Szaniszló Ferenc (püspök)

	Szaniszló Ferenc
	Nagyvárad püspöke
	Szaniszló Ferenc portréja a Vasárnapi Ujságban
Született	1792. augusztus 2.; Szombathely
Elhunyt	1869. december 13. (77 évesen); Bécs
Sírhely	Hietzingi temető
Nemzetiség	magyar
Felekezet	római katolikus egyház
	Püspökségi ideje; 1850. szeptember 5. – 1868. december 21.
Előző püspök	Következő püspök
Bémer László	Lipovniczky István
	Szaniszló Ferenc a Catholic Hierarchy-n
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szaniszló Ferenc témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a római katolikus püspökről szól. Hasonló címmel lásd még: Szaniszló Ferenc (egyértelműsítő lap).

Tordai Szaniszló Ferenc (Szombathely, 1792. augusztus 2. – Bécs, 1869. december 13.) római katolikus püspök, egyházi író, egyetemi tanár.

Életrajza

Szaniszló Márton ezüstműves és Ferber Erzsébet fia. Középiskoláit Szombathelyen, a teologiát 1809-től a pesti központi papnevelőben végezte; azután Bécsbe küldték, ahol két év alatt (1813-15) teológiai doktori oklevelet szerzett. 1815. december 17-én pappá szentelték és egy évig a szombathelyi papnevelő-intézet felügyelője volt. 1816-ban az ekkor alapított bécsi felsőbb papképző intézetnek lett a tagja. 1819-ben visszatért megyéjébe és előbb püspöki szertartásmester volt, majd mint papnevelőintézeti hittanár az egyházjogot és történelmet adta elő, egyidőben házasságvédő, zsinati vizsgáló és szentszéki bíró is volt.

1830-ban kinevezték a pesti egyetemhez rendes hittanárrá és egyházi szónokká (augusztus 8-án tartotta első egyházi beszédét az egyetemi ifjúsághoz), 1834. január 17-én a szombathelyi káptalan tiszteleti kanonokja, 1835. december 29-én a nagyváradinak valóságos kanonokja, 1839-ben solti címzetes apát és a pesti központi papnevelő intézet kormányzója lett.

1844-ben a magyar királyi helytartótanácshoz kapott kinevezést mint az egyházi ügyek előadója és egyidejűleg szerbiai választott püspökké nevezték ki. 1848-ban a budai, majd az enzersdorfi ferenc-rendiek kolostorába vonult. 1850. szeptember 5-én nagyváradi püspökké nevezték ki és 1851. május 25-én szentelték föl. 1853-ban valóságos belső titkos tanácsos lett (a vaskoronarend első osztályú lovagja és pápai trónálló is volt). Kora és egészségi állapota miatt 1861-ben és 1867-ben lemondott a püspökségről, de előbb Róma, utóbb káptalana bírták maradásra, míg végül 1868. december 21-én IX. Pius pápa elküldötte a felmentő brevét. 1869. március 1-jén elhagyta Nagyváradot, majd 4-én Szombathelyt és Hietzingbe távozott, ahonnét ősszel a bécsi kapucinusok kolostorába vonult, ahol 1869. december 13-án érte a halál.

Teste a hietzingi temetőben nyugszik. Szobrát a püspöki palota előtt elterülő parkban állították fel. Jótékonysági áldozatai meghaladják a másfél millió forintot.

1841-42-ben a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii, 1841-től 1843-ig a Religio és Nevelés, valamint az Egyházi Tudósítások című lapokat szerkesztette.

Művei

Egyházi beszéd a keresztény hazafiságról, melyet Szent István első apostoli magyar király ünnepén... 1818. aug. 23. tartott. Bécs, 1818
Sermo quem recurrente die natali aug. imperatoris Francisci I. ad presbyteros instituti caes.-reg. Viennensis ad S. Augustinum habuit. Uo. 1818
Doctrina religionis christiano-catholicae quam in usum academiae juventutis adumbravit. Pestini, 1832. Négy kötet. (2. jav. és bőv. kiadás. Uo. 1839-40. Magyarra fordította Szaniszló József. Buda, 1839-40. két kötet; 2. kiadás. Uo. 1845.)
Egyházi beszéd az emberi nemzet világosságáról és boldogságáról, mellyet Szent István... m. király... ünnepén... 1833. aug. 25. tartott. Bécs
Sermo funebris quem Francisci I. imperatoris Austriae et regis apost. hungariae... dicavit... per reg. scient. universitatem hung. Pestinensem die 31. Martio 1835. Budae, 1835
Szent István első és apost. magyar király tisztelete és követése... Budán... 1835. aug. 20. Pest, 1835
Gyászbeszéd Horváth János püspök fölött. Veszprém, 1835. (Ism. Egyh. Tár III. 189. l.)
Oratio funebris qua dni Antonii Juranits, episcopi Jaurinensis... memoriam occasione solennium exequiarum in cathedr. ecclesia Jaurinensi die 11. Oct. 1837. recoluit. Pestini
Egyházi beszéd, mellyet midőn a m. kir. tud. egyeteme a pesti vízözön gyászos pusztulása után szerencsés visszatértével az élő nagy Istennek ünnepélyes hálaadását nyilvánítaná, 1838. máj. 6. tartott. Deákból magyarra fordította Szaniszló József. Uo. (Latin eredetije: Sermo sacer. Uo. 1838.)
Memoria Exc., Ill. ac Rev. Dni Josephi Vurum, episcopi Nitriensis, quam occasione solemnium exequiarum die 10. Julii 1838. celebravit. Uo.
Memoria Petri Klobusiczky de eadem, metropolitanae Colocensis & Bácsiensis eccl. canonicae... quam occasione solennium exsequiarum... die 30. Aug. 1843. celebravit. Uo. (Ism. Egyh. Lit. Lap 1843. II.)
Forma Externa spiritualium exercitiorum per v. clerum ecclesiae hungaricae asservandorum quam privatae opinionis instar exhibet. Vindobonae, 1850
Manuale sacerdotum in sacra solitudine, seu meditationes, instructiones... Magno-Varadini, 1860
Sermones funebres... per... diversis temporibus. Uo. 1860
Academici sacri sermones... Uo. 1860

Források

Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [2]

Külső hivatkozások

Cikk a Vasárnapi Ujságban

További információk

Főhajtás püspökeink emléke előtt. Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei; szerk. Fleisz János, Fodor József; Nagyváradi Római Katolikus Püspökség–Sapientia Varadiensis Alapítvány, Nagyvárad, 2010

Előde:
Bémer László

Nagyváradi katolikus püspök
1850–1868

Utóda:
Lipovniczky István