Szegvár-tűzkövesi idol
Szegvár európai hírű nevezetessége az itt talált öt agyagszobrocska, melyek közül az első és a második a dr. Csalog József (1908–1978) régész-néprajzkutató vezetésével 1954–69 között megkutatott szegvár–tűzkövesi település E illetve F házából került elő. Az első szobrocskát a Sarlós Istennek is nevezik a kezében tartott, vállára hajló aratóeszköz, a sarló után.[1] A második szobrocska alacsony zsámolyon ülő nőalakot ábrázol. A harmadik, ugyancsak trónuson ülő nőalakot formázó agyagszobrocska szórvány lelet volt. A negyedik, hermafrodita jegyeket mutató szobrocska a dr. Hegedűs Katalin által vezetett 1978-as ásatás során került elő, szórványleletként. Az ötödik szobrocska, az ún. Baltás Isten, 1989-ben talált szórványlelet.
A Kr. e. 5000-4400 között az Alföldön megtelepedett késő neolitikus Tisza-kultúra virágzó, több évszázadon keresztül lakott településeket hozott létre. A kultúra idején megfigyelhető gazdasági fellendülés és az azt kísérő társadalmi átalakulás a hitvilágban is változásokat idézett elő, melyek az idolplasztika változásában is nyomon követhetőek. E változások egyik legszembeszökőbb mozzanata a férfi istenségek megjelenése, megjelenítése.
Makkay János értelmezése szerint a szegvári Sarlós Isten az ókori keleti illetve görög mitológia egyik ismert mítoszának az őskori előképe lehetett, a sarlóval az Eget és a Földet elválasztó istenség előfutára.[1]
Irodalom
[szerkesztés]- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 417. o.
- Kalicz Nándor: Agyag istenek. A neolitkum és a rézkor emlékei Magyarországon. Budapest, 1970
- Idole. Prähistorische Keramiken aus Ungarn. Hrsg. Wilhelm Angeli. Wien, 1972
- Makkay János: Újkőkori teogónia. Agyagból mintázni istent és embert. In: Hétköznapok Vénuszai. Szerk. Bende Lívia és Lőrinczy Gábor. Hódmezővásárhely, 2005
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Sarlós isten. szentesi-barangolo. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
