyet 1958-ban el is végzett, ezt követően pedig a veszprémi Lovassy Gimnáziumban folytatta és fejezte be középiskolás tanulmányait esti tagozatosként. 1962-ben felvételt nyert az Magyar Iparmûvészeti Fôiskolára, ahol már a legjobb tanulók között diplomázott le 1967-ben.
A tanulmányai alatt képességeit kibontakoztatva tért vissza Herendre még ugyanebben az évben mint tervező, 1968-ban pedig kerámia-üzem is létesült a már említett településen ahol a gyár elindításában segédkezett illetve az első prototípusok és új technológiákkal kapcsolatos kísérleteket végzett, a Városlődi Majolikar Gyár művészeti vezetője lett. Gondosan elkészített művei közül közel négy évtized alatt több tízmillió darab járta be a világot a Távol-Kelettől a Nyugatig. Jelenleg is kis számban, de gyártják az általa tervezett termékeket.
“Szembeszállok az ősi anyaggal, viaskodok vele, alakítom, formálom, többféle képen jelenítem meg, de tudom, hogy nem én leszek győztes.”- Szekeres Károly
Munkássága
[szerkesztés]A fazekasok mesterségéről az ősi civilizációk óta az a vélemény, hogy teremtő tevékenységet űznek, mágikus, demiurgoszi képességű mesterek ők, vagyis világteremtők.
Művészi tevékenységét akkor kezdte el, amikor hazánkban mind a monumentális, mind a használati kerámia iránt ugrásszerűen megnőtt az igény. Bár a mai ember életében mindkettőnek komoly jelentősége van, mégis talán a használati kerámia, amely mindennapi életünkben lépten-nyomon követ, az esztétikai nevelés szempontjából sürgetőbb feladatnak bizonyult. Korszerű formájú teás-, mokkás készletek, dísztárgyak sorozatgyártása szinte társadalmi feladattá lett. A megnövekedett igényeket csak jó minőségû készletekkel, a funkció, az esztétikai követelmények igényes kielégítésével lehetett megvalósítani. E kérdések megoldásában Szekeres Károly jelentős szerepet vállalt, szembenézve egy teljesen új technológiával induló gyár minden nehézségével. Alkotásai első pillanatra szinte egyformának tűnnek, mert felfogásuk azonos, a funkció szigorú követelményeit követik, színtónusuk mértéktartó. Közelebbről szemlélve azonban gazdag formai és technikai változatokat mutatnak. Egyiknél a forma szépsége, a másiknál az anyag és a máz eggyé olvadásának gazdag változata kelt figyelmet. Formamegoldásaik anyagszerűek. Az edények funkcióját eredményesen hangolja össze a dekoratív hatással. Főleg étkészletek, teás-kávés, ivóedények, egyedi jellegű söröspoharak kerülnek ki keze alól. Formaviláguk gépi kötöttségek ellenére egységes, funkciójában helytállnak, diszkrét máztechnikájuk a rendkívül jó minőségű anyag anyagszerűségét biztosítják. Legtöbb alkotásának máza magas agyagtartalmú -amelyet saját maga kísérletezett ki –, kevés színtestet tartalmaz, s ezzel lehetővé válik, hogy az anyag természetes szépségét megőrizze, ugyanakkor egészségügyi szempontból is kifogástalan. Bírja a hőt, az ételek savtartalma a mázat nem támadja meg, ugyanakkor ellenáll minden vegyi mosogatószernek.
Formaviláguk a múlt fazekasságából indul ki – elsősorban veszprémi, zalai hagyományokból –, de ezek az emlékek új köntöst öltve szervesen kapcsolódnak a modern lakáskultúrához és az emberek megváltozott új életritmusához. Alkotásainak sokrétűségét mutatja, hogy gondol a speciális ételek fogyasztására alkalmas edények tervezésére is. Edénytervezés mellett szívesen nyúl a murális kerámia tervezéséhez. A modern architektúrával szervesen együtt élő külső és belsőtéri, sorozatgyártásra alkalmas burkolólapjai több reprezentatív épületünket díszítik. Plasztikai megfogalmazásuk számos variációs lehetőséget biztosít. Egyedi nagyméretű kerámia falfelületeit konstruktivitás, az anyag játékos díszítése, a kerámiaanyag más anyagokkal, fémmel, üveggel való variációja jellemzi.- Dr. Sikota Győző művészettörténész, a Finomkerámiaipari Mûvek művészeti vezetője Bakonyi Múzeum, Veszprém, 1973
Tevékenységét az UNESCO Konzultatív Bizottsága megtisztelő „Nemzetközi Kerámia Akadémiai Tagsággal” ismerte el.
Első jelentős veszprémi kiállításán (Szekeres Károly) használati edényeket és falburkolatterveket, építészeti kerámiát állított ki. A használati edények készítése végigkíséri pályáján. A kezdeti idő nemesen egyszerű vonalú, karakteres barna edények mázát, technológiáját is ő alakította ki… A másik nagy tevékenységi kör az autonóm kerámiatárgyak formálása. Szekeres építkezik a kerámiából: új meg új anyagokat, masszákat gyúr össze, a megfelelő formát keresve a gondolatnak. A hetvenes években revelációnak hatott, ahogy keverte a samottot a porcelánnal, új színezési lehetőségeket is kikísérletezve. Ma már új mázakat használ, növények, föld és különböző faktúrájú anyagok lenyomataival változatos felületeket alakít ki, lyukasztva csipkéz és vág át agyaglapokat, hogy újból összeillessze őket. Nagyszabású (és talán legmaradandóbb, legtöbb szemet megnyugtatóan és gyönyörködtető, munkája az volt, amikor felújítása során) falburkolatot készített a veszprémi színházba. Itt Szekeres Károly a Medgyaszay-féle gondolatot folytatta, az építész által megkezdett részletekben-szegélyekben megjelenő megoldásokból indult ki, majd két, egymáshoz kapcsolódó területen azonos motívumok felhasználásával építette a kompozíciót… Legújabb önálló plasztikái más formákat alkotnak, mint a korábbiak: ezeket az 1995-ös önálló kiállításán lehetett először látni: amorf anyagba helyezett, áttört kocka-konstrukciók. Egyenes vonalak határolta üres mértani testek, éleik által megformázva. A racionális elemekből összeállított kerámiaszerkezetek alapja masszív és tömör, szabálytalan tömegű agyaghalom. Ember alkotta szabályos forma konfrontálódik más rendszer szerinti, természeti formával…”
Mindezek jelzésszerűen jelen voltak a balatonfüredi új ki-állítóhely mintegy kétszáz négyzetméteres nagy földszinti terében, ahol meglepődve tapasztaltuk egészen újfajta plasztikák létrejöttét is. Az „Elemek”, „Egyezkedés”, a „Játék a formákkal”, „Plasztika-tanulmány”, „Hódolat” és „Az éjszakai hajó” kompozíciók az alapformákból építkeznek, sokszor egy központi törzset, tömböt alkotóalapból, mint bázisból kiindulva és kapcsolatot tartva a kilenc venes években keletke-zett kôcserép kompozíciókkal. A folytatás, a végeredmény azonban merôben más,egészen új. „Az alapformák mindig igaz formák” – mondta rövid és tömör magyarázatképpen a mûvész. A mûvek igazolják a belülrôl jövô késztetés igazát. „A formában az a legfontosabb, belsô szükségszerûségbôl fakad-e, vagy sem?” – írta Kandinszkij. Szekeres későbbi mûvei, szerves egységben a korábbi alkotói periódusok munkáival erôt sugá-rozva érzékeltetik a belsô szükségszerûség hitelességét. Kocka, gömb, hasáb, henger, és azok „szeletei”, szabályos pozitív-negatív formaelemei az „építôkövei” Szekeres legújabb, 2000-tôl napjainkig keletkeztet, kôcserépbôl készített, fém-oxidokkal színezett legújabb plasztikáinak. A szabályos alapformákból létrejött kompozíciók azon-ban, szabályosságuk dacára mégsem csak konstruktív szigorúságot, és geometrikushidegséget sugallnak: talán a matéria teszi, az agyag melegsége, talán a színezésük, hogy a geometrikus formák nem úgy érvényesülnek, mint mondjuk egy fémkonstrukció esetében. A meggyôzô plasztikai értékkel bíró, jó ritmusú művek, mint 23 például a 2005-ös „Egyezkedés” régi korok díszítô motívumának – a meandernek– elemeit ültetik át kétdimenziós vo nalból, sajátos testet adva az egymásba fonódó egyeneseknek, a háromdimenziós térbe. Különös, figurális emlékképeket is idéz a 2006-os „Az éjszakai Hajó” kompozíció, mintegy jelezve ennek a konstruktív al periódusnak új nyitási lehetôségeit. A kiállítási térbôl kiemelve, fülkében szerepelt a monokróm szürke, redukált kôcserép „Veréb a deszkán”, igazolva másfaj-ta plasztikai formázások lehetôségét is. A 2006-os kiállítást mint határkövet tekintve az életmûben, erôteljes megújulást állapíthatunk meg. Ha nemcsak a kiállítási tárgyakat tekintjük, hanem Szekeresnek az elmúlt időszakban pályázatokon szereplô vagy köztéren felállítva található mûveit (Zánkán a magyar történelem egyes korszakait véste tömbökön fejezetekbe), egyéb, középületeken szereplô alkotásait (Herenden a Porceláneum sarkait ôrzô sárkányokat, vagy a másodmagával készített, a Nemzeti Színház homlokzatán álló figurákat, a szintén másodmagával a keszthelyi színház falára elhelyezett dombormûvet) egészen új alkotói korszakot üdvözölhetünk. Ezt igazolják a mûvész mûtermének-mûhelyének polcain álló, bravúros formázású más figurák is, köztük a román ív alatt álló parasztbarokkosra fogalmazott Szent István.
Két alkotó egy pár
[szerkesztés]Kézművesek ők, a szó legnemesebb értelmében. A demiurgosz, Görögországból származó szó annyi, mint kézműves. A föld, a levegô, a tûz és a víz lényegét akarják megérteni ezek a kézmûvesek, a lényegét és egymásra hatását. Az elemekkel együtt, vagy sokszor tán, vágyva és remélten, felettük állva, uralva régi tárgytípusokat is felelevenít a két keramikus is, ki-ki a maga eszközeivel: Vásárhelyi Emese és Szekeres Károly, akiknek szam közös kiállításuk volt Balatonfüreden, az idén felújított Kisfaludy Galériában.
Agyagból, kezük munkájával ihletett világot teremtô mûvészek. Korábbi kiállításokon, külföldi (Bassanói, Posiói, Behinyei) és hazai (Siklósi, Kecske méti, Vásárhelyi) szimpozionok anyagából rendezett tárlatokon ismerôsként üdvö zöltük a Szekeres Károlyt jellemzô, mindig más és más anyagokból más és más technológiával készített monumentális, önálló plasztikává váló vázákat és tálakat, a „kôrózsákat”, vagy ahogy a költô nevezte, a „kôvé dermedt vázavirágokat”. Különös hatásúak voltak „porból lettél, porrá leszel” drámaiságot keltô, nagy alakú urnái is. Az életmû kilencvenes évek közepétôl kezdôdô, újabb fejezetét alkották azok a tömör amorf agyag-alapból induló, abból egyenes élekkel határolt üres mértani testekbôl, kockákból felépített konstrukciók.