Szatka

Szatka (Сатка)
Szatka címere Szatka zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Cseljabinszki terület
Járás	Szatkai
Irányítószám	456910–456918
Körzethívószám	35161
Testvérvárosok	Lista Nagyrőce
Népesség
Teljes népesség	42 062 fő (2023)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 55° 03′, k. h. 59° 03′55.05, 59.05
Szatka Pozíció a Cseljabinszki terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatka témájú médiaállományokat.

Szatka (orosz nyelven: Сатка) város Oroszország európai részén, a Cseljabinszki terület Szatkai járásának székhelye.

Lakossága: 45 178 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Elhelyezkedése

Természetvédelmi terület a Zjuratkul-tóval, Szatka közelében

A Déli-Urál nyugati oldalán, a Bolsaja Szatka folyó partján helyezkedik el, Zlatouszttól 60 km-re, Cseljabinszk területi székhelytől 176 km-re nyugatra. Vasútállomás a dél-uráli vasútvonal, Berdjaus–Bakal közötti szakaszán. A várostól délre vezet az „Urál” főút.

A várostól 25 km-re délkeletre, 724 m tengerszint feletti magasságban elterülő Zjuratkul-tó és tajgával borított, barlangokat rejtő vidéke 1993 óta természetvédelmi terület.

Története, gazdasága

Nagyolvasztó kemencék a szatkai gyárban 1910-ben

Magnazitbánya Szatka közelében (2011)

A Sztroganov család tagjai, Sz. G. Sztroganov és fia, A. Sz. Sztroganov által 1756-tól létesített vasöntő és vasgyártó manufaktúra településeként jött létre 1757-1758-ban. Az üzem a Kis- és a Nagy-Szatka (Malaja- és Bolsaja Szatka) folyó találkozásánál épült. A vasgyártást a közeli (Bakal település melletti) vasérctelep gazdag készleteire alapozták. A Pugacsov-féle felkelés idején Szatka kemény harcok színhelye volt, hiszen az üzem fegyvert, ágyúgolyókat is gyártott. 1824-ben I. Sándor cár hosszabb utazást tett az országban, ekkor felkereste a dél-uráli vasgyárakat, köztük a szatkai gyárat is.

A 19. század végén a közelben magnezittelepet tártak fel és 1901-ben „Magnezit” néven gyárat alapítottak. 47 km-re Szatkától a folyón vízerőművet és kohászati gyárat építettek („Porogi”), majd 1910-ben – külföldi segítséggel – megkezdték ferroötvözetek gyártását. 1917-ben a szatkai gyárnál is elkészült a vízerőmű (vagy ekkor kezdték építeni).

Szatka település – 1937-től város – a magnezitbányászat és -feldolgozás egyik központja lett. A szovjet korszakban hatalmasra nőtt Magnezit Kombinát a város meghatározó iparvállalata volt, több mint tízezer dolgozót foglalkoztatott. A „Porogi” nevű gyárat is szervezetileg hozzácsatolták és átállították perikláz tűzálló anyagok gyártására. A privatizációt követően a 21. században a kombinátot „feldarabolták”, egyes utódvállalatai tovább működtek.

A régi városközpontban működő korábbi vasöntödét 2003-tól kezdve átállították ferromangán gyártására, így a privatizált vállalat nyereséges lett és túlélte a válságos éveket. Tevékenységével azonban erősen szennyezi a várost és környékét, 2017-ben ezért bírságot is kellett fizetnie.

Oktatás, kultúra

A szakemberhiány enyhítésére még a háború vége előtt, 1944 augusztusában szakipari középiskolát alapítottak a városban. A kerámiaipari és bányászati technikum épületét a Magnezit Kombinát anyagi támogatásával emelték és 1958-ban adták át. Ebből a technikumból – 1993-tól kolledzsből – alakult meg 2008-ban a cseljabinszki székhelyű Állami Dél-Uráli Egyetem kihelyezett tagozata, a város első felsőoktatási intézménye.

A település első fatemplomát a vasgyártó üzemmel egyidőben építették, és 1774-ben a Pugacsov-felkelők az üzemmel együtt felgyújtották. Az új templomot téglából emelték 1782–1785-ben, harangtornyán hat harangot helyeztek el. Az 1850–1851. évi felújításkor jelentősen átépítették, a kupolákat bearanyozták. A szovjet korszakban, az 1930-as évek elején a templomot bezárták, harangtornyát, kupoláit lebontották, 1948-ban a harmadik szintjét is. 1956-tól az épületben mozi volt, majd 1990-ben a helytörténeti múzeum anyagát költöztették az épületbe. Az eredetileg 1957-ben alapított múzeum kiállítását 1994-ben nyitották meg újra. 2008-ban teljes felújítást végeztek az épületen.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Словарь "География России" (Гл. ред. А.П. Горкин, 1998)
• Саткинский чугуноплавильный завод Archiválva 2020. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (chelreglib.ru, hozzáférés: 2021-04-18)
• Здание Саткинского краеведческого музея (fotókkal; livejournal.com, hozzáférés: 2021-04-19)

További információk

• Саткинский Чугуноплавильный завод (Fotók a városról 1910-ből és 2018-ból)